
Öcsém küldött egy csomó francia receptet tegnap. Azok között volt ez is. Volt hozzá minden itthon, kivéve a fleur de sel -t. De az is csak só. Mi más lehet a só, mint só. Azért egyszer megnézném. Persze minden csúcsgasztronómus azt mondaná most, hogy olyan paraszt vagyok, hogy még a fagyit is bicskával eszem, ha nem tudok ilyesmit értékelni. Hát igazából még nem is láttam, csak olvastam róla. Hogy a sótermés - a sólepárláskor - legminőségibb 4 %-a. talán 20 euró egy kiló. No, ez nincs ebben az én padlizsánomban. Csak a receptben volt. Ebben közönséges "parasztsó" van. És még:

2 padlizsán
4 evőkanál olaj
2 evőkanál méz
2 gerezd fokhagyma
4 ág rozmaring
és só
és ami nem szerepelt a receptben, de szerintem kellett bele: fél citrom leve.
A mézet egy kicsit megmelegítettem, hogy folyós legyen, belekevertem az olajat, belezúztam a fokhagymát, tettem bele sót, borsot, és jól összekevertem.

A padlizsánokat félbevágtam, bevagdostam, a rozmaringágat a közepükbe tettem, és a mézes keverékkel jól megkentem őket.

180 fokra előmelegített sütőben fél órát sütöttem.

Aztán amikor már meghűltek annyira, hogy meg tudtam fogni, kivettem belőle a rozmaringágat, kanállal kikaparta a padlizsánhúst a tálba, amiben még maradt egy kicsi a mézes-olajos-fokhagymás öntetből. Egy villával jól eldolgoztam a padlizsánhúst. Nekem még kívánkozott bele a citrom. Így nem fogtam vissza magam, belecsavartam egy felet a masszába. Sőt díszítésül egy kis héjat is reszeltem rá. (A rozmaringág csak díszítés.)

Nangyon finom lehet, igazi különlegesség
VálaszTörlés