Oldalak

2011. január 16., vasárnap

A tizenhatodik lépés – a célkitűzés

 
Ha valamin komolyan változtatni szeretnénk, akkor komolyan érdemes kitűzni a célt. A célkitűzés témájában érdemes ott kezdenünk, hogy megtanuljuk megkülönböztetni a célkitűzést az álmodozástól.

Szépen elábrándozhatunk azon is, hogy milyen jó lenne egy finom foszlós kalács, elképzelhetjük az illatát, az ízét, a kívánatosságát, még a családtagjaink lelkendező hangját is felidézhetjük, de mindettől nem kerül a kalács az asztalra. Mindaz, hogy elképzeltük, csak a motiváció. Ez elengedhetetlen ugyan, mert e nélkül nem kelnénk fel a kényelmes fotelból, hogy a sütéshez lássunk, de önmagában ez még kevés. Ahhoz hogy megvalósuljon az elképzelésünk, végiggondolt cselekedetekre van szükség. Arra, hogy sorra vegyük a hozzávalókat, megnézzük, mi van belőlük itthon, mit kell beszereznünk még. Ha megvannak a szükséges dolgok, akkor megfelelő sorrendben elvégezzük azokat a mozdulatokat, melyek végeredményeként ott lesz az a finom kalács.

Ha kalácsról van szó, tudjuk ezt jól. Ez nem is kérdés. Viszont az életünk számtalan helyzetében nem gondolunk rá, hogy más álmodozni, és más célokat kitűzni. Kiemelt helyen szerepel az álmodozás fázisában maradó dolgaink közül az életmódváltás. Sőt néha már nem is álmodozunk erről, mert a szótól is kiráz a hideg. Szeretnénk ugyan jobban lenni, azt is tudjuk, mi hozna javulás, csak azt nem sikerül a hétköznapokban megoldani, hogyan is vigyük véghez mindezt.

Sokszor már ott elbukik a dolog, hogy csak azt tudom, mit nem akarok, azt még nem, hogy mit is szeretnék helyette. Pedig ez az első lépés. Nem szeretnék túlsúlyos lenni? Mit szeretnék helyette? Milyen szeretnék lenni pontosan? Hogyan fogok kinézni, hogy érzem majd magam, hogy reagálnak rám az emberek? És mitől válok majd olyanná? Nem fogok nassolgatni? Mit teszek majd helyette? Csak evésidőben eszem? S ha közben megéhezem? Majd kibírom? Vagy nem… S akkor kezdődik minden előröl.

Érdemes valami praktikus, kézzel fogható választ találni. Erre az evésidők közötti megéhezésre nagyon jó megoldás a Salvus. Egy korty gyógyvíz nass helyett, s csak evésidőben eszem. Igen, ez így célkitűzés.

Hogy ennél többre lenne szükségem? Meglehet. De a leghosszabb út is az első lépéssel kezdődik. Az is megkülönbözteti az álmodozást a célkitűzéstől, hogy a célig vezető utat kisebb, megtehető lépésekre osztom. És csak akkor akarom elkezdeni a második kilométert, amikor az elsőt már megtettem. A térugrások csak a fantasztikus filmekben léteznek.

Azt is érdemes szem előtt tartani, hogy csak magunknak tűzhetünk ki célokat. Az nem célkitűzés, hogy a családom, a főnököm hogyan változzon meg vagy bármi más körülöttem. Az a célkitűzés, ha azt találom meg, hogy az adott körülmények között ÉN hogyan tudok úgy változtatni a viselkedésemen, hogy más legyen a végeredmény.

Buktató még az is, hogy sokszor nem is igazából akarjuk, hogy másként legyen. Vagyis szeretnénk is, meg nem is. Hiszen minden változásban elvesztünk valamit, csak lehet, hogy nem kár érte. Ha célt tűzünk ki, érdemes számolni azzal, hogy az meg is valósul, és így meg fontos, hogy végiggondoljuk, a változás mit eredményez majd az életünkben, a családunkban, a környezetünkben. A sikerre akkor számíthatunk, ha megtaláljuk azt a megoldást, amivel tényleg nyerünk. Tehát elengedhetetlen a következmények vizsgálata.

Végül, de nem utolsó sorban minden vágynak van egy magasabb célja. Például a karcsúság önmagában nem cél. Mire jó az nekünk, ha elérjük a célt? No, az a magasabb cél, amire a karcsúság jó. Jó arra például, hogy egészségesebbek legyünk. Ezért teljesen érthetetlen számomra, ha valaki olyan fogyókúrát választ, amibe belebetegszik. Talán arra számítunk, hogy ha előnyösebb a külsőnk, akkor elfogadottabbak leszünk? De elfogadottabb egy vékony, de az állandó éhségtől kiállhatatlan ember, mint egy kissé teltebb, de jókedélyű? Ha a célhoz vezető úton elveszítjük a magasabb célt, jobb, ha el sem indulunk.

Magasabb cél: jól lenni. Mitől leszek jobban? Hogyan csináljam, hogy jobban legyek? Mit tudnék ennek érdekében tenni? Hogyan tegyem mindezt? A válasz bennünk van. Nem kell kitalálni, csupán megtalálni magunkban. Ehhez viszont elengedhetetlen az önmagunkra fordított nagyobb figyelem, a gondoskodó figyelem. 


Fontos megjegyzés: A célkitűzést, annak technikáját én is sok helyen tanultam, olvastam már, de amit itt a legjobbnak láttam ismertetni, azt az NLP-s alaptanfolyamon tanultam. És ennek a cikknek a jelentős része pedig már olvasható a januári Erdélyi Konyhában. De ez olyan fontos téma, az ismétlés sem árt belőle. Hogy mindezt miért írtam ide, arra az itt található írásomban adom meg a választ: http://blogol.hu/comment.php?log=3555766
A fenti a link erre a blogra mutat http://mclub.blogol.hu/ Ez a blog a régi blogom. Ennek a régi blogom, melynek archívumában 2007 júniustól olvasható a könyvem eleje fejezetenként majdnem végleges formában. 
http://mclub.blogol.hu/ 

Holnap megint gyümölcsnap! :)
Most éppen narancsból volt a legtöbb itthon, azért a mai gyümölcskreációim mindegyikében szerepel narancs.
Narancsos-körtés mogyorókrém mazsolával

Hozzávalók: Egy marék mogyoró, egy narancs, egy téli körte, fél marék mazsola.
Elkészítése: A mogyorót ledaráljuk, a narancsot és a körtét leturmixoljuk, és összekeverjük a darált mogyoróval. Rászórjuk a mazsolát. Díszíthetjük reszelt narancshéjjal és mogyorószemekkel is.
Megjegyzés: Nem földimogyoróból készült ez a krém, de abból is lehetett volna, de ez most olyan mogyoró, ami itthon terem. Finomabb a mogyoró, ha egy kicsit megpirítjuk a sütőben, így könnyen le tudjuk dörzsölni a hártyaszerű héját is, s így daráljuk meg.


Narancsos, kivis gyümölcssaláta fügés dióval


Hozzávalók: 1 narancs, 1 kivi, 2-3 füge, néhány szem dió, pár szem vörösáfonya.
Elkészítése: A fügét és a diót ledaráljuk, összekeverjük. A gyümölcsöket felszeleteljük. A diós fügét szélen elrendezzük a gyümölcsökkel. Vörösáfonya látványnak és íznek egyaránt jól megy az előzőekhez. 

Narancsos diókrém kivivel


Hozzávalók: Egy marék dió, 1 narancs, 1 kivi, néhány szem vörös áfonya
Elkészítése: A diót ledaráljuk, a narancsot leturmixoljuk és a darált dióval összekeverjük. A kivit meghámozzuk, cikkekre vágjuk és a diós krémen elrendezzük a vörösáfonyával együtt. 


A tizenhatodik lépésben a célkitűzésről beszéltünk. Arról, hogy akkor beszélhetünk célkitűzésről és nem álmodozásról, ha nemcsak azt tudom megmondani, hogy mint nem szeretnék, hanem azt is, hogy mit szeretnék helyette. És amit szeretnénk azt meg is tudjuk úgy fogalmazni, hogy
érzékszervekkel felfogható legyen, tudjam, hogy milyen  lesz akkor, amikor azt mondom: na, ez megvan, ezt megvalósítottam.  Csak az nevezhető célnak, aminek megvalósulása tőlem függ. A legnagyobb cél is elérhető, ha megfelelően kis lépésekre bontom, és a leghosszabb út is az első lépéssel kezdődik. Egy változás kezdeményezésénél elengedhetetlen a következmények vizsgálata. végül: Minden célnak van egy magasabb célja, csak úgy érdemes egy célért küzdeni, hogy az a magasabb cél ne sérüljön. 

 Holnap folytatjuk.

17 megjegyzés:

  1. Igen, ez nagyon igaz. Ha nincs igazi cél, akkor kevés a motiváció, kevés az elhatározás. Pont olyan, mintha cél és térkép (GPS) nélkül, meg az ott eltöltött idő átgondolása nélkül, beülnék az autóba és nekiindulnék. Hova megyek, miért megyek, mit fogok ott csinálni, meddig maradok? Minden kérdésre jó, ha választ tudok adni indulás előtt. Számomra most ez a diéta ilyen. Pontosan tudom mit akarok, hogy mennyi időmbe fog telleni nem tudom, de szereném ,ha a 90 nap alatt már közel járnék a végső eredményhez, amit jelenleg kitűztem magamnak.

    VálaszTörlés
  2. Hála az égnek, hogy feltetted ezeket a gyümölcsös recepteket:DD Nekem ez okozza a legtöbb fejtörést, mert ezeken a napokon a gyomrom kikészül:D, mint egy lufi...Most azt találtam ki kicsit megpárolom az almát, amit alapként használok, hogy hátha így változik a dolog.

    VálaszTörlés
  3. No, éppen ezért írtam én még az elején, hogy 60 lenne az álmom, de a 65-tel is megelégednék, azaz ez lenne a reális cél. Viszont a magasabb cél is ott lebeg a szemem előtt és, valljuk be, nem kivitelezhetetlen!

    Dió Bisztró, szerintem a párolt alma már nem fér bele a gyümölcsnapba, max a tésztanapba. Pont az a lényeg, hogy friss, élő gyümölcsöt enni ezen a napon. Szerintem egyelőre inkább egyél több aszalt gyömölcsöt vagy olajos magvat, mert azok kicsit jobban telítenek. Az almával úgy vagyok, hogy időnként megutálom. Szinte mindig azért dőltek dugába a gyümölcsreggeliim, mert tömtem magamba az almát, majd megundorodtam tőle és már a gyümölcs (végül bármilyen gyümölcs) gondolatától is hányingerem lett. De ha "készételt" gyártasz a gyümölcsből (valamilyen saláta vagy krém), már teljesen megváltozik a hozzáállásod, meglátod.

    VálaszTörlés
  4. Én most inkább egy szerényebb célt tűztem magam elé, aztán ha jól megy, még akármi is lehet...

    Egy bizonyos súly alá nem akarok én, soványra nem akarok. A keresztlányom pici korától kis dundi volt, olyan telt felnőtt lett. Állandóan fogyókúrázott. Mostanra le is fogyott csúnyára. Csinosabb volt 5 kilóval nehezebben.
    Múltkor olvastam a neten, hogy egyik hátulütője a nagy lefogyásnak, hogy el tudjuk-e fogadni magunkat soványnak?
    Na nekem az a bajom, hogy én nem látom magam olyan kövérnek, mint ami vagyok. Hiába a tükör, meg a ruhák. Tehát ha most mondjuk sikerül 20 kilót lefogyni az énképemmel semmi tragédia nem történik, hanem helyére kerül.

    Most sokféle gyümölcsöm van, holnap salátázom őket.
    Rendes salátákat is hoztam tegnap, fejest, rucolát, gombát - teli velük a hűtő.
    Jöhet a következő hét.
    2 kilóval vagyok könnyebb, és ez elég is.
    Csak így tovább!

    VálaszTörlés
  5. Na tessék amit idáig írtam minden elszállt:(:(
    Szóval célkítűzés kell,hogy legyen!!
    Sokszor én is csak álmodoztam,hogy milyen jó lenne ha egy kicsit vékonyabb lehetnék!!
    Tényleg akkor csak szerettem volna az lenni,de nem csináltam érte semmit sem!!
    Karácsonykor azt mondtam állj!!Elég volt!!
    Január 1-jén kezdtem.Nem méretkezem csak havonta,nem lenne jó a lelkemnek,ha többet mutatna a mérleg mint szeretném!!
    Ma gyüminapom volt és készítettem ismét gyümilevest.Már többször előfordult,hogy gyüminapon ég a gyomrom.Segítsetek ilyenkor mit lehet enni??Eddig renit ettem attól elmúlt:)
    Nagyon guszták a gyümölcseid ismét.Közben olvastam Sedith-nél,hogy a párolt alma sem fér bele a gyüminapba...akkor a leves sem!!:(:(
    Gratulálok mindenkinek a leadott kilókért!!
    Ügyesek vagytok csak így tovább!!!:):):):)):):)

    VálaszTörlés
  6. Gondaanyu, igazad van a fogyás kérdésében. Van egy barátnőm, aki az első szülése után úgy lefogyott, hogy rossz volt ránézni. Mármint, ha valaki idegen látta, szépnek, csinosnak találta, de nekem, aki lánykorából ismertem, évekbe telt, amíg megszoktam az új kinézetét. Az addigi szép, sima arca megnyúlt és az az igazság, hoyg ráncos lett, sokkal idősebbet mutatott, mint amennyi. Persze, ő nem fogyózott, sőt, szeretne hízni, egyszerűen ennyire átállt a szervezete szülés után.

    Nálam az a helyzet, hogy én 163 centi magas vagyok. 60 kilósan sem voltam én nádszálvékony, sőt, mindig kevesebb szerettem volna lenni, de 13 éves koromtól 60 vagyok. Ennyivel kezdtem az első és második terhességemet is, de másodjára már nem tudtam leadni a kilóimat. Nemhoyg könynen, hanem nehezen sem: 70 alá egyszerűen nem akar lemenni a mérleg nyelve. De most fog, biztos vagyok benne!!!

    Hógolyó, egy kevés szódabikarbónát vegyél egy kiskanál hegyére, vedd be és igyál rá néhány korty sima vizet. A gyomorsavval találkozva megköti azt, és böfi formájában eltávozik a kellemetlen érzés. Hálistennek a terhességek óta már nem küszködöm gyomorégéssel, ha néha mégis előjön, akkor tudom, hoyg hagymát, fokhagymát vagy olyan ételt ettem, amiben a paprika héja is benne volt. Ezeket nem bírom.

    A párolt almával kapcsolatban megint csak az én véleményem, Gyöngyi majd elmondja, hogy igazából hogy van.

    Szép estét mindenkinek!

    VálaszTörlés
  7. Sziasztok! A következő gondolatot emelném ki, mint magam számára ma a legfontosabb tanitást:
    "...a leghosszabb út is az első lépéssel kezdődik. Az is megkülönbözteti az álmodozást a célkitűzéstől, hogy a célig vezető utat kisebb, megtehető lépésekre osztom. És csak akkor akarom elkezdeni a második kilométert, amikor az elsőt már megtettem..."
    Igy van, ha az út végét nézem, minusz 10-15-20 kg, ez szinte elérhetetlen álom (volt eddig). De ha csak mindig a következő napra figyelek, ja,és a mai napra, akkor az már nem is tűnik olyan nehéznek. Pici célok, és nem nagy álmok! Micsoda remek gondolat! Köszönöm!

    VálaszTörlés
  8. Nagyon szep biztato, igaz gondolatokat olvashattam megint. Nem konnyu megjarni ezt az utat, ami a plusszkilok leadasahoz vezet. Nagy onfegyelem kell hozza es kitartas.
    Amikor megjelent Gyongyi konyve (2008 tavaszan)minden utasitasat betartva 3 honap alatt 15 kg-ot eldobtam es minden nehezseg nelkul tartottam is a sulyomat 1 evig, azutan jott a mutetem..... :(

    Most az eros motivacioknak koszonhetoen vegigjarom az utamat es nagyon orulok annak, hogy ezen az uton nem vagyok maganyos. Jo erzes, hogy csapattagkent, egymassal beszelgetve haladunk a megalmodott cel fele.

    Annak pedig kulon orulok, hogy itt tudunk Gyongyivel "beszelgetni". Kerdesek mindig akadnak, a biztatasok pedig nagyon kellenek!

    Hmmm ezek a gyumolcsok itt a kepeken.... annyira gusztak..... meg 1 ora es itt a reggeliido....:)

    Sikeres, szep napot Mindenkinek! :)

    VálaszTörlés
  9. Most reggel zuhanyozás közbenmegint eszembe jutott pár gondolat. Le is írtam a fogyisblogba.
    Azt a blogot nem tudom nyitottá tenni, de amit oda írtam azt ide be tudom másolni.
    Gyöngyi kérdezte vannak-e gondolataink, megjegyzéseink önmagunknak. Nekem van, minden nap írok erről. Az érzésekről a gondolatokról. Most egy kis szeletét megosztom veletek is.

    "Tegnap annyit ettem, mint egy ló! ( Uzsi szerint raklapnyi süteményt ettem meg) Örültem, hogy reggel mértem magam, mert szerintem ez ma reggelre brutál lenne. :) Ma viszont gyümölcsnap van és majd szépen visszaáll a súly. Más tésztanapokon nem szoktam ennyire brutális lenni, de tegnap tortahegyek voltak. Az előírt ételfélétől nem tértem el, természetesen, de a mérték a vödör volt, tegnap. :) M szerint ez normális, néha lehet engedményeket tenni, és egy-egy ilyen nap után ott kell folytatni, ahol abbahagytuk. Azt hiszem ez tetszik ebben a legeslegjobban. Az eddigi diéták szerint bűnöztem, meg abbahagytam, ha egy ilyen nap befigyelt, legyintve, hogy akkor itt vége, úgyis megbukott a mutatvány. Hát nem! Basszus nem! M azt mondja ( bocs, ha mindig őt szajkózom, de nagyon nagy hatást tett rám most) hogy a megtett út nem vész el!. És egy-egy ilyen után azonnal vissza lehet térni, semmi nem történik. Az evés örömforrás és ne fosszuk meg magunkat ettől. Banyekk, egész eddigi életem során mindig elhittem, hogy elbasztam a fogyókúrákat, amikor néha "bűnöztem" és ott, akkor, abba is hagytam őket. Nem kell...és ha ezt a módszert már jobban ismertem volna eddig ( ha méltattam volna behatóbb tanulmányozásra) már régesrégen az ideális testemben élhetnék. Na, de semmi sem késő, most sem késő. Ma gyümölcsnap, holnap húsnap és így tovább a lenini úton. *vihog*"

    Bocs a néha keresetlen stílusért, de összesen hárman vagyunk abban a blogban, és a csajok már ismernek ennyire. :)

    VálaszTörlés
  10. Vízicsibe: éppen ez a szenzációs ebben a módszerben, hogy mindig onnan lehet folytatni, ahol abbahagytad. Másrészt, azt magam is tapasztaltam, hogy ha egyféle valamit eszem, lényeges nagyobb mennyiséget vagyok képes magamba tömni, mintha keverem a különféle táplálékokat, pl. a szénhidrátot a fehérjével. Viszont, azt is tapasztaltam, hogy ennek ellenére a fogyási görbe változatlanul lefelé mutat. Szóval én is ettem meg egyszerre egy raklapnyi süteményt, sőt ettem addig is,míg hányingerem lett tőle, mégis miután mérlegre álltam kevesebbet mutatott. Egy orvosbarátom ezt azzal magyarázta, hogy a szétválasztással lényegében "becsapjuk" az egyébként folyton raktározásra kódolt szervezetünket. Vagyis, ha valaki elfogyaszt egy raklapnyi süteményt, az történik, hogy a szervezet abból annyit raktároz el, amivel a raktár feltelik. Igen ám, de ugyanakkor mivel a szervezet nem kap fehérjét, kénytelen a raktárhoz folyamodni, hogy biztosíthassa a szervezet jó működését. A kiürülő fehérjeraktár fogyást eredményez. De ugyanígy érvényes fordítva is. Ha fehérjét fogyasztunk nagymértékben,akkor a szénhidrát raktár ürül fogyást eredményezve. És éppen ebben rejlik a módszer zsenialitása a négynapos ciklusokkal, hogy az egyébként raktározásra kódolt szervezetünket arra "neveli", hogy nem raktározzon fölöslegesen, illetve, hogy használja a felhalmozott tartalékokat.

    VálaszTörlés
  11. Köszönöm Alíz, ezt sem tudtam eddig :)

    VálaszTörlés
  12. Nekem is nagyon tanulságos amit itt olvasok.2009-ben én is végig csináltam egy 90 napost,kb 10 kilót fogytam ,de mostanra vissza kuszott.Korábban is sokszor kezdtem sokfélétés max 2 hét után abbahagytam.Most nekem a legjobban az tetszik,hogy jól lakhatok,s ez a mérhetetlen változatosság pl a gyümölcsökkel.Nem utolsó sorban a társaság ,s hogy mindenki ír valami hasonlót,mint amiket én tapasztalok.Köszönöm nektek.

    VálaszTörlés
  13. Akkor ha felcserélem a napokat , az nem számít?
    Szombaton disznóvágás lesz nálunk. Pont jól jön ki, mert húsnap lesz:) Micsoda mázli:)
    De ha jól értem akkor a lényeg az ételtársítás, és ha úgy adódik lehet más a sorrend.

    Ma folyt délben a nyálam, de csak gyümölcsöt ettem, és közben ÉREZTEM ahogy vékonyodik a derekam...

    VálaszTörlés
  14. Vizicsibe!
    Az a mertekegyseg a "vodornyi" annyira aranyos es ismeros! :D De Aliz raklapnyi mennyisege is kedves! :) Orom szamomra, hogy nemcsak en ettem ennyi finomsagot. Es valoban ez egy nagyon jo ebben a programban....ha neha elofordul egy csaladi esemeny (hu de szepen fogalmaztam!) akkor is lehet folytatni az utat! :)

    VálaszTörlés
  15. Én is kipróbáltam ilyen-olyan, lehetetlen fogyásokat ígérő diétákat életem során, de ahogy Vízicsibe is írta, ahogy valamit nem úgy csináltam, már abbahagytam, mert úgy éreztem: hát így nincs értelme. De azokban mindig ott van a frusztráció, hoyg ezt és ennyit szabad, többet nem, és ha egy falattal többet eszel, már minden elveszett.
    Aztán, ahoyg "okosodtam" is közben, megtanultam, hoyg nagy butaság, és főleg veszélyes dolog hirtelen sokat fogyni. És egyszer egy barátnőm hozott egy kinyomtatott papírt, amin az állt, hogy "Diéta, amitől megváltozol". Azt hizsem, ezt ti is olvastátok már sokszor és sok helyen, ez az, ami a 90 naposról legelőször elindult és sok helyen ma is ez kering. Még terhes voltam akkor, de már akkor tudtam, hogy ezzel a módszerrel menne a fogyás. 10 hónapos volt a kislányom, amikor elkezdtem és két és fél hónapig csináltam. Akkorra már ismnét pozitívat mutatott a tesztcsík és a rosszulléteim miatt nem tudtam akármit megenni (sokáig csak tejfölös kenyeret tudtam enni reggelire), és 2 héttel a vége előtt abbahagytam. Igaz, nem tudom, mi lett volna, ha nem estem volna ismét teherbe, hogy visszajöttek volna a kilók vagy sem, de tény, hogy lefogytam ugyanannyira, amennyi voltam terhesség előtt. És az is tény, hogy - bár a zöldségeket és salátákat addig is szerettük - de annyi friss, nyers salátát nem ettünk addig sosem. Szerencsémre, ilyen szempontból a férjem abszolút partner, most is szolidarizál velem, mert beleegyezett, hogy gyümölcsnapokon nem kell külön főznöm, elég ha valamilyen fincsi salátát dobok össze neki, vagy eszik, ami van a hűtőben, kamrában.

    Szóval, az általatok említett dolgokkal, indokokkal, magyarázatokkal is egyetérve, nekem főleg azért szimpatikus ez a fajta táplálkozási mód, mert ezt szervesen bele tudom illeszteni a mindennapjainkba, azokat az ételeket főzhetem nagyjából, amiket amúgyis szoktam, esetleg kevés módosítással. Ezért meg nem kell külön extra dolgokat, alapanyagokat vásárolnom, csak ha esetleg ki akarok valami újat próbálni. A fantáziámat is jól megmozgatom ilyenkor, hiszen hoygan másképp találnék ki olyan komplett fogásokat, mint a padlizsánfőzelék rizspuffanccsal? Igazodom ahhoz, amim van, felhasználhatom a tartalékokat, nincs megszabva, hoyg 1 szelet sonka, fél szelet kenyér 1 levél saláta!
    Állandó kihívás számomra az is, hogy ha valamelyik ételt mégis módosítanom kell, hogyan oldjam meg úgy, hogy az étel íze, jellege ne, vagy alig módosuljon.
    Volt úgy, hogy már kb. egy hónapja szétválasztóztam és a férjem mégcsak nem is sejtette ezt. Semmi furcsát nem vett észre az ételeken. :) Mondjuk, igaz, hogy ő nem kimondottan úgy kapta az ételt, mert ha pl. maradt hús, ő azt megkapta zöldségnapon, amikor én csak a köretből ettem.
    Száz szónak is egy a vége: az a jó, hogy 90 %-ban a megszokott ételeinket ehetem, és még a családnak sem kell feltétlenül külön főzni. Egy kis ügyeskedéssel meg lehet oldani. :)

    VálaszTörlés
  16. Sziasztok! Hú, nagyon jó, hogy annyi minden fontos idekerült! :)

    Gondaanyu, igen, indokolt esetben természetesen felcserélhetők a napok. Azért mondom, hogy indokolt esetben, mert nagyon jó, ha alapvetően megvan a ritmus. Egy-egy ünnepi összejövetel, disznóvágás vagy hasonló ritkán előforduló dolog alkalmával "szünetet tartunk", de aztán visszatérünk. Erről majd írok részletesebben valamelyik nap.

    Most mennem kell. Holnap találkozunk. :)

    VálaszTörlés