Pindjur – kísérleti fázisban

A pindjurról egy hónapja hallottam először. Egy kolléganőm hozott pindjurt a tanévnyitó tanári vacsorára, melyet egy nagyon szép helyen, az egyik tanító néni nagyon szépen kialakított, hétvégi háznak használt kis falusi házában tartottunk „batyusbál” jelleggel. Naaagyon szeretem az erőset. Ezért ez a balkáni – minek is nevezzem – készítmény egyből levett a lábamról. Elkértem a receptjét, el is készítettem, ahogy tudtam, egy kicsit még tökéletesítenem kell. De amerika24 az öreg blogomról kérte, hogy írjam le. Nos, leírom a receptet, amit Csillától kaptam, és hozzáteszem a tapasztalataimat. Az interneten is néztem a pindjurt. Azokban a receptekben mind volt padlizsán. Én ebbe padlizsánt nem tettem, bár nagyon szeretem a padlizsánt, de most azt az ízt akartam reprodukálni, amit kóstoltam. 

Tehát:

Csilla pindjur-receptje

Hozzávalók: 1 kg (erős) kispaprika (dzsinka), 1,5 kg meghámozott, összevágott és megfőzött paradicsom, 1 pohár/bögre ecet, 200 gr. cukor, 100 gr. só, 2 dl olaj, 1 fej fokhagyma.

Elkészítése: A paradicsomot megfőzzük, majd az ecettel, cukorral, sóval és az olajjal kb. negyed órát főzzük. Hozzáadjuk a fokhagymát, újból fölforraljuk, és a végén hozzáadjuk a paprikát (egészben magházával együtt), üvegekbe töltjük, jól lezárjuk, a tetejére pici olajat öntünk.

Kiegészítő információk: 

A paradicsomról:

A leírt receptet úgy értelmeztem, hogy a megfőzött paradicsomból legyen kb. 1,5 kg. Így 2 kg nyers paradicsomot hámoztam meg, úgy, hogy forrásban levő vízbe tettem pár másodpercre paradicsomokat, majd, amikor már egy kicsit meghűltek, akkor lehúztam a héjukat. Összedaraboltam, és főztem kb. 1 órát. Hagytam kihűlni, majd botmixerrel pépesítettem. És ekkor kezdtem az ízesítést.

A paprikáról: 

Az az igazság, hogy nem tudom,  mi is a az dzsinka paprika (ahogy láttam: kb. 3 cm hosszú, a gallérjánál kb. 1 cm, vége felé hegyesedő) - (talán valaki az egykori Jugoszlávia terültéről tudna erről autentikusabban nyilatkozni), arra jutottam, hogy talán a chili lehet. Az biztos, hogy kicsi igen erős paprikáról van szó, melyet a recept írói egészben tesznek bele a készítménybe. Én a piacon találtam kecskeszarv paprikát. Az állagát jónak találtam (hasonlított arra, amit kóstoltam), és arra gondoltam, hogy 2-3 cm-es darabokra vágva fogom felhasználni, mivel ez egy elég hosszú termésű paprika. Így is tettem, a baj csak az ezzel, hogy ez a paprika nem elég erős. Azóta találtam már olyan chilipaprikát, amely talán jobb lett volna. De az is megoldás lehet, hogy ehhez a paprikához hozzákeverünk néhány pfefferónit vagy cseresznyepaprikát. (Ehhez azonban az is hozzátartozik, hogy én nagyon szeretem az erőset, és egészen extrém erős dolgokat is örömmel eszem. Talán azért is lelkesedtem kezdettől ezért az ételért.)

Az ecetről

A receptben szereplő ecet nagy valószínűséggel 9%-os ecetre vonatkozik, mert azon a vidéken ahonnan a recept származik, ez az ecetet az elterjedt. A pohár/bögre mérete kb. 2 dl. De hogy mennyit tegyünk bele végül, az ízlésünktől függ.

A fokhagymáról

Természetesen zúzva tegyük a paradicsomba.

A felhasználásról

Mártásként sült húsok mellé elsőrangú. De én pl. rizst, főtt tésztát is ízesítek vele.

Örömmel vennem, hogy ha valakinek van tapasztalata ebben a témában, megosztaná velem.