Oldalak

2011. február 23., szerda

54. lépés: Édes kérdés

 
Ha iszom egy kávét, és azt mondom, nem kérek bele cukrot, általában az a következő mondat, hogy van-e vagy nincs éppen kéznél mesterséges édesítő. No, ezt aztán végképp nem kérek! Lehet, hogy furcsa, de én keserűn szeretem a kávét. Nem mondom, szeretem én a kávés tejszínhabot is (ha már arról van szó hogy kávé és tejszínhab, akkor inkább a kávés tejszínhabra, mint a tejszínhabos kávéra szavazok :) ), de ez más kérdés, más kategória, ez már nem kávé, ez már édesség kérdésköre. De ennek semmi köze a testsúlyomhoz se pró se kontra. Senki nem attól billen ki a normál testsúly tartományából, hogy megiszik naponta két kávét cukorral. Ha ez szükséges a komfortérzetéhez, akkor igya meg nyugodtan cukorral.
A cukorbetegek kivételével senkinek nem ajánlom az édesítőszert. Annak az embernek, akinek a szervezete képes lebontani a cukrot sokkal többet ártanak az édesítőszerek, mint amennyit használnak. Szent meggyőződésem, hogy ezek inkább hátráltatják a fogyást, mintsem segítenék. Miért is gondolom ezt?
Az édesítőszer hazudik. Az édes íz azt hazudja a szervezetnek, hogy cukor érkezik. (Az édes íz hatására a szervezet inzulint termel, hogy az érkező cukrot le tudja bontani.  De cukor nem érkezik, amit a termelt inzulin lebonthatna.  Akkor elkezdi a szervezet hiányolni a meg nem kapott cukrot, és hogy megkapja éhségérzetet generál. És akkor meg ott állunk az enni vagy nem enni örök dilemmájával. Bár az is lehet, hogy valahogy kezeli a szerveztünk ezt a visszás helyzetet, de hogy ez is egy plusz feladat neki, az biztos. És nyilván egy újabb olyan információ, hogy soha nem lehet tudni, mikor érkezik téves riasztás. Egy újabb bizonytalansági tényező, mely ellen védekezni kell, sőt egy újabb olyan idegen anyag a szervezetben, mely akár még a zsírképzést is beindíthatja, hiszen azt mondják, hogy a szervezetre veszélyes anyagokat a test zsírsejtekkel veszik körül. Tehát zsírt kell raktároznia akkor is, ha idegen anyagokat akar elszigetelni. (No, ez csak most jut eszembe, ezt közel sem biztos, hogy így van, de a logika szerint lehetséges, érdemes lenne ezen is elgondolkodni. )

Sokszor hallunk olyan fogyókúrás „jótanácsokat”, hogy így-úgy csapjuk be a szervezetünket. Nos, én ezt nagyon ellenzem. A hazugság, a becsapás, hosszú távon soha nem kifizetődő, éppen ellenkezőleg, nagyon veszélyes és mindenképpen veszteséges dolog. A szervezet mindig egyensúlyra, harmóniára, biztonságra (= a saját ritmusának megtartására) törekszik. Ha ebbe a rendszerbe csak úgy „gondolom szerint” belenyúlunk, újabb jó nagy feladatot adunk neki, hogy a jónak szánt butaságunkat korrigálja.

A szervezetünk fantasztikus, az értelmünkkel felfoghatatlanul bonyolult nagyszerű „gépezet”. Ebbe piszkálunk bele olykor mindenféle képes magazinokból és reklámokból ömlő „jótanácsokkal”. Ezekről persze rendre kiderül, hogy nagyon rossz tanácsok voltak. Hány „fantasztikus” szerről bizonyosodott már be, hogy rákkelő, hogy kiszámíthatatlan mellékhatásai vannak, hogy több kárt okoz, mint hasznot, hányat tiltottak már be, és még hányat fognak. 

Úgy gondolom, a legtöbb, amit tehetünk, hogy a lehető legtermészetesebb élelmiszereket fogyasztjuk, melyek a legkevesebb mesterséges anyagot tartalmaznak, melyek a legközelebb vannak ahhoz, ahogyan a természetben megtalálhatók. Mert amit a természet ad, és nem a laboratórium, azt a szervezetünk sokkal jobban tudja kezelni, mivel arra fel van készülve, arra van teremtve, hogy olyan dolgokkal éljen.


A hízás mindenképpen védekezés, a zsír a szervezet védelmi szerve. Védekezésre, védelemre annál kevesebb szükség van, minél kevesebb a veszély. Akármit is tartalmaznak a reklámok, könnyen elképzelhető, hogy a mesterséges anyagokat, még akkor is, ha tulajdonképpen nem károsak, csak azért veszélyként érzékelhet a szervezetünk, mert idegenek számára. (Egyébként ez korántsem  csak műcukorra igaz, a modern élelmiszeriparban a termékek óriási százaléka vegyészeti laboratóriumokban előállított anyagok eredménye, és itt nem csupán a különböző aromákra kell gondolni.)

Mindezeket figyelembe véve azt mondhatom, hogy ha nem tudunk lemondani az édes ízről, és miért is kellene lemondanunk róla a mértékletesség elve mellett, akkor nyugodtan használjunk cukrot, de ha szeretjük, én inkább mézet ajánlom. A méz nagyon egészséges és természetes édesítő, sok olyan anyagot tartalmaz az édes íz mellett, melyre a szervezetünknek nagy szüksége van. Ám, ha valaki nem szereti a mézet, ne büntesse magát azzal, hogy ezt eszi cukor helyett. A nyugodtan és örömmel elfogyasztott napi néhány deka cukor nem akadályoz meg az ideális testsúly elérésében.Viszont, ha becsapjuk a szervezetünket, és sok mesterséges élelmiszert eszünk, akkor már sokkal nehezebben érjük tudunk megszabadulni a felesleges kilóktól.

Húsnapra:

Télirépás pikáns aprópecsenye 



Hozzávalók: 1 kg sertéstarja, 1 kg tarlórépa, 0,5 kg cékla, 1 evőkanál zsír, 2 kávéskanál só, 1 kiskanál bors, 5 gerezd fokhagyma, 1 evőkanál citromlé, 1 kiskanál csípős paprikakrém, a tálaláshoz 1 kis ág rozmaring, citromkarika. 

Elkészítése: A húst falatnyi kockákra vágjuk, sózzuk, borsozzuk, felforrósítjuk a zsírt, belezúzunk 1 gerezd fokhagymát, és beletesszük a húskockákat. Állandó kevergetés közben addig sütjük, míg a húskockák pirulni kezdenek. Ekkor hozzáadunk egy kis vizet, lefedjük és a víz rendszeres pótlásával puhára sütjük, majd zsírjára pirítjuk. Közben a tartórépát és a céklát meghámozzuk, és kis kockákra vágjuk. Ha a hús elkészült kiszedjük a zsírból és félretesszük. A zsírban pedig kisütjük a tarlórépakockákat majd a céklát úgy, mintha sült krumplit sütnék.  Mikor egy-egy adag elkészült, alaposan lecsepegtetjük, leitatjuk róla a zsírt, és ezt is tálba tesszük, zúzott fokhagymával, citromlével, csípős paprikakrémmel, szükség esetén sóval ízesítjük, jól elkeverjük. A húskockákat is hozzákeverjük, és újból jól átforrósítjuk. Citromkarikával és pár rozmaringlevéllel találhatjuk.

Megjegyzés: A tarlórépának kissé kesernyés az íze, ezért csak azoknak ajánlom, akik ezt az ízt kedvelik.


Az 54. lépésben arról esett szó, hogy az édesítőszer hazudik, és megterheli a szervezetet, ezért a mesterséges édesítők helyett sokkal hasznosabb, ha cukrot eszünk mértékkel, de a leghasznosabb, ha mézzel édesítjük, az ételeinket.


Holnap folytatjuk.

6 megjegyzés:

  1. No, látod, anélkül, hogy mindezt tudtam volna, ösztönösen cselekedtem, azaz cselekszem. A kávét cukorral szeretem, azaz édeskésen. Kb. másfél adaghoz 1 csapott teáskanál cukor. Próbáltam mézzel is, és tényleg nagyon finom úgy is, de nem iszom rendszeresen mézzel. Az édesítőszereket viszont tudtam, hoyg rosszak. Ok, a cukor is egy mű izé, de akkor már mégis inkább a cukor, aminek mégiscsak a répa az alapja, mint egy kemikália.

    Gyöngyi, nem tartunk holnap víznapot? :D Csak, hogy ne vasárnapra essen a gyümölcsnap. :) (Meg tudnám tartani, de vasárnap nem akarok gyümölcsnapozni. Valami más ötlet? )

    VálaszTörlés
  2. Én reggelente iszom egy 3 in 1 kávét. Csak magamért nem főzök, így praktikus.

    Ma szuperül ment a gyümölcsnap, igaz este megsütöttem kicsit az ananászt vajon, pici mézet csurgattam rá. Finom volt.

    Érdekes módon sem a kenyér, sem a süti nem hiányzik. Na persze ha van, akkor nem bírom ki, ezért inkább valami desszertet csinálok vasárnap, abból jut egy adag mindenkinek, és slussz. Akkor nyugton vagyok én is.

    VálaszTörlés
  3. sedith, nem terveztem holnapra víznapot, de önszorgalomból lehet. :) De nyugodtan csinálj két húsnapot egymás után, s akkor úgy is jól jön ki a lépés. A legközelebbi víznapot március 4-re vagy 9-ére, hamvazószerdásra terveztem.

    gondaanyu, az eredmény téged igazol. :)

    VálaszTörlés
  4. Hú de jól néz ki ez a kaja! :)
    Ti vagytok úgy, hogy nagyon éhesen végignéztek egy-két gasztro fórumot és látványtól elmúlik az éhségérzet? Én gyakran.
    Arra jutottam, hogy az éhségérzetemet a tennivaló hiánya is kiváltja.
    Érdekes ez az édesítőszeres felvetésed. Én pár hete a teámhoz "pötyit" használok. Abból a megfontolásból, hogy a cukorban rengeteg kalória van. Rákeresgélek, hogy mit írnak ezeknek a szereknek az előnyeiről, hátrányairól.

    VálaszTörlés
  5. En is csak ugy, osztonosen irtozom a mesterseges dolgoktol. A kavet cukor nelkul szeretem egy pici tejjel. A teaba egy pici igazi mez.
    Akit szeretunk azt nem csapjuk be! :) Igy erzek a testemmel kapcsolatosan is, igy csak bologatni tudok a blogban leirtakra. Minden sora nagyon igaz!

    gondaanyu! Ugy orulok, hogy mosolyogsz a merlegen! Mert megerdemled! :)

    Nekem most egy kicsit a fizikai aktivitasomat kellene novelni.

    Legyen Mindenkinek szep a napja! :)

    VálaszTörlés
  6. KreaZsu, igen, ez gyakori jelenség, hogy ha nincs módunk egyéb értelese cselekedetre, akkor késztetést érzünk az evésre.

    Ircsike, nagyon egyetértek: "Akit szeretunk azt nem csapjuk be!"

    VálaszTörlés