Ha van még néhány finom csokid, örülj neki. Jó szolgálatot tesz majd az úton. Jól tedd el, ne legyen szem előtt. Eljön majd az ideje annak is.
Addig is nagyon szép utolsó napot kívánok. Hasznos számvetést, jó támasztékot a rajthoz!
Már csak néhány óra, és indulunk!
Nyit
a pszichowellness-konyha
karcsúsító klubja!
Gyere velünk!
Hozzávalók:
Akinek van kenyérsütőgépe, egész egyszerűen mérjen minden hozzávalót az üstbe, majd a húsz perces dagasztóprogrammal készítse el a tésztát. A vége felé érdemes ellenőrizni, ha ragacsos kevés liszttel, ha kemény kevés folyadékkal lehet igazítani az állagán. Kelesztőtálban vagy kikapcsolt gépben kell duplájára keleszteni.
Hozzávalók: 0,5 kg sütni való tök, 2,5 dkg vaj, 3 gerezd fokhagyma, 1 kiskanál só, 0,5 evőkanál pirospaprikakrém (lehet csípős), 0,5 kiskanál szerecsendió, kb. 1 dl víz.Elkészítése: A tököt feldaraboljuk, a magját kikaparjuk és közepes tűzön puhára sütjük. A vajat felforrósítjuk, s belezúzzuk a fokhagymát. A tök héját lehúzzuk, s a fokhagymás vajra tesszük. krumplitörővel v. botmixerrel krémesítjük. Annyi vizet adunk hozzá, hogy lágy, de nem folyós állagú legyen. Sóval, a paprikakrémmel, a szerecsendióval ízesítjük. Összeforraljuk. Tálaláskor tejfölt is adhatunk hozzá.
Az ételtársításra figyelő étrendben zöldségnapi és tésztanapi étel is lehet. Adhatjuk sültkrumpli mellé egy kis tejföllel zöldségnapi melegételként, jól illik hozzá valami téli savanyúság. Pirítóson egy kis petrezselyemzöldjével, feketeretekkel remek tésztanapi vacsora lehet egy jó tea társaságában.
A hétvégén nem jöttek haza a gyerekek, így hárman vagyunk a férjemmel és anyukámmal. Tegnap annyira barátságtalan idő volt, fáradtak is voltunk, s úgy gondoltuk, majd ma reggel megyünk bevásárolni. Utálok vasárnap vásárolni, de a Spár is erre csábított a mai akciójával. Hát igen, a terv ez volt… Viszont reggel az autó úgy döntött, hogy nem indul. Az öregecskedő akkumulátor nem bírta már ezt a hideget. Így „a nincs itthon semmi, de valamit főzni kéne” helyzete állt elő. Valaki egyszer azt mondta, hogy ha a világnak ezen a szegletén valaki azt mondja, nincs otthon semmi ennivaló, akkor még három hétig nyugodtan ellehet az éhezés veszélye nélkül. Nos, nekem is azonnal eszembe jutott, hogy pénteken a hentes nagy lelkendezve ajánlott pulykafarhátat (3!!! db-ot), melyet a sértődés kockázata nélkül nem lehetett volna otthagyni, és ennek még nem is gondolkoztam a sorsán. No, jó, ez lesz a leves. És aztán? Meg különben is mennyi leves lesz 3 db pulykafarhátból? Csak annyi vizet öntöttem rá, amennyit nagyon muszáj volt, még így is elgondolkoztató mennyiségű levesnek néztünk elébe. A főtt húsról nem is beszélve. Ekkor pattant ki a fejemből a ludaskása emléke. A Mama csinált minden ősszel néhányszor, amikor levágta a kacsákat. (Meg régebben a libákat is, de arról már a halványnál is halványabb emlékeim vannak csak.) Mindenesetre az jutott eszembe, hogy van annyi hús ezeken a farhátakon, hogy bőven elég lesz ebédre, a leves mennyisége meg csökken, ha a rizshez is használok belőle. Nos, így lett a ludaskásaszerű pulykás rizseshús.
Hozzávalók (eredetileg): Egy liba vagy kacsa aprólékja és a levesbe való részei: pl. szárny, farhát, nyak, 4 sárgarépa, 2 petrezselyemgyökér, 1+1 vöröshagyma, 4 gerezd fokhagyma, 8-10 szem egész bors, só, őrölt bors, 0,5 evőkanál liba v. kacsazsír, 40 dkg rizs. 2,5 l víz.
Elkészítése: Az aprólékot és a baromfidarabokat a megtisztított répákkal, 1 fej vöröshagymával és a fokhagymával, 3 kávéskanál sóval, az egész borssal hideg vízben felesszük főni. Lassú tűzön addig főzzük, míg a hús könnyen leválasztható a csontról. Ekkor leszűrjük a levest, és leszedjük a zsírját. (A levest félretesszük, később levestésztát v. grízgaluskát főzünk bele, s ludaskása előtt tálaljuk. )
1 fej vöröshagymát apróra vágunk, és a liba- v. kacsazsíron megdinszteljük. A húst leszedjük a csontról, az aprólékot és a leveszöldséget összedaraboljuk és a többi főtt hússal együtt a dinsztelt hagymán átforgatjuk, őrölt borssal ízesítjük, s egy kevés levessel felengedjük, hogy szaftja legyen. A rizst átmossuk szűrőben, és a leves leszedett zsírján átforrósítjuk, majd hozzáadjuk a szaftos húst és kb. 8-10 dl forró levest. Lefedjük, s lassú tűzön addig főzzük, míg a levét elfövi. Ekkor elzárjuk alatta a tüzet, de még meleg helyen hagyjuk. Tálaláskor petrezselyemzöldjét szórhatunk rá. Jól illenek hozzá a téli savanyúságok pl. a savanyú uborka v. ecetes paprika.
Az eMpszi étrendjében nem szerepel a rizseshús, így ludaskása sem. Viszont alkalmanként húsnapon ehetünk belőle, annyi rizzsel igyekezzünk szedni, amennyi kb. egy vékony szelet kenyérnek megfelel. Javaslom, hogy csináljuk úgy, hogy a rizst a levessel a húsdarabok nélkül főzzük meg, s csak a végén tálaljuk össze a húst és a rizst. Én ma pl. egy kevés rizs mellett tejfölös kelbimbóval ettem a húst. Nagyon jól illett hozzá. (Hamarosan leírom a tejfölös kelbimbó receptjét is.)
Tárkonyos raguleves 
Két-szekér hústál: párizsi pulykamell barackkal sajttal töltve, sült tartja, sült malac, rántott szelet
Rákóczi-túrós palacsinta
Főként a téli időszakban több olyan alkalom adódik, amikor a munkahelyek is összejöveteleket szerveznek. De a vendégségekre is számos ürügy adódik ezekben a hónapokban. Sok gondot feszültséget jelenthet egy-egy ilyen alkalom akkor, ha valaki fogyókúrázik. A fogyókúrát nem ajánlom senkinek. De annak sem könnyű, aki fogyókúra helyett az életmódváltást választotta. Vagyis akkor nem könnyű, ha gépiesen ragaszkodunk elképzeléseinkhez ahelyett, hogy a mélyebb értelmüket vizsgálnánk meg.
Az evés nagyon érdekes dolog. Egyrészt a világ legtermészetesebb dolga, mert, ha nem ennénk, éhenhalnánk, másrészt viszont nagyon intim dolog is. Hiszen – normál körülmények között –jelzésértéke van annak, hogy kivel eszünk együtt. Az evésnek a létfenntartás-funkcióján túl társadalmi szerepe is van. És ez mind rendben is van így. Eddig még természetes és egészséges dolog az evés. Akkor válik problémássá, amikor hangulatbefolyásolásra használjuk. Az elhízásnak is az ilyen evés az alapja. A hangulatbefolyásoló evésnek az is jellemzője, hogy nagyrészt nem is vesszük tudomásul, hogy élelmiszert teszünk a testünkbe. Ezt most furcsán mondtam, de talán ez fejezi ki legjobban, hogy itt nem táplálkozásról, de nem is étkezésről van szó, ebben az esetben a drogokhoz hasonló hatásuk miatt „használjuk” az ételt. Aki le szeretne fogyni az evésnek számára ezt a hangulatbefolyásoló funkcióját kell tudatosítani magában, és ezt érdemes kiiktatnia az életéből.
Nos, ezt nyugodtam meg tudjuk úgy is tenni, hogy részt veszünk alkalmanként közösségi evéseken.
Tegnap nálunk is ilyen vacsora volt. Az iskola és az óvoda dolgozóit a közelgő karácsony ürügyén vendégelte meg a kozármislenyi Két Szekér Fogadó . Ők főznek ugyanis a gyerekeinknek és a körjegyzőség szociális étkezőinek is, innen a jó kapcsolat.
Évekkel ezelőtt még én is stresszeltem volna magam amiatt, hogy figyelek az ételtársításra, de nem szeretnék sem kimaradni ebből a közösségi összejövetelből, de nem is szeretnék központi kérdést csinálni ebből a szokásomból. Nos, kis odafigyeléssel ez nem jelent gondot. Minden ilyen alkalomkor hús, köretet, salátát és valamilyen desszertet szolgálnak fel. Teljesen kézenfekvő az a megoldás, ha nem eszünk köretet, hanem a húsokat esszük meg a salátákkal. Ha a desszertet is megesszük, akkor sem dől össze a világ. De ha annyira aggódunk a kalóriák miatt, akkor akár ki is hagyhatjuk. Ez senkinek nem fog feltűnni. A desszert idejére már kellően emelkedett a hangulat egy vacsorán ahhoz, hogy senkit ne érdekeljen, hogy az asztaltárasa eszik-e az édességből. Ha az ételek íze és a társaság jelent számunkra örömforrást és nem az étel mennyisége, akkor teljesen rendben van ez a dolog. Nem teszünk tönkre semmit egy-egy ilyen vacsorával.
Az italokkal hasonló a helyzet. A minőségi italok mértékletes, alkalmanként fogyasztása teljesen rendben lévő dolog. De az is teljesen rendben van, ha úgy érezzük jól magukat, ha csak ásványvizet iszunk.
Minden döntést – még azt is, hogy megeszünk, megiszunk-e valamit, a magasabb összefüggések ismeretében lehet jól meghozni.
A majonézhez: 1 tojás sárgája, 1 kiskanál mustár, 0,5 dl olaj, egy késhegynyi só, egy késhegynyi fehérbors, kb. 1 evőkanál citrom leve,
3 gerezd fokhagyma, 1 avokádó, 1 kávéskanál csípős paprikakrém, 1 feketeretek, (teljes kiőrlés tönkölybúzából sütött) kenyérszeltek.
Elkészítése: Először majonézt készítünk. A tojássárgáját jól kikeverjük a mustárral, majd apránként, folytonos keverés közben hozzáadjuk az olajat. Sóval, borssal, citromlével ízesítjük, s hozzátörjük a fokhagymát.
Az avokádót félbevágjuk, kivesszük a magját. Meghámozzuk, s alaposan kikeverjük. Hozzáadunk kb. 4 kiskanál majonézt. (A majonézből még maradni fog) Megtisztítjuk a feketeretket, és apró darabokra vágjuk. A kenyérszeleteket megpirítjuk, s megkenjük az avokádókrémmel. Tehetünk rá még plusz majonézt vagy akár egy kis csípőspaprika-krémet is. Rászórjuk a feketeretket.
Furcsa társításnak tűnhet az avokádó a paprikakrémmel, óvatosan érdemes megtalálnunk az ízlésünknek megfelelő arányokat. Arra érdemes figyelni, hogy megfelelő ízharmóniát hozzunk létre, az egyes alkotórészek támogassák, kiemeljék egymás ízét, s nem uralkodjanak el egymás rovására. Elég nehéz étel. Óvatosan kóstoljuk meg, figyeljünk rá, hogy hogyan reagál a szervezetünk. Tésztanapi téli vacsorának javaslom egy jó citromos tea társaságában sok feketeretekkel.
Ezt a mai bejegyzést két ok miatt írom ide. Mert sajnos elkészítését ajánlani csak azoknak tudnám, akik rendelkeznek a szükséges sütővel.
Ma megsütöttem vagy száz palacsintát. De azok csak "közönséges" kakaós, lekváros, citromos, fahéjas palacsinták voltak az ötödikeseimnek. Nem is készült róla fénykép. Úgy egyébként amikor palacsintát sütök, mindig kevés cukrot teszek a tésztájába. Így bármikor megtölthetem sós töltelékkel is. Ha a családnak sütök palacsintát, mindig ki is találok valami zöldséges változatot is. Ezt akkor szoktam meg, amikor elkezdtem figyelni a kalóriasűrűségre. Egyik ilyen sós-zöldséges palacsintám a sárgarépás. Íme:Sárgarépás palacsinta
Hozzávalók: a tésztájához: 20 dkg liszt, 3 dl tej, kb. 2 dl szódavíz v. szénsavas ásványvíz, 2 egész tojás, 1 teáskanál cukor, fél kávéskanál só, kb. 0,5 dl olaj a sütéshez.
A töltelékhez: 50-60 dkg sárgarépa, 5 dkg vaj, 1 kávéskanál só, 2 gerezd fokhagyma, 1 kiskanál erőspaprika-krém, fél citrom leve. A tálaláshoz 1 dl tejföl, fél csokor petrezselyem zöldje, 1 késhegynyi bors.
Elkészítése: A tészta hozzávalóiból – a szokásos módon, de az általánosan szokásosnál kissé vastagabb - palacsintát sütünk.
A sárgarépát megtisztítjuk és nagylyukú reszelőn lereszeljük. Egy serpenyőben felolvasztjuk a vajat, belezúzzuk a fokhagymát, és hozzáadjuk a reszelt répát, megsózzuk, és nagy lángon 5-6 perc alatt állandó kevergetés mellett megdinszteljük. Levesszük a tűzről, citromlével, erőspaprika-krémmel ízesítjük. Megtöltjük vele a palacsintákat. A petrezselyemzöldjét apróra vágjuk, s a tejföllel jól összekeverjük, s tálaláskor teszünk belőle a palacsintákra. Végül kevés őrölt borssal is meghinthetjük.
Az eMpszi étrendjében a különféle palacsinták a tésztanap ételei közé tartoznak. A tésztanap az engedmények és édességek napja, de hasznos, ha mégsem csak édességgel lakunk jól. Ezen a napon is érdemes figyelnünk a kalóriasűrűségre, így ha zöldséggel töltött palacsintával lakunk jól, s csak desszertként eszünk egy-egy édeset (és miért ne ennénk), jobban járunk.
