Oldalak

2011. május 10., kedd

130. Zöldségnapra: újhagymás csicsóka sóskamártással


A csicsóka jó nyersen is, de vajon párolva sem kutya. Kaptam egy nagy tállal, úgyhogy most csicsókában nincs hiány. Hogy érezzem rajta a tavaszt, ez most újhagymával készül. És van mellette a tegnap leírt medvehagymás szentgyörgygombálól is, mert ezek így jók együtt. A sóskamártásról már nem is beszélve. A koriandert most fedezetem fel bele, próba szerencse alapon. Nekem bejött.

Újhagymás csicsóka
Hozzávalók: 1 kg csicsóka, 5 dkg vaj, 4 szál újhagyma, só, bors.
Elkészítése: A csicsókát meghámozzuk, majd felszeleteljük. A vajat felforrósítjuk, és a csicsókát megpároljuk benne. Sóval, borssal ízesítjük. Az újhagymát zöldjével együtt apróra vágjuk, és a majdnem teljesen kész csicsókára szórjuk. Egy-két percig együtt pirítjuk a csicsókát a hagymával.

Sóskamártás
Hozzávalók: 1 kg sóskalevél, 10 dkg vaj, 1 kiskanál só, 2 kiskanál őrölt (mozsárban apróra tört) koriander mag, 1 evőkanál liszt, fél liter víz, 4 evőkanál tejföl, 2 evőkanál méz (vagy ízlésünk szerint egy több is lehet).
Elkészítése: A sóskát megmossuk, a túl vastag szárrészeket lecsipkedjük. Egy nagyobb edényben felforrósítjuk a vajat, és a sóska egy résztét beletesszük, átkeverjük, és mikor a levelek összesetek, hozzátehetjük a következő adagot. (Ez hatalmas térfogatú zöld, de a forró edényben nagyon összeesik, így több részletben az edénybe tudjuk tenni. Pillanatok alatt töredékére zsugorodik a térfogata a forró vajon.) Amikor már az egész mennyiség pépesség vált, levesszük a tűzről, hagyjuk egy kicsit hűlni, majd botmixerrel finomra pépesítjük. Hozzákeverünk egy evőkanál lisztet, 3 evőkanál tejfölt, s felöntjük fél liter vízzel, s visszatesszük a tűzre forrni. Mikor a liszt kellőképpen besűrítette, akkor sóval, mézzel, korianderrel ízesítjük. Tálaláskor teszünk még hozzá egy kevés tejfölt így a színét is érdesebbé téve.


Balek vagyok? 

Azon töprengek, hogy mi az a pont, amíg segítőkészek vagyunk és esetleg nagylelkűek, és mikor válik az ember balekká... De hogy mi csinálunk balekot magunkból, az biztos. Mikor jön el az a pont, amikor tudod, hogy kihasználnak, aztán csak áltatod magad, hogy hiszen ezt te engedted meg nekik. Mi a mozgatója annak, ha nem érvényesítjük az érdekeinket? Miért nem? Mert akkor haragosokat szerzünk? Vagy akkor nem szeretnek? Vagy akkor azt mondják, rossz kislány vagy? Önző vagy? Érzéketlen vagy? És te nem akarsz az lenni? De tényleg az vagy? Nem akarsz megharcolni a jogaidért, mert azt várod, hogy természetesen megkapd? Harcolni nem akarsz? Végzetesen és bambán pacifista vagy? Vagyis csak addig, amíg el nem szakad a cérna. Mert aztán meg, ha átszakad a gát, akkor jön az özönvíz? 

És ha tudod, hogy kihasználtak, ha nem védted meg az érdekeidet, akkor valami azért mégis kell kárpótlásnak? Ha más nem egy zacskó nápolyi vagy valami hasonló? Önérdekvédelem. Hát az megvolt? Megetted a nápolyit? Mindenki ellenében. Saját magad ellenében is.

Az jut eszembe, hogy talán ugyanazon a lélektani elven működik az, amikor eszünk a megnyugtatásunkra, mint amikor kölcsönt vesz fel az ember. Most felveszem a kölcsönt, mert most nagyon nehéz, szinte bírhatatlanul nehéz, aztán majd – bízom abban – biztosan könnyebb lesz, és akkor majd könnyen visszafizetem. Most nehéz, most ennem kell, majd könnyebb lesz, és akkor kibírom, hogy ne egyek. Csak általában nem úgy szokott alakulni, hogy könnyebb legyen, csak akkor már nem is nulláról, hanem a mínuszból akarom mondani pluszból indulok. Plusz? Mínusz? Nézőpont kérdése, meg attól függ, miből plusz és miből mínusz. Pénzből vagy kilókból? S ha pénzből, nyugalomból, erőből, önbecsülésből, önérdekből mínusz, akkor legalább kilókból legyen plusz? Így létrejön az egyensúly? 

Holnap folytatjuk.

5 megjegyzés:

  1. Amit a balekságról írtál, most éppen jókor jött. Mostanában kezdem észrevenni, hogy ki az, aki kihasznál, és én eddig nem álltam a sarkamra. Ha pedig igen, akkor én voltam az önző, érzéketlen. De nagyon igazad van, jó volt olvasni.

    VálaszTörlés
  2. Drága M!
    Tudom, talán már szóba sem állsz velem, és talán megértem, ha így van, de hidd el: nem fogsz csalódni bennem. és most igazán nem a kifogások gyártását folytatom (ismerem magam, és tudom jól, hogy sokszor ezt tettem!) de most ha akarnék se tudnék mozogni. :( látogass el hozzám, de ne ijedj meg, mert sokkoló (?) képet találsz.
    a lefogyok blogom pedig hamarosan folytatom.
    remélem, a segítségemre lesz ez a blogod, sőt alkalmasint Te magad is! :)

    VálaszTörlés
  3. Rengeteg kerdes, amiken erdemes oszinten elgondolkodni.
    Es mar ideje lenne nekem is megkostolni a csicsokat! :)

    VálaszTörlés
  4. Megint szívem szerint szóltál... Vagy nem is annyira véletlen a balekságról szóló eszmefuttatásod? Ugyanis ez nálam folyamatosan visszatérő motívum: mindig belefutok a saját csapdámba. Mindig addig vagyok laza, elnéző és nagyvonalú, amíg totál hülyének és baleknak néznek. Ha meg eldöntöm, na most aztán a sarkamra állok és nem engedek a huszonegyből, akkor önző, hitvány, kekeckedő embernek kiáltanak ki éppen azok, akikkel szemben előzetesen engedékeny, laza és vagány voltam. De erről ejsze inkább írok majd egy bejegyzést a Morfondír blogomon. :) Amúgy tekints be hozzám, az utóbbi időkben minden bejegyzésemben utalok erre a blogra, talán eddig észre sem vetted. :))

    VálaszTörlés
  5. Gitta, csak bátran! :)

    Oximoron, örülök, hogy újra itt vagy. Vigyázz magadra, ha nem figyelünk, könnyen rosszul lépünk. Sajnos. Kívánom, hogy minél előbb épülj fel.

    Ircsike, szerintem érdemes megkóstolni a csicsókát, de talán most már éppen le is jár a szezonja, és kezdődik az újkrumpli. :)

    Alíz, most mit is mondhatnék... Várom a morfondírt. :)

    VálaszTörlés