Csülök pékné ihletésére

Azt hiszem, nem vagyok alkalmas arra, hogy pontosan reprodukáljak recepteket. Ezt meg pláne nem tudnám recept szerint elkészíteni, mert sajnos nincs kemencém. Így ez nem csülök pékné módra, csak pékné ihletésére, de szerintem, ez így elég jó étel.

Hozzávalók: 1 nagyobb hátsócsülök, 2-3 evőkanál zsír, só, 10-15 szem borókabogyó, 10-15 szem fekete bors, 2-3 babérlevél, 5-6 gerezd fokhagyma, 4 fej vöröshagyma, 8 közepes krumpli, víz.
Elkészítése: A csülköt megmossuk, s alaposan besózzuk. Beletesszük egy akkora edénybe, melybe kényelmesen elfér. (Praktikus erre a célra egy vastagfenekű fazék.) Hidegen beletesszük a zsírt, és öntünk alá kb. 2 dl vizet. Fedő alatt elkezdjük sütni. A vizet mindig utánatöltjük, hogy le ne égjen, a csülköt közben többször megforgatjuk. Amikor már átforrósodott, beletesszük a babérlevelet, a borsot és a borókabogyót. A vizet rendszeresen utánatöltjük. Az nem baj, hogy ha olykor zsírjára sül, és egy kicsit megbarnul., sőt, ez kifejezetten jó, csak arra vigyázzunk nagyon, hogy le ne égjen,. ki ne száradjon. Mindig töltsük utána a vizet. Teljesen puhára pároljuk-sütjük, amíg a csontot könnyen ki tudjuk venni belőle.
Közben (mikor már a csülök kb. két órája sül) meghámozzuk a krumplit, a hagymát, fokhagymát. A krumplit nagyobb hasábokra, a hagymát félbe, majd vastag karikákra vágjuk, a fokhagymát összenyomjuk, összeaprítjuk. Egy tepsibe merünk egy keveset a sülő hús levéből, s erre tesszük a krumplit, hagymát, fokhagymát, s forró sütőben sütni kezdjük. Közben a csülköt (mely eddigre már vajpuhára sült) kicsontozzuk, nagyobb darabokra vágjuk, s bőrével felfelé a krumplira tesszük. A szaftot leszűrjük (hogy a fűszerek már ne legyenek benne), s ezt is a tepsibe a húsra, krumplira öntjük. Addig sütjük így együtt, míg a krumpli is megsül, s a hús bőre is ropogósra pirul. Forrón tálaljuk.

Az eMpszi étrendjében ez húsnapi étel. Ha csak két szelet kenyérnyi mennyiséget eszünk a krumpliból, még az ételtársítás szabályait is megtartottuk. A hagyma semleges étel, azzal nem kell spórolnunk. Együnk a húshoz minél több az évszaknak megfelelő savanyúságot, salátát, így a kalóriasűrűség nem lépi át a kívánatos határt. Ez is azoknak az ételeknek a kategóriájába tartozik, melyek nem túl hasznosak a súlycsökkentés időszakában, de ha úgy hozza az alkalom, együnk belőle bátran, legfeljebb másnap válasszunk kevesebb kalóriát tartalmazó ételeket.

Csülkös bableves

Mostanában nem annyira az eMpszi étrendje, sokkal inkább a Franciaországban élő, s ritkán hazalátogató öcsém kívánságai határozzák meg, hogy mit is főzzek. Nos, a csülkös bableves az egyik tipikusan olyan étel, amit nem ajánlok az ételtársításra figyelőknek, viszont elég magas a népszerűségi indexe a családunk körében, ezért olykor előfordul az asztalunkon, így azt gondolom, itt is helye van (hiszen ez az örömfőzés blogja :))) ).

Hozzávalók: 0,5 kg fehér bab, 1 db füstölt hátsócsülök, 2 db petrezselyemgyökér, 4 db sárgarépa, 2 közepes fej vöröshagyma, 5 gerezd fokhagyma, 2 evőkanál őrölt pirospaprika.

Elkészítése: A babot és a csülköt megmossunk és előző este beáztatjuk (Ha a füstölt csülök friss, akkor nem szükséges beáztatni.) Másnap annyi friss vízben, amennyi ellepi feltesszük főni.

A forrástól számított kb. egyórányi fövés után beletesszük a hagymákat és a zöldséget is, rászórjuk a paprikát és lassú tűzön addig főzzük, amíg a bab is, a hús is alaposan megpuhul. Rántást készíteni bele teljesen felesleges. Ha eléggé megfőzzük a babot, lesz néhány szem, mely szét is fő annyira, hogy ez kellő sűrűséget adjon a levesnek. Ha kész a leves, a csülköt emeljük ki óvatosan, vegyük ki belőle a csontot, daraboljuk össze a húst, s tálaláskor adjuk a leves mellé. Sós fonottkaláccsal, vagy kifőtt metélttésztával tálalhatjuk. Igény szerint tejfölt is adhatunk hozzá. Sózni nem kell, mert a füstölt csülök elég sós.

Az eMpszi étrendjében ez az étel nem szerepel. (Ha már hosszabb ideje étkezünk az ételtársítás szerint, valószínű, nem is kívánjuk ezt az összeállítást. (Én pl. már nem tudom megenni a húst a babbal, nem esik jól.) De erről is az a véleményem, hogy ha jólesik, és egyszer-egyszer eszünk egy keveset egy-egy ilyen ételből, még nem nem dől össze a világ. Ha figyelünk a testünk reakcióira, akkor érezni fogjuk, hogy mi a jobb nekünk. (A magunkra fordított gondoskodó, őszinte figyelem a fontos.) Ha nagyon szeretjük ezt az ételt, viszonylag praktikus kompromisszumnak tartom, hogy ne együnk húst a leveshez, akkor nem olyan nehéz az étel. Megoldható úgy, hogy pl. ebédre együnk a levesből hús nélkül, vacsorára meg együnk a csülökből jó sok salátával.
Ez a fogás a hagyományos paraszti konyha jellegzetes étele. Az erős fizikai munkát végző emberek étrendjében megvolt a maga helye. Ma már inkább olyan alkalmakkor főzzük, amikor nagyobb társaság gyűlik össze egy kis vidám együttevésre. Akármilyen finom, nem hasznos túl gyakran készíteni.

Székelykáposzta, ahogy JJ szereti

Ez az étel eredetileg a "műköltészet" kategóriájába tartozik (azaz konkrét receptje van - ha jól tudom), de azért - mint sok egyéb étel - ez is lassan belecsúszik a népköltészet világába, azaz változatokban él. Nem tanultam ezt az ételt sem főzni, csak úgy "érzéssel" csinálom, és úgy ahogy a környezetemben a legnagyobb kedvelője - az öcsém - szereti.

Hozzávalók: 1 közepes sertés hátsócsülök. 30 dkg füstölthús (leginkább ez is csülök, csak füstölt) 20 dkg füstölt kolbász, 1 evőkanál (kacsa- v. liba)zsír, 2 fej vöröshagyma, 1 kg savanyúkáposzta, 2 evőkanál őrölt pirospaprika.

Elkészítése: A csülök bőrét lefejtjük, kicsontozzuk, a húst kockára vágjuk, a kolbászt vastag karikákra vagy rövidebb darabokra. A felolvasztott zsíron megpirítjuk az apróra vágott vöröshagymát, majd rátesszük a nyers húst és a bőrt meg a csontot. Jól átforgatjuk, majd hozzáadunk kb. 10 dkg savanyúkáposztát, beletesszük a nagyobb darabokra vágott füstölt húst és a kolbászt, s addig főzzük lassú tűzön míg a bőr már majdnem teljesen készre puhult. (Akkor főztük teljesen készre a bőrt, ha már a fakanálla is szét tudjuk vágni.) Hozzáadjuk a többi káposztát, az őrölt paprikát, s kb. még forrástól számított fél órát főzzük fedő alatt. Ha szükséges, egy kevés vizet adunk hozzá. Tejföllel tálaljuk. Friss kenyeret adunk hozzá.

Kommentár:
Nem szoktam berántani ezt sem, mint egy csomó más ételt sem, amit eredetileg rántással szoktak sűríteni. Szerintem felesleges, sőt sokkal tompább lesz az étel íze a rántástól. Nagyon szeretem, ha karakteres íze van az ételnek. A káposztát is csak akkor mosom ki, ha nagyon muszáj, de sokkal jobb, ha sikerül olyan káposztát vennem, ami úgy jó, ahogy van. Nem kell agyonfűszerezni főzéskor ezt az ételt. Maga a savanyított káposzta már elég fűszeres (már, ha jót veszünk), s az adja meg az étel sava-borsát. Só semmi körülmények között nem kell bele, hiszen a káposzta és a füstölt hús, a kolbász is sós. Az sem véletlen, hogy zsírt írtam (és nem olajat) a hozzávalókhoz. Szerintem ez is azoknak az ételeknek a sorába tartozik, melyeknek a jellegéhez hozzátartozik a zsírban pirított hagyma íze, lehet ez disznózsír is, de a kacsa v. a libazsír sokkal ízletesebb, és a disznóhús mellé egy újabb ízt ad.
Az itt leírtnál még jobb lehet ez az étel, ha nagyobb adagban készítjük, és így belefér, hogy többféle füstöltkolbász is legyen a hozzávalók között. Úgy az igazi, ha minél több íz érik benne eggyé, s így másnap sokkal finomabb is lesz, mint a főzés napján.

Az eMpszi étrendjében a székelykáposzta hibátlan húsnapi étel. Két vékony szelet kenyérrel éppen eleget tudunk belőle enni.

I. Nemzeti Gulyás Nap

Amivel mi ünnepeltük:

Csülökpörkölt pirított tarhonyával

A Nemzeti Gulyás Nappal a családom már nyert. Mert, ha ma nem ez a nap van, akkor biztosan nem csülökpörkölt lett volna az ebéd. De elhatároztam, hogy ha másként nem is tudok, de azzal csatlakozom a szimpatikus kezdeményezéshez, hogy ma a gulyáscsaládból főzök valamit, és tegnap az esélyes hozzávalók közül a csülök nyert.

Nem tudom, hogyan "KELL" csülökpörköltet főzni. Soha nem tanultam, nem olvasgattam csülökpörkölt-recepteket. Vagyis tegnap este egyre rákattintottam, de a hozzávalók között azt találtam, hogy 1 ek. olívaolaj. No, nagyon gyorsan becsuktam azt a honlapot. Az olívaolajat (a jót) nagyon szeretem, de ezzel együtt nem főznék vele csülökpörköltet - soha.

Szerintem a gulyáscsalád ételeinek a zsíron (nem az olajon) pirított hagyma az alapja. Éppen ezért ez a csülökpörkölt is úgy kezdődik, hogy (disznó) zsíron pirítottam jó sok apróra vágott hagymát és apró kockákra vágott (zöld - helyett) pirospaprikát. Jól megsózom, s amikor már kezdett zsírjára sülni, akkor tettem hozzá az első adagot a csülökből, nevezetesen a bőrét, melyet lefejtettem, s nagyobb darabokra vágtam. (Ennek a bőrkülönválasztásnak az az oka, hogy a gyerekeim kicsi korunkban nem ették meg a bőrös, zsíros húsdarabokat (az egyik meg is tartotta ezt a szokását). Ezért az ilyen ételt úgy főzöm azóta, hogy könnyen lehessen úgy szedni, hogy ne kerüljenek nemszeretem falaktok a tányérjukra. Emellett azzal ideologizáltam meg ezt az eljárást, hogy annál jobb lesz az egész, minél többet fő a bőr, de azért a húst mégsem akarom szétfőzni.)
Nos, a bőr már a fazékban volt a hagymával, mikor lefejtettem a csontról a húst, összevágtam a megfelelő darabokra, s ezt is utánaküldtem, meg a csontot is egészben. Soha nem főzők trancsírozott csontot az pörköltbe. Frászt kapok a csontmorzsáktól. (Ez egy ilyen faxnis család :) )
Addig főztem gyakran kevergetve a saját levében, ameddig ez a leégés veszélye nélkül tehettem. Aztán igen kevés vizet adtam hozzá apránként. Amikor már majdnem teljesen megfőtt, akkor engedtem fel egy kicsit bővebb lére, ezután adtam hozzá az őrölt pirospaprikát és még egy kevés csípős PirosAranyat. és két közepes méretű, gyakorlatilag péppé aprított paradicsomot. Majd addig főztem még, amíg számomra ideálisra visszasűrűsödött, utána nyilvánítottam késznek.

Pirított tarhonyát készítettem hozzá. Mégpedig úgy, hogy füstöltszalonna zsírján megpirítottam a tarhonyát, sóztam és dupla mennyiségű vízzel felengedtem, s födő alatt kevergetés nélkül készre főztem (ha elfő a vize, akkor kész.)

Volt még hozzá káposztasaláta is.

Ha valaki figyel az ételtársításra egyen kevesebb tarhonyát és több káposztasalátát hozzá. (Egy szelet kenyér - vagy két kicsi szelet - húsnapon is belefér egy ebédbe, vacsorába. Ha az egy kenyérszeletnyi lisztet tarhonya formájában esszük meg, az teljesen rendben van. )