Oldalak

2011. május 29., vasárnap

149. Víznap



Azért szeretem a víznapokat, mert rendszeres időközönként visszatérő biztos pontként lehetőséget adnak arra, hogy újrarendezzem az evéshez való viszonyomat. Ez, hogy havonta egy napot arra szánok, hogy megkímélem a magam minden kalóriatartalmú dologtól megóv attól, hogy túl messzire kalandozzak a saját magamnak kijelölt úttól, attól elhagyjam magam, hogy egyre jobban engedjek annak a lehúzó erőnek, mely csak a kényelem és a könnyebbik ellenállás felé húz. Mert a pillatatnyi ellenállás iránya egy pillanatig talán jó, de csak egy pillanatig. A második lépésnél ki szokott derülni, hogy rossz döntés. Ha mindig csak az orrunkig látunk, könnyen gödörbe lépünk. 

Szükségem van a víznapokra, arra, hogy időről időre megtapasztaljam, hogy néhány óra étel nélkül vállalható helyzet. Ez a megtapasztalás lazítja a körülményektől való függés érzését bennem. A víznapnak nem úgy van köze a fogyáshoz, hogy aznap nincs kalória. Mert ez csak átmeneti dolog. Inkább csak vizet vesztünk, s ezt könnyen vissza is szedjük.  A víznapnak sokkal több köze van a szabadság megéléséhez. Ahhoz, hogy nem függök néhány falattól, ahhoz, hogy képes vagyok alakítani a szokásaimat, és nem engedem át az életem formálását a szokásaimnak. A víznapnak a szabadság megtapasztalásához van köze.

Holnap folytatjuk.

3 megjegyzés:

  1. "égni kezd a gyomrunk, felfújódunk, elnehezülnek, felpüffednek a végtagjaink, „felvizesedik” a testünk."

    ...... mert most visszaolvastam a bejegyzeseket es ezt a rantott gombanal olvastam.

    Igazolni akarom a leirtakat!
    Tegnap kedves vendegek voltak nalunk es bizony nem tartottam be az elvalasztas szabalyait.
    Pontosan ugy jartam, ahogyan Gyongyi leirta.
    Remelem azert el tudom magamat vonszolni az esti tornara! :(

    VálaszTörlés
  2. Számomra még nem jött el a perc, amikor önként felvállalom a víznapot. Nekem nagyon rossz tapasztalataim voltak ezzel kapcsolatban...de erről írtam. Minden tiszteletem azé, aki ezt csinálja. :)

    VálaszTörlés
  3. Ircsike, szerencsére a testünk tudja kezelni ezeket a helyzeteket is, csak energiába kerül. Én is beleesem olykor ebbe a csapdába. :)

    Vízicsibe, igen, mondtad. Akkor tényleg nincs itt az ideje. Erőltetni egyáltalán nem érdemes. Nem érdemel ám ez különösebb tiszteletet, az sem, aki víznapot tart. Mert csak az tudja megcsinálni, akinek a teste igényli, és csak a saját érdekét érvényesíti.

    VálaszTörlés