
Tegnap Misivel találkoztunk egy röpke időre, a lakásához viszonylag közeli Zsindelyes étteremben ettünk.

Meg voltam elégedve a választásommal. Bár az én ízlésemhez, ahhoz, amit nekem az ízek harmóniája jelent, túl édes volt. Így nagyon jólesett hozzá az asztaltársaságomtól begyűjtött paradicsom ill. kis káposztasaláta. Talán nem illendő dolog így megvariálni a mások által megálmodott ételt, de itt is működött bennem az ösztön, hogy hozzuk ki a helyzetből a lehető legjobbat, még akkor is, ha mások mást gondoltak arról, hogy nekem mi lesz a legjobb. De ezzel a kis módosítással egészen meg kellemes élményt nyújtott a Zsindelyes saláta. Bár vannak szakácsok, aki attól is ki vannak akadva, ha az ember megsózza az ételt, mondván, hogy egy kiállításon sem festünk a képre még egy kis sárgát, ha úgy jobban tetszene. Ez igaz ugyan, de ott lehet nézni egy másik képet, itt meg ez volt az ebédem. :)


Aki figyel az ételtársításra, annak is ajánlható alkalmanként egy-egy ilyen saláta, mint itt a Zsindelyes saláta. Az étel fő alkotórésze a sajt, ezért húsnapi ételként illeszthető a négynapos rendbe.
Ha marhapörkölre vágynál, de az ételtársítást is meg szeretnéd tartani, kérd a húst galuska nélkül két adag káposztasalátával.
A Butyka Anna kedvence viszont olyan étel, hogy nem illeszkedik az ételtársításhoz. Ez így egész, nem lenne érdemes alkotóelemire szedni. Aki figyelni szeretne az ételtársításra, válaszon mást az étlapról.
Hű micsoda guszta finomságok
VálaszTörlésMilyen jó fotók! Megjött az étvágyam! :)
VálaszTörlésBianka, Ami örülök, hogy erre jártok! :)
VálaszTörlés