141. Húsnapra: Harcsapaprikás kapros túrógombóccal

Ez az étel első látásra nem feltétlenül felel meg az ételtársítás szabályainak, hiszen a gombócban keveredik a fehérje a szénhidráttal. Ez így van, de ha belegondolunk, hogy egy-egy szelet kenyeret megehetünk húsnapon is ebédre és vacsorára is ez játékszabályaink megtartása mellett, és ha végiggondoljuk, hogy ebből a húsz deka grízből mennyi jut egy adagba, főként ha a gombócból igyekszünk minél kevesebbet enni, akkor ezt nyugodtan megengedhetjük magunknak. Harcsapaprikást nem minden nap főz az ember, legalább is én nem. És ha van egy ritka alkalom, és egy ilyen finom étel, akkor engedjük meg magunknak az evés örömét mindenféle aggályok nélkül!

A harcsapaprikás

Hozzávalók: 1kg harcsafilé, 10 dkg füstölt szalonna, 2 fej vöröshagyma (20 dkg), 2 gerezd fokhagyma, 2 dl víz, 2 evőkanál őrölt pirospaprika (olyan arányban keverve a csípős és az édes, ahogy szeretjük), só, bors, 2 púpozott evőkanál tejföl.

Elkészítése: A szalonnát kb. 1cm-es kockákra vágjuk, és egy olyan edényben, melyben majd az paprikást készítjük, kiolvasztjuk a zsírját. Mikor a szalonnadarabkák ropogósra sültek, kiszedjük őket a zsírból, s két evőkanál zsírt is kiveszünk és félreteszünk belőle. (Ezt majd a gombócokhoz használjuk fel.) A többi zsíron megpároljuk az apróra vágott hagymát. Erre tesszük rá a kockára vágott halhúst, megsózzuk, megborsozzuk. Addig pirítjuk óvatosan átkeverve, míg minden húskockánk minden oldala fehéredésig sült. Ekkor meghintjük az őrölt paprikával, majd azonnal hozzáadunk kb. 2 dl vizet (Inkább kevesebb legyen, mint több – attól függően, hogy a hús mennyi levet engedett.) A forrástól számított 15 percig lassú tűzön főzzük. (Épp, hogy forrjon.) Közben a tejfölt egy kis tálban simára keverjük, belezúzzuk a fokhagymát, megborsozzuk egy kicsit és apránként kb. azonos mennyiségű szaftot keverünk hozzá, majd a 15 perc forrásban lévő főzés után az egészet a készülő ételhez adjuk. Ha újra felforrt, levesszük a tűzről és tálalhatjuk. 

Kapros túrógombóc

Hozzávalók: 2 dkg vaj, 4 dkg friss kaporlevél, 40 dkg túró, 4 tojás, 20 dkg búzadara, 2 kiskanál só + só a főzővízbe.

Elkészítése: A kaprot apróra vágjuk, és pár percig pároljuk a vajon. A túrót, a tojást, a búzadarát, a sót és párolt kaprot alaposan összekeverjük. (Ha a túró morzsás, akkor előzőleg villával a lehető legkrémesebbre törjük.) Egy keveset állni hagyjuk. Egy nagyobb edényben sós vizet teszünk fel forrni. Ha a víz már lobogva forr, akkor a túrós masszát kanállal beleszaggatjuk. Ha a gombócok feljönnek a víz tetejére, még hagyjuk 1-2 percig, majd leszűrjük őket. Felforrósítjuk a szalonnából kisütött két kanálnyi zsírt, és erre tálaljuk a gombócokat.

Megjegyzés: A sült szalonnakockákat is hozzákeverhetjük a gombóchoz, én azért adom külön mellé és nem együtt vele, mert van, akinek az a véleménye, hogy a szalonna karakteres íze háttérbe szorítja a hal árnyaltabb ízét. Ha külön tálaljuk, így mindenki eldönthet, hogy a két ízt milyen arányban keveri.

Patikamérleg helyett

Ez a szó jár most a fejemben: rugalmasság. Persze, a mai ételajánlatomról jutott eszembe. Komolyan gondolom, hogy vannak olyan helyzetek, melyekben a szabályok merev alkalmazása több kárt okoz, mint amennyi hasznot hajt. Mégis érdekes terep ez. Mert könnyen hozza azt a kísértést, hogyha nem kényelmes nekem, hogy a szabályokhoz alkalmazkodjam, akkor azzal nyugtatom magam, hogy én most csak rugalmas vagyok. 

Talán ebben is, mint annyi másban a magasabb cél megtalálása, a fő irányvonal érzékelése segíthet a helyes válasz megtalálásában. No, meg az arányok. Hiszen a szabályok nagyon hasznosak. És igen dühös vagyok arra a buta mondásra, hogy a szabályok arra valók, hogy megszegjük őket. Nem, a szabályok arra valók, hogy ne kelljen minden pillanatban szinte felfoghatatlan mennyiségű szempont alapján döntenünk. Tehát a szabályok a hétköznapokban nagyon sokat segítenek. Azt a mondást – az előzővel ellentétben – viszont nagyon hasznosnak találom, hogy „Tartsd meg a szabályokat, és a szabályok megtartanak téged”.

Ezzel együtt mégis azt gondolom, hogy vannak olyan helyzetek, amikor van ár időnk, és módunk, hogy átgondoljuk, nem lenne-e hasznosabb éppen most és éppen itt a jelenlévő konkrét okok miatt egyedi elbírálás alá venni a helyzetet. 

Az eMpszi étrendjének követése is éppen ilyen dolog. Vannak szabályaink a hétköznapokra. Vannak a szabályok között olyanok, melyek sokkal fontosabbak és vannak olyanok, melyeket, ha olykor-olykor megszegünk, az ég világon semmi nem történik. 

Én ennyi idő távlatából is azt mondhatom, hogy az étkezési idők szokása a kulcs. Ha ezt tudjuk tartani, akkor már nagyon sokat tettünk magunkért. Az ételtársítás nagyon jó dolog. Sokkal könnyebb a testünknek, ha betartjuk ezeket az elveket. Viszont azt is fontos tudnunk, hogy nem patikamérlegen mérjük ki az összetevőket. Mindig tartsuk szem előtt, hogy aki az eMpszi elveit követi, nincs büntetésben. Sőt! Éppen az a cél, hogy felfedezzük, az ajánlások nyomán hogyan javul a közérzetünk, hogyan szolgálja mindez, a jóllétünket. Aztán van, amikor a patikamérleges szétválasztás helyett jobban vagyunk egy túrógombócos harcsapaprikástól, de több, nap, mint harcsapaprikás. :) 

Holnap folytatjuk.

113. Áldott szép húsvétot kívánok minannyiotoknak! + Bajai halászlé

Tulajdonképpen lehet, hogy nem sok értelme van, hogy ma is írjak bejegyzést. Lehetne blogszünet is húsvét alkalmából. De végülis az életben sincs szünet. Csak egy kicsit mások ezek a napok, mint a többi. És ez így van rendjén. De írok mégis, bár most még itt a blogban is felfüggesztem a napok sorrendbe szedését. Ma zöldségnapra kéne írnom, de ma délre halászlét főztem. Este meg a szokásainknak megfelelően sonkát vacsoráztunk. És ki is csúsztam az evésidőmből, de ezek azok az alkalmak, melyek indokoltan szegik meg a szabályt. Holnap szinten húsos ételek lesznek az asztalon, sőt még hétfőn is. De kedden gyümölcsnapot tartok, az biztos, és azzal térünk vissza a szokásos négynapos ciklusainkhoz.

Bajai halászlé (most csak) pontyból

Baján nőttem fel, a halászlé fővárosában. De nem dicsekszem ezzel, mert ahhoz mérten igen csekély a halas műveltségem, talán azért, mert  a szüleim csak beköltözők voltak a városba, és nem hordták a génjeikben a halfőzést tudományát, mint az „igazi” bajaiak. De azért óhatatlan, hogy rám is ragadt valamennyi ebből a legendás tudásból, de itt most négyszemközt bevallom nektek, hogy gyakorlatilag képtelen vagyok megpucolni a halat. Elvileg tudom - nagyjából, csak valamiért iszonyodom attól, hogy meg is csináljam. Így a halast kértem meg a csarnokban, hogy ezt a műveletet végezze el helyettem. Így halpucolásra vonatkozó tanácsokat tőlem nem érdemes kérni. 

A bajai halászé titkát én az egyszerűségben és az alapanyagok minőségében látom. Csak friss halból és nagyon jó minőségű paprikával érdemes hozzáfogni. És soha semmi egyebet nem teszek bele, mint amit itt felsoroltam. Lehet, hogy azért, mert így szoktam meg, de nekem ez A halászlé. 

Annyi azért még hozzátarozik ehhez a témához, hogy a halászléfőzés nem asszonydolog. Az a férfiak feladata. Az asszony dolga csak a tészta, mely engedhetetlen tartozéka a bajai halászlének. . Régebben gyúrtam tésztát, de újabban már megveszem a halasnál. Majd ha nyári szünetben lesz időm, azért tervezem, hogy saját készítésű tésztákat is csináljak, s meg is mutassam itt. 

Az eMpszi étrendje szerint  halászlé húsnapi étel. A tészta mennyisége belefér a két kis szelet kenyérnek megfelelő szénhidrátba. 

Hozzávalók: 1 kisebb ponty (felpucolva 1,5 kg) 3 közepes fej hagyma, 2 liter víz, só, 2 evőkanál (nagyon jó minőségű) piros őrölt paprika, 3-2 cseresznyepaprika (attól függ, mennyire szeretjük az erős ízt.) 25 dkg keményre gyúrt halászlétészta (a halasoknál kapható.) 

Elkészítése: A megtisztított, felszeletelt halat a főzés előtt kb. 2 órával besózzuk. A hagymát nagyon apróra felvágjuk, az edény aljára terítjük. Rátesszük a halszeleteket. Ráöntjük a vizet, és felforraljuk. Ha haltej vagy ikra is van, azt a forrás után kb. 10 perccel tesszük a levesbe. A paprikát is akkor szórjuk rá, amikor lobogóan forr a víz. 25 percig főzzük. Nem keverjük csak megforgatjuk az edényt. Cseresznyepaprikát is főzhetünk bele, de figyeljünk az erejére. Ezt az erős íz kedvelői a tányérjukon nyomják szét.

A hallal egy időben egy másik edényben feltesszük a tésztának a főzővizet, és a szokásos módon kifőzzük a tésztát, melyet a leves mellé adunk tálaláskor.

Nagyon szép húsvétot kívánok mindannyiotoknak.

Holnap folytatjuk.

Huszonötödik lépés: „Próbálj meg lazítani…”

Azt, hogy „próbálj” csak a régi ismert nóta kedvéért írtam. Mert úgy egyébként, azt vallom, mint Yoda mester: Tedd! Vagy ne tedd! De ne próbáld! ( http://www.youtube.com/watch?v=cR2Hwn3KeYk )

Szóval, ha úgy állunk neki valaminek, hogy „no jó, megpróbálom”, az úgy édes kevés. Sőt! Fölösleges időpocsékolás. Vagyis, hát attól függ, hogy mi a cél. Mert ha a változás a cél, akkor változtassunk. Mert ha változni akarunk, és mégsem változtatunk semmin, mindent ugyanúgy csinálunk, akkor az semmi. Vagyis mégis valami: alibi. Fedőakció. Hogy elmondhassuk, mi mindent megpróbáltunk, de hát hiába… , innen már nem rajtunk múlik, ez már a soros, a körülmények, a gének, a…, a…, a….

Persze ez nem azt jelenti, hogy minden azonnal is flottul sikerül, amit elhatározunk. De ha csak próbáljuk…, hát, khmm….,

Edisonról mesélik, hogy több száz sikertelen kíséret után sem adta fel a tervét, hogy megtalálja az izzólámpa titkát.   “Nem veszítettem el a kedvemet, mivel minden egyes sikertelen kísérlet egy újabb lépést jelent előre.” - mondta Thomas Alva Edison

Mindenesetre, ha eldöntöttük, változatunk, akkor már érdemes tenni is érte. Keresni az utakat, nézni, hogy mi hasznos, mi visz előre, mi távolít el a céltól. Egy valamit azonban nagyon fontos lenne elkerülni. Ez meg a görcsös akarás. Ebbe gyorsan bele lehet fáradni, és így egyenes út vezet a feladáshoz, aztán meg az én mindent megpróbáltam magyarázkodáshoz.

Már nem emlékszem, ki mondta, de egy életre megjegyeztem: "Soha nem panaszkodj, soha ne magyarázkodj!" Ez is egy olyan tanács, melyhez  - szerintem – jó, ha tartjuk magunkat. 

No, és lazíts! Megtesszük, ami tőlünk telik, annál többet úgysem tehetünk. És ha nem oda jutunk, ahova indultunk, akkor meg jó, ha levonjuk a tanulságot. Adott hozzávalókból, adott módszerrel egy adott ételt lehet főzni. Ha mást akarunk enni, akkor azt vagy másból vagy máshogy kell csinálni. De az is meggondolandó ebben az esetben, hogy tényleg mást kívánunk-e a lelkünk mélyén. De görcsölni fölösleges. Sőt káros.

Van olyan ember ( :) ) akinek a pihenőidőt is be kell írnia a határidőnaplójába. Márpedig muszáj ezt megtenni. Mert ha nem állunk meg tankolni, akkor még a legjobb jármű is leáll egy idő után. A jó időbeosztás segít. Meg az is jól jön, ha vannak olyan programjaink, melyek támogatnak ebben. Például egy-egy lazító masszázs csodákra képes.

Érdemes listát írni, és aztán figyelembe is venni: Mit tudok tenni a lazítás érdekében?

Most meg nézzük a testi táplálékot: HÚSNAP

Paprikás lisztben sütött ponty háromhagyma-salátával és avokádós majonézzel 

Paprikás lisztben sütött ponty

Hozzávalók: személyenként 1 szelet pontyderék, egy evőkanál liszt, egy kiskanál őrölt pirospaprika, só, zsiradék a sütéshez.

Elkészítése: A pontyszeletet alaposan besózzuk, a lisztet a paprikával jól összekeverjük, megforgatjuk benne a halszeletet, és forró bő zsiradékban kisütjük. A felesleges zsiradékot leitatjuk róla. 

Háromhagyma-saláta

Hozzávalók: 1 fej lilahagyma, 1 fej fehérhagyma, 10 dkg póréhagyma, fél citrom leve, 1 kávéskanál méz, 1 dl tejföl, só.

Elkészítése: A mindhárom hagymát megtisztítjuk és vékony karikákra vágjuk, besózzuk. A tejföllel, citrommal, mézzel salátaöntetet készítünk és a sózott hagymát egy villával lazán, de alaposan beledolgozzuk. 

Avokádós majonéz

(Ízesítésre használjuk, az itt leírt mennyiség sok adag ételhez elegendő.)

Hozzávalók: 1 friss tojás sárgája, 1 kiskanál mustár, 2 dl olaj, 1 kiskanál méz, 1 kisebb citrom leve, 1 kávéskanál fehérbors, 1 kávéskanál só, 3 gerezd fokhagyma, 1 avokádó

Elkészítése: A tojássárgáját és a mustárt együtt (gépi)haberővel keverni kezdjük, s vékony sugárban, lassan öntjük hozzá az olajat, hogy az olaj jól elvegyüljön a tojássárgájával. Ha kész, citrommal, sóval, borssal, mézzel ízesítjük, belezúzzuk a fokhagymát. Az avokádót meghámozzuk, kivesszük a magját, villával alaposan összetörjük és a majonézhez keverjük. Számtalan dologhoz (húsokhoz, szendvicsekhez) adhatjuk ízesítőként. De pirítós kenyérrel és salátával is nagyon finom.

A huszonötödik lépésben arról beszéltünk, hogy „Tedd! Vagy ne tedd! De ne próbáld!” Meg arról, hogy „Soha se panaszkodj, soha se magyarázkodj!” Illetve: „Nem veszítettem el a kedvemet, mivel minden egyes sikertelen kísérlet egy újabb lépést jelent előre.” És hogy mindez jól menjen: LAZÍTS! 

Holnap folytatjuk.