170. Húsnapra: Lábosban sült császárhús nyári pároltkáposztával

Talán nem is kéne ezt pároltkáposztának hívni. Vagy legalább párolt káposztát kellene írnom, mert a név mindig elvárást gerjeszt, aztán jön a csalódás. Mert az „igazi” pároltkáposzta – ami egyébként szerintem téli étel – nem egészen ilyen. Csak most ezen a hideg nyári napon ehhez a szaftos sülthöz úgy éreztem, hogy jobb lesz ez, mintha káposztasalátát adtam volna mellé. 

A császárhús meg nem éppen a legdiétásabb étel, de annyira szép volt a hentesnél, hogy nem tudtam ellenállni (hiszen nem is vagyunk diétára kárhoztatva). Még úgy is megéri, ha elkészítése után a zsírosabb réteget átadjuk egy vállalkozó családtagnak, vagy Uram? bocsá’! egy négylábú kedvencnek. Vagy még inkább bocsá’ :)  megesszük. :) 

 

Lábosban sült császárhús

Hozzávalók: 1 kg császárhús, 2 evőkanál sertészsír, só, víz.

Elkészítése: A húst kb. két-három ujjnyi darabokra vágjuk, alaposan besózzuk. Egy akkora lábost veszünk elő, melyben a húsdarabok kényelmesen elférnek egymás mellett és az edénynek födője is van. A lábos aljára kenjük a 2 evőkanál zsírt, és erre helyezzük rá a húsdarabokat. Ráöntünk kb. 2 dl vizet. Fedő alatt sütni kezdjük. Néha tálalólapáttal óvatosan a húsdarabok alá nyúlunk, nehogy az edény aljához ragadjanak. Mindig pótoljuk a vizet, ha már elpárolgott, egészen addig, amíg a hús puhára sül.  Az utolsó fázisban hagyjuk, hogy aranybarna pörzsanyag képződjön a húson, de figyeljünk, nehogy kiszáradjon a hús. Ezt úgy akadályozhatjuk meg, ha egészen kevés vizet öntünk alá időről időre, és lassú tűzön sütjük. A legvégén vegyük le a fedőt, és hagyjuk elpárologni a vizet, de akkor már ne hagyjuk magára a húst. A türelem és a figyelem ennek az ételnek a titka, hiszen a són kívül semmilyen fűszert nem használunk az elkészítéshez. Az étel karakterét a hús íze adja meg.

Nyári párolt káposzta

Hozzávalók: 1 kg újkáposzta vékonyra gyalulva, 3-4 kiskanál só, 2 evőkanál olaj, bors, 1 csokor petrezselyemzöldje, fél citrom héja és leve.

Elkészítése: A finomra gyalult káposztát alaposan összekeverjük a sóval, és az olajon fedő alatt 4-5 percig pároljuk. A tűzről levéve borssal, reszelt citromhéjjal, citromlével és apróra vágott petrezselyemzöldjével ízesítjük. 

Lelkiismeret-furdalás helyett öröm és hála

Mi más juthatott volna ma eszembe erről a húsról, mint az evés öröme. Már többször is beszéltünk erről, de talán nem elégszer. Hiszen éppen az O típusú emberbe van annyira beleivódva az evéssel kapcsolatos bűntudat, hogy nem győzöm elégszer mondani, hogy tegyünk meg mindent, hogy az evés öröme kiszorítsa bennünk ezt a bűntudatot. Enni nem bűn! Aki eszik, az nem bűnözik. Mondtam már, hogy a hideg ráz, ha ezt hallom, és a sikítófrász környékez. „Már megint bűnöztem” megjegyzésnél károsabb jópofaságot nemigen mondhatnánk. Hiszen csak azt akarjuk ilyenkor mondani, hogy megint másra figyeltünk a hasznos szokásaink betartása helyett. De ezt meg minek mondogatni. Éppen elég magunkban elmondani, hogy máskor igyekszem hasznosabban viselkedni. 

Szóval azért olyan nagy baj a lelkiismert-furdalás táplálása magunkban az evéssel kapcsolatban, mivel a bűntudat automatikusan védekező állásba viszi az embert. És ha védekezünk, akkor védelemre van szükségünk. És mi másért lenne rajtunk az a felesleg, mint a védelemért? És hogyan engedné már el szegény testünk azokat a kilókat, ha állandóan védekeznünk kell.???

Lehet, hogy körmönfontnak hat ez a gondolatmenet. Első hallásra talán nem is annyira követhető, de gondoljuk végig logikusan! Tegnap is arról beszéltem és ma is, hogy legalább a saját dolgunkat könnyítsük meg, amennyire csak lehet. Ma éppen azt ajánlom, arra figyeljünk, hogy az evéshez kötődő lelkiismeret-furdalásunkat cseréljük le az evés örömére és a hála érzetére, hogy olyan táján élünk a világnak, ahol korlátlan mennyiségű és jó minőségű élelem áll a rendelkezésünkre folyamatosan.

Holnap folytatjuk.