Oldalak

2010. augusztus 31., kedd

Szilvalekváros bukta


Sütni nem olyan nagyon szeretek. Talán azért mert ahhoz pontos receptkövetés kell és türelem. De azért néha sütök azért. Csak nem lesznek annyira szépek a sütikéim, amivel büszkélkedni lehetne mint pl ma a bukták. De azért nagyon jók lettek ám, ha nem is sikerült egyformára csinálom őket. :)

Ja, és saját szilvalekvárral készült.

Hozzávalók: ½ kg liszt, 2 tojássárgája, 3 dl tej, 6 dkg vaj (margarin, zsír)a tésztába + kb. 6 dkg a olvasztott vaj vagy zsír a kenéshez, 5 dkg cukor a tésztában + kb. 5 dkg porcukor tálaláskor, csipetnyi só, 2 dkg élesztő, 25 dkg lekvár a töltéshez.

A tejet meglangyosítjuk, beletesszük a cukrot, belemorzsoljuk az élesztőt, és hagyjuk felfutni. Felolvasztjuk a 6dkg vajat, átszitáljuk a lisztet. A liszt közepébe egy mélyesést készítünk, ebbe öntjük a cukros tejet a benne felfutott élesztővel). A lisztre tesszük a sót (az edény falához közel szórjuk a sót, hogy ne érintkezzen közvetlenül az élesztővel.) Az egészet fakanállal vagy géppel jól összedolgozzuk. Hozzáadjuk az olvasztott vajat, és addig keverjük, hogy a tészta hólyagos legyen. Letakarjuk, és langyos helyen egy órát kelesztjük. Lisztezett deszkára kiborítjuk, gyengén átgyúrjuk, kb. 0,5- 1 cm vastagra kinyújtjuk, 8-10 cm-es négyszögekre vágjuk, közepébe szilvalekvárt teszünk, és összecsavarjuk.

(Én nem összecsavarni szoktam a buktát, hanem kis batyut formálok belőle, és úgy fogom össze először a négy sarkát, majd a négy kis csücskét, hogy ki ne folyhasson belőle a lekvár. Aztán az összefogott résszel lefelé teszem a tepsibe. )

Kivajazott tepsibe egymás mellé helyezzük, tetejét, oldalát olvasztott vajjal megkenjük,

½ óráig kelesztjük, és közepes forró sütőben sütjük.

Sütés után deszkára kiborítjuk, de csak tálaláskor szedjük szét a buktákat. A tetejét porcukorral meghintjük.

U.i. A recept szerint vajjal, margarinnal vagy zsírral lehet készíteni ezt a buktát. Szerintem vajjal érdemes. Igaz, hogy a vaj legdrágább, de nem drágább annyival, mint amennyivel jobb lesz a bukta, ha a vajat választjuk.

Én nagyon vajpárti vagyok. A vaj nagyon sokat hozzáad az ételek finom zamatához. Azt is érdemes megfigyelni, hogy mennyire sokat számít a végeredménynél az alapanyagok minősége. Amikor nagyon szorult anyagi helyzetben él az ember (azt hiszem, sokunk életében volt erre példa), amikor az számít elsősorban, hogy elegendő legyen az étel a létfenntartáshoz, akkor persze célszerű a gyengébb minőségű, s ezért olcsóbb alapanyagot választani. Ha azonban 60 forint árkülönbözet belefér egy tepsi buktánál, (és elvi akadálya sincs) akkor érdemesebb a vajat választani.

Aki az eMpszi karcsúsító étrendjét követi, tésztanapon desszertként nyugodt szívvel ehet egy-két buktát. :) (Jóllakni persze érdemes előtte valami jó kis salátával, hogy a kalóriasűrűség napi átlaga is helyen legyen. )

2010. augusztus 30., hétfő

Zsindelyes


Tegnap Misivel találkoztunk egy röpke időre, a lakásához viszonylag közeli Zsindelyes étteremben ettünk.

Én egy Zsindelyes salátát ettem (Ruccola ágyon grillezett camembert caramellizált körtével balzsamos Vilmos körtés öntettel)
Meg voltam elégedve a választásommal. Bár az én ízlésemhez, ahhoz, amit nekem az ízek harmóniája jelent, túl édes volt. Így nagyon jólesett hozzá az asztaltársaságomtól begyűjtött paradicsom ill. kis káposztasaláta. Talán nem illendő dolog így megvariálni a mások által megálmodott ételt, de itt is működött bennem az ösztön, hogy hozzuk ki a helyzetből a lehető legjobbat, még akkor is, ha mások mást gondoltak arról, hogy nekem mi lesz a legjobb. De ezzel a kis módosítással egészen meg kellemes élményt nyújtott a Zsindelyes saláta. Bár vannak szakácsok, aki attól is ki vannak akadva, ha az ember megsózza az ételt, mondván, hogy egy kiállításon sem festünk a képre még egy kis sárgát, ha úgy jobban tetszene. Ez igaz ugyan, de ott lehet nézni egy másik képet, itt meg ez volt az ebédem. :)

Ez itt Butyka Anna régi kedvence (sertés tarja fűszerezve, mustározva burgonyával, tükörtojással, házi káposztasalátával.) Az ízesítése kifejezetten jónak találtatott. A kellemesen volt megsütve, volt, a krumpli finom volt, a tojást is éppen eltalálták. A szalonna kellemessé tette az egész kompozíciót. A hús alatt rejlő pirítóskenyér-szelet léte jelentett meglepetés, viszont, ha azt a funkcióját tekintjük, hogy így opcionálissá vált a zsír egy részének elfogyasztása, akkor egész jó ötletnek tűnik. A káposzta saláta is a teljesen jó minősítést kapta, amit én is alátámasztok. A kihozott étel mennyisége is megfelelt.

A marhapörköltet (galuskával) fogyasztó fiam nem túl bőbeszédű, ám ételekkel szemben kritikus magatartását figyelembe véve pozitív véleménynek számít, hogy a "Milyen a pörkölt?" kérdésre a "Teljesen korrekt" válasz érkezett.

Aki figyel az ételtársításra, annak is ajánlható alkalmanként egy-egy ilyen saláta, mint itt a Zsindelyes saláta. Az étel fő alkotórésze a sajt, ezért húsnapi ételként illeszthető a négynapos rendbe.
Ha marhapörkölre vágynál, de az ételtársítást is meg szeretnéd tartani, kérd a húst galuska nélkül két adag káposztasalátával.
A Butyka Anna kedvence viszont olyan étel, hogy nem illeszkedik az ételtársításhoz. Ez így egész, nem lenne érdemes alkotóelemire szedni. Aki figyelni szeretne az ételtársításra, válaszon mást az étlapról.

2010. augusztus 28., szombat

I. Nemzeti Gulyás Nap


Amivel mi ünnepeltük:

Csülökpörkölt pirított tarhonyával


A Nemzeti Gulyás Nappal a családom már nyert. Mert, ha ma nem ez a nap van, akkor biztosan nem csülökpörkölt lett volna az ebéd. De elhatároztam, hogy ha másként nem is tudok, de azzal csatlakozom a szimpatikus kezdeményezéshez, hogy ma a gulyáscsaládból főzök valamit, és tegnap az esélyes hozzávalók közül a csülök nyert.

Nem tudom, hogyan "KELL" csülökpörköltet főzni. Soha nem tanultam, nem olvasgattam csülökpörkölt-recepteket. Vagyis tegnap este egyre rákattintottam, de a hozzávalók között azt találtam, hogy 1 ek. olívaolaj. No, nagyon gyorsan becsuktam azt a honlapot. Az olívaolajat (a jót) nagyon szeretem, de ezzel együtt nem főznék vele csülökpörköltet - soha.

Szerintem a gulyáscsalád ételeinek a zsíron (nem az olajon) pirított hagyma az alapja. Éppen ezért ez a csülökpörkölt is úgy kezdődik, hogy (disznó) zsíron pirítottam jó sok apróra vágott hagymát és apró kockákra vágott (zöld - helyett) pirospaprikát. Jól megsózom, s amikor már kezdett zsírjára sülni, akkor tettem hozzá az első adagot a csülökből, nevezetesen a bőrét, melyet lefejtettem, s nagyobb darabokra vágtam. (Ennek a bőrkülönválasztásnak az az oka, hogy a gyerekeim kicsi korunkban nem ették meg a bőrös, zsíros húsdarabokat (az egyik meg is tartotta ezt a szokását). Ezért az ilyen ételt úgy főzöm azóta, hogy könnyen lehessen úgy szedni, hogy ne kerüljenek nemszeretem falaktok a tányérjukra. Emellett azzal ideologizáltam meg ezt az eljárást, hogy annál jobb lesz az egész, minél többet fő a bőr, de azért a húst mégsem akarom szétfőzni.)
Nos, a bőr már a fazékban volt a hagymával, mikor lefejtettem a csontról a húst, összevágtam a megfelelő darabokra, s ezt is utánaküldtem, meg a csontot is egészben. Soha nem főzők trancsírozott csontot az pörköltbe. Frászt kapok a csontmorzsáktól. (Ez egy ilyen faxnis család :) )
Addig főztem gyakran kevergetve a saját levében, ameddig ez a leégés veszélye nélkül tehettem. Aztán igen kevés vizet adtam hozzá apránként. Amikor már majdnem teljesen megfőtt, akkor engedtem fel egy kicsit bővebb lére, ezután adtam hozzá az őrölt pirospaprikát és még egy kevés csípős PirosAranyat. és két közepes méretű, gyakorlatilag péppé aprított paradicsomot. Majd addig főztem még, amíg számomra ideálisra visszasűrűsödött, utána nyilvánítottam késznek.

Pirított tarhonyát készítettem hozzá. Mégpedig úgy, hogy füstöltszalonna zsírján megpirítottam a tarhonyát, sóztam és dupla mennyiségű vízzel felengedtem, s födő alatt kevergetés nélkül készre főztem (ha elfő a vize, akkor kész.)

Volt még hozzá káposztasaláta is.

Ha valaki figyel az ételtársításra egyen kevesebb tarhonyát és több káposztasalátát hozzá. (Egy szelet kenyér - vagy két kicsi szelet - húsnapon is belefér egy ebédbe, vacsorába. Ha az egy kenyérszeletnyi lisztet tarhonya formájában esszük meg, az teljesen rendben van. )

2010. augusztus 27., péntek

Holnap I. Nemzeti Gulyás Nap

Örülök, hogy lesz ez a "rendezvény". "."-be írtam, mert nem is tudom, minek nevezzem. Drukkolok, hogy sikerüljön, és igazán jó hagyományt teremtsen. Nem ártana, ha egy asztalhoz ülne ez az ország. Még ha virtuálisan is. Az evés fontos dolog. Az asztal is. Még akkor is, ha nem igazi asztal, hanem egy bogrács, és körben ülnek. Együtt enni valakivel valójában intim dolog. Nem ülünk akárkivel egy asztalhoz. Nem cseresznyézünk (és nem is cseresznyepaprikázunk ) egy tálból mindenkivel. Az evés fontos dolog, sokkal fontosabb, mint hinnénk. Mert nem is gondolunk rá. Inkább csak arra, hogy hány kalória. Pedig kalóriákat számolni zsákutca. Legalább holnap tekintsünk el ettől. Legyen helyette rendes evés. Igazi étkezés. Élvezzünk minden falatot. És adjunk hálát, hogy ezt megtehetjük. A föld termése, az emberi munka gyümölcse, és a szeretteink, akikkel együtt, mint egy áldozat, áldozati lakoma... Bízom benne, hogy sok kicsi sokra megy.

2010. augusztus 18., szerda

Töltött tök



Amit felhasználtam hozzá:

1 közepes spárgatök
1/2 kg darált sertéshús
20 dkg reszelhető sajt
4 dl tejföl
5 egész tojás
só, őrölt bors, fokhagyma, őrölt szerecsendió
5 dkg vaj

Ahogy készült:

Egy közepes tököt négybe vágtam, kikapartam a belét, meghámoztam. A négyből a két kisebb darabot nagy lyukú reszelőn lereszeltem. Fél kiló darált húshoz hozzátettem a reszelt tök felét, val, borssal zúzott fokhagymával fűszereztem belereszeltem kb. 10 dkg sajtot, ráütöttem egy egész tojást, jól összedolgoztam, és a két fél tökbe töltöttem.

A reszelt tök másik feléhez adtam kb. 4 dl tejfölt, 4 egész tojást, 10 dkg reszelt sajtot, őrölt szerecsendióval fűszereztem. Jól összevertem. Beágyaztam vele a hússal töltött tökdarabok alá, s keveset rájuk is tettem, s kb. 5 dkg összedarabolt vajjal még megfejeltem.

200 C fokra előmelegített sütőben sütöttem 30 percig.


Felszeleteltem, s melegen tálaltam. A hússal töltött szelet "körete" lett a reszelt tökös, sajtos-tejfölös-tojásos rész.

Tálaláskor megszórtam egy kis apróra vágott kaporra.

Ez a fogás - így ahogy van - kifogástalan húsnapi étel.

2010. augusztus 17., kedd

Nemzeti Gulyás Nap


Több csatornán is megtalált ez a hír, hogy érdekes kezdeményezés született itt a gasztroblog-világban. Nemzeti Gulyásnap szerveződik. Itt van szó róla, érdemes elolvasni. http://www.foodandwine.hu/2010/06/28/nemzeti-gulyas-nap-a-kezdet-2010/

Meg itt: http://www.foodandwine.hu/2010/08/13/nemzeti-gulyas-nap/

Azt hiszem, ez nagyon jó kezdeményezés. Majd gondolkozom rajta, hogy ezen kívül, hogy ezt ide leírtam, mit tudnék hozzátenni a dologhoz.

Annyit mondjuk tehetek, hogy a blogon szereplő, ennek megfelelő ételeimet megcímkézem a gulyáscsalád címkével. Valamint a jelezett napon, ha egy mód van rá, akkor főzök is valamit a gulyáscsaládból, s majd beblogolom.

A képen egy a gulyáscsaládba tartozó ételem látható. (Majd egyszer lehet, hogy írok róla, de előtte valahogy előkerítem a gulyásnap meghirdetőjének egy igen érdekes cikkét, amit pörkölt-tokány témakörben írt.)
Amikor lefotóztam ezt az ételt még nem gondoltam, hogy ehhez az íráshoz lesz illusztráció, de ha már van, ám legyen!

Remélem, nem néztem el semmit gulyásnap ügyben (néha lécetrezegető jóhiszeműségem okán mondom ezt ), és ez az, aminek látom. Úgy legyen!

Ui. Ez is a meghirdető blogról származó írás a gulyáscsaládról. Most csak gyorsan ideteszem, hogy megtaláljam, ha keresem. :)
http://www.foodandwine.hu/2008/12/03/a-nagyalfold-gasztronomiajarol/

No, azt hiszem, ezt az írást kerestem. Most már a cikk megvan, csak az időm fogyott el most. De itt megtalálom. :)
http://www.foodandwine.hu/2008/11/25/nemzeti-eteleink-egy-ellopott-iras/#more-44


Hagymás paradicsomsaláta a kertből



Ennek a salátának egyetlen érdekessége, hogy a benne lévők itthon termetek a kertben. Aki gyakorlott kertészkedő, annak az tejesen természetes, hogy kimegy három lépést a konyhából, összeszedi a hozzávalókat a saját kertjében, és már készül is a nagy mű. Nekem azért nagy szám ez, mert az idén először fordul elő, hogy ezt megtehetem. És örülök neki, azért írom ide.
Egyébként a saláta nagyon egyszerű:


Apóra vágtam lila hagymát és fehér hagymát. Megztam, öntöttem rá egy is olajat, egy kevés mézet, apróra vágott bazsalikomot kevertem hozzá. A paradicsomokat vékony szeletekre vágtam. Volt köztük egy éretlen is, amit a vihar tört le. Ezt is beletettem, arra gondolva, hogy biztosan ehető, ha a savanyúságokba is szoktak zöld paradicsomot tenni. Szerintem igazam volt. Más savanyú íz nem is kívánkozott bele. Apróra vágott snidlinggel szórtam meg végül.

Ez a saláta csak olyan alapanyagokat tartalmaz, mely az eMpszi karcsúsító étrendje szerint semleges étel. Így akár hús-, akár zöldség- akár tésztanapon fogyasztható valami tartalmasabb főétel mellé kiegészítőként. Ha jó sokat eszünk ebből a salátából, akkor kevesebb hely marad a gyomrunkban a magasabb kalóriatartalmú ételeknek.

2010. augusztus 14., szombat

Ehető zászlók


Vietnám


Tadzsikisztán


Svájc


Spanyolország


Olaszország


Libanon


Japán


Görögország


Franciaország


Dél-Korea


Brazília



Ausztrália

Marad a gyerek, ha játszik. :)

Én tippelem az kompozíciók alá az országokat. Remélem, jól. Szóljatok, ha tévedtem!

Annyira megtetszett az előbb belinkelt ehető zászlós dolog, hogy "muszáj" most volt idetennem.
Szóval itt találtam: http://kiserletikonyha.blogger.hu/2010/05/31/eheto-zaszlok#comments és erről származik: http://siff.com.au/#
Úgy látom, hogy az itt bemutatott, egyes nemzeti zászlókat idéző kompozíciók nemcsak színhatásukban idézik a zászlót, hanem az étel, amiből összeállították, jellemző az országra, amit képvisel.

Vajon milyen lenne a magyar ehető zászló?

A másik tökfőzelék


A múltkor már leírtam az egyik fajta tökfőzeléket, amit szoktam csinálni http://pszichowellness-konyha.blogspot.com/2010/07/tok-jo-ebed.html , mert az a férjem kedvence. De anya kedvéért meg néha ez a fajta van.

Félbevágtam, kibeleztem, meghámoztam, legyalultam és besóztam egy közepes spárgatököt. Egy kanál zsírból és két kanál lisztből világos rántást készítettem, és a zott, gyalult tököt belekevertem. Egy kicsit pároltam a rántáson, majd úgy 7-8 dl aludttejet adtam hozzá.


A kapor mostanra már felmagzott, ilyenkor már nem érdemes összevágva tenni az ételbe. Fehér cérnával csokorba kötöttem, úgy főztem bele. Így az íze belefőtt, de tálalás előtt kivettem a főzelékből, mert ilyenkor már nagyon kemény a szára.


Csirkeszárnyból főztem pörköltet hozzá. Vagy a pörkölthöz csináltam a tökfőzeléket? :)

Ui. Nem akarok új bejegyzést nyitni, csak ideteszem ezt a linket: http://kiserletikonyha.blogger.hu/2010/05/31/eheto-zaszlok#comments
Nem tudnám megmondani, hogy hogy is jött elém, csak tetszett, és most itt megőrzöm. Ha lesz időm, lehet, hogy csinálok egy rendes bejegyzést belőle. :)

Ezt tökfőzeléket a benne szereplő aludttej és a hozzá igencsak illő húsok miatt a húsnapi élnek ajánlom. Van ugyan benne egy kevés liszt, de ez még az egy kis szelet kenyér lisztmennyiségébe bőven belefér. Ezért efelől nyugodtak lehetünk. Sőt még egy kicsi szelet kenyér is mehet mellé, ha nagyon muszáj. :)

2010. augusztus 12., csütörtök

Gasztrobloggereknek

Az Erdélyi Konyha szerkesztősége felhívást intéz a gasztrobloggerekhez.

A felhívás


itt olvasható:


http://fakanalforgato.blogspot.com/

Kérlek, kattints rá, olvasd el, s ha találva érzed magad, cselekedj!

2010. augusztus 11., szerda

Rozmaringos padlizsánkaviár


Öcsém küldött egy csomó francia receptet tegnap. Azok között volt ez is. Volt hozzá minden itthon, kivéve a fleur de sel -t. De az is csak só. Mi más lehet a só, mint só. Azért egyszer megnézném. Persze minden csúcsgasztronómus azt mondaná most, hogy olyan paraszt vagyok, hogy még a fagyit is bicskával eszem, ha nem tudok ilyesmit értékelni. Hát igazából még nem is láttam, csak olvastam róla. Hogy a sótermés - a sólepárláskor - legminőségibb 4 %-a. talán 20 euró egy kiló. No, ez nincs ebben az én padlizsánomban. Csak a receptben volt. Ebben közönséges "parasztsó" van. És még:


2 padlizsán
4 evőkanál olaj
2 evőkanál méz
2 gerezd fokhagyma
4 ág rozmaring
és só
és ami nem szerepelt a receptben, de szerintem kellett bele: fél citrom leve.

A mézet egy kicsit megmelegítettem, hogy folyós legyen, belekevertem az olajat, belezúztam a fokhagymát, tettem bele sót, borsot, és jól összekevertem.


A padlizsánokat félbevágtam, bevagdostam, a rozmaringágat a közepükbe tettem, és a mézes keverékkel jól megkentem őket.


180 fokra előmelegített sütőben fél órát sütöttem.


Aztán amikor már meghűltek annyira, hogy meg tudtam fogni, kivettem belőle a rozmaringágat, kanállal kikaparta a padlizsánhúst a tálba, amiben még maradt egy kicsi a mézes-olajos-fokhagymás öntetből. Egy villával jól eldolgoztam a padlizsánhúst. Nekem még kívánkozott bele a citrom. Így nem fogtam vissza magam, belecsavartam egy felet a masszába. Sőt díszítésül egy kis héjat is reszeltem rá. (A rozmaringág csak díszítés.)


Az étel fő tömegét adó padlizsán semleges étel, de ez az étel leginkább pirítóssal finom, így tésztanapi hidegvacsorának ajánlanám leginkább (pirítóssal persze. :) ) .

2010. augusztus 9., hétfő

Az Erdélyi Konyha első könyve


Nagy örömmel láttam Edónál, hogy megjelent! http://gergelyne.blogspot.com/2010/08/elso-szakacskonyvunk.html
Nyilván máshol is olvasok majd róla, de ez volt az első, amit észrevettem, s gyorsan belinkelem, hogy menjen a hír!
Gratulálok lányok!

2010. augusztus 6., péntek

Fenyővargánya-leves


Sok gomba volt ma piacon. A fenyővargányát még nem kóstoltam, gondoltam, legyen ma ebből a leves. Jó döntés volt.

Az árusasszony mondta, hogy le kell húzni a gomba kalapjáról a kicsit ragacsos hártyát. Természetesen követtem az útmutatását.



De közben olvasztottam egy kis vajat,
egy fél fej nagyon apróra vágott vöröshagymát elkezdtem benne pirítani.
Nagyon apróra vágtam a petrezselyem szárat, s ezt is hozzáadtam.
Majd a pirulókhoz tettem még egy piros, kicsi húsos, piros paprikát,
egy sárgarépát uborkagyalun legyalulva.
Törtem bele fokhagymát, ztam, borsoztam, s végül a
szeletekre vágott gombát is hozzáadtam.

Átkevertem néhányszor, majd felengedtem vízzel. Húsz perc alatt készre főztem.

Tálaláskor megszórtam még apróra vágott petrezselyemmel és egy kis tejfölt is tettem rá. (Ez utóbbi kettő nem került mindenki tányérjára, mert vannak családtagjaim, akik mérsékeltebben szeretik a tejfölt és a petrezselymet, mint én. :)

Ez a leves csak olyan alapanyagokat tartalmaz, mely az eMpszi étkezési ajánlása szerint a semleges kategóriába tartozik. Ezért akár hús- akár zöldség akár tésztanapon ajánlott.

2010. augusztus 5., csütörtök

Paprikás krumpli - krumplipaprikás


Most mi is ennek az ételnek a neve? Vegyük azt, hogy ha azt mondom, hogy paprikás krumpli, ez azt is jelentheti, hogy olyan krumpli, amin paprika van. Ez nem túl sok információ. Viszont a paprikás szó egy bizonyos típusú ételt is jelent, konkrétan a vöröshagymás, paprikás zsírban pirított, apróra vágott húsdarabokból készült (tejfölös) ételt. De ha nem húsból van a paprikás, hanem krumpliból, akkor az krumplipaprikás. Akkor maradjunk abban, hogy ma krumplipaprikást főztem.

Nálunk az év minden szakaszában nagy a kedveltségi indexe :) ennek a „tápnak”, ahogy a gyerekeim mondanák, de mégis nyáron az igazi. Ilyenkor a zöldpaprika és a friss paradicsom sokat ad hozzá. Persze lehetne bográcsban is főzni, de bevallom, én nem próbáltam még. (De ami késik, nem múlik.) Szóval lábosban főztem.

Az „igazi” krumplipaprikás úgy kezdődik, hogy felaprózok egy jó szelet füstöltszalonnát (minél vastagabb, annál jobb) személyenként kb. egy gyufás-skatulyányit. . Felkarikázok egy jó darab igazi házi füstöltkolbászt (személyenként mondjuk 10 cm-t), személyenként kb. fél vöröshagymát és egy db. zöldpaprikát magházastól. Egy jókora lábasban elkezdem kiolvasztani a szalonnát, ráteszem a kolbászkarikákat, hogy ezek is olvadjanak, a hagyma következik, majd a nagyon apróra vágott zöldpaprika. Belezúzok v. aprítok személyenként kb. fél gerezd fokhagymát.

Amikor már zsírjára sült, belevágok személyenként kb. fél paradicsomot (inkább kevesebbet, mint többet). Keverek rajta néhányat, s beleteszem a személyenként kb. 3 db közepes, megtisztított, hasábra vágott krumplit. Addig pirítom kevergetve, amíg ez a leégés veszélye nélkül lehetséges.

Akkor val, borssal, őrölt köménnyel ízesítem, rászórok egy kevés őrölt paprikát is (Ezt nem kell túlzásba vinni, mert a kolbászból is paprikás zsír olvadt ki. A sózással is óvatosan kell bánni, mert a szalonna és a kolbász is sós.)

Annyi vizet öntök rá, amennyi szűken ellepi. s közepes tűzön fedő alatt kb. fél óra alatt készre főzöm. Nagyon finom kovászos uborkával. És a friss, ropogós héjú kenyér is igencsak illik mellé.

Aki figyel az ételtársításra, adja át a család többi tagjának a kolbászkarikákat, és élvezze az ezt az ételt akár zöldség- akár tésztanapon sok-sok (pl. káposzta-, paprika- paradicsom-, fejes-, uborka- stb.) salátával.

2010. augusztus 4., szerda

Rizsfelfújt (rizskoch)


Klasszikus desszert, de én inkább egy tartalmas leves után szoktam főételként adni. Ma is főztem egy jó gazdag (= sűrű :) ) frankfurti levest, s aztán ez volt utána a második fogás.


Amiből készült:

60 dkg rizs
1 l tej
3 dl víz
6 tojás
12 dkg cukor
12 dkg vaj + a tepsi kikenéséhez
2 cs vaníliáscukor v. 1/4 rúd vanília + a vaníliás porcukor a tetejére
2-szer 1 csipet só
2-3 ek zsemlemorzsa (prézli) a kivajazott tepsi meghintéséhez

Lehet még: 1 citrom reszelt héja,
10 dkg mazsola

Ahogy készült:
Egy nagy lábasban rizsre ráöntöttem a tejet és a vizet, beletettem egy csipet sót, és feltettem főni. Mielőtt éppen elfőtte volna a vizét lekapcsoltam a gázt, és így hagytam a rizst még meghűlt. (Ha vaníliarudat használunk és nem vaníliáscukrot akkor a vaníliadarabot is tegyük a fövő rizshez - ma éppen vaníliáscukrot használtam igazi vanília helyett. )

A vajat a cukorral és a 6 tojás sárgájával habosra kevertem. Belekevertem 2 cs. vaníliáscukrot is. Ha nem kapkodtam volna és nem felejtem el, akkor belereszeltem volna még 1 citrom héját is.

Ezt a masszát összekevertem a rizzsel. Felvertem habnak a 6 tojás fehérjét 1 csipet sóval, és óvatosan a rizses masszához kevertem.

Egy 25 x 40 cm-es kivajazott, morzsával meghintett tepsibe tettem a masszát, elsimítottam, és 220 fokos sütőben kb. 30 perc alatt megsütöttem. Vaníliás porcukorral megszórtam a tetejét.

(A vaníliás porcukor az igazi vaníliás cukor. Legalább is gyerekkoromban az volt. Nem is tudom, hogy miért is használok zacskósat is. Talán mert a receptek ezt szokták megadni. Tehát van egy jól záródó üvegedénykém. Ebben tartok porcukrot benne egy vaníliadarabbal. )


Készítettem a rizskochhoz egy híg vaníliapudingot is öntetnek.
1 cs. vaníliapudingot 1 liter tejjel és 3 ek cukorral (ez a tejmennyiség éppen duplája a zacskón feltüntetett tejnek) a zacskón szereplő elkészítési mód szerint megfőztem.


Természetesen lekvárral is finom. Ferencem éppen ezt a variációt próbálja itt. :)

Ez az étel nem figyel az ételtársításra. De aki az eMpszi karcsúsító étrendjét követi, egy-egy alkalommal tésztanapi desszertként nyugodt szívvel megengedhet magának belőle egy keveset, miután már jóllakott egy sokkal kedvezőbb kalóriasűrűségű főfogással. Sokkal hasznosabb, ha alkalmanként megengedünk magunknak egy-egy olyan ételt, amely nem figyel ugyan az ételtársításra, sőt még a kalóriatartalma is nagyobb, de igen kedveljük, mint ha ezektől szigorúan elzárnánk magunkat. Ha már megszoktunk az eMpszi étrendjét, úgysem fogjuk ezeket annyira kívánni. Az önsanyargatás felesleges. de a mértékletesség hasznos.