Egy kis szünet

Kedves Barátaim!

Most egy kicsit szünetel a pszichowellness-konyha, mert holnap elmegyek Visegrádra, hogy Tom Best közreműködésével részt vegyek egy ígéretes NLP-s hétvégén. http://www.nlpakademia.hu/tanfolyamok/TomBest.php

Vasárnap későn este érek haza, kedden reggel viszont újból útra kelek. Kétnapos osztálykirándulásra megyek az osztályommal Szlavóniába. Aztán még pár nap véghajrá a tanévben, de azt követően teljes mellszélességgel a pszichowellness mellett állok. :)

Új Dunántúli napló

Fizocentrum, Pécs, Mártírok útja 17. (a Novro mellett) Tel: 06-72/212 463, 06-20/22 25 225

Tegnap jelent meg ez az írás az Új Dunántúli Naplóban.
A jobb olvashatóság kedvéért idemásolom a szövegét.

Fogyás - a tudat erejével

FIZIOCENTRUM A tartós siker titka: mozgás, étrend- és életmódváltás

A közelmúltban megnyílt pécsi FIZIOCENTRUM az akár otthon is végzett gyógytorna mellett többféle úttörő terápiával segítheti gyógyulásunkat, egészségünk megőrzését. Ezek közé tartozik az ideális testsúly elérését szolgáló pszichowellness-program, amely a fogyni vágyóknak a szükséges életmódváltáshoz nyújt segítő kezet.

A túlsúly tünet. Annak a tünete, hogy jóllétünk nincs a kellő szinten. Ez ugyanis gondolkodásunk, viselkedésünk, önismeretünk, önbecsülésünk, külső-belső harmóniánk következménye. Egyik fontos eleme, az ideális testsúly ugyancsak szokásainkból, pszichés állapotunkból következik, és tudatosan, módszeresen kialakítható.

Bányai Gyöngyi, a Fogyókúra helyett pszichowellness című sikerkönyv szerzője e kifejezésen a gondolkodásunkból fakadó jóllétünket érti – és ennek eléréséhez nyújt egyénre szabott terápiát, mondhatjuk, segítő kezet a FIZIOCENTRUM szakértő csapatának tagjaként.

A három hónapos program arra a felismerésre épül, hogy az ideális testsúly nem pusztán az elfogyasztott kalóriákban keresendő. Hiszen a zsír például a test védelmi része is. Nagymértékű lerakódásának egyik oka a stressz, így a fogyás felé vezető út első lépései közé tartozik a tökéletes ellazulás, amely elérhető magas minőségű wellness-szolgáltatásokkal, relaxációs gyakorlatokkal, masszázzsal, azzal, hogy helyreállítjuk az optimális kapcsolatot saját testünkkel.

Otthoni „gyakorlással” ez nem biztos, hogy sikerül – a heti két találkozás a FIZIOCENTRUM szakembereivel ennek elsajátítását támogatja, és a gyógytornász személyre szabott mozgásprogramjával karöltve tartós sikert garantál.

Fontos persze a minőségi alapanyagokból elkészített, tudatosan társított, és ha lehet, az évszaknak megfelelő ételek fogyasztása, naponta háromszor, azonos időben.

A már sokak által ismert NLP (neuro-lingvisztikus programozás) önfejlesztő, stresszoldó, konfliktuskezelő módszere segít rossz szokásaink, viselkedésformáink felismerésében, kedvezővé alakításában. Az NLP a változás művészete: eszközeivel könnyed és elegáns módon érhető el többek között ideális testsúlyunk is.

A pszichowellness mellett a FIZIOCENTRUM különféle gyógymasszázsokkal, szakszerű gyógytornával, az elsősorban ödémás panaszok kezelésére kifejlesztett Földi-féle komplex nyirokterápiával – illetve ezeket mindig megelőző teljes körű, ingyenes állapotfelméréssel várja a gyógyulásuk, vagy egészségük megőrzése érdekében hozzá fordulókat.

Tojásos nokedli

A pörkölt köretén túl a nokedli másik klasszikus formája a tojásos nokedli.

Hozzávalók: nokedli fél kiló lisztből (lásd az előbbi leírást), kb. 1 dl olaj, 8 tojás, 4 evőkanál tejföl, só, bors, őrölt paprika.

Ahogy készül:

Miután feltettem a kifőzővizet, először a tojás elkészítéséhez fogok. A kb. 1 dl olajba beleütöm sorra a tojásokat, majd sülés közben keverem, össze. (Nem kell túlsütni, kiszárítani.)

Sózom, borsozom, és hozzákeverek 4 evőkanál tejfölt. Pár másodpercig átforralom, majd félreteszem.

Hozzáfogok a nokedli elkészítéséhez.

Csupán annyi a különbség az előbb leírtakhoz képest, hogy a forró vízből közvetlenül a tojásos masszába szedem ki a nokedlit. (Itt kihagyom az öblítést.)

Mikor az egész adag tészta kifőtt, jól összekeverem a tojással. Tálaláskor egy kis őrölt pirospaprikát szórok rá. Fejes salátával finom igazán.

Az ételtársítás szerint nem éppen ideális étel a tojásos nokedli. De aki nagyon szereti, ne fossza meg magát tőle. Néha megengedhetünk belőle magunknak néhány igen finom falatot tésztanapon sok-sok salátával.

A nokedli

Most, ahogy írom ezt a blogot, döbbenek rá, hogy sok olyan ételt főzök, amelynek a készítését csak nehezen tudnám pontosan elmondani. Világéletemben „csak úgy érzéssel csináltam”. Egyik ilyen a nokedli. Most azonban a blog kedvéért figyeltem, és kimértem a mennyiségeket. (Vagyis ami „úgy gondolom szerint” volt, azt lemértem, kikerekítettem. Ennek alapján

a mennyiségek:

fél kg liszt, 2 egész tojás, 2 + 2 kk. só (2 kk só a tésztába, 2 kk a főzővízbe), 3 dl víz a tésztába, s kb. 3 liter víz a kifőzéshez.

Ahogy készült:

Feltettem forrni kb. 3 liter vizet 2 kk. sóval. Míg a víz felforrt, a hozzávalókat (liszt, só, tojás, víz) összekevertem. A nokedlitésztát nem szoktuk finoman kidolgozni, a cél, hogy csak úgy nagyjából legyen egynemű a tészta.

Mikor a víz felforrt, a palacsintasütő formájú nokedliszaggatót belemártom a forró vízbe, és beleteszem a tészta kb. negyedét. A vizesfazékra teszem a szaggatót, és

valamilyen arra alkalmas eszközzel (én tálalólapáttal szoktam) kevergetve, húzogatva "átpasszírozom" a tésztát a szaggató lyukain bele a forró vízbe, azaz kiszaggatom a nokedlit. Ekkora mennyiségnek kb. a negyedét teszem egyszerre a szaggatóba.

Amikor a szaggatóról az egész adag a vízbe került, megkeverem, s megvárom, míg a víz újból felforr. (Már egy-egy adag szaggatása közben is megkeverem a már a forróvízbe került tésztát, nehogy összeragadjanak a nokedlik a főzővízben.)

Akkor még kettőt-hármat keverek rajta, majd szűrőkanállal kiszedem a nokedlikat egy nagyobb szűrőbe.

S jöhet a következő adag tészták kiszaggatása.

Azaz félkiló lisztből készülő mennyiségnél kb. négyszer ismétlem meg a tésztát a szaggatóba, a szaggatóból a forróvízbe passzírozza (kiszaggatja), forróvízben megkeveri, megvárja, míg újból forr a víz, 3-4 másodpercig kevergeti, majd szűrőkanállal kiszedi műveletet.

Amikor az összes tésztából nokedli lett, akkor forró vízzel átöblítem a kifőtt tésztát.

Tálba teszem, és egy kevés vajat keverek hozzá. (A vaj helyett lehet margarin, olaj v. zsír is. ízlés szerint.)

A nokedli klasszikusan a pörkölt körete, de számtalan egyéb módon is fogyaszthatjuk. A pörkölt-nokedli párosítás nem éppen az ételtársításra figyelő étkezés szabályai szerint való. De sertés vagy marhapörkölt helyett, ha zöldségpörköltet készítünk hozzá, akkor már kifogástalan tésztanapi étel.

Piac

Ma gyenge volt a piac és drága. A heti időjárás hozadéka volt ez. A hét több napján is esett annyi eső errefelé, mint egyébként egy hónapban szokott. A növények zöme a víz alá került. Volt is néhány "kármentett" áru az árusoknál is. Gombát ketten árultak, de nem volt hozzá ma kedvem. Újdonság, érdekesség nem volt. Egy helyen láttam megint rebarbarát, de rájöttem, hogy nem lesz időm ezen a hétvégén ilyesmire. Ja, vettem kölest, mert még soha nem ettem, s kíváncsi vagyok rá. Majd meglátjuk.

Más:

Azon a gasztroblog-gyűjtő oldalon túl, amit az Erdélyi Konyha bloggerei ajánlottak a héten http://gasztrobox.com megtalált egy másik oldal is a http://gasztro.miner.hu
Kérdésükre, hogy beleegyezek-e, hogy megjelenjek náluk is igennel válaszoltam. Arra kértek, hogy terjesszem, hogy várják a csatlakozni kívánó gasztro-oldalakat. Akkor ezennel most terjesztem. :)

Sóskás tojás

Öcsém mondta, hogy a franciák egy könnyen elkészíthető tojásos előételt készítenek sóskából. Nem írtam le, mondván nagyon egyszerű. Remélem, jól emlékszem, hogy mondta az elkészítés módját. Mindenesetre ehető étel lett belőle.

A sóskát nagyjából összevágtam, és vajon megpároltam. Felverem az egész tojást, belekevertem a megpárolt sóskát, sóztam, borsoztam és palacsintasütőben megsütöttem. Kis kockákra vágtam. Úgy gondolom, egy tavaszi salátával nagyon könnyen elkészíthető, jó húsnapi étel. (Egy kis szerecsendiót is elbírt volna.)

Sóskamártás és sóskás tészta

A sóskát megmostam, a vastagabb szárakat lecsipegettem. A leveleket nagyjából összevágtam, vajon megpároltam. Egy kevéske lisztet hintettem rá, még ezzel átforgattam, hogy a liszt is kapjon egy kis sült ízt, sóztam, borsoztam, s felengedtem tejjel. (Igazából vízzel is felengedhettem volna – így jobb lett volna az ételtársítás miatt, de valahogy a tejöntő reflexem indult be, aztán már kivenni nem tudtam belőle.) Mikor levette a tűzről még annyi mézet tettem hozzá, hogy harmonikus íze legyen.

A családban egyedül én szeretem a sóskát, de én nagyon. Eddig főtt húshoz (húsnap), főtt krumplihoz (zöldségnap) ettem. Most az jutott eszembe, hogy tésztával is ki lehetne próbálni, akkor lenne egy jó tésztanapi fogás. Meg is tettem. Reszeltem rá egy pici füstült sajtot. Remek lett.

Szellemi táplálék

Pocsék idő volt még ma is. Nem is érzetem jól magam. Lefeküdtem egy kicsit délután, aludtam és olvastam. Alíztól megérkezett tegnap az Erdélyi Konyha három legutóbbi száma, illetve megvettem ezt a Gundel könyvet.
Nagy örömömre volt mindkettő. A Gundel könyv kapcsán elhatároztam, hogy fogok ilyen régi szakácskönyveket olvasni, mert szeretném megtalálni a magyar gasztronómia gyökreit. Éppen ő írja, hogy a történelmünk alakulása miatt Erdélyben sokkal jobban megmaradtak az ősi gasztronómia elemei, mint az egyéb területeken, ahol sokkal inkább érvényre juthatott akár a dörök hódítók, akár a bécsi udvar hatása. Igaz, ezt 1935-ben írta. De én remélem, hogy ez még mindig így van egy kicsit. Ezért is nagyon örülök az Erdélyi Konyha létének. Azt állapítottam meg, hogy hihetetlen gazdag ez a lap. Egy-egy szám, bőven tartalmaz egy hónapnyi olvasnivalót.

Vasárnapi leves

Nem emlékszem, hogy itthon valaha is más leves lett volna egy „hétköznapi” vasárnap. Azaz, ha nincs semmi különleges alakalom ünnep, akkor egészen biztos, hogy ilyen leves készül a vasárnapi ebédhez. Ez tulajdonképpen nem egészen egyféle leves, mert az változó benne, hogy készülhet különböző állat (baromfi, sertés, marha) különböző részeiből, és nagymértékben változhat benne a színhús-csont arány is. (Lehet húsos csont, csontos hús, színhús, farhát, de akár csirkecomb is, aprólék vagy pulykanyak és a többi és a többi…). Lehet benne a levesbetét grízgaluska, cérnametélt vagy akár még májgombóc is.

Az alapanyaga néha összefüggésben van a második fogással. Pl. ha csontnélküli karajból készül a főétel, akkor a karajcsont a leves alapanyaga, vagy ha rántott csirkecomb v. csirkemell a második fogás, akkor a csirke csontja és bőre kerül a levesbe, esetleg némi aprólékkal gazdagítva. Lehet, húsos disznócsontból, de akár szín disznóhúsból is, ha a főtt húst is szeretnénk enni. Ha marhahúsból van, akkor a tormás főtt marhahús biztos, hogy a további fogások között szerepel.

A húsfélén kívül kell még hozzá egy adag leveszöldség, melybe elengedhetetlenül beletartozik két-három szál sárgarépa, egy-két szál petrezselyemgyökér, egy krumpli, 3-4 gerezd fokhagyma, 1 fej vöröshagyma, 8-10 szem bors, 3 kk só. Lehet még benne egy közepes zeller (vagy amennyi van), esetleg karalábédarab, káposztatorzsa, egy-egy zöldpaprika, paradicsom, a szezontól függően.

A megtisztított alapanyagokat kb. 4 liternyi (szigorúan) hideg vízbe feltesszük főni. Amikor felforr, annyira visszavesszük a tüzet, hogy csak éppen bugyogjon. Teljesen nyugodtan mindenféle mozgatás nélkül főzzük. Kb. 3-4 óra a fövésideje. Amikor megfőtt leszűrjük. Külön edényben kifőzzük a levesbetét. Ezt kifőzhetjük egy adag leszűrt levesben, vagy ha nagyon keveselljük a leveset, akkor ételízesítős vízben is főhet a tészta vagy a galuska.

A levest a levesbetéttel együtt tálaljuk, de a benne főtt húsfélét, zöldséget külön adjuk mellé, s ebből mindenki annyit és azt tesz a levesébe, amennyit, amit szeretne.

Apám a vasárnapi levest mindig snidlinggel (metélőhagyma) ette. Gyerekkoromban, amióta az eszem tudom, mindig volt snidlingünk. Én is szeretem. És mióta keretes házunk van, van snidlingünk is, és azóta megint teszek a vasárnapi levesembe.

Turbolyaleves

A múltkor Bogádon végre találtam turbolyát. Bár állítólag Egerágon is van, de amióta tudom a lelőhelyet, azóta nem volt időm elmenni a falunak arra a részére.

Nem túl sok bizalmam volt hozzá, mert az illata elég ánizsos, és ezt valahogy nehezen tudtam elképzelni főtt ételben, de belevágtam.
Végül is akár azt is mondhatnám, hogy egy sóskaleves változat lett belőle, de messze felülmúlta a várakozásaimat. Nagyon érdekes ízhatású, kicsit savanykás üdítő ízű, különleges levest kaptam. Remek lett, szerintem. (Persze az én ízlésem szerint - ezért vigyázat! :)

Szóval lecsipegettem a turbolya leveleit. (Itt végezhettem volna gondosabb munkát is, mert néhány levélnyél azért belekerült az edénybe, ám ez nem kellett volna. Tehát legközelebb figyelni fogok, hogy szigorúan csak a levelek kerüljenek az ételbe.) Pár levél sóskát összevágtam, és ezt a bő marék zöldet megpároltam egy kiskanálnyi vajon. Meghintettem 1 kiskanál liszttel, sóztam, borsoztam, hozzáadtam annyi tejfölt, amennyit a liszt felvett annyira hogy jó mártásállagot kapjak.
A kis turbolyaszárrészek (levélnyelek) miatt úgy láttam, hogy pépesíteni lenne érdemes a nyert félkész ételt. Ezt meg is tettem, de azért még ez a művelet sem számolta fel teljesen a növényi szálakat. ezek után felengedte annyi vízzel, hogy krémleves sűrűségű ételt kapjak, és még főztem egy ideig. Végül egy kevés mézet tettem bele, hogy az ízek összesimuljanak és összevágott keménytojással tálaltam és egy kevés tejföllel. De tojás helyett pirított kenyérkockával, levesgyönggyel is el tudnám képzelni. Sőt, lehet, hogy még a grízgaluska is elmenne hozzá.

Mustáros krumpli

Az utóbbi időben több alakalommal elém került a mustáros sültkrumpli. Edónál is volt a minap http://gergelyne.blogspot.com/ meg itt is láttam http://nokedlis.wordpress.com/2010/05/13/slt-mustros-krumpli-gebackene-senfkartoffeln/ , de ezn kívül még legalább három helyen találkoztam vele, pedig nem kerestem. Úgy gondoltam, ha már ennyiszer látom, itt az ideje, hogy meg is kóstoljam. Egészen kicsi eltérésekkel írják a különböző helyeken. Én szokásomhoz híven ezt is emlékezetből készítettem.

Amit felhasználtam:

1,5 kg krumpli. (fél kiló újkrumpli és egy kiló régi),

egy tyúktojásnyi vaj,

három szál oregánó (ez van a kertben, máshol szárított oregánót írnak),

3 ek. dijoni magos mustár (Ez igazából öreg v. régi mustár az eredeti megnevezés szerint, mert a magok a mustárban még a régi készítési módot idézik.) A legtöbb receptben azt írják, hogy csak magos mustárral jó ez az étel. Találtam azonban olyan bejegyzést is, ahol sima mustárral készítette az illető, s nagyon meg volt elégedve a művével. Én azt gondolom, hogy a megpörkölődött mustármagoknak igen jellegzetes és finom ízük van, de nyilván úgy is jó ez az étel, ha ez az íz hiányzik belőle. Sőt a sima – minden ízesítés nélküli sütkrumpli is finom, csak az egy másik étel. De az a blog azt is írta, hogy volt, aki a sima mustárba külön vásárolható mustármagot kevert. No, ezen a mustárdolgon azért érdemes lesz egyszer még elgondolkodni.

1 citrom reszelt héja és fél citrom leve

2 evőkanál olívaolaj (amikor beleöntöttem már az ételbe, akkor gondoltam rá, hogy inkább az egerági hidegen sajtolt napraforgóolajjal kellett volna megpróbálnom, de majd legközelebb.

Sok (frissen őrölt) bors. Én ezzel most nem szolgálhattam, mert a borsőrlő is csak a tervek között szerepel.

1 kiskanál méz. A mézet csak egy valaki írta, de rögtön magamévá tettem az ötletet, mert szerintem az ízek harmóniája sokkal jobban megvalósul, ha egy csöpp édes kerül a sósba, és egy csöpp só az édesbe. (Összehasonlíthatatlanul jobb pl. a mákostészta is, ha egy kicsit megsózom. Nem sós lesz ettől, hanem karaktersebben édes.)

Só, bors.

Ahogy készítettem:

A vajat megolvasztottam, s beletépdestem az oregánóleveleket, majd belekevertem a mustárt, az olajat, a mézet, belereszeltem a citrom héját, belecsavartam a levét, megsóztam, megborsoztam, belecsurgattam a kiskanál mézet. Az egészet jól összekevertem. Majd a megtisztított összevágott krumplit is belekevertem ebbe a fűszeres mártásba. Aztán egy kiolajozott tepsibe öntöttem az egészet (nem találtam a sütőpapírt, de így is jó lett), és 220 fokon egy órát sütöttem.

Az ételtársításra figyelőknek ez egy kitűnő zöldségnapi étel. Annak ellenére, hogy köret is lehet, de egy salátával főételként is megállja a helyét.

Vargánya

Tegnap, amikor a odaértem az erdei emberek asztalához, akkor érkezett egy gombásasszony hatalmas kosárral és a kosárban gyönyörű vargányák. Bevallom, nemcsak hogy nem ettem még soha vargányát, de még nem is láttam. A nevét ismertem, de egész másmilyennek képzeltem. Csak gyönyörködtem benne, fényképeztem. Azt hittem eddig, hogy ilyen gomba csak a mesében van. Aztán azért vettem is pár darabot, annyira furdalt a kíváncsiság, hogy milyen lehet az íze. Igaz, aranyárban volt, de nem jóllakásra vettem. A múltkor a WestEndben többet fizettem egy sütiért és egy kávéért, mint most ezért a gombáért. Tehát megérte.

Úgy gondoltam, most a lehető legegyszerűbb módon készítem el, hogy minél jobban érezzem az ízét. Így csak egy kis sós-borsos olajjal megkentem, és megsütöttem serpenyőben. Hát, igen! Megvan az oka, hogy ilyen rangos helyet foglal le a gombák világában! Most úgy érzem, ebben a műfajban még ilyen finomat nem ettem. Sajnos nincsenek szavaim, hogy az ízekről beszéljek. Erre most döbbenek rá. Biztosan lehet fejlődni ezen a téren. Amire mostanában jöttem rá a túlsúly kapcsán, szoros összefüggésben van mindezzel, amit most a vargányáról eszembe jut. Csak még olyan körvonalazatlanok ezek a gondolataim. Inkább még csak érzések. De remélem, hamarosan beszélek majd ezekről is.

De visszatérve a vargányához: Elképzeltem, milyen finom lehet faszénparázson sütve. Arra gondoltam, hogy az erdei emberek mentek tavasszal a Mecsek hatalmas fái között, s mikor elfáradtak, s az ebédidő is eljött, tüzet raktak, s megsütötték parázson az útközben szedett vargányát, és medvehagymát ettek hozzá.

No, jó, a mesének vége. De azért az a tanulsága ennek az egésznek, hogy a Mecsek itt áll a gombáival, medvehagymájával ősidők óta, s már én is itt élek a közelében negyedszázada, de csak most nyílik rá a szemem. Sokat gondolok erre az utóbbi napokban. Az emberek elutaznak messze tájakra, hogy élményeket gyűjtsenek, rácsodálkozzanak a világra, kényeztessék az érzékszerveiket, és sokszor eszükbe sem jut – ahogy nekem sem igen jutott eszembe eddig -, hogy karnyújtásnyira élünk felfedezetlen világoktól.

Huszonöt éve főzök gyakorlatilag naponta. Előtte is elő-előfordult velem, hogy készítettem ilyen-olyan ételeket, ha úgy adódott. Igazából szerettem is főzni mindig, bár a napi kötelezettség idegesített sokszor, már ahogy ez lenni szokott. De most, hogy elkezdtem ezt a főzős blogot egy egészen új világ nyílik meg előttem. Az ízek birodalma. Ha tehetném, ezzel foglalkoznék „főállásban”. Felfedezni a természet végtelen gazdagságát, ami körülvesz bennünket, a színek, illatok, ízek, formák… Jó, jó, nagyon jó!!!