Gyerekkoromban nem szerettem, mert „morzsás”. Már nem tudom értelmezni ezt a kifogásomat, ma már elég jelentős mennyiséget képes lennék belőle elfogyasztani (ha nem kellene odafigyelnem a kalóriákra :) ). Valójában nem desszertnek szoktam készíteni, hanem valami tartalmasabb leves után második fogásként kerül az asztalra alkalmanként valami finom lekvárral.
Hozzávalók: 50
dkg búzadara, 7,5 dl tej, 5 tojás, 25 dkg mazsola, 20 dkg vaj, 20dkg cukor, 1
kávéskanál só, vanília(aroma) vagy kb. 2-3 tasak – 2,5 dkg vaníliáscukor,
rum(aroma).
Elkészítése: A tejet meglangyosítjuk, beletesszük a cukor
felét, fél rúd vanília kikapart belét vagy 1 evőkanál vaníliaaromát (vagy 2-3
tasak vaníliáscukrot), majd az ízesített langyos tejet a búzadarához keverjük
óvatosan, hogy ne legyen csomós. Félretesszük. A mazsolát átmossuk és hozzáöntünk
egy evőkanál rumaromát (vagy 2-3 kanál rumot). És ezt is a grízhez adjuk. A tojásokat feltörjük, szétválasztjuk. A fehérjét
a sóval felverjük habnak, majd hozzákeverjük a maradék cukrot és egyenként a
sárgáját. A habot óvatos mozdulatokkal a beáztatott grízhez keverjük. A vajat
felolvasztjuk egy széles aljú lábosban vagy nagy serpenyőben (szerencsés, ha
vastag aljú az edény, hogy ne égjen oda könnyen a készülő étel). Beleöntjük a
masszát, és amikor már az alja sülni kezd, megkeverjük, összetörjük kicsit a
tésztát, hogy újabb része kerüljön az edény aljára. Finom, ha egy kicsit meg is
pirul itt-ott a massza. Kevergetve pár perc alatt készre sütjük. Lekvárral
tálaljuk.
Az eMpszi étrendje szerint tésztanapra ajánlom - mérsékelt mennyiségben. De valójában nem felel meg az ételtársítás szabályainak, ezért aki ezt a szokást követi ne fogyassza... - túl gyakran. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése