96. lépés: A változatosság gyönyörködtet

Medvehagymás csalánfőzelék

Ma a gyerekekkel az utolsó két órát a tanösvényen töltöttük. Ott szedem a csalánt, de szedtem turbolyát és salátaboglárkát is. (Ezek is lesznek itt hamarosan.) Nem elhanyagolható szempont a vad zöldeknél, hogy olyan helyen gyűjtsük ezeket, ahol biztosan tudjuk, hogy sem a közlekedés sem egyéb nem szennyezi a növényeket. A tanösvény ebből a szempontból (is :) ) kifogástalan hely.

Hozzávalók: 40 dkg fiatal csalán, 2 dl víz 10 dkg (1 csokor) medvehagyma, 8 dkg darált vagy apróra vágott dió, 2 kiskanál liszt, 6 evőkanál tejföl, só, őrölt szerecsendió.

Elkészítése: A csalánt átválogatjuk, a vastagabb szárrészeket kidobjuk, késsel nagyjából összevágjuk, és a vízben addig főzzük, amíg megfonnyad. Majd levesszük a tűzről és hagyjuk hűlni egy kicsit. A lisztet a tejföllel simára keverjük, a medvehagymát összevágjuk, és a csalánhoz adjuk a dióval együtt, és az egészet botmixerrel pépesítjük. Hozzáadjuk a liszttel elkevert tejfölt, s ezt a zöld pépbe keverjük. Sóval, őrölt szerecsendióval ízesítjük. Visszatesszük a tűzre, még egyszer átforraljuk, és főtt tojással vagy tükörtojással tálaljuk.

A változatosság gyönyörködtet

Lehet, hogy az utóbbi időben nem tűnik éppen változatosnak a blog étrendajánlata, mert újabban zöld zölddel van itt állandóan. De nagyon érdekel, hogy mit is lehet ezekből a tavaszi zöldekből kihozni. És az az érzésem, hogy messze vagyok még attól, hogy kiaknázzam az ezekben rejlő lehetőségeket.

Körbefőzni az évet, megnézni, hogy mi hozató ki mindabból a bőségből, amit a Föld nekünk megad, ez nagyon érdekel. Kíváncsi vagyok, hogyan tudom megvalósítani ezt az elképzelésemet, és hogy mi sül ki ebből a végére.

De nemcsak a kíváncsiság hajt. Egy nagyon érdekes élményem, érzésem, gondolatom van ezzel kapcsolatban. Ez az elhatározás rá a szememet arra, hogy a Föld minden évben megadja mindazt, amire szükségünk van. Nem fogy el az élelem. Újara és újra terem. És nagyon sokkal több minden tartozik a táplálék kategóriájába, nemcsak az a szűk skála, amit odagondolunk. Persze, tudni tudtam ezt eddig is. De egészen más csak tudni valamit, és más érezni, érteni meggyőződve lenni róla.

Eszembe jut erről az is, hogy azért kezdtem el írni annak idején a könyvemet, mert egy ismerősöm azt mondta, hogy soha nem követné a példámat, mert nem lenne képes olyan egysíkúan táplálkozni, mint amit az általam követet étrend megenged. Nos, ilyen „megalapozott” véleménnyel találkozván jól elcsodálkoztam, és elhatároztam, hogy írok egy könyvet, melyben az év minden napjára írok egy-egy ételt, de egy sem fog ismétlődni a 365 nap alatt. (Már csak azért is gondoltam ezt, hogy „ábrát mellékeljek” a kedves ismerősnek arról, hogy mennyire unalmas is az én étrendem.) Nos, ilyen könyvet nem írtam, mert más lett belőle, viszont most valahogy ezzel a bloggal igyekszem megvalósítani egy kicsit azt a célt is, és hogy ezt ebben a formában teszem, talán más is élvezettel figyeli velem együtt, arra a, amit a természet kínál.

Érdekes ebből a szemszögből rácsodálkozni a világra, megtapasztalni a végtelen gazdagságát és változatosságát. És nemcsak érdekes, de gyönyörködtet is, mint ahogy az ókoriak ezt már megállapították a változatosságról. Ezen túl megszokottól eltérő dolgok színesítik az életünket, lazítják a taposómalmot, kizökkentenek a szürkeségből, és ez is egyik eszköz a túlevés megakadályozásra. És akkor már ezeknek az alapanyagoknak az egészégre gyakorolt jótékony hatásáról nem is szóltam. És ha követjük az évszakot ritmusa nyomán új és új alapanyagokat, akkor semmiből sem lesz túl sok egy éven belül, és semmiből nem szenvedünk hiányt sem. És ez fontosabb, mint gondolnánk, hiszen a túlsúly egyik oka lehet az ún. minőségi éhezés, amit azt jelenti, hogy ha nem elég változatos az étrendünk, akkor bizony fontos dolgok kimaradhatnak belőle, és egy-egy fontos vitamin vagy ásványi anyag hiánya is jelentkezhet túlzott éhségként, ami nem is csoda, hiszen a szervezet minden áron szeretne hozzájutni minden fontoshoz.

Remélem, azzal, ha „körbefőzzük” az évet az évszaknak megfelelő minél változatosabb ételekkel, akkor a minőségi éhezésnek még az árnyéka sem vetülhet ránk.

Holnap folytatjuk.