180.-181.-182. Egy kis szünet + még egy kicsi 183.-184.-185.-186.+186.-187.+188+189+190

Most pár napig sajnos nem leszek gép előtt. 

Az eddigi ritmus szerint:

csütörtök tésztanap

péntek gyümölcsnap

szombat víznap
vasárnap - húsnap
hétfő - zöldség
kedd - tészta
szerda - gyümölcs
csütörtök - hús
péntek - zöldség
szombat - tészta
vasárnap - gyümölcs

Remélem, ezt követően már TÉNYLEG leszek. Visszavárlak.

És akkor folytatjuk.

179. Zöldségnapra: Maradékhasznosítós kínais

Szeretem a kínai ételeket. Bár ez így nagyon pontatlan. Én csak Pekingben és környékén jártam, amit ott főztek, az többnyire nagyon ízlett. Ha úgy adódik, eszem az itteni kínaiaknál. Ha nagyon kevés időm van, és mégis valami zöldséges kedvem szerintit szeretnék enni, akkor olajon zöldségeket pirítok a wokban fokhagymával, szójaszósszal, ecettel, mézzel ízesítem, és mivel úgy szeretem igazán, ha „cípős”, az erőspaprika-krémet soha nem hagyom ki belőle. Ha van maradék tészta vagy rizs, akkor azt is belekeverem a pirított zöldségbe. Ez a mai ajánlatom is ilyen. 

Gyors kínais maradékhasznosítós 

Hozzávalók (személyenként): 1 evőkanál olaj, marék zöldbab, 2 kicsi cukkini, 2 gerezd fokhagyma, 1 evőkanál szójaszósz, kiskanál ecet, 1 kiskanál méz, 1 kiskanál erőspaprika-krém, 1 csésze főtt rizs.

Elkészítése: A zöldségeket apróra vágjuk, az olajat a wokban felforrósítjuk, belezúzzuk a fokhagymát, és megpirítjuk rajta a zöldséget, a felsorolt ízesítőkkel ízesítjük, a rizst is belekeverhetjük, ha már korábban főztük, és így melegítjük meg, de ha frissen főzzük, akkor csak szedjük rá a zöldségeket tálaláskor a kis tálkába.

Barátunk a fájdalom

Hát ez elég furcsán hangzik, tudom, de mégis így érzem. A fájdalom ugyanis jel. Azt jelzi, hogy valami nem úgy van, ahogy kellene lennie. Változtatás szükséges. Ha a fájdalmat csak elfedjük, leszorítjuk fájdalomcsillapítóval, akkor csak becsapjuk magunkat. Nem azt akarom ezzel mondani, hogy tanuljuk meg élvezni a fájdalmat. Dehogy akarok ilyen butaságot mondani! A fájdalom arra kell, hogy indítson, hogy megszüntessük az okot, ami kiváltja. Ez a fájdalom hivatása, ezért mondom, hogy a „barátunk”.

A testi lelki fájdalmakra egyaránt igaz, hogy elfedés, elkendőzés helyett a gyógyításukra érdemes törekednünk. A hangulatjavító evések csak fájdalomcsillapítók. Lehet fájdalomcsillapítón is élni egy darabig, sőt, néha csak úgy lehet élni, de közben meg kell keresnünk, megtalálnunk és megszüntetnünk a fájdalom okát, mert a fájdalomcsillapító egy idő után mag válik problémává.

Holnap folytatjuk.

178. Húsnapra: szezámmagos rántott csirke rebarbarás cukkiniraguval

Cukkiniragu

Hozzávalók: 20 dkg rebarbaraszár, 20 dkg újhagyma (ropogósabb zöld szára is), 2 gerezd fokhagyma ,60 dkg fiatal, apró cukkini, 1 evőkanál  vaj, 2 kiskanál méz, 1 kiskanálnyi frissen reszelt gyömbér, 1 kávéskanál bors, 1 késhegynyi őrölt szegfűszeg, 1 késhegynyi őrölt fahéj, só. 2-3 dl víz.

Elkészítése: A hagymát és a fokhagymát apróra vágjuk, a vajon világossárgára pirítjuk. A rebarbarát megpucoljuk, kb, 1 centis darabokra vágjuk, és a hagymára tesszük párolódni. A cukkininak csak a két végét vágjuk le, meghámozni nem kell, így vágjuk falatnyi kockákra, hozzáadjuk az előzőekhez. Hozzákeverjük a sót, borsot, mézet, a fahéjat, a szegfűszeget, ráreszeljük a gyömbért, közben kevergetjük, apránként hozzáadogatjuk a vizet. A hagymából és a rebarbarából a vízzel ízletes szaft képződik a cukkinidarabkákhoz.

Szezámmagos rántott csirke

Hozzávalók: 4 egész (alsó, felső) csirkecomb, só, 1 tojás, 4 kanál liszt, 1 tojás, 10 dkg szezámmag.

Elkészítése: A combokat a csontvégeknél kettévágjuk, levesszük a bőrét, kicsontozzuk, besózzuk. A húsdarabokat először lisztbe majd a felvert tojásba és végül a szezámmagba mártva bepanírozzuk, bő, forró olajban kisültjük mindkét oldalát, míg a szezámmag megpirul. Leitatjuk róla a felesleges olajat, a cukkiniraguval tálaljuk

Ma nem rólam kéne példát venni

Van ám, hogy vizet prédikálunk és bort iszunk. Ha ma bármit mondanék, az lenne. Nem azért, mert  sokat ettem, vagy esetleg összevissza. Nem, nem erről van szó. Hanem arról, hogy annak ellenére, hogy az a legfőbb tanácsom, hogy figyeljünk magunkra, ma valahogy erre nem jutott időm. És most itt az este, és most kéne valami biztató okosságot mondanom, és nem tudok. Mert ma akkora volt a nyüzsgés, és annyi a feladta, hogy még nem is térem magamhoz. De talán azért van ez, mert olyasmik voltak, amire nem készültem fel előre. És most talán arról kellene beszélnem, hogy hogyan kezeljük a váratlan helyzeteket hatékonyan. Azt hiszem, ezt most csak feladatul tűzhetem ki magam számára. Talán holnap…

Holnap folytatjuk.

177. Gyümölcsnapra: Piszkés gyümölcssaláta

A piszke tájnyelvi szó, az egres neve egyes vidékeken. Ritka, hogy a tájnyelvi szó erősebb bennem a köznyelvinél, de ez éppen a ritka példák egyike, és most jobban is hangzik, hogy piszkés, mint, hogy egreses. :)  A lényeg, hogy málnából, ribizliből és félbe-negyedbe vágott piszkeszemekből készítettem ezt a finom gyümölcssalátát. Azért vágtam el a piszkeszemeket, hogy a leve könnyebben összekeveredjen a többi gyümölccsel. 

Torkig vagyok!

Ah, van ez így néha! Átvitt étertelemben és szó szerint is. Kezdetben úgy tűnik, jó ez nekünk, ha megesszük - bevesszük azokat a bizonyos dolgokat. Aztán csak nyeljük, mint kacsa a nokedlit. Egy idő után a lelkünk mélyén tudjuk, hogy nem kéne már, elég már ebből, de ha nyitva a kapu, áramlik, nyomakodik befelé a már egyre kevésbé jóleső dolog, Vagy talán valami vákuum szippantja befelé?  Ha kívül nagyobb a nyomás, akkor befelé áramlanak a dolgok? Valami az áramlással nincs rendben… ? Vagy velünk…:?  Aztán már bent sem könnyű a helyzet. Kívül szorít, belül szorít. Valahogy ki kell engedni a gőzt. Mikor hogy… De egy- gyümölcsnap mindenképpen nagyon jól jön.

Holnap folytatjuk.

176. Tésztanapra: Keserűgomba palacsintatésztában pirított krumplival és fűszeres tejföllel

 

A keserűgombát csak azoknak ajánlom, akik barátságban vannak a kesernyés ízzel. Én szeretem, Ferenc fiam is kifejezetten sok pontot ad neki, de vannak családtagjaim, akik inkább mást választanak helyette. Sokkal könnyebb vele bánni, mint néhány más eredi gombával, mert masszív, nem törik annyira könnyen.

Keserűgomba palacsintatésztában pirított krumplival és fűszeres tejföllel

 

 Hozzávalók:

A gombához: 1 kg keserűgomba, 2 tojás, 4 kanál liszt, 2 dl tej, 2 kávéskanál só, 1 evőkanál cukor, olaj a sütéshez

A krumplihoz: 1 kg krumpli, 8 dkg vaj, só

A fűszeres tejfölhöz: 4 dl tejföl, 4 gerezd fokhagyma, 1 csokor petrezselyemzöldje, 1 kávéskanál fehérbors.

Elkészítése: Meghámozzunk a krumplit, negyedbe, majd kockákra vágjuk, Egy nagy serpenyőben (egy wok alkalmas erre) felforrósítjuk a vajat, beletesszük a krumplit, s néha átkeverjük, addig sütjük, míg minden oldala szép pirosra sül. Tálaláskor sózzuk meg.

 A tojást a cukorral és a sóval kikeverjük, hozzáadjuk a lisztet majd apránként a tejet sima tésztát készítve. Levágjuk a gombák tönkjét és a kalapokat a tésztába fogatjuk. Nem kell egyenként mártogatni, sorban egymás után beletehetjük mindet  a tésztába. Felforrósítjuk az olajat és kisütjük benne a gombát.

A fűszeres tejfölhöz a petrezselyemzöldjét nagyon apróra vágjuk, a fokhagymát összezúzzuk, s ezekkel valamit sóval, borssal ízesítjük az alaposan kikevert tejfölt.

A gombát a krumplival és a fűszeres tejföllel tálaljuk. 

Egyensúly

Amikor az iskolában az egyenleteket tanultunk, akkor nagyon megjegyezetem, hogy ha meg akarom oldani a feladatot, akkor csak úgy végezhetem a műveletet, hogy az egyenlet mindkét oldala, a mérleg két serpenyője mindig egyensúlyban legyen. Ha az egyik oldalból elveszek ötöt, akkor a másikból is el kell vennem, ha megszorzom kettővel az egyikoldalt, a másikat is meg kell szoroznom. 

Ez a hétköznapjainkban is csak így lehet megoldani a feladatot. Ha elveszem magamtól a nassolást, a pszichés éhséget csillapító evést, akkor valamit adnom kell helyette, hogy az egyensúly megmaradjon, vagy a mások oldalból is el kell vennünk (azaz el kell vennünk azt az okot is, ami a pszichés éhséget okozza). Ez első ötletünk mindig az, hogy az akaraterőnket adjuk hozzá a mérleg azon oldalához, ahonnan az életkönnyítő evést elvettük, mert csak azt vesszük el, a mérleg másik serpenyőjében minden ott marad, ami eddig ott volt. Ez megy is ez ideig-óráig, de nem a végtelenségig. Az akaraterő sokszor másra kell, nem szoríthatjuk magunkat folyamatosan kalodába. 

Ha ennem kellene a nyugalomért, az erőért, a társaság illúziójáért vagy mit tudom én miért, akkor, ha elveszem magamtól a pszichés éhséget csillapító evést, akkor más úton kell elvennem a zaklatottságot, a magányt vagy a fáradtságot. Ha ezt nem teszem meg, akkor csak az akaraterőm tarthatja fenn az egyensúlyt – ideig-óráig, de az akaraterő véges. És akaraterővel fenntartani az egyensúlyt nemcsak lehetetlen vállalkozás, hanem felesleges önkínzás is. 

Ha, elveszem a kétkarú mérleg egyik serpenyőjéből az ötkilós súlyt, akkor a másik kezemmel nyomnom kell lefelé a másik serpenyőt, ha azt akarom, hogy a mérleg nyelve egyensúlyban legyen. Ha nem teszem, akkor a mérleg kibillen, megfeneklik. 

Mondhatom azt is, hogy lemondok az egyensúlyról. Persze, mondani mindent lehet, csak élni nem lehet mindenhogy. Csak úgy vagyunk képesek egészségesen élni, ha az egyensúlyunk megvan. Különben fölborul az egész. 

Holnap folytatjuk.

175. Zöldségnapra: Galambgomba zöldfűszeres köleskásával

Ma megint voltak erdei gombák a piacon, többek között galambgomba is volt megint. Az jutott eszembe, hogy jó lenne megpróbálni, milyen lehet kölessel. Nem tagadom, arról jutott ez eszembe, mert a köles a köztudatban madáreledel, aztán  a galamb meg madár vagy mi. Nos, ma kb. ilyen szintű értelmességek telnek tőlem. De inkább nézzük ezt az ételt!

Galambgomba zöldfűszeres köleskásával

Hozzávalók: 80 dkg galambgomba, 8 dkg vaj, 20 dkg köles, 1 evőkanál olaj, 1 liter víz, só, bors, 1 csokor petrezselyemzöldje, 4 ág kakukkfű, 4 ág majoránna, 2 kanál tejföl.

Elkészítése: A kölest az olajon átforrósítjuk, majd hozzáöntünk 1 liter forrásban lévő vizet, megsózzuk, lefedjük, s lassú tűzön addig főzzük, míg az összes vizét elfövi.

A gombát leöblítjük, szárazra töröljük, a tönkjét karikákra vágjuk. Felforrósítjuk a vajat, és megpirítjuk benne a gombáz. Sóval, borssal ízesítjük.

Amikor a köles megfőtt, az apróra vágott zöldfűszereket, a gombatönk karikákat és a tejfölt hozzákeverjük, és a pirított gombafejekkel tálaljuk. A paradicsom vagy a paradicsomsaláta nagyon finom hozzá.

Miért éppen fejben?

Gyakori, hogy azon görcsölünk, hogyan változtassuk meg a viselkedésünket. Az az érzésünk, hogy egyszerűen már nem jut rá több erőnk, több figyelmünk, hogy arra koncentráljunk, hogy hogyan is mozduljunk, mit is szóljunk. 

Igen, ha arra törekszünk, hogy az egyes mozdulataink, egyes szavaink legyenek másmilyenek a hétköznapokban, akkor nagyon nehéz a dolgunk. Hiszen sem a szavaik nagy részét, sem a mozdulataink többségét nem tudatosan irányítjuk. Ezeket a gondolataink irányítják. Elgondolunk valamit, és annak végrehajtásához ösztönösösen igazodnak a szavaink, a mozdulataink. 

Ha tánc közben arra figyelünk, hogyan lépünk, az minden lesz csak tánc nem, ha biciklizés közben az köti le a figyelmünket, hogy hogyan tapossuk a pedált, hogyan irányítsuk a kormánnyal a kereket, akkor rövid úton az árokban kötünk ki. Autót sem lehet úgy vezetni hosszabb ideig, hogy minden egyes mozdulatunknak tudatában vagyunk. Tudjuk, mit akarunk, és ennek következtében az izmaink csinálják, amire szükség van.

Arról beszélünk itt hosszú ideje, hogy úgy tudunk életmódot változtatni, ha megváltoztatjuk a szokásainkat. Ez is hasonló ehhez. Mert a szokások megváltoztatása a gondolkozás, a hozzáállás megváltoztatásával kezdődik. Mert ha ezeken nem változtatunk, csak másként akarunk cselekedni, akkor nagyon fárasztó dolog hosszabb távon állandóan arra figyelni, hogy mit is tegyünk, hogy is mondjuk. 

Más szemmel nézni a dolgokat, másként gondolni rájuk, más keretbe helyezni, más összefüggésekbe tenni. Ha ez sikerült, akkor a hétköznapokhoz tartozó mozdulatok már igazodni fognak a gondolatokhoz. Mert a mozdulatainkat, a szavainkat a gondolataink, a meggyőződéseink irányítják. Ezért szokták mondani, hogy fejben dől el minden. Mert ha a hozzáállásunkat megváltoztatjuk, akkor megváltoznak a szokásaink.

Holnap folytatjuk.

174. Húsnapra: Dinsztelt zöldbab fűszeres húspogácsával

A közkedvelt fasírt nem éppen ideális étel az ételtársítás szerint. De nagyon sok különböző húspogácsát készíthetünk, melyek még finomabbak is, mint a hagyományos fasírt, és az ételtársítást is figyelembe veszik.

Fűszeres húspogácsa

Hozzávalók: 0,5 kg darált sertéshús, 10 dkg hagyma, 4 gerezd fokhagyma, 5 dkg reszelt sajt (pl. trappista, 1 egész tojás, só, bors, 1 evőkanálnyi apróra vágott oregánó (szurokfű), 1 evőkanál olaj + olaj a sütéshez.

Elkészítése: 1 evőkanál olajon az apróra vágott hagymát és fokhagymát kicsit megpirítjuk, levesszük a tűzről  és hozzákeverjük a többi hozzávalót. Alaposan összedolgozzuk, és két kanál segítségével a forró olajba szaggatjuk a húsmasszát. Mindkét oldalát kisütjük.

Dinsztelt zöldbab

Hozzávalók: 1 kg zöldbab, 2 evőkanál olaj, 6 gerezd fokhagyma, só, kevés víz.

Elkészítése: A zöldbabot megtisztítjuk és kb. 2 cm-es darabokra vágjuk. (Én a szélesebb hüvelyeket szeretem először hosszában is kettévágni – finomabbra párolódik így.) Az olajon fedő alatt, lassú tűzön, gyakori kevergetés mellett  sóval párolni kezdjük, ha nem lenne elég a saját leve, apránként kevés vizet öntünk alá. Az utolsó fázisban hozzáadjuk a zúzott fokhagymát, s még ezzel jó alaposan átforgatjuk, picit megpirítjuk.

A rend a rendetlenséggel kezdődik

A fenti mondatot VCS. mondta nekem ma délután biztatásul, amikor szabadkoztam, hogy milyen feneketlen felfordulás van éppen nálunk, mivel nem  hat túl esztétikusan a spájz berendezésnek apraja nagyja csak úgy találomra elhelyezve nappaliban és a teraszon. (Éppen nagy spájztakarításban vagyok ugyanis. )

Elgondolkoztatott ez a vigasztaló megjegyzés. Valóban. Ahhoz, hogy alaposan kitakarítsunk és rendet tegyünk először ki kell pakolni az adott helyről. Különben csak kenjük a koszt, mint a takarítóbrigád az IC-n.  

Talán ezért nehéz sokszor a rossz helyzeten is változtatni? Még a rossz helyzetekben is  fenntartható valami látszat rend, ami nem tűnik annyira riasztónak, mint a rendrakás kezdetén a kipakolás. Igen, riasztónak is tűnhet az ilyen jellegű felfordulás. De ha a fejünkben már megszületett az a kép, amit el szeretnénk érni a végén, akkor mégis érdemes hozzáfogni. A látszat meg csak látszat.

Holnap folytatjuk.

173. Gyümölcsnapra ribizlis jégkrém

A ribizli elég fanyar gyümölcs, nem mindenki szereti. Ezért azt gondoltam, hogy egy kicsit variálok vele. Az egyik adagot aszalt szilvával, a másikat banánnal, a harmadikat kakaóporral, vaníliával és egy kis mézzel ízesítettem. A banánost és az aszaltszilvást is fele-fele arányban kevertem össze a leturmixolt ribizlivel. (Az aszalt szilvát az aprítóval összevágtam előtte.)

A kakaósba 100 g ribizlihez 4 g kakaóport (1 kiskanálnyi), 10 g mézet (ez is egy kiskanálnyi) és kb. 3 cm vaníliát tettem. 

Eldobható műanyagpoharakban tettem a különböző keverékeket a mélyhűtőbe kb. 4 órára. Óránként megkevertem őket. A műanyagpoharakból könnyű kiszedni a megfagyott gyümölcsöt. Villával kicsit összetörtem és vegyesen adagoltam fagyiskelyhekbe. 

Elég jó lett, de még fejlesztésre szorul ez az ötlet. Biztosan sok hasonló kering a neten, de nem volt időm ma keresgélni. De érdemes kitanulmányozni a legjobb megoldást, mert a nyári forró gyümölcsnapokon nagyon üdítő egy kis jeges. Szoktatok ilyesmit készíteni? Van valami jó ötlet, tapasztalat ezzel kapcsolatban? 

Nézőpont kérdése

Hozzáfogtam a nyári nagytakarításhoz. Komoly dolgokon járatom az agyam, csak mire a gép elé kerülök, már nem úgy jönnek a szavak, ahogy a téma megérdemelné. Ma azon gondolkodtam, hogy sokszor idéztem már magam is a félig üres vagy félig tele pohár példáját, de csak mostanában kezdem érteni ennek a példának a lényegét. Vagyis inkább azt mondhatom, hogy ezen keresztül kezdek megérteni valami lényeges különbséget. 

Nagyon sok múlik azon, azon, hogy alapvető dolgokat hogyan képzelünk el. Olyan korban nőttem fel, ami úgy tekintett a világra, mint valami felépítendő létrehozandó dologra. Valami olyasmire, amit majd az egyre okosodó ember megcsinál, és akkor jó lesz nekünk.

Most egyre inkább kezd kibontakozni előttem az a kép, hogy ennek éppen a fordítottja az igaz. Ha a magától teljesen elszállt ember, azzal -  a világ bonyolultságához és nagyszerűségéhez képest 

-hangyafülnyi tudásával ráébred végre arra, hogy nem neki kell egy jó világot felépítenie, hanem sokkal inkább az a dolga, hogy a már eleve teljesen jól felépített világ törvényszerűségeit felismerje, engedje magát harmóniába kerülni a világ rendjével, s annyira vagyunk jól, amennyire ez sikerül. 

A problémáinkra, a betegségeinkre, a tüneteinkre a válaszok bennünk vannak. Nem kitalálnunk kell a válaszokat, hanem megtalálnunk. De ahhoz, hogy megtaláljunk valamit – mondjuk egy tűt a szőnyegen – ahhoz el kell hinnünk, hogy az a tű ott van. Enélkül nagyon kicsi az esélyünk, hogy észrevegyük.

Ha abból indulunk ki, hogy jól vagyunk megalkotva, és jól is „működünk”, ha megadjuk magunknak a jó működéshez szükséges feltételeket, akkor helyrejövünk a legrosszabb állapotból is. 

De mindehhez elengedhetetlen az a magunkra fordított gondoskodó figyelem, amelyről már annyit beszéltünk. Ma mit tettünk ezzel a szándékkal?

Holnap folytatjuk.