95. lépés: Mozdulj!

Gyümölcsnapra: Narancs-mák napraforgó

Most, hogy adódott ez a gondom a képekkel, egy kicsit megváltoztatom a bejegyzés sorrendjét. Bár úgy tűnik sikerült néhány képet törönöm, így ma ezt sikerült feltöltenem, mégsem merek többet kockáztatni. Ami igaz, igaz. Rá kell szánnom az időt, hogy tanulmányozzam a Picasa-t, pedig eddig igyekeztem ezt megúszni. De úgy látszik ez most egy ilyen változtatós időszak.

De akkor nézzük, mi is ez a képen!

Egy narancsból vékony szeleteket vágtam, és a szeletet szétnyitva hoztam létre a „virág szirmát”. A narancs többi részét és egy vérnarancsot, egy almát és egy banánt turmixoltam össze, ebből lett a virág narancssárga közepe. Ezt szórtam meg darált mákkal. és mézet csorgattam a közepébe. Nekem ízlett! :)

És ami a mai napról eszembe jutott: 

Az utóbbi időben azt érzem, mintha hatalmas sárkányok kavarognának körülöttem. Mintha minden forrongana, változna. Váratlan események meglepő fordulatok követik egymást majdhogy óráról órára. Van, hogy annyi időm sincs, hogy felfogjam, mi is történik, már itt a következő hír. Az ilyen helyzetekben elég nehéz a normális evésre figyelni akkor, ha az ember hozzászoktatta magát az erősítő, lazító falatokhoz. Nos, ilyenkor mindennél igazabb a megállapítás, hogy sokkal könnyebb nem enni, mint keveset enni. Persze, szó sincs éhezésről, csak arról, hogy hasznos, ha még szigorúbban igyekszünk betartani az evésidőket. És akármilyen nehéz, mégis hasznos, ha inkább nem eszünk, ha nincs rá nyugodt helyzet, a csak zaklatottság, kavargás van körülöttünk. Ezek a helyzetek nagyon gyakran összekapcsolódnak kínálgatós, összevissza evésre csábító alkalmakkal. Ilyenkor azonban nagyon jó, ha észrevesszük, hogy a pogácsák és kalácsok mellé mindig kerül az asztalra ásványvíz is. 

A váratlan, szokatlan helyzetek sokszor lefagyasztják, megmerevítik az embert. Amikor a gondolkodásra kevés a nyugalom, a láb mindig kéznél van. Bocs, az ócska szójátékért. J A lényeg az, hogy a mozgás mindig segít. Nem kell ahhoz kondibérlet, hogy a feszültséget némi fizikai megterheléssel oldjuk fel. Elég gyalog felmenni a lépcsőn, vagy erőletett menetben elmenni néhány saroknyit. De egy-két guggolás, karkörzés, mély lélegzet (jobb híján néhány „arcizomgyakorlat” a mosdó tükre előtt) ellazíthat annyira, hogy legalább a legsürgősebb fontos gondolatok megszülessenek az agyunkban. 

Mindenképpen érdemes megtalálni az ilyen helyetekben azt a lelkiállapotot, hogy lehetőség szerint kívülről nézzük a dolgokat. Hogy úgy tekintsünk magunkra és a helyzetre, mintha nem szereplői, hanem szemlélői lennénk. A gyors és hatékony megnyugváshoz talán a legkönnyebben a fizikai erőfeszítésen át jutunk. 

Ha lefagytunk, érdemes bemelegíteni. Úgy, ahogy még az iskolában a testnevelésórán tanultuk. S ha felmegyünk (felszaladunk) gyalog a negyedikre, vagy megteszünk néhányszázzal több métert, mint amennyit éppen mennénk majdnem futva, garantált, hogy nem jut eszünkbe közvetlenül utána enni.

Persze, mindenkinek más a fizikai kondíciója, azért is írtam így, hogy „felmegyünk (felszaladunk)”, mert ebből azét nem érdemes mennyiséget meghatározni, hiszen mindenkinek más az a mennyiség, amely már megmozgatja. 

Holnap folytatjuk.