Oldalak

2011. augusztus 29., hétfő

241. Húsnapra: Tojásos lecsó


Tegnap beszéltünk a szalonnáról, akkor legyen most a szezon egyik legjobb szalonnás étele. Annak ellenére, hogy a nyár nem a szalonna igazi ideje,  nem múlhat el lecsószezon anélkül, hogy egyszer-kétszer ne készítsem ezt a családom körében igen népszerű ételt, mely nekem is az egyik  kedvencem.  

Tojásos lecsó

Hozzávalók személyenként: 2 dkg szalonna, 5 dkg füstölt kolbász, fél fej hagyma, 25 dkg lecsópaprika, 1 paradicsom, 1 tojás, 5 dkg reszelhető sajt.
Elkészítése: A szalonnát apró kockákra vágjuk, és elkezdjük kiolvasztani a zsírját, mikor már üveges a szalonna, a zsír jó része kiolvadt, hozzáadjuk az apróra vágott hagymát és néha megkeverve dinszteljük, beletesszük a vékony karikákra vágott kolbászt is, majd folyamatosan hozzáadjuk a vékony karikákra vágott paprikát is. kevergetés közben addig dinszteljük, amíg a paprika is megsül. Ekkor hozzáadjuk a szintén apróra vágott paradicsomot. Addig pároljuk kevergetve, amíg a paradicsom majdnem teljesen krémszerűvé válik. Ekkor levesszük a tűzről és a még tűzforró ételbe beleütjük a tojást, és alaposan elkeverjük. Azonnal tálaljuk. Tálalás után reszelt sajttal megszórjuk.
 Víznap után

Ha sikerült megtartani a víznapot, jó. Ha nem úgy is jó? És akkor ez most hogyan van? Ha minden jó, akkor minden mindegy? Szó sincs róla. Csak nem az önsanyargatás hoz eredményt, hanem a magunkra fordított gondoskodó figyelem. Nagyon sok haszna van a víznapnak, mint már mondtam, de nem a testsúlycsökkentés miatt érdemes csinálni. A legnagyobb haszna szerintem, hogy az evéshez való viszonyunkat segít újragondolni. Meg egy kicsit olyan is, mint a mesében, amikor a szegénylegény úgy tanítja dorombolni a királykisasszony elkényeztetett macskáját, hogy megvonja tőle azokat a földi javakat egy ideig, melyről a macska addig azt hitte, „alanyi jogon” jár neki, és nem volt képes örülni annak, amit ilyen természetességgel várt el a környezetétől. Ha alanyi jogon jár minden, elfelejtünk dorombolni. De hiányukban igazán megtanuljuk értékelni a dolgokat. És a dolgok értékelése örömforrás. Így akármilyen körmönfontan hangzik, az önmegtartóztatás (egészséges kereteken belül) örülni tanít. 

Szerintem a sikeres élet egyenes arányban van az örülni tudás képességével. Legalább is én azt gondolom, hogy az az élet nevezhető sikeresnek, melyben minél nagyobb mértékben megtalálható az öröm. De akár flow-nak is mondhatjuk ezt. Mert ez a kettő valahol azonos. Az őszinte, önfeledt öröm a flow. Benne lenni az áramlatban, az áramlásban, a világ rendjében. És nemcsak benne lenni, hanem képesnek lenni arra, hogy ezt érzékeljük. Ha a macska flow-ban van, akkor dorombol. Ennél a párhuzamnál maradva, a víznap dorombolni tanít. 

Holnap folytatjuk.

1 megjegyzés: