Nos, a kávémártás létéről csupán pár napja értesültem. Amikor a császárhúst sütöttem, akkor körülnéztem hogyan is készítik el ezt a húst mások. Akkor bukkantam rá erre: http://buvosszakacs.blog.hu/2007/12/26/juan_amador Nagyon elkezdte piszkálni a fantáziámat ez a kávémártás. Aztán erre kerestem rá. Találtam mindenféléket, de csak az maradt meg, hogy több helyen is olvastam, hogy mazsolás kávémártás. Van itthon mazsola is, de azt jutott eszembe, hogy el kellene használni azt a kis vörösáfonyát, ami még télről maradt, hiszen nyáron nincs nagy kedvem az aszalt gyümölcshöz, aztán kidobni sem szeretném. De úgy gondoltam, kevés lesz, hát kiegészítettem egy kis aszalt szilvával. A következő lett belőle:
Aszaltgyümölcsös kávémártás
Hozzávalók: 10 dkg (1 fej) (fehér)hagyma, 4 gerezd fokhagyma, 1 diónyi vaj, só, 3 dl zöldségleves, 1 ág kakukkfű, 4-5 cm-es rozmaringág, 6 szem kávé, 3 evőkanál (barna) balzsamecet, 3 evőkanál erős feketekávé 10 dkg aszalt gyümölcs (most vörösáfonya és aszalt szilva).
Elkészítése: A kávészemeket 1-2 órát áztatjuk kb. 2 evőkanálnyi vízben. A hagymát és a fokhagymát apróra vágjuk és a vajon pároljuk, amíg egy kis színt kap, kicsit megsózzuk. Ekkor hozzáadjuk a balzsamecetet, és gyenge tűzön addig kevergetjük, míg a leve besűrűsödik. Hozzáöntjük a feketekávét, majd a szűrt zöldséglevest, beletesszük a kávészemeket, a fűszerágakat és az aszalt gyümölcsöt. Lassú tűzön, épp hogy gyöngyözzön 10 percig főzzük. Hagyjuk kihűlni, kivesszük belőle a fűszerágakat, de a kávészemeket benne hagyjuk, és botmixerrel pépesítjük.
Megjegyzés: Ha különböző aszalt gyümölcsöket használnunk, eltérő lesz a mártásunkban az édes-savanyú hatása. Ezt igazítsuk ízlésünk szerint.
Rántott tök
Hozzávalók : 1,5 kg fiatal spárgatök, só, liszt,3 tojás, prézli és olaj a sütéshez.
Elkészítése: A tököt megmossuk, s kb. 1,5 cm-es korongokra vágjuk. Meghámozzuk, de a fiatal tök belét nem kell kikaparni, amíg nem kemény a magjának a héja, addig a bele is finom. Megsózzuk a szeletek mindkét oldalát, felverjük a tojásokat egy kevés sóval, és a hagyományos módon liszt-tojás – prézli sorrendben bepanírozzuk a tököt. Felforrósítjuk az olajat, és kisütjük a szeleteket. Ha mindkét felük megpirult, leitatjuk róla a felesleges olajat, és melegen tálaljuk.
Leesik-e az aranygyűrű?
Ma a kávémártás hozta elő az ideszánt gondolataimat. Évekkel ezelőtt, amikor elkezdtem a pszichowellness témával foglalkozni, a kisebb fiam azt mondta, hogy anyám, te azért nem fogsz visszahízni, mert örömödet leled ebben, hogy ezzel a témával foglalkozol. A gyerek akkor tizennyolc éves lehetett, de azt hiszem, valami nagy bölcsességre érzett rá. Valami olyasmire, hogy örömmel végzett tevékenység kell ahhoz, hogy az ember meg tudja tartani az egyensúlyát. Igaza volt a fiamnak abban, hogy valóban örömömet lelem abban, hogy kitaláljak, megoldjak dolgokat. Legyenek azok problémák, de lehet az akár egy étel kitalálása is. Ez ma a kávémártás készítése közben határozottan éreztem. Igen, szeretek kitalálni dogokat, és igazán örülök neki, ha olyasmi lesz belőle, ami másnak is örömet jelent.
És azt hiszem, ez nagyon fontos, hogy minél több időt olyasmivel töltsünk, amit szeretünk csinálni. Persze, mondhatjuk, hogy kényszerpályán mozgunk, és hogy nem válogathatunk, azt tesszük, amit hoz az élet. Van ebben is igazság, de azért vannak lehetőségeink. Amikor a tanítványaim pályaválasztás előtt állnak, sokszor abból indulnak ki, hogy olyan pályát kéne választaniuk, ahol sokat lehet keresni. Ilyenkor el szoktam mondani, hogy a sikerpályákon is csak az keres sokat, aki örömét leli abban, amit csinál. A pénz önmagában nem elég motiváció. Ezt mostanában a kerttel kapcsolatban is érzem. Sokáig azért nem ültettem semmi „haszonnövényt” a kertbe, mert azt mondtam, hogy más munkával több pénzt keresek, mint amennyibe azok a zöldségek kerülnek, amit megtermelnék, tehát nem éri meg csinálni. Most meg kezdem azt érezni, hogy örömet jelent ott lenni a kertben. És valóban, ha órabérre kiszámolom, akkor tényleg nem éri meg, amit ott teszek, de ha úgy fogom fel, hogy örömet jelent a növényekkel foglalkozni, akkor nagyon is megéri.
Nagyon sokszor iszonyatos tehernek éreztem a házimunkát. Nem azért, mert „leesik az aranygyűrű az ujjamról”, ha főzök, mosok, takarítok, hanem azért, mert úgy éreztem, hogy sok olyasmit tudnék csinálni abban az időben, amíg ezeket a munkákat végzem. Persze ennek ellenére még meg kellett csinálnom mindezt, csak rossz szájízzel csináltam sokszor. Mostanában már igyekszem másként gondolni mindezekre. Igyekszem hasznos időnek tekinteni a háztartásban végzett munkát is. Még azért van hova fejlődnöm, de a főzéssel kapcsolatban már nagyon jól állok. A hozzáállásom változott meg, nem más. Ebben a mindennapi kötelességben megtaláltam azt, ami úgy okoz örömet, hogy közben azt is megcsinálom, amit egyébként is el kell végeznem.
Most megint a mentegetőzés következik, hogy nem arról szól ez a bejegyzés, hogy én mennyire szuper vagyok. Mert még elég hosszú listát írhatnék olyan házimunkákról, amiben még hátra van, hogy megtaláljam ugyanúgy az örömömet, mint a főzésben. Csak el szerettem volna mondani, hogy van egy ilyen útja annak, hogy megtaláljuk az egyensúlyunkat a hétköznapokban, ez meg kell ahhoz, hogy a megszerezzük és megtartsuk a karcsúbb formánkat is.
Holnap folytatjuk.
Igazat irok!
VálaszTörlésMinden tisztelem a Tied, mert remek dolgokat alkotsz a konyhaban es ennek ellenere is megtartod az elert sulyodat.
Lattam regebbi kepeidet, ami egyertelmuen bizonyitotta, hogy nem az I tipusu emberek csoportjaba tartozol. Es meg igy is karcsu maradsz!
Koszonet a sok uj es izletes receptert es a sok biztatasert.
Alátámasztom ezt, hogy csak örömmel szabad végezni mindent amit csinálunk. Egyrészt gyorsabban is végzünk, másrészt meg még jobb is szebb is ami kikerül ilyenkor a kezünk alól. :)
VálaszTörlésTegnap a kisebbik lánykámnál is megtapasztaltam ezt. Amióta megszületett a pici lány, nem dolgozott, tegnap megmasszírozott este a szalonjába, és olyan boldog volt tőle, hogy végre megint azt teheti, amit imád csinálni. Szerencsés ember, olyan szakmát választott, amiben örömét leli. :)