Medvehagymás kelt – locsolónak (is!) nagyon ajánlom

No, jó! A locsolóknak már csak jövőre süthetjük, de a nap aktualitása miatt azért ideírtam ezt is. 

Amikor a fiaim gimnazisták voltak, akkor élte virágkorát itt a faluban az Égerfa néptánccsoport, melyben a helyi fiatalok (így a fiaim is) táncoltak nagyon jó művészeti  vezetők (talán így mondják) – Papp Viktória  és Vass Oszkár tanítványaiként. Az égerfások hozták vissza akkori szokásba itt a faluban a locsolkodást az eredeti formájában, mármint hogy a nagyfiúk csapata húsvéthétfő reggelén felkereste a csapattagok révén éppen „képben lévő” lányokat, és úgy kíméletlenül vödör vizekkel loccsantotta nyakon a visítozó hajadonokat. (Nem is az öregasszonyokat és az óvodás kislányokat „krajsznajamászkvával” pár forint reményében, s dél körül már tántorgó részegen). Táncolni már nem járnak a fiaim, de Ferencnek a lovas baráti körében megmaradt, hogy ezen a napon felkeresik a lovas fiúk a lányokat ugyancsak vödör vizeket zúdítva rájuk.

Nos, ekkor a nagy ijedségre jól jön egy-egy pohárka bor, de azt nem szerencsés csak úgy éhgyomorra kóstolgatni, jó, ha van a poharak mellett néhány sós falat is az asztalon. Erre az alkalomra ideális a frissen sült medvehagymás kelt. 

Két éve már írtam ide medvehagymás pogácsát, mely hasonló volt ehhez, de ez szerintem jobb. Ezt is csak én raktam össze saját elképzelés alapján, de merem ajánlani.  

Medvehagymás kelt

Hozzávalók: 1 kg liszt (+ a lisztezéshez), 2 dl tej, 2 kiskanál cukor, 10 dkg vaj, 5,25 dl tejföl, 5 dkg élesztő, 0,5 kg (kb. 5 csokor) medvehagyma, só, tojás a kenéshez.

Elkészítése: 

1.       A tejet a cukorral meglangyosítjuk, és belemorzsáljuk az élesztőt. A lisztet átszitáljuk, a közepében krátert képzünk, ide öntjük a langyos tejben felfutott élesztőt, a szobahőmérsékletű tejfölt, a langyosra olvasztott vajat. Az edény szélhez körbe szórunk 4 kiskanál sót. Az egészet jól összedolgozzuk, rugalmas tésztát kapunk, melyet kb. 1 órát langyos helyen (kelesztőtálban, vagy nagy tálban jól betakargatva) pihentetünk.

2.       Míg a tészta kel, megmossuk a medvehagyma-leveleket, leitatjuk róla a vizet, majd csokrokba fogva késsel összevágjuk. Négy adagba osztjuk.

3.       Mikor a tészta megkelt, lisztezett deszkán kinyújtjuk kb. hüvelyujjnyi vastagságúra. Rászórjuk a medvehagyma negyedét, majd feltekerjük, mint a bejglit, a rudat is – jobb és bal végét felhajtva – háromba hajtjuk, s újból kinyújtjuk. Ráterítjük  a medvehagyma következő adagját, és éppen úgy járunk el, mint az előbb. Addig ismételjük ezt a műveletet, míg az összes medvehagymát beledolgozzuk ilyen módon a tésztába. Végül, mikor már az összes zöld a tésztában van, kinyújtjuk még egyszer a tésztát kb. ujjnyi vastagságúra.

4.       Éles késsel négyzetekre vágjuk a tésztát. Az alkalomtól függően ezek a négyzetek különböző méretűek lehetnek, éppen úgy ahogy különböző méretű pogácsák is vannak. (Én 2x2-es apró darabokat sok ember megkínálásakor tartom hasznosnak, de ha mondjuk, kb. 5x5-ös négyzeteket vágunk, akkor az így kisütött kelt, akár egy tartalmasabb leves után második fogásként is megteszi.

5.       Kikent vagy sütőpapírra kibélelt tepsibe tesszük, megkenjük felvert tojással, a tetejüket is megsózzuk. Egy kis (kb. negyed óra) pihenés után előmelegített 180 fokos sütőben 20-30 perc alatt készre sütjük a tésztát. (Ha kisebb darabokat vágunk, akkor 20 perc is elegendő, a nagyobb darabok esetében egy kicsit több időre van szükség.) 

Frissen kisülve minden dicséretet learat, hidegen is nagyon népszerű, de arról nem tudok beszámolni, hogy másnapra milyen lesz, mert arra még nem volt példa, hogy másnapra maradjon, talán a kísérlet kedvéért el kellene rejtenem néhány darabot legközelebb. 

Az eMpszi étrendje szerint étkezőknek tésztanapra ajánlom.