Oldalak

2011. április 14., csütörtök

104. Hústalan húsnapra: spenótos túrógombóc + Rabszolgafelszabadítás



Spenótos túrógombóc

Hozzávalók: 60 dkg túró, 20 dkg tejföl, 4 tojás, 8 kanál gríz, 1 kiskanál só (+ 3 kiskanál só a kifőző vízbe), 40 dkg spenót, 10 dkg medvehagyma, 4 dkg vaj, só, víz a kifőzéshez.

Elkészítése: A túrót, a tejfölt a tojást, a grízt 1 kiskanál sót alaposan kikeverjük, s állni hagyjuk. Közben a spenótot és a medvehagymát is megmossuk, a levelekről leitatjuk a vizet. És apróra vágjuk mindkét levelet, de nem keverjük össze. A vajon megpároljuk a spenótot, megsózzuk, levesszük a tűzről hozzákeverjük az apróra vágott medvehagymát is.
Felforralunk kb. 2 liter vizet, kb. 3 kiskanál sóval. Amikor már lobogva forr, kanál hegyével a túrós masszából kb. diónyi galuskákat szaggatunk a vízbe, melyet kb. 1 perc fövés után szűrőkanállal kiszedünk a párolt zöldre, óvatosan összekeverjük, azonnal tálaljuk. 

Megjegyzés: A tejföl és a túró aránya változhat attól függően, hogy mennyire száraz a túró. Én házi tejből magam készítettem a túrót, s ennyi tejföl elég volt bele.
Ha nincs medvehagyma, akkor helyettesíthetjük 3 gerezd fokhagymával, melyet a spenót párolásának megkezdése előtt a vaja zúzunk.
Ez az étel – ha éppen nem hús nélküli időszakot tartunk - nagyon jó köretnek pl. sültekhez, tokányokhoz. 

Rabszolgafelszabadítás

A tegnapi zaklatott nap után arra gondoltam, hogy tulajdonképpen milyen jó dolgom van, hogy eseményszámba megy, ha egy-egy napom ennyire rohanós. De mi van azokkal, akiknek gyakorlatilag minden napjukról ez mondható el. Nem lehet minden nap gyümölcsnapot tartani. 

Nos, ez így van. De hosszútávon nem is lehet bírni azt, hogy az ember életében ne legyen rendszer. Vagyis egy-egy nap megengedhetjük (???) magunknak, hogy tulajdonképpen erőnkön felül vállaljunk feladatokat, mert ennyi időre mozgósíthatóak tartalékok, de ezt életmódszerűen nagyon nem tanácsos csinálni.

Annak ellenére mondom ezt, hogy tudom, hogy sokan élnek így, hiszen én is így éltem évekig, de azt is tudom, hogy hova vezet a mérhetetlen önkizsákmányolás. De van, amikor kényszerpályának érezzük, és el sem tudjuk képzelni, hogy máshogy is lehetne. Pedig mindig van más megoldás. Ez biztos, érdemes több szempontból is rápillantani a dolgainkra. Vajon hogyan lát minket a szomszéd, az anyósunk, a főnökünk, a gyerekünk stb? Ha más szemével nézünk magunkra, észrevehetünk olyan szempontokat, melyeket nem látunk meg, ha beleragadunk a saját nézőpontunkba. 

Egy rugalmas, de mégis stabil és követhető napirend mindenképpen nagyon szükséges az ember életében. Ha másképp nem megy, meg kell fontolni, hogy hogyan lehetne külső segítséget kérni. A fontossági sorrend felállítása is sokat segíthet. Az alapvető kérdés az, hogy hajlandóak vagyunk-e komolyan venni, hogy ésszerűsíteni kellene az életünket, hajlandóak vagyunk-e időt, erőt szánni arra, hogy rendezzük a sorainkat. Hajlandók vagyunk a szükséges időben szervizbe, tankolni vinni a kocsit, vagy addig megyünk vele, amíg leáll az út közepén?

Ha úgy érezzük, arra kényszerülünk, hogy hosszabb távon erőnkön felül kell teljesítenünk, akkor mindenképpen érdemes átgondolni, hogy hogyan segíthetünk magunkon. Mindig van, lehet, kell megoldást találni, mert az önkizsákmányolás nagyon veszélyes dolog. Az egészségünk a tét, és az egészség nem játék. Ha rabszolgának érezzük magunkat, érdemes végiggondolni, hogy ki is a rabszolgatartónk valójában, és mi a szabadulás útja.

Holnap folytatjuk.

3 megjegyzés:

  1. Én eléggé önkizsákmányolom magam mostanában, sajnos...

    VálaszTörlés
  2. Vízicsibe, Alíz - :)

    Jó éjt mindenkinek!

    VálaszTörlés