Oldalak

2011. január 11., kedd

Tizenegyedik lépés: Az őszinteség avagy a bátor szembenézés



Könnyebb nem enni édességet, mint keveset enni.” –írta Kati tegnap egy kommentben. Nos, erről beszélek! Ez is azt példázza, hogy van értelme evésidőknek, a napi háromszori és nem többszöri(!) evésnek. Mert ez nemcsak az édességre, hanem minden egyébre igaz: sokkal könnyebb nem enni, mint keveset enni. És ebből tudom, így tapasztaltam meg, hogy mekkora butaság a sokszor keveset elv. Ilyesmit csak olyan ember tud kitalálni és hangoztatni – nem kétlem egyébként a jószándékát -, aki csak elvileg ismeri a dolgokat, de nem élt át hasonló helyzetet. Úgyhogy most is megragadom az alkalmat, hogy az evésidők betartása és a napi háromszori étkezés mellett kardoskodjak. Ám nem ez a mai témánk, hanem egy másik igen kemény dolog: az őszinteség. Vagy mondhatnám kicsit szebben is: a bátor szembenézés. 

Nem azt állítom, hogy előre megfontolt szándékkal, nyilvánvaló hazugságokkal csapjuk be magunkat, viszont azt mondom, hogy nagyon gyakran előfordul az, hogy „nem vesszük észre”, vagy azt gondoljuk: „hátha így is jó lesz”, „ez még belefér”, „még mindig jobb vagyok így, mint X.Y.”, … és reggelig sorolhatnám! 

Azt hiszem, ez a tulajdonságunk azért alakult ki, mert a lelkünk mélyén nem akarunk választani. Szeretnénk mindent úgy csinálni, ahogy eddig (lásd: szeretnénk továbbra is akkor enni, amikor eszünkbe jut, megkívánjuk, „megéhezünk”), de változni is szeretnénk (jelen esetben le is szeretnénk fogyni). Márpedig aki ugyanazon az úton megy, ugyanoda jut, még akkor is, ha útközben másról beszélget, más útitársakkal megy, mint korábban. Ugyanazon az úton ugyanoda jutunk. Ha máshová akarunk érni, más utat kell választani. Ha meg szeretnék változni, a szokásaimat kell lecserélni.
A pszichowellness lényege, hogy megkeressük a kedvezőtlen szokásainkat és hasznosakra cseréljük azokat. De ehhez tényleg őszinte szembenézés, bátorság kell. Arra van szükségem, hogy ki tudjam mondani, eddig valamit nem úgy csináltam, hogy az hasznomra vált volna. Okolhatjuk a körülményeinket is, de azzal nem sokra megyünk. Érdemes eldönteni, hogy magyarázatot keresünk vagy megoldást. Szóval ahhoz, hogy változni tudjunk, őszintén fel kell tárnunk, hogy mit tettünk eddig, ami miatt vagyunk most ott, ahol nem szeretnénk lenni. De még mielőtt ez a téma megülné a gyomrunkat, nézzük, mit ajánlok ma a holnapi tésztanapra.   Tehát a holnapi ajánlatom egy jó
zöldséges leves után:


Káposztás tekercs
Hozzávalók: A tésztájához: 0,5 kg liszt, 4 dl tej, 2,5 dkg olvasztott vaj, 2 kávéskanál só, 1 kiskanál cukor, 5 dkg élesztő.
1 tojás a tészta megkenéséhez, durva só a külsejére.
A töltelékhez: 0,5 kg káposzta, 1 evőkanál olaj, 3 kávéskanál só, 1 evőkanál cukor, fél citrom leve, 3 evőkanál tejföl, 1 kávéskanál őrölt bors.
A tálaláshoz: 4 dl tejföl, 2 gerezd fokhagyma, 1 kiskanál só, fél csokor petrezselyemzöldje, téli savanyúságok.

Elkészítése: Az alapanyagokból kelt tésztát dagasztunk. Meleg helyen kelesztjük 1 órán át. Közben a káposztát legyaluljuk, besózzuk, és egy nagy serpenyőben nagy lángon az olajon párolni kezdjük. Mikor már az egész átpárolódott, az edény egyik oldalába húzzuk, a szabad részre szórjuk a cukrot és barnára karamellizáljuk, majd hozzákeverjük a káposztához. A tejfölt hozzáadjuk, borssal, citromlével ízesítjük. Hagyjuk egy kicsit hűlni.
Mikor a tészta megkelt, kb. fél centi vastagra nyújtjuk, és ráterítjük a párolt káposztát. Feltekerjük, mint a beglit.  Egy nagy tepsit kibélelünk sütőpapírra vagy kikenjük, beletesszük a készülő tekercset, megkenjük felvert tojással, megszórjuk durva sóval. Előmelegített 200 fokos sütőben kisütjük.
A tejfölt zúzott fokhagymával, apróra vágott petrezselyemzölddel, sóval ízesítjük, s tálaláskor a kalács mellé adjuk. Téli savanyúságok is jól illenek és kívánkoznak mellé. (És a kalóriasűrűség miatt hasznosak is ezek. )

Megjegyzés: Természetesen a tésztanap az édességek napja. Ettünk levest, ettünk sós tésztát zöldségekkel, de ezután együnk süteményt, csokoládét, bármi édességet, amit szeretünk, és megkívántuk az elmúlt napokban. Most kerüljenek elő nyugodtan a karácsonyról megmaradt csokoládék. Komolyan mondom mindezt. Nagyon fontos, hogy ne fosszuk meg magunkat ezektől a dolgoktól. Nagyon sok olyasmi van az életünkben, melyeket nem száműznünk, hanem helyretennünk kell. Az édességnek a tésztanapon a helye. Aki messzire indul, rendes időközönként álljon meg pihenni, ha tényleg célba akar érni! Együnk tésztanapon édességet, annyit, amennyit csak kedvünk tartja!
A tizenegyedik lépesben érdemes őszintén és bátran arra vállalkozni, hogy elfogadjuk, hogy vannak kedvezőtlen szokásaink. Nem az a baj, ha nem vagyunk tökéletesek. Hiszen ki lenne már tökéletes? Az visz nehéz helyzetbe, ha ahhoz ragaszkodunk, hogy tökéletesnek kellene látszanunk. Ha attól vagyunk rosszul, hogy ki kell mondanunk valamiről, hogy ezt jobban kellene csinálnunk. A legnagyobb nyereség, ha felismerjük egy rossz szokásunkat, mert a felismeréssel és az elismeréssel lehetőséget adunk a változásra. 

Holnap folytatjuk.

12 megjegyzés:

  1. Azt hittem dióskalács :) De jól néz ki! Holnap én is sütni akarok valamit.
    A mai nap egész jó volt. nem voltam éhes. Ha mégis eszembe jutna, hogy óóó itt van banán, ez az, amit meg is ehetnék , iszom egy pohár üres zöldteát.

    VálaszTörlés
  2. Ma ismét éhes lettem, mire hazaérkeztem volna. Pedig akkor még csak 5 óra volt. Egy pohár vizet ittam, illetve, mivel anyósomhoz mentem a lányok után és megkínált, ittam egy keserű kávét is. És itt vagyok. Még azóta sem ettem, és nem is vagyok éhes.

    A mai ebédem párolt rizs volt paradicsomos dinsztelt káposztával és saját sütésű rozskenyérrel.
    A vacsorához most látok hozzá, padlizsánszósz lesz kukoricás rizsfasírttal. :)

    Gyöngyi, köszönöm a linkelést!:)

    VálaszTörlés
  3. Én is beugrottam:)Szintén diónak véltem és még néztem is,hogy milyen klasszul megmaradt rajta a cukor:)
    Ma nekem tésztanapom volt krumplistésztát ettem utána pedig 1 meggyes-mákos sütit.Este meg 2 fél szelet kenyeret hozzá kevés vajat és egy kicsi baracklekvárt.Ha már lúd legyen kövér:):)
    Remélem ennyi engedve van!!Igaz ma nem ettem semmi salátát!!Igaz így a 25-75%-os arány nem volt meg:(:(

    VálaszTörlés
  4. Ma keményítő nap:DD Krumpli leves kukoricával, reggeli gyümölcs, vacsora 6 aszalt szilva:DD
    ..és tényleg, nem enni egyszerűbb, utána bepótolni minden na az aztán a nagyszerű:(( DE ennek ellenére azt mondom fejben dől el! én lefogytam 35 kilót 8 hónap alatt, 3 év alatt visszahíztam 8-at, most ezen a 8-on dolgozom:DD

    VálaszTörlés
  5. Gondaanyu, valóban a képen olyan, mint a dióskalács :)

    Sedith, jól hangzik! :)

    Hógolyó, a kiegyensúlyozottságnak kb. egy héten belül célszerű megvalósulnia. Egyik nap egy kicsit ebből van több, a másik nap meg másból. Nem laboratórium. Úgyhogy nyugodt lehetsz, jól csináltad! :)

    Dió Bisztró, örülök, hogy jöttél, szóltál. Gratulálok a szép sikeredhez! Tényleg fejben dől el! :D

    VálaszTörlés
  6. Nagyon szépen néz ki ez a kalács! Kérdezni is szeretném...ez a 0,5 kg lisztből készítetted, az adagra mennyi? Megmondom, hogy miért kérdem...mert nekem a mennyiségek nem teljesen világosak. Túlenni nem szeretném magam, viszont nekem nagyon nehéz egymagamra főznöm. A mélyhűtőm sem végtelen befogadóképességű. Szóval ha én ilyenre "vetemedek", akkor mennyi lisztből kell(ene) készítenem, hogy ne kelljen kidobni másnap? Mert tésztanapi ételt, legközelebb 4 nap múlva lehet enni....

    VálaszTörlés
  7. Vízicsibe, teljesen jogos a kérdés, a mennyiségeket tényleg nem világosan írtam.

    Szóval, amit ide leírok - ha direkt nem teszek egyéb megjegyzést (mint pl. fejenként), az 4 főre értendő. Hogy miért így írom? Hát nem tudom..., mert általában a szakácskönyvek is így írják, meg mert én ennyit főzök egyszerre általában. (Mert "szegény" itthoniak is erre vannak kárhoztatva :) :) :) ) Meg mert úgy egyébként nekem ebben a receptírásban a mennyiségek megadása a legnehezebb, mert mindig is "csak úgy szemre", "gondolom szerint", "érzéssel" csináltam.
    Szóval, ami a lényeg: 1 főre kb. 10 dkg liszt elég szerintem, de ha segítenél kitapasztalni az egy fős mennyiségeket, az nagyon hasznos lenne nekem is.
    De nagyon jó, hogy ezt mondod, a mai bejegyzésben is írok akkor erről. Köszönöm kérdésed! :) :) :)

    VálaszTörlés
  8. Kati oszintesege szamomra is annyira meghato es kedves volt, es tiszta szivembol szurkolok Neki (is), hogy sikeruljon a feleslegesen cipelt sulytol megszabadulnia. Valo igaz, hogy a tulsuly komoly egeszsegi problemakat okoz, igy minel elobb szabadulni kell tole.
    Ezt a napi haromszori evest meg lehet szokni. Nagy onfegyelem kell hozza, de a cel erdekeben mukodik a dolog.
    Ezt a kaposztas tekercset en is megcsinalom! :)
    Tegnap vettem kaposztat, mert megereztem, hogy szuksegem lesz ra! :)

    VálaszTörlés
  9. Csibe, csináld fele, 25 dkg lisztből a tésztát. Az is kétszemélyes, de ha pl. ebből két kicsi kalácsot csinálsz, és egyiket mondjuk kakaóval, annak a gyerkőcök biztosan örülnének.

    A Katinak én is nagyon drukkolok. Nekem most nagy segítséget jelentetek. Én nem sokszor fogyóztam eddig, de most érzem azt, hogy így együtt sikerülni fog. Ez most a harmadik nap lesz, és teljesen szabályosan betartottam mindent. Még amikor este egyedül néztem a tévét, akkor is kibírtam ! Mert sokszor azt hisszük, hogy ha más nem látja, akkor nem hízlal:)

    VálaszTörlés
  10. gondaanyu itt is köszönöm, meg nálam is, amit írtál. :) Igen, erre én is gondoltam, hogy fele mennyiségből gyúrok tésztát és azt is kettéválasztom megkelés után. Egy kisebb gombóc kelt tésztát le is tudok fagyasztani, és legközelebb felhasználni. A maradék lángos tésztával is így szoktam, teljesen jól felhasználható:)

    VálaszTörlés
  11. M!

    Az én adagjaim egyszemélyesek, illetve úgy csinálom őket, hogy egy nap ugyanazt eszem ebédre is mint vacsorára. Vagy lefagyasztom a másik adagot, legközelbbre. A zöldséglevesem meg 3 napra főztem, és minden nap eszek egy adagot belőle.

    VálaszTörlés
  12. Ircsike, való igaz, önfegyelem szükséges az evésidőkhöz, de az a tapasztalatom, hogy ez nagyon jó befektetés.
    Én is nagyon drukkolok Katinak is, neked is. :)
    Gondaanyu, remek ez a megfigyelés, tényleg van így az ember, hogy ha nem látják, akkor talán meg sem történt. :)

    Vízicsibe, :)

    VálaszTörlés