Nagyon szeretem a sültpaprikát. Egy kis fantáziával sokféle módon felhasználhatjuk. Most egy olyan változatot készítettem, mely akár hideg vacsorának, akár a munkahelyre elvihető hideg ebédnek alkalmas.
Hozzávalók: 20 dkg virsli, 3-4 vastaghúsú pirospaprika, 1 kiskanál borecet, zöldfűszerek ízlés szerint.
Elkészítése: A paprikákat megmossuk és forró sütőben addig sütjük, amíg a héjuk barnulni kezd. Hagyjuk kihűlni, majd a kivesszük a paprikákból a csumákat és a hártyaszerű héját lehúzzuk. Célszerű úgy végezni ezt a műveletet, hogy a paprikát már abba a tálba tesszük, melyben a salátát készítjük, mert kár lenne, ha finom leve, mely sütés közben keletkezett, elpocsékolódna. (Én nem szoktam kivenni a paprika magházat, mert szeretem a paprikamagot, arról nem is beszélve, hogy sok értékes anyag van benne, de akit zavar, az a csumával együtt, távolítsa el a magházat is.) Egy élesebb kés és egy villa segítségével a tálban vékony csíkokra vágjuk a paprikát. Apróra vágott zöldfűszerekkel (pl. petrezselyem, rozmaring) és egy kiskanál borecettel ízesítjük. A virslit vékony karikákra vágjuk, és összekeverjük a paprikával. A virsli ízesítésétől is függ, hogy kíván-e a salátánk még egyéb ízesítést, pl. sózást, borsozást, néhány fiatal rukkolalevelet is adhatunk mellé.
Kíváncsi vagyok!
A kíváncsiságot sokszor a negatív tulajdonságok közé sorolják. Szerintem akkor negatív, ha ránk nem tartozó dolgok után kíváncsiskodunk, hogy utána a jólértesült szerepében tetszeleghessünk. No, ez nem szép dolog, de úgy egyébként a kíváncsiság szerintem nagyon jó tulajdonság. De talán, ha nem kíváncsinak, hanem érdeklődőnek mondjuk, akkor már elfogadni is könnyebb.
Azért kezdtem el gondolkodni a kíváncsiságon, mert minél hasznosabb érzésekkel szeretném helyettesíteni a szorongást. Nos, lehet, hogy ez a mondat egy kis magyarázatra szorul. Tehát, egy rossz érzés helyettesítésére azért keresek másikat, egy jobbat, mert kiradírozni nem tudjuk magunkból a rosszat (mert olyan nincs, hogy valahol semmi ne legyen), hanem csak lecserélni tudjuk a rosszat jóra. Ezért akarom a szorongást pl. kíváncsiságra cserélni. Igen, szerintem képesek vagyunk, hogy a bennünk lévő érzéseket lecseréljük, úgy, hogy más nézőpontból, más alapállásból tekintünk a dolgokra. És ez módunkban áll, megtehetjük, hogy más összefüggésbe tegyük a dolgainkat.
Hogy sikerüljön szorongás helyett kíváncsiságot éreznünk, arra a meggyőződésre is szükség van, hogy a dolgoknak van jó megoldásuk, hogy ez a világ úgy van elrendezve, hogy képes jól működni. Tehát vannak jó utak, jó megoldások, melyekre rátalálhatunk, ha keressük őket.
Szóval, nem akarom szorongásra pazarolni az energiámat, annak ellenére, hogy a csapból is rossz hírek folynak. A rossz hírek helyett választhatom, hogy a lehetőségeimre, az erőforrásaimra koncentrálok. (Ha erre fordítom az erőm és az időm, akkor a rossz hírekre már nem jut.) Az erőforrásokra, a lehetőségekre koncentrálva pedig már joggal lehetek kíváncsi arra, hogy egy-egy nehezebb helyzetnek mi is lesz a jó megoldása. Persze, ez nekem sem könnyű, hiszen, sokkal könnyebb elkeseredni, elhagyni magunkat, mint megoldásokat keresni, és tenni azért, hogy jó vége lehessen az egyes folyamatoknak. Nem könnyű, de megéri.
Holnap folytatjuk.
Tegnap tettem el 3 kg paprikából sült paprika salátát. :)
VálaszTörlés