Oldalak

2011. február 9., szerda

40. lépés: Gondolkozzunk: van az I típusú és az O típusú ember

 
  Egyre komolyabb gondolatok vetőnek fel a kommentekben, aztán még mielőtt bárki arra a következtetésre jutnak, hogy a túlsúlyos ember bármiben is rosszabb lenne, gyorsan beszéljünk már egy kicsit arról, hogy miért van az, hogy egyesek felszednek plusz kilókat, mások meg nem. Már itt az elején mondom, ha még nem mondtam volna: A túlsúly tünet, és nem jellemhiba. A testalkat nem etikai kérdés. És semmiféle erkölcsi alapja nincsen senkinek arra, hogy megjegyzéseket tegyen bárki testalkatára. 

Az biztos, hogy a súlyfelesleg keletkezéséhez szükség van arra, hogy a szervezet tápanyagot raktározzon el. Ez meg csak úgy lehetséges, hogy a tápanyagbevitel több mint a felhasználás, mert különben nem lenne miből tartalékot képezni. Ez logikus. És az is, hogy az éhezők között senki sem látott még kövér embert.  

De ott van az az igen jó kérdés, hogy mi van azokkal, akik sokat esznek, nem mozognak, aztán mégsem híznak. Akárhány példát tudok erre is mondani. Sokkal több ember szervezetének lenne arra módja, hogy tartalékot képezzen, mint ahány embernél ez megtörténik. Azaz vannak hízásra hajlamos és hízásra nem hajlamos emberek. Ez tény. 

Tavaly csináltam egy NLP-s modellezést. Ennek kapcsán azokat az embereket, akik küzdenek túlsúlyproblémákkal O típusú embernek neveztem el, és azokat, akik meg nem I típusú megnevezéssel jelöltem. Nos, erre is lehetne tudományos magyarázatot kreálni, hogy miért éppen O és I, hiszen a obesitas az elhízás orvosi szakszava, az i meg akár ideális is lehetne, vagy valami olyan szó, amely a latin fosztóképzővel kezdődik. De egyszerűen csak a betűk alakja miatt választottam ezt az elnevezést, hogy ne kelljen hosszú szövegeket írni a prezentáció diáira. 

Nagyon érdekes dolgok kezdtek körvonalazódni a kutakodásom, megfigyeléseim kapcsán. Egyszer majd megírom ezt is. De még nagyon sok a megfigyelni való a témában. Egyet azonban mondok, ami nagyon szembetűnő különbségként kiderül számomra az I és az O típusú ember között. Ez pedig az, hogy az O típusúknál az volt a jellemző, hogy enniük kell a nyugalomhoz, az I típusúaknak pedig nyugalom kell az evéshez. Tehát az evés alapvetően  - így vagy úgy – a nyugalommal, a harmóniával van kapcsolatban. És éppen ez a vizsgálódás világított rá egyértelműen, hogy szó sincs arról, hogy a I típusúak EGÉSZ-ségesebbek lennének, csupán arról van szó, hogy más módon reagálnak a problémákra, mint az O típusúak. Tehát a túlsúlyra hajlamos ember semmivel sem rosszabb, mint az ilyen gonddal nem küzdő társai, csupán másmilyen. 

Ha én tudnám az összes választ ezzel kapcsolatban, akkor a Nobel-díj jogos várományosa lehetnék. Annyit azonban bátran állíthatok: a túlsúly tünet. Jelzi, hogy valami híja van az EGÉSZ-ségünknek. És hogy miért éppen ezt a tüntet produkálja a testünk, és miért nem mást, no, ez lenne a Nobel-díjas válasz. De lássunk tisztán! A túlsúly csak egy tüntet a millió tüntet közül. Tehát szó nincs arról, hogy csak annak az embernek van mit tennie az egész-ségéért, akinek a teste súlyfölösleggel jelez. Van, aki nem túlsúlyos ugyan, de megvan a maga baja. Lehet, hogy gyógyszereket szed, és nem tud meglenni nélkülük, lehet, hogy rosszul ver a szíve, lehet, hogy kiütései vannak, vagy hullik a haja, fájnak az ízületei..., és reggelig sorolhatnám még. Az biztos, hogy a túlsúly oka is lehet egyéb tüneteknek. De van ez így mással is. 
 
Mindent összevetve, arra jutottam mindig, hogy végüis a túlsúly szerencsés tünet. Ha már jelezni akarta a testem, hogy törődjek vele jobban, ez nem volt éppen rossz ötlet tőle. Eléggé figyelemfelhívó dolog ahhoz, hogy foglakozni kelljen vele, így önmagunkkal is. Ha jól fogunk hozzá, még jól is járhatunk. 

Az ember hihetetlenül komplikált lény, képtelenség tudatosan szabályozni a működését. Amit tehetünk, hogy a lehető legjobb feltételeket biztosítjuk, s majd jól is fog működni. Ezeken a jó feltételeknek a számba vételén, kialakításán ügyködünk itt ebben a klubban.

Tésztanapra

Ma egy levest hoztam.
Karalábékrém-leves
Hozzávalók: 1 db karalábé, 2 gerezd fokhagyma, 2+2 dkg vaj, só, 1 liter víz, 1 kávéskanál (fehér)bors, 1 evőkanál tejföl, 2 evőkanál apróra vágott petrezselyemzöldje, 2 vékony szelet kenyér, 1 evőkanál szezámmag.
Elkészítése: A karalábét meghámozzuk, vékony szeletekre, majd vékony csíkokra vágjuk. A vajon sóval, borssal, fokhagymával fedő alatt, gyakori kevergetés közben puhára pároljuk, apránként kevés vizet adunk hozzá. Levesszük a tűzről, hagyjuk hűlni, majd botmixerrel pépesítjük. Felengedjük 1 liter vízzel és felforraljuk. A kenyeret kockára vágjuk, és a vajon megpirítjuk. Megpirítjuk a szezámmagot is. A tejfölt simára keverjük, majd a levest apránként hozzáadagoljuk. Megszórjuk a pirított szezámmaggal és a petrezselyemmel. Pirított kenyérkockával tálaljuk. 



A 40. lépésben említést tettem arról a megfigyelésemről, hogy vannak I típusú és O típusú emberek. Ez a két típus nem jobb vagy rosszabb, egyszerűen másként reagál dolgokra, tehát másmilyen. A másik fontos dolog meg az, hogy pillanatnyilag az a legjobb, amit tehetünk, hogy igyekszünk a testünknek minél jobb működési feltételeket biztosítani, s akkor majd helyreáll a megbillent egyensúlyunk, és elengedjük a súlyfeleslegünket, hiszen nem lesz már rá szükségünk. 


Holnap folytatjuk.

8 megjegyzés:

  1. Azt azért nehezményezem, hogy van olyan aki háromszor többet eszik, sőt éjszaka is eszik, aztán csontsovány. Na erre mondják, hogy kár bele :):)
    Megnéztem mit főzött a Nigella, és csicseriborsót, rucolával. A csicserit azt milyen napon lehet Gyöngyi ? ( Meg csokoládés tejszínhabot is csinált, de én azt nem is láttam :)

    VálaszTörlés
  2. Gondaanyu, a csicseriborsó tipikus zöldségnapi alapanyag, de tésztanapon is elmegy.
    (A csokis tejszínhabot jobb is, hogy nem láttuk! :))) )

    VálaszTörlés
  3. M, segíjjé nekem, légy szíves!! Nem megy....
    már 3 hete csak "előkészülök" :(
    ráadásul teljesen lemardadok tőletek!!!!!! :(((((

    VálaszTörlés
  4. oximoron, tudod, hogyan lehet megenni egy elefántot? - Apró falatonként!

    (Nem maradtál le, ma is indul egy járat. „Kérjük kedves utasainkat, foglalják el helyüket.”)

    VálaszTörlés
  5. A csokis tejszínes hab, az pillecukorból, csokiból és tejszínből keverődött össze. :P:P

    A csicseriborsós rukkola viszont isteni lehet, én is eldöntöttem, kipróbáéom. :)Meg a Málnánál látott spenótos rizses töltött cukkinit is. :)
    Én egyértelműen O vagyok. I sohasem leszek. A volt férjem, az mindig is 63 kg volt, az is maradt, és zabál! Mindenből háromszoros adagot eszik meg mint az átlag ember. Az egyik barátnőm szintén, tömi magába a válogatottan finom kajákat, olyan mennyiségeket, hogy csak lesek, és 50 kg!Esténként lenyom egy egész tábla csokit! A kövér emberek közül sem mindegyik zabál. Én is igazságtalannak tartom ezt, nagyon! De mit lehet tenni, ezt kaptuk az élettől, ezzel kell kezdenünk valamit. Ma már nem leszek onlány, megyek unokázni. :) Szerencsére a tészta a kedvenc kajájuk. :):)

    VálaszTörlés
  6. Vízicsibe, egyszerre írtunk, csak én a te blogodon. :)

    VálaszTörlés
  7. Ahogyan gondaanyu is irta nincs igazsag.... :)
    Nekem a hizasra hajlamos testemmel nem kell sokat ennem ahhoz, hogy felkapkodjam pillanatok alatt a kilokat. De elkepeszto optimuzmosom azt mondatja velem, hogy szerencses vagyok, mert a rengeteg zoldseg, a keves szenhidrat segiti a kirobbano egeszsegem elereset, a sok mozgas nem engedi, hogy az izuleteim porra kopjanak..... es meg sorolhatnam tovabb az egeszseges, visszafogott etkezes fantasztikusan jo, eletet hosszabito hatasat. :D

    Gyere oximoron MOST kell bekapcsolodnod!
    Szeretettel varunk!

    A pomelo nagyon finom volt, a karalabe az egyik kedvenc zoldsegem, tehat szep az elet! :)

    Kitartas Mindenkinek! :)

    VálaszTörlés
  8. Ircsike! Megint felvidítottál!

    Gondolkodom ezen a dolgon, hogy igazságtalan velünk az élet ezzel a hízékonysággal. Ezt nagyon sokszor éreztem én is. De mostanában igyekszem megkeresni a dolgok jó oldalát még szinte lehetetlen esetekben is :) :) :) . Ebben azt találtam, hogy ez valami olyasmi lehet, mint a kamaszoknál a szülői korlátozások. Nagyon idegesíti a fiatalt, de olykor a szülő vigyázó szeme óvja meg a gyereket a nagyobb bajtól. Itt is, ha tudjuk, hogy a túlsúly azt jelzi, hogy nem rendesen törődünk magunkkal, és szótfogadunk, elkezdünk jobban odafigyelni, akkor nem alakulnak ki nagyobb bajok. Ezeket meg amik vannak, szépen megoldjuk. Én egy ideje úgy gondolok a túlsúlyra, mit a test figyelmeztető szavára.

    VálaszTörlés