Lapítus

Nyilván a lapít szóból származik ennek a tésztának a neve. Lapítós, amit ellapítanak. Apai nagymamám rendszeresen készítette. Minden második pénteken. Mert minden pénteken bableves volt, és egyik héten csikmák (metélt tészta, kifőtt tészta, ahogy tetszik a neve) volt mellé (mákkal vagy valami mással :) ), másik héten meg kelt tészta: lapítus és még valami pl. szalonnás vagy keszőcéls lepény. (No, ezekkel adós vagyok még.) Most a napokban itt a blogon a kedveltek közé került a kalács http://pszichowellness-konyha.blogspot.hu/2010/04/kalacs.html , erről jutott eszembe, hogy most felteszem a lapítust.

A tésztája éppen úgy készül, mint ahogy a kalácsnál leírtam.

Hozzávalók: 1 kg liszt, 7 dl tej, 5 dkg élesztő, 5 dkg vaj, 2 kiskanál só, 1 kiskanál cukor. Aztán még a lapítushoz kell: só, bors, (baromfi)zsír.

Elkészítése: A kalácsnál leírtak szerint a hozzávalókból megdagasztjuk a tésztát. Egy kilónyi lisztből 4 db lapítus lesz. Ez két tepsibe fér el. 

Tehát a megkelt tésztát 4 részre osztjuk. Egy-egy részt könnyed mozdulatokkal, a tésztát meg-megfordítva ujjnyi vastagra nyújtjuk. Megkenjük olvasztott zsírral, megsózzuk – mintha egy zsíroskenyeret sóznánk – megborsozzuk, a két oldalát felhajtjuk, kizsírozott vagy sütőpapírra bélelt tepsibe tesszük, a tetejét is zsírral (nem tojással) kenjük meg. Még kb. fél órát hagyjuk kelni. 180-200 fokos sütőben kisütjük. Rácsra téve hagyjuk kihűlni.

Ősi paraszti étel. Sűrű levesekkel egyfogásos ebédet alkot. Minden olyan alkalommal kínálható, amikor sós keltet tennénk az asztalra. A hagyomány szerint nem késsel vágják, hanem törnek belőle. (Én azért fel szoktam vágni kétujjnyi szeletekre, és úgy kerül az asztalra, de a hagyományos fogyasztási módját érdemes azért ismerni.)