Császármorzsa

Gyerekkoromban nem szerettem, mert „morzsás”. Már nem tudom értelmezni ezt a kifogásomat, ma már elég jelentős mennyiséget képes lennék belőle elfogyasztani (ha nem kellene odafigyelnem a kalóriákra :) ). Valójában nem desszertnek szoktam készíteni, hanem valami tartalmasabb leves után második fogásként kerül az asztalra alkalmanként valami finom lekvárral.

Hozzávalók: 50 dkg búzadara, 7,5 dl tej, 5 tojás, 25 dkg mazsola, 20 dkg vaj, 20dkg cukor, 1 kávéskanál só, vanília(aroma) vagy kb. 2-3 tasak – 2,5 dkg vaníliáscukor, rum(aroma).

Elkészítése:  A tejet meglangyosítjuk, beletesszük a cukor felét, fél rúd vanília kikapart belét vagy 1 evőkanál vaníliaaromát (vagy 2-3 tasak vaníliáscukrot), majd az ízesített langyos tejet a búzadarához keverjük óvatosan, hogy ne legyen csomós. Félretesszük. A mazsolát átmossuk és hozzáöntünk egy evőkanál rumaromát (vagy 2-3 kanál rumot). És ezt is a grízhez adjuk. A tojásokat feltörjük, szétválasztjuk. A fehérjét a sóval felverjük habnak, majd hozzákeverjük a maradék cukrot és egyenként a sárgáját. A habot óvatos mozdulatokkal a beáztatott grízhez keverjük. A vajat felolvasztjuk egy széles aljú lábosban vagy nagy serpenyőben (szerencsés, ha vastag aljú az edény, hogy ne égjen oda könnyen a készülő étel). Beleöntjük a masszát, és amikor már az alja sülni kezd, megkeverjük, összetörjük kicsit a tésztát, hogy újabb része kerüljön az edény aljára. Finom, ha egy kicsit meg is pirul itt-ott a massza. Kevergetve pár perc alatt készre sütjük. Lekvárral tálaljuk. 

Az eMpszi étrendje szerint tésztanapra ajánlom - mérsékelt mennyiségben. De valójában nem felel meg az ételtársítás szabályainak, ezért aki ezt a szokást követi ne fogyassza... - túl gyakran. :)