A piszke tájnyelvi szó, az egres neve egyes vidékeken. Ritka, hogy a tájnyelvi szó erősebb bennem a köznyelvinél, de ez éppen a ritka példák egyike, és most jobban is hangzik, hogy piszkés, mint, hogy egreses. :) A lényeg, hogy málnából, ribizliből és félbe-negyedbe vágott piszkeszemekből készítettem ezt a finom gyümölcssalátát. Azért vágtam el a piszkeszemeket, hogy a leve könnyebben összekeveredjen a többi gyümölccsel.
Torkig vagyok!
Ah, van ez így néha! Átvitt étertelemben és szó szerint is. Kezdetben úgy tűnik, jó ez nekünk, ha megesszük - bevesszük azokat a bizonyos dolgokat. Aztán csak nyeljük, mint kacsa a nokedlit. Egy idő után a lelkünk mélyén tudjuk, hogy nem kéne már, elég már ebből, de ha nyitva a kapu, áramlik, nyomakodik befelé a már egyre kevésbé jóleső dolog, Vagy talán valami vákuum szippantja befelé? Ha kívül nagyobb a nyomás, akkor befelé áramlanak a dolgok? Valami az áramlással nincs rendben… ? Vagy velünk…:? Aztán már bent sem könnyű a helyzet. Kívül szorít, belül szorít. Valahogy ki kell engedni a gőzt. Mikor hogy… De egy- gyümölcsnap mindenképpen nagyon jól jön.
Holnap folytatjuk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése