Oldalak

2011. augusztus 25., csütörtök

237.Zöldségnapra: Kukoricás nyári ragu rizzsel

Tejes kukorica, így mondtuk gyerekkoromban. Kifejezetten nyári csemege volt csupán csöves főtt kukoricaként. Azóta nagyon sok ételben előfordul, de nem szezonban, hanem konzerv vagy fagyasztott módon tartósítva. Nem egészen értem, hogy miért is nem szezonban esszük. Meg azt sem tudom, hogyan kell ésszerű módon leszedni a szemeket a csutkáról. Jótanácsokat örömmel fogadok.

  Kukoricás nyári ragu

Hozzávalók: fejenként 1 kiskanál olaj, ½ fej vöröshagyma, 1 gerezd fokhagyma, 1 cső főtt csemegekukorica, 2 db vastaghúsú piros paprika (pl. kápia, pritamin) 1 kisebb paradicsom, só, bors, 1 csipet apróra vágott rozmaringlevél és ugyanannyi petrezselyemzöldje. 1 csésze párolt rizs.
Elkészítése: A szokásos módon megfőzzük a csemegekukoricát, de ha maradt előző napról (és úgy tettük el, hogy ne romoljon meg) azt is felhasználhatjuk. A kukoricaszemeket éles késsel levágjuk a csutkáról (Függőlegesen tartva a csövet 1-2 soronként könnyen le tudjuk faragni a szemeket).
  
A hagymát apróra vágjuk, és a felforrósított olajban az összezúzott fokhagymával együtt párolni kezdjük. A paprikát karikákra vágjuk (ha gyengébb még a magja, és szeretjük így, azt is belevághatjuk), és mikor a hagyma már üvegesre pirult, hozzáadjuk. Amikor a paprika jól átsült, hozzákeverjük a kukoricást is. A paradicsomot nagyon apróra összevágjuk, és azt is hozzáadjuk. Sóval, borssal apróra vágott rozmaringgal, petrezselyemmel ízesítjük,  rizzsel tálaljuk. 
Össze is keverhetjük a rizzsel, és hidegen is fogyasztható. (Aki nem az ételtársítás szerint étkezik, hús mellé fogyaszthatja finom nyári köretként. 


Jönnek a bákászok

Szörnyen meleg volt ma (ez nem is kifejezés), most este öntöztem, úgy esteledett rám. Gyerekek játszottak az utcán, s hallom, az egyik azt mondja, most már menjünk, mert jönnek a bákászok. A bákász olyan mumusféle, a zsákosember és hasonló figurák csapattársa. Valami megfoghatatlan idegen, félelmetes, menekülésre késztető dolog. És úgy gondolom, a bákászok legalább annyira felelősek sokak elhízásáért, mint az egészségtelen ételek és a mozgásszegény életmód. Ha bákászok nem lennének, mit sem érne a szalonna és az ülőmunka.

Mert mik is ezek a bákászok. Őszinte leszek: nem tudom. De azt hiszem, ezt senki sem tudja. (Mindenkinek megvan a magáé, őrizgetjük a gyerekkor elmúltával is, akár még szaporíthatjuk is. ) Csak azt tudjuk, hogy a bákásztól félni kell. Olyankor jön a bákász, amikor már nem látunk rendesen, amikor megkezdődik a dolgok „esti lélekvándorlása” (Tóth Árpád szavaival). A bákász az, amiről nem tudunk semmit, csak félelmetes, nem vagyunk tőle biztonságban. Ilyenkor haza kell menni. Már ha van, hova hazamenni. Ha a bákászok idején nincs meg az a hely a világon, ahol önmagunk lehetünk, ahol biztonságban, nyugalomban lehetünk, akkor bizony baj van. Akkor bizony ál-biztonságteremtő, figyelemelterelő dolgokhoz kell folyamodnunk. Kinek mihez. Van, aki nyugtatót, fájdalomcsillapítót szed, vagy füstöl és füstölög, van, aki iszik és van, aki eszik, a teste meg egyre növeli a védelmi rendszert, tömeget, testtömeget gyűjt.

Holnap folytatjuk.

2 megjegyzés: