A ribizli elég fanyar gyümölcs, nem mindenki szereti. Ezért azt gondoltam, hogy egy kicsit variálok vele. Az egyik adagot aszalt szilvával, a másikat banánnal, a harmadikat kakaóporral, vaníliával és egy kis mézzel ízesítettem. A banánost és az aszaltszilvást is fele-fele arányban kevertem össze a leturmixolt ribizlivel. (Az aszalt szilvát az aprítóval összevágtam előtte.)
A kakaósba 100 g ribizlihez 4 g kakaóport (1 kiskanálnyi), 10 g mézet (ez is egy kiskanálnyi) és kb. 3 cm vaníliát tettem.
Eldobható műanyagpoharakban tettem a különböző keverékeket a mélyhűtőbe kb. 4 órára. Óránként megkevertem őket. A műanyagpoharakból könnyű kiszedni a megfagyott gyümölcsöt. Villával kicsit összetörtem és vegyesen adagoltam fagyiskelyhekbe.
Elég jó lett, de még fejlesztésre szorul ez az ötlet. Biztosan sok hasonló kering a neten, de nem volt időm ma keresgélni. De érdemes kitanulmányozni a legjobb megoldást, mert a nyári forró gyümölcsnapokon nagyon üdítő egy kis jeges. Szoktatok ilyesmit készíteni? Van valami jó ötlet, tapasztalat ezzel kapcsolatban?
Nézőpont kérdése
Hozzáfogtam a nyári nagytakarításhoz. Komoly dolgokon járatom az agyam, csak mire a gép elé kerülök, már nem úgy jönnek a szavak, ahogy a téma megérdemelné. Ma azon gondolkodtam, hogy sokszor idéztem már magam is a félig üres vagy félig tele pohár példáját, de csak mostanában kezdem érteni ennek a példának a lényegét. Vagyis inkább azt mondhatom, hogy ezen keresztül kezdek megérteni valami lényeges különbséget.
Nagyon sok múlik azon, azon, hogy alapvető dolgokat hogyan képzelünk el. Olyan korban nőttem fel, ami úgy tekintett a világra, mint valami felépítendő létrehozandó dologra. Valami olyasmire, amit majd az egyre okosodó ember megcsinál, és akkor jó lesz nekünk.
Most egyre inkább kezd kibontakozni előttem az a kép, hogy ennek éppen a fordítottja az igaz. Ha a magától teljesen elszállt ember, azzal - a világ bonyolultságához és nagyszerűségéhez képest
-hangyafülnyi tudásával ráébred végre arra, hogy nem neki kell egy jó világot felépítenie, hanem sokkal inkább az a dolga, hogy a már eleve teljesen jól felépített világ törvényszerűségeit felismerje, engedje magát harmóniába kerülni a világ rendjével, s annyira vagyunk jól, amennyire ez sikerül.
A problémáinkra, a betegségeinkre, a tüneteinkre a válaszok bennünk vannak. Nem kitalálnunk kell a válaszokat, hanem megtalálnunk. De ahhoz, hogy megtaláljunk valamit – mondjuk egy tűt a szőnyegen – ahhoz el kell hinnünk, hogy az a tű ott van. Enélkül nagyon kicsi az esélyünk, hogy észrevegyük.
Ha abból indulunk ki, hogy jól vagyunk megalkotva, és jól is „működünk”, ha megadjuk magunknak a jó működéshez szükséges feltételeket, akkor helyrejövünk a legrosszabb állapotból is.
De mindehhez elengedhetetlen az a magunkra fordított gondoskodó figyelem, amelyről már annyit beszéltünk. Ma mit tettünk ezzel a szándékkal?
Holnap folytatjuk.
Ez most kellett nekem. :)
VálaszTörlésMár most azon agyalok, hogy mi lesz egy hónap múlva velem, hogy fogom tudni magam ellátni, de igazad van, abból indulok ki, hogy minden rendben lesz, és akkor úgy is lesz :)
Van egy fagyigepem, de meg nincs semmi tapasztalatom egyelore a jeges csodak teruleten. Talan hamarosan sikerul valami nem kaloriabomba fagylaltra kicsit hasonlito jegkremszeru valamit osszehozni.....
VálaszTörlésMost megint nem leszek par napig.
Nagyon fog hianyozni nekem ez az oldal! DE visszaterek! :-)
VCS, :)
VálaszTörlésIrcsike, jó utat! Várlak vissza! :)