Sült töltött paprika és padlizsán

Régen írtam már ide, de azért készítettem egy-két dolgot, amit majd felteszek. Addig is legyen itt, amit ma ebédre készítettem. Nem előre megfontolt szándékkal volt ez az ebéd, sokkal inkább a „nézzük meg, mi van itthon, és csináljunk valami ehetőt” kategóriába tartozó dolog ez. De mindenkinek ízlett, így felveszem a repertoárba. 

Hozzávalók: 2 padlizsán, 6 kápia paprika, kb. 20 dkg paradicsom, 10 dkg, mozzarella, fél kg darált sertéshús, 4 gerezd fokhagyma, só, bors, 1 evőkanál olaj.

Elkészítése: A padlizsánt félbevágjuk,  és kb. 1 cm-es részt meghagyva kikaparjuk a belsejét, és apróra vágjuk két paprikával együtt. Ezt az apróra vágott zöldséget belekeverjük a darált húsba, zúzott fokhagymával, sóval, borssal ízesítjük. Ezzel a húsmasszával megtöltjük a kivájt padlizsánokat. és a hosszában félbevágott és kimagozott paprikákat. Az olajjal kikenünk egy tűzálló edényt, egymás mellé sorakoztatjuk a megtöltött paprikát és padlizsánt. A paradicsomot feldaraboljuk és az egyes darabok tetejére rakjuk.  Forró sütőben kb. fél óráig sütjük, majd rátesszük a feldarabolt sajtot, és még negyed órát sütjük. 

Nagyon finom mellé valami fűszeres paradicsommártás, vagy akár házi ketchup, ajvár, pindjur, vagy pizzakrém. Hogy én ezekből milyeneket készítettem, remélem, lesz erőm, időm hamarosan leírni.

Az eMpszi étrendje szerint húsnapi étel. 

Porcsinos paradicsomsaláta

Már annyi jó dolgot hallottam, olvastam a porcsinról. Vannak is szép példányok a kertben. Talán pár héttel ezelőtt jobban itt lett volna az ideje a kóstolónak, de csak most jutottam el idáig. Valahol – hogy hol, sajnos már nem emlékszem – olvastam a porcsinos paradicsomsalátáról, s csak úgy „gondolom szerint” összeraktam. 

Hozzávalók (személyenként): kb. 4 paradicsom, fél marék porcsinlevél apróra vágva, 2-3 bazsalikomlevél,1 kiskanál méz, só.

Elkészítése: A paradicsomot felszeleteljük, megsózzuk, rácsorgatjuk a mézet, rászórjuk az apróra vágott zöldeket, átkeverjük, tálaljuk.

Az eMpszi étrendje szerint semleges étel.

Krumplileves színes fűszerekkel

Már máskor, talán többször is írtam a krumplilevesről. Az az alapélményem ezzel kapcsolatban, hogy nekem otthonról egészen mást jelentett a krumplileves, mint az, amit később a napköziben ehettem. Ha lehet eleve kétféle krumplileves, akkor miért ne lehetne több is? Szerintem ezerféle kigondolható. Most, hogy több fűszer is virágzik a kertben, az jutott eszembe, hogy legyen a virágoktól színes ez a leves.

Hozzávalók: 5 dkg vaj, 4 közepes krumpli, 2 gerezd fokhagyma, só, zöldfűszerek apróra vágva (kb. 2 evőkanálnyi) virágokkal(kakukkfű , borsikafű, zsálya, szurokfű, kerti borágó), (szárított) sáfrányos szeklice, 2 evőkanál tejföl.

Elkészítése: A vajat felolvasztjuk, belezúzzuk a fokhagymát, átkeverjük, majd a megtisztított, apróra vágott krumplit hozzáadjuk, megsózzuk, s addig pároljuk, amíg ehhez a saját leve elegendő, ekkor megszórjuk az apróra vágott zöldfűszerekkel, felengedjük bő egy liter vízzel. Addig főzzük, amíg a krumpli megpuhul. Ekkor egy kevés levessel simára keverjük, felhígítjuk a tejfölt, majd a leveshez keverjük. Tálaláskor rászórjuk a színes fűszervirágokat.

Az eMpszi étrendje szerint zöldségnapi étel.

Lovasíjász-ebéd: áldos és mézelény

Már több, mint három hete megvolt a műtét, de még mindig félárbóccal vagyok. A konyhában sem igen tüsténkedek. Bár néha ott vagyok, nagy virgoncan csinálok ezt-azt, de aztán meg győzöm összeszedni magam. De most hétvégén „muszáj” volt egy kicsit konyháznom.

Ferencék ezen a héten táboroznak a lovasokkal. Hétfőre az ebédet ő akarata elkészíteni, méghozzá lehetőleg Cey-Bert Róbert könyve – a Honfoglaláskori magyar konyha – szellemében. A könyv szóhasználata nyomán egy áldosra és egy mézelényre gondolt. Áldosnak Cey-Bert a gulyáslevesre emlékeztető fűszeres gazdag leveseket nevezi, melyek a maguk korában áldozati ételként kerülhettek a fejedelem, a vezérek asztalára. A mézelény pedig durva közelítéssel édességnek, süteménynek mondható. Egy kicsit ötleteltünk rajta, és kialakult a konkrét elképzelés. Én vállaltam a mennyiségek meghatározását és a „szakmai” támogatást, az érdemi munkát Ferenc végezte, de azért közös munkának érzem a végeredményt, melynek helye van itt a blogban.

Nos, készítettünk egy ragulevesszerű levest zöldfűszeres galuskával – nevezzük ezt bogádi áldosnak, és egy rizskochra emlékeztető ételt kölesből őszibarackkal ízesítve, legyen ez nyári kölesmézelény. :)

Bogádi áldos 

(12 főre – jó bőven számolva, éttermi adagban van az 16 főre is :) )

Hozzávalók: 2 kg sertéslapocka, só, bors, 4 fej vöröshagyma, 1 púpozott evőkanál zsír, 8 db sárgarépa, 1 nagy csokor petrezselyemzöldjének szára (nem volt itthon petrezselyemgyökér), 6 gerezd fokhagyma, kb. 8 borókabogyó, 2 kiskanál koriandermag (összetörve), 4 csipet sáfrányos szeklice, Táláskor kb. fél liter tejföl, zöldfűszeres galuska fél kg lisztből és friss tárkony.

Elkészítése: A hagymát apróra vágtuk, a zsírban dinsztelni kezdtük, hozzáadtuk a nagyon apróra vágott petrezselyemszárat, az összezúzott fokhagymát és a hasábokra vágott sárgarépát. Addig dinszteltük, amíg a hagyma aranysárgára pirult. Ekkor hozzáadtuk a kis kockákra vágott húst, sóztuk, borsoztuk, majd alkalmankénti kevergetés mellett addig pároltuk, amíg a saját leve elegendő volt a pároláshoz. Ekkor hozzáadtuk a borókabogyót, az összetört koriandermagot és jól átkevertük, hozzáadtunk 4 liter vizet. Készre főztük.Beletettük a sáfrányos szeklicét.  Zöldfűszeres nokedlit készítettünk hozzá levesbetétnek, melyet tálaláskor adtunk hozzá a frissen összevágott tárkonnyal és a tejföllel együtt.

Zöldfűszeres galuska

Hozzávalók: fél kg liszt, 4 tojás, 4 kiskanál só, 1 nagy csokor vegyes zöldfűszer (snidling, szurokfű=oregánó, borsikafű, kakukkfű levele és virága, kerti borágó levele és virága) nagyon apróra vágva (ebben a formában kb. 4 evőkanálnyi mennyiség), 5+3 dkg olvasztott vaj és annyi víz, hogy (kicsit sűrűbb) noldelitésztát tudjunk keverni. Sós víz a kifőzéshez.

Elkészítése:A lisztet elkevertük 4 kiskanál sóval, az apróra vágott zöldfűszerekkel, 5 dkg olvasztott vajjal,  a tojással és annyi vízzel, hogy galuskatésztát kapjunk. Forrásban lévő sós vízbe szaggattuk, kifőztük, majd leszűrtük, leöblítettük, és kb. 3 dkg olvasztott vajjal összekevertük. Tálaláskor került a levesbe.

Nyári kölesmézelény

 (12 főre, de szintén elég lenne ez 16 embernek is, de milyen lenne már, ha a lovasoknak osztani kellene az ételt… ) 

Hozzávalók: 1 kg köles, 3 liter tej, kb. fél kg méz, 12 tojás, 10 dkg vaj, 4 csipet só, kb. 1,5 cm-es friss gyömbér reszelve, 2 kiskanál őrölt fahéj, 1 kg őszibarack.

Elkészítése: A kölest a tejben 2 csipet sóval megfőztük. Az elején kellett kevergetni, hogy ne süljön le a köles az aljára. Amikor már majdnem az összes tej elfőtt, lezártuk a tüzet, és hagytuk fedő alatt hűlni, dagadni a kölest. Amikor már langyosra hűlt, akkor folytattuk vele a munkát. Egy nagy edénybe tettük, hogy könnyen hozzá lehessen keverni a többi hozzávalót. Először a 10 dkg olvasztott vaj, majd a méz került bele. (A mézet nem mértük, csak tippelem, hogy kb. mennyi lehetett.) Hozzáadtuk a 12 tojássárgáját és a fűszereket és a meghámozott, kimagozott és kb. cseresznyényi darabokra vágott őszibarackot . A tojásfehérjét 2 csipet sóval kemény habbá vertük, óvatosan belekevertük a kölesmasszába. Kikent, kilisztezett tepsikbe tettük (2 tepsinyi mennyiség), és előmelegített 180 fokos sütőben kisütöttük. Különféle lekvárok esetleg fajéjas méz adhatók mellé tálaláskor. (Óvatosan érdemes feldarabolni, mert egy kicsit törékeny, morzsálódós.)

Karamellás, meggyes túródesszert

AM kedvence a Guru nevezetű karamellás túrórudi. Kíváncsi voltam, hogy tudok-e hasonlót előállítani csak úgy íz alapján. Ez jutott eszembe, hogy talán így jó lesz. A csokit úgysem szereti annyira, a meggynek meg éppen most van a szezonja, ráadásul Marigt2-nél láttam egy cseresznyés túróst, amiből meggyes túrósra támadt kedvem, ezért most csoki helyett meggy lett a harmadik komponens ebben a „Guru”-ban. De ha már túl leszek ezen a kórházasdin, akkor még csiszolgatom, csokis változatot is készítek majd. 

Hozzávalók: 50 dkg magozott meggy, 5 dkg vaj, 10 dkg cukor 2, 5 (1+1,5) dl tejszín, 50 dkg túró, 5 dkg méz.

Így készült:

Kimagoztam 50 dkg meggyet.

5 dkg vajat 10 dkg cukorral összekevertem egy vastagtalpú edényben. Kevergetve addig hevítettem, amíg halvány karamellszíne lett. (Először grízes állaga lett a keveréknek az olvasztástól, majd sima masszává állt össze, ám egy kis olvasztott vaj (?) kivált belőle). Ekkor óvatosan (mert felcsap a gőz) hozzákevertem 1 dl tejszínt. Összeforraltam, alaposan átkevertem, (így még egy picit sötétedett) majd levettem a tűzről.

1,5 dl tejszínt felvertem tejszínhabbá. 50 dkg túrót simára kevertem, 5 dkg ( bő evőkanálnyi) mézzel ízesítettem és hozzákevertem a tejszínhabot.

A három alkotórészt rétegezve tettem egy üvegtálba. Alura meggy, rá túró, majd karamell, megint meggy, túró, meggy és karamell sorrendben. 

Már ebben a formában is elnyerte a célközönség :) tetszést, de még lehet rajta javítani.

Ez a desszert minden szabályt felrúg, amit az eMpszi étrendje követ. Így egyáltalán nem ajánlom azoknak, akik eszerint étkeznek. De mivel a tésztanap az engedmények napja, aki nagyon szereti az ilyesmit, kóstolja meg mértékkel. :) 

Szívesen fogadok jótanácsokat az esetleges tökéletesítés érdekében.

Most egy kis blogszütet következik, mert holnap elmegyek kórházba egy laza sérvműtétre, melyet a négy évvel ezelőtti „élménytúrának” köszönhetek. De remélem, a hétvégére már itthon leszek, bár még akkor nem fogok a konyhában és a gép előtt aktívkodni.  

Muzsdéjt csináltam, vagy valami hasonlót :)

Hallottam már róla, de eddig valahogy nem érintett meg annyira, mint a napokban, amikor Edithnél olvastam http://edithreceptjei.blogspot.hu/2012/06/muzsdejvariaciok.html El is határoztam, csinálok én is egy változatot. Az is eszembe jutott, hogy tulajdonképpen az is muzsdéj, amit a fokhagymás lángos megkenéséhez készítenek a lángossütők, így van, ugye? Csak nem tudtam, hogy annak bármi neve lenne.

Szóval a következőképpen csináltam: 3,5 dkg fokhagymát összetörtem, megsóztam, s ahogy Sedith írja apránként hozzáadtam 1 dl olajat, tettem hozzá még egy kanál mustárt, egy kávéskanálnyi mézet, fél csokor apróra vágott petrezselyemzöldjét és 2 evőkanál tejfölt is. Nagyon fokhagymás, de nagyon finom lett. Bár amennyire én a fokhagymát szeretem, nem volt kérdés, hogy ízleni fog. 

Annyit azért mindenképpen el kell mondanom hozzá, hogy ezt nem mártás mennyiségben kell az étel mellé képzelni, ez mindenképpen a fűszert kategóriába tartozik szerintem.

Epres rebarbaramártás

Egy „kicsit” elmaradtam az itt írandókkal. Majdnem elfelejtettem feltenni ezt a finomságot, pedig sikere volt, és ígértem is. Már ki is futunk lassan a szezonból, de azért legyen itt, hogy megőrizzem. Megéri.

Hozzávalók: 2,5 dkg vaj,  25 dkg rebarbara, 25 dkg eper, 10 dkg cukor, 1 evőkanál étkezési keményítő, 2,5 dl víz.

Elkészítése: A rebarbaraszárat és az epret megtisztítjuk, kis darabokra vágjuk (mindkettőt). A vajat felolvasztjuk, a rebarbarát párolni kezdjük rajta. Állandóan kevergetjük, s így pár perc alatt pépessé válik, hozzáadjuk az eperdarabokat, s így folyatjuk a kevergetést még egy-két percig. Levesszük a tűzről hozzákeverjük a keményítővel elvegyített cukrot, majd apránként a vizet. Visszatesszük a tűzre, s még egy-két percig forraljuk, míg besűrűsödik.

Az eMpszi étrendjében tésztanapra ajánlom pl párolt rizzsel.

Faepres kísérlet - csak, hogy el ne felejtsem

A kisnyárádi háznál van egy (fehér) eperfa. A gyerekkorom falusi, tanyasi udvarain elengedhetetlen volt ez a növény. Azóta igen ritkán láttam. Éppen most érik. Szedtünk egy kilónyit. Nem valami élvezetes gyümölcs (szerintem), de kíváncsi vagyok, hogy ki lehet-e hozni belőle valamit. Mivel citromfüvet is találtunk jócskán az jutott eszembe, hogy ezzel ízesítem. Csak úgy magában (minden ízesítés és egyéb nélkül) főztem kb. negyed órát a gyümölcsöt. hagytam kihűlni, majd apróra vágott citromfüvet kevertem bele. Botmixerrel pépesítettem. Egészen jó lett. (A képen a csíkos desszertben a barnás réteg.) 

Tehát csak 1 kg faeper megfőzve (minden egyéb nélkül) s egy marék apróra vágott citromfűvel ízesítve, turmixolva. Tejbegrízzel (és epre rebarbaramártással) tálalva.

Mivel a sok kis mag miatt az állaga a tejbegrízre emlékeztetett, az jutott eszembe, hogy ezt főzök mellé (fehér réteg). Igazság szerint rebarbarával szeretném egyszer majd kipróbálni. Volt még tegnapról egy kis epres rebarbaramártás, ezt tettem rá rózsaszín rétegnek. Fogok még kísérletezni ezzel a gyümölccsel. (A rebarbarás epermártást meg hamarosan felteszem ide.)