Oldalak

2010. december 31., péntek

Visszaszámlálás …3…2…1…


Ha van még néhány finom csokid, örülj neki. Jó szolgálatot tesz majd az úton. Jól tedd el, ne legyen szem előtt. Eljön majd az ideje annak is.

Addig is nagyon szép utolsó napot kívánok. Hasznos számvetést, jó támasztékot a rajthoz!

Már csak néhány óra, és indulunk!

Nyit

a pszichowellness-konyha

karcsúsító klubja!

Gyere velünk!

2010. december 30., csütörtök

Visszaszámlálás ...4....3....2


Jó szolgálatot tesz majd egy ilyen iskolai "kockás" füzet. A táskánkban elfér, és bele lehet írni sok hasznos dolgot. Akár még egy egyszerű grafikont is rajzolhatunk bele. Annyira jó nézni, amikor lefelé halad a görbe. :)

Már csak 2 nap, és indulunk!

Nyit

a pszichowellness-konyha

karcsúsító klubja!

Gyere velünk!

2010. december 29., szerda

Visszaszámlálás ...4....3....


Szükségünk lesz még egy mérőszalagra, az sem baj, ha van egy testsúlymérleg, de megvagyunk nélküle is.

Már csak 3 nap, és indulunk!

Nyit

a pszichowellness-konyha

karcsúsító klubja!

2010. december 28., kedd

Visszaszámlálás


Vegyél egy üveg Salvus gyógyvizet és tarts velem az új évben!

Már csak 4 nap, és indulunk!

Nyit

a pszichowellness-konyha

karcsúsító klubja!

2010. december 24., péntek

Boldog karácsonyt!


Minden kedves idelátogatónak nagyon szép ünnepet, boldog karácsonyt kívánok.

2010. december 23., csütörtök

Szezámmagos kifli



Tegnap a betlehemező gyerekeknek sütöttem ezt a kiflit. Mind egy szálig elfogyott 20 perc alatt. Ezért ma sütöttem egy újabb adagot. Hát azt hiszem, már abból sincs.

Hozzávalók:
1 kg (fehér) liszt, 5 dkg élesztő, 1 evőkanál cukor, 3,5 dl tej, 4,5 dl tejföl, 4 kiskanál só, + a kenéshez 1 tojás, 2 kiskanál só, 4 evőkanál szezámmag.(Újabban teszek bele 5 dkg olvasztott vajat is, megéri.)

Elkészítése:
A lisztet átszitáljuk. A tejet meglangyosítjuk, beletesszük a cukrot, belemorzsoljuk az élesztőt, hagyjuk egy kicsit, hogy felfusson. A liszt közepébe krátert készítünk ebbe öntjük a tejes élesztőt, hozzáadjuk a tejfölt, (az olvasztott vajat) az edény szélhez szórjuk a sót. Mindebből rugalmas, sima felületű tésztát dagasztunk. Egy órán át kelesztjük nyugodt meleg helyen. (Kicsit kevesebb idő is elegendő neki.)
A megkelt tésztát négy részre osztjuk. Egy-egy részt kinyújtunk kb. 1 mm vastagságú körré, és 16 körcikkre vágjuk. Egy-egy körcikket a szélesebb felénél kezdve feltekerünk. (Így összesen 64 db kiflit kapunk az 1 kg lisztből.) Sütőpapírral kibélelt v. kikent tepsibe tesszük helyet hagyva a tészta növekedésének. Pihenni hagyjuk 20 percig, majd felvert tojással megkenjük, meghinjtük sóval és szezámmaggal. Újabb 10 perc pihenés után 180 - 200 fokos előmelegített sütőben kisütjük.

Az eMpszi étrendjében a szezámmagos kifli tésztanapi étel. Nagyon finom sós sütemény, és nagyon csábít arra, hogy csak úgy eszegessünk belőle. De az eMpszi legfontosabb, leghasznosabb tanácsa, hogy vegyük komolyan, hogy csak evésidőben eszünk. És ez a hasznos tanács az ünnepek alatt is segít bennünket.

2010. december 22., szerda

Mézespogácsa


Ez a mézes eredetileg nem karácsonyi sütemény volt. A nagymamám disznóvágásra sütötte a reggeli pálinkázáshoz. De valahogy úgy alakult, hogy ez vált a mi karácsonyi mézesünkké, a rácsossal együtt az elmaradhatatlan karácsonyi aprósüteménnyé. Bár inkább adventi mint karácsonyi, hiszen pl. mindig ezt kapják a betlehemezők. Ezt kapták ma is. Meg szezámmagos kiflit. De arról majd máskor. :)

Szóval a mézes:

Hozzávalók:
Fél liter (32 dkg) liszt. Fele búzaliszt fele rozsliszt. 16 dkg cukor, 4 evőkanál méz (16 dkg), 1 kávéskanál őrölt fahéj, 1 késhegynyi őrölt szegfűszeg, 0,5 kiskanál szódabikarbóna, 2 egész tojás + 1 tojás a kenéshez, egy marék dió.

Elkészítése:
A hozzávalókat összegyúrjuk, vizes kézzel (mert nagyon ragad) üdítőskupaknyi golyókat formázunk a masszából, a növekedésnek helyet hagyva tesszük a tepsibe, megkenjük felvert tojással, s egy negyed diót teszünk a tetejére. Lassú tűzön sütjük.

Nekem sajnos nincs türelem ahhoz, hogy a ragacsos masszából golyókat formáljak. Azt találtam ki, hogy vizes kiskanállal kiveszek egy adagot, s egy másik kiskanállal nagyjából eligazítom a sütőpapíron. Nem lesznek ugyan olyan szépek, mintha szép golyócskákból sülnének, de nem is csúnyábbak annyival, hogy nekem megérné a ragacsozás. :)

Az eMpszi étrendje szerint - mint minden más sütemény ez is - tésztanapra ajánlott.

2010. december 21., kedd

Gubakifli


Életemben először vettem a bátorságot erre. Eddig mindig megvettem a boltban a gubakiflit. Szó szerint követtem Limara receptjét. http://limarapeksege.blogspot.com/2010/11/gubakifli.html Vagyis majdnem szó szerint, mert nem 10, hanem 8 részre osztottam a tésztát. Így jött ki a lépés. Mert mindig így vágom. Félbe, aztán megint félbe. :) Ez a szokás hatalma.

Szóval Limara így írja:

Hozzávalók:

  • 60 dkg liszt
  • 1 tk. só
  • 7 dkg puha vaj
  • 1 ek. cukor
  • 2 dl tej
  • 1,5 dl víz
  • 2 dkg friss élesztő
Elkészítés:

Akinek van kenyérsütőgépe, egész egyszerűen mérjen minden hozzávalót az üstbe, majd a húsz perces dagasztóprogrammal készítse el a tésztát. A vége felé érdemes ellenőrizni, ha ragacsos kevés liszttel, ha kemény kevés folyadékkal lehet igazítani az állagán. Kelesztőtálban vagy kikapcsolt gépben kell duplájára keleszteni.

Akinek nincs gépe, kézzel vagy kézi mixerrel is elkészítheti. Mérjük egy tálba a lisztet, a sót, a cukrot, közepébe készítsünk mélyedést, ide tegyük a tejben feloldott élesztőt, a vizet és a puha vajat. Rugalmas, nem túl kemény tésztát kell a dagasztás végére kapnunk. A megkelt tésztát enyhén lisztezett felületre borítjuk, majd tíz egyenlő részre osztjuk. Téglalapformára nyomkodjuk, és mint a bejglit feltekerjük úgy, hogy minden tekerés után lenyomjuk. Olyan hosszúra sodorjuk, amilyen hosszú a tepsink. Sütőpapírral bélelt tepsin újrakelesztjük, kb 30-40 perc alatt. Vízzel alaposan lepermetezzük, majd 190 fokra előmelegített sütőben kb. 15 perc alatt készre sütjük. Rácsra tesszük hűlni.

Így
készült az én művem. Hát majd még gyakorlom egy kicsit. :)






Ez a gubakifli a mákosguba alapja. A mákosguba az eMpszi étrendjében tésztanapi étel. Természetesen a hagyományosan bizonyos napokhoz kötődő ételektől ne fosszuk meg magunkat azzal az ürüggyel, hogy éppen nem tésztanapunk van. Az eMpszi étrendje nem ilyen gépies. S mivel nem kidekázott fogyókúráról van szó, semmi nem történik, ha ilyen alapos indokkal, mint a hagyomány, eltérünk a négynapos ritmustól. De úgy egyébként meg ez éppen karácsony böjtjének étele. Így akár a víznap is belefér a hagyományba, ha ahhoz lenne kedvünk. :)

2010. december 20., hétfő

Sülttök-krém

Hozzávalók: 0,5 kg sütni való tök, 2,5 dkg vaj, 3 gerezd fokhagyma, 1 kiskanál só, 0,5 evőkanál pirospaprikakrém (lehet csípős), 0,5 kiskanál szerecsendió, kb. 1 dl víz.

Elkészítése: A tököt feldaraboljuk, a magját kikaparjuk és közepes tűzön puhára sütjük. A vajat felforrósítjuk, s belezúzzuk a fokhagymát. A tök héját lehúzzuk, s a fokhagymás vajra tesszük. krumplitörővel v. botmixerrel krémesítjük. Annyi vizet adunk hozzá, hogy lágy, de nem folyós állagú legyen. Sóval, a paprikakrémmel, a szerecsendióval ízesítjük. Összeforraljuk. Tálaláskor tejfölt is adhatunk hozzá.

Az ételtársításra figyelő étrendben zöldségnapi és tésztanapi étel is lehet. Adhatjuk sültkrumpli mellé egy kis tejföllel zöldségnapi melegételként, jól illik hozzá valami téli savanyúság. Pirítóson egy kis petrezselyemzöldjével, feketeretekkel remek tésztanapi vacsora lehet egy jó tea társaságában.

2010. december 19., vasárnap

Tejfölös kelbimbó


Hozzávalók: 5 dkg vaj, 0,5 kg kelbimbó, 1 kávéskanál só, 0,5 kávéskanál őrölt köménymag, 3-4 gerezd fokhagyma, 1,5 dl tejföl.

Elkészítése: A kelbimbót megmossuk, a torzsája végét levágjuk, majd negyedbe - félbe vágjuk a kis káposztákat - a méretüktől függően. A forró vajba beletörjük a fokhagymát, és hozzáadjuk a kelbimbót. Sóval és a köménymaggal fedő alatt puhára pároljuk. Hozzáadjuk a tejfölt. Átforraljuk, tálaljuk.

A kelbimbó önmagában semleges étel. húsnapi köretként kiváló. De pirítós kenyérrel pl. tésztanapi vacsora is lehet. Hidegen, melegen egyaránt jó.

Pulykás rizseshús a ludaskása ötletére

A hétvégén nem jöttek haza a gyerekek, így hárman vagyunk a férjemmel és anyukámmal. Tegnap annyira barátságtalan idő volt, fáradtak is voltunk, s úgy gondoltuk, majd ma reggel megyünk bevásárolni. Utálok vasárnap vásárolni, de a Spár is erre csábított a mai akciójával. Hát igen, a terv ez volt… Viszont reggel az autó úgy döntött, hogy nem indul. Az öregecskedő akkumulátor nem bírta már ezt a hideget. Így „a nincs itthon semmi, de valamit főzni kéne” helyzete állt elő. Valaki egyszer azt mondta, hogy ha a világnak ezen a szegletén valaki azt mondja, nincs otthon semmi ennivaló, akkor még három hétig nyugodtan ellehet az éhezés veszélye nélkül. Nos, nekem is azonnal eszembe jutott, hogy pénteken a hentes nagy lelkendezve ajánlott pulykafarhátat (3!!! db-ot), melyet a sértődés kockázata nélkül nem lehetett volna otthagyni, és ennek még nem is gondolkoztam a sorsán. No, jó, ez lesz a leves. És aztán? Meg különben is mennyi leves lesz 3 db pulykafarhátból? Csak annyi vizet öntöttem rá, amennyit nagyon muszáj volt, még így is elgondolkoztató mennyiségű levesnek néztünk elébe. A főtt húsról nem is beszélve. Ekkor pattant ki a fejemből a ludaskása emléke. A Mama csinált minden ősszel néhányszor, amikor levágta a kacsákat. (Meg régebben a libákat is, de arról már a halványnál is halványabb emlékeim vannak csak.) Mindenesetre az jutott eszembe, hogy van annyi hús ezeken a farhátakon, hogy bőven elég lesz ebédre, a leves mennyisége meg csökken, ha a rizshez is használok belőle. Nos, így lett a ludaskásaszerű pulykás rizseshús.

Hozzávalók (eredetileg): Egy liba vagy kacsa aprólékja és a levesbe való részei: pl. szárny, farhát, nyak, 4 sárgarépa, 2 petrezselyemgyökér, 1+1 vöröshagyma, 4 gerezd fokhagyma, 8-10 szem egész bors, só, őrölt bors, 0,5 evőkanál liba v. kacsazsír, 40 dkg rizs. 2,5 l víz.

Elkészítése: Az aprólékot és a baromfidarabokat a megtisztított répákkal, 1 fej vöröshagymával és a fokhagymával, 3 kávéskanál sóval, az egész borssal hideg vízben felesszük főni. Lassú tűzön addig főzzük, míg a hús könnyen leválasztható a csontról. Ekkor leszűrjük a levest, és leszedjük a zsírját. (A levest félretesszük, később levestésztát v. grízgaluskát főzünk bele, s ludaskása előtt tálaljuk. )

1 fej vöröshagymát apróra vágunk, és a liba- v. kacsazsíron megdinszteljük. A húst leszedjük a csontról, az aprólékot és a leveszöldséget összedaraboljuk és a többi főtt hússal együtt a dinsztelt hagymán átforgatjuk, őrölt borssal ízesítjük, s egy kevés levessel felengedjük, hogy szaftja legyen. A rizst átmossuk szűrőben, és a leves leszedett zsírján átforrósítjuk, majd hozzáadjuk a szaftos húst és kb. 8-10 dl forró levest. Lefedjük, s lassú tűzön addig főzzük, míg a levét elfövi. Ekkor elzárjuk alatta a tüzet, de még meleg helyen hagyjuk. Tálaláskor petrezselyemzöldjét szórhatunk rá. Jól illenek hozzá a téli savanyúságok pl. a savanyú uborka v. ecetes paprika.

Az eMpszi étrendjében nem szerepel a rizseshús, így ludaskása sem. Viszont alkalmanként húsnapon ehetünk belőle, annyi rizzsel igyekezzünk szedni, amennyi kb. egy vékony szelet kenyérnek megfelel. Javaslom, hogy csináljuk úgy, hogy a rizst a levessel a húsdarabok nélkül főzzük meg, s csak a végén tálaljuk össze a húst és a rizst. Én ma pl. egy kevés rizs mellett tejfölös kelbimbóval ettem a húst. Nagyon jól illett hozzá. (Hamarosan leírom a tejfölös kelbimbó receptjét is.)

2010. december 18., szombat

Munkahelyi vacsora

Tárkonyos raguleves

Két-szekér hústál: párizsi pulykamell barackkal sajttal töltve, sült tartja, sült malac, rántott szelet

Rákóczi-túrós palacsinta

Főként a téli időszakban több olyan alkalom adódik, amikor a munkahelyek is összejöveteleket szerveznek. De a vendégségekre is számos ürügy adódik ezekben a hónapokban. Sok gondot feszültséget jelenthet egy-egy ilyen alkalom akkor, ha valaki fogyókúrázik. A fogyókúrát nem ajánlom senkinek. De annak sem könnyű, aki fogyókúra helyett az életmódváltást választotta. Vagyis akkor nem könnyű, ha gépiesen ragaszkodunk elképzeléseinkhez ahelyett, hogy a mélyebb értelmüket vizsgálnánk meg.

Az evés nagyon érdekes dolog. Egyrészt a világ legtermészetesebb dolga, mert, ha nem ennénk, éhenhalnánk, másrészt viszont nagyon intim dolog is. Hiszen – normál körülmények között –jelzésértéke van annak, hogy kivel eszünk együtt. Az evésnek a létfenntartás-funkcióján túl társadalmi szerepe is van. És ez mind rendben is van így. Eddig még természetes és egészséges dolog az evés. Akkor válik problémássá, amikor hangulatbefolyásolásra használjuk. Az elhízásnak is az ilyen evés az alapja. A hangulatbefolyásoló evésnek az is jellemzője, hogy nagyrészt nem is vesszük tudomásul, hogy élelmiszert teszünk a testünkbe. Ezt most furcsán mondtam, de talán ez fejezi ki legjobban, hogy itt nem táplálkozásról, de nem is étkezésről van szó, ebben az esetben a drogokhoz hasonló hatásuk miatt „használjuk” az ételt. Aki le szeretne fogyni az evésnek számára ezt a hangulatbefolyásoló funkcióját kell tudatosítani magában, és ezt érdemes kiiktatnia az életéből.

Nos, ezt nyugodtam meg tudjuk úgy is tenni, hogy részt veszünk alkalmanként közösségi evéseken.

Tegnap nálunk is ilyen vacsora volt. Az iskola és az óvoda dolgozóit a közelgő karácsony ürügyén vendégelte meg a kozármislenyi Két Szekér Fogadó . Ők főznek ugyanis a gyerekeinknek és a körjegyzőség szociális étkezőinek is, innen a jó kapcsolat.

Évekkel ezelőtt még én is stresszeltem volna magam amiatt, hogy figyelek az ételtársításra, de nem szeretnék sem kimaradni ebből a közösségi összejövetelből, de nem is szeretnék központi kérdést csinálni ebből a szokásomból. Nos, kis odafigyeléssel ez nem jelent gondot. Minden ilyen alkalomkor hús, köretet, salátát és valamilyen desszertet szolgálnak fel. Teljesen kézenfekvő az a megoldás, ha nem eszünk köretet, hanem a húsokat esszük meg a salátákkal. Ha a desszertet is megesszük, akkor sem dől össze a világ. De ha annyira aggódunk a kalóriák miatt, akkor akár ki is hagyhatjuk. Ez senkinek nem fog feltűnni. A desszert idejére már kellően emelkedett a hangulat egy vacsorán ahhoz, hogy senkit ne érdekeljen, hogy az asztaltárasa eszik-e az édességből. Ha az ételek íze és a társaság jelent számunkra örömforrást és nem az étel mennyisége, akkor teljesen rendben van ez a dolog. Nem teszünk tönkre semmit egy-egy ilyen vacsorával.

Az italokkal hasonló a helyzet. A minőségi italok mértékletes, alkalmanként fogyasztása teljesen rendben lévő dolog. De az is teljesen rendben van, ha úgy érezzük jól magukat, ha csak ásványvizet iszunk.

Minden döntést – még azt is, hogy megeszünk, megiszunk-e valamit, a magasabb összefüggések ismeretében lehet jól meghozni.

2010. december 17., péntek

Pirítós avokádókrémmel


Hozzávalók:

A majonézhez: 1 tojás sárgája, 1 kiskanál mustár, 0,5 dl olaj, egy késhegynyi só, egy késhegynyi fehérbors, kb. 1 evőkanál citrom leve,

3 gerezd fokhagyma, 1 avokádó, 1 kávéskanál csípős paprikakrém, 1 feketeretek, (teljes kiőrlés tönkölybúzából sütött) kenyérszeltek.

Elkészítése: Először majonézt készítünk. A tojássárgáját jól kikeverjük a mustárral, majd apránként, folytonos keverés közben hozzáadjuk az olajat. Sóval, borssal, citromlével ízesítjük, s hozzátörjük a fokhagymát.

Az avokádót félbevágjuk, kivesszük a magját. Meghámozzuk, s alaposan kikeverjük. Hozzáadunk kb. 4 kiskanál majonézt. (A majonézből még maradni fog) Megtisztítjuk a feketeretket, és apró darabokra vágjuk. A kenyérszeleteket megpirítjuk, s megkenjük az avokádókrémmel. Tehetünk rá még plusz majonézt vagy akár egy kis csípőspaprika-krémet is. Rászórjuk a feketeretket.

Furcsa társításnak tűnhet az avokádó a paprikakrémmel, óvatosan érdemes megtalálnunk az ízlésünknek megfelelő arányokat. Arra érdemes figyelni, hogy megfelelő ízharmóniát hozzunk létre, az egyes alkotórészek támogassák, kiemeljék egymás ízét, s nem uralkodjanak el egymás rovására. Elég nehéz étel. Óvatosan kóstoljuk meg, figyeljünk rá, hogy hogyan reagál a szervezetünk. Tésztanapi téli vacsorának javaslom egy jó citromos tea társaságában sok feketeretekkel.


Kép hozzáadása

2010. december 16., csütörtök

Vasaskeksz

Ezt a mai bejegyzést két ok miatt írom ide. Mert sajnos elkészítését ajánlani csak azoknak tudnám, akik rendelkeznek a szükséges sütővel.

Az egyik ok, amiért leírom, az, hogy megőrizzem ezt a receptet is ilyen formában, hátha egyszer valaki kíváncsi lesz rá, hogy miket tudtam, mint ahogy én is kíváncsi lennék a nagyanyám receptjeire. Hát sajnos igen kevés van csak leírva belőlük.
A másik ok meg az, hogy hátha valaki tud valamit arról, hogy az ehhez a recepthez szükséges öntöttvas sütő beszerezhető-e valahol, vagy vajon mivel lenne helyettesíthető a beszerezhető dolgok közül. Én ezt az eszközt még a Mamától örököltem. Mondjuk meg is látszik rajta a kora, de ez semmit nem von le az értékéből.
Nálam ez a rácsos- vagy vasaskeksz nevű süti általában karácsony és húsvét idején kerül terítékre. Mamánál ez mindig volt készleten. Ugyanis végtelen ideig eltartható, s így állandóan volt valami kínálni való a váratlanul betoppanóknak is.

Nos, nézzük a receptet:

Hozzávalók:
30 dkg cukor, 4 egész tojás, 15 dkg vaj, fél rúd vanília, 1 sütőpor, 1 kiskanál méz, 2 centiliter rum, 75 dkg liszt.

Elkészítése: A tojásokat a cukorral kikeverjük, majd hozzáadjuk jól kenhető állagú vajat, majd a többi anyagot. Összegyúrjuk, majd fél órán át hideg helyen pihentetjük. Kb. üdítőskupaknyi kis gömböket formázunk a tésztából. Az öntöttvas sütőt nyílt lángon felhevítjük, (mindkét oldalát 2-3 percig a lángban tartjuk) Majd belehelyezünk három gömböcskét, és összecsukjuk. A sütő súlya összenyomja a tésztát éppen kellő módon. Egy-két pillanat után megfordítjuk a sütőt, kinyitjuk, s egy hegyes kés segítségével kivesszük a megsült kekszeket, s helyükre újabb tésztagömböket helyezünk.

Az eMpszi étrendjében a tésztanapi édességek sorába tartozik ez a süti.

2010. december 15., szerda

Sárgarépás palacsinta

Ma megsütöttem vagy száz palacsintát. De azok csak "közönséges" kakaós, lekváros, citromos, fahéjas palacsinták voltak az ötödikeseimnek. Nem is készült róla fénykép. Úgy egyébként amikor palacsintát sütök, mindig kevés cukrot teszek a tésztájába. Így bármikor megtölthetem sós töltelékkel is. Ha a családnak sütök palacsintát, mindig ki is találok valami zöldséges változatot is. Ezt akkor szoktam meg, amikor elkezdtem figyelni a kalóriasűrűségre. Egyik ilyen sós-zöldséges palacsintám a sárgarépás. Íme:


Sárgarépás palacsinta

Hozzávalók: a tésztájához: 20 dkg liszt, 3 dl tej, kb. 2 dl szódavíz v. szénsavas ásványvíz, 2 egész tojás, 1 teáskanál cukor, fél kávéskanál só, kb. 0,5 dl olaj a sütéshez.

A töltelékhez: 50-60 dkg sárgarépa, 5 dkg vaj, 1 kávéskanál só, 2 gerezd fokhagyma, 1 kiskanál erőspaprika-krém, fél citrom leve. A tálaláshoz 1 dl tejföl, fél csokor petrezselyem zöldje, 1 késhegynyi bors.

Elkészítése: A tészta hozzávalóiból – a szokásos módon, de az általánosan szokásosnál kissé vastagabb - palacsintát sütünk.

A sárgarépát megtisztítjuk és nagylyukú reszelőn lereszeljük. Egy serpenyőben felolvasztjuk a vajat, belezúzzuk a fokhagymát, és hozzáadjuk a reszelt répát, megsózzuk, és nagy lángon 5-6 perc alatt állandó kevergetés mellett megdinszteljük. Levesszük a tűzről, citromlével, erőspaprika-krémmel ízesítjük. Megtöltjük vele a palacsintákat. A petrezselyemzöldjét apróra vágjuk, s a tejföllel jól összekeverjük, s tálaláskor teszünk belőle a palacsintákra. Végül kevés őrölt borssal is meghinthetjük.

Az eMpszi étrendjében a különféle palacsinták a tésztanap ételei közé tartoznak. A tésztanap az engedmények és édességek napja, de hasznos, ha mégsem csak édességgel lakunk jól. Ezen a napon is érdemes figyelnünk a kalóriasűrűségre, így ha zöldséggel töltött palacsintával lakunk jól, s csak desszertként eszünk egy-egy édeset (és miért ne ennénk), jobban járunk.