108. Hústalan húsnapra: sajtgolyó és pirított gomba medvehagymával + Többet ésszel, mint erővel

Talán már unalmas vagyok ezzel a medvehagymamániával, de most ezt is vállalom, mert nagyon kíváncsi vagyok, hogy mi mindent lehet ebből kihozni. Úgy egyébként nagyon szeretem a fokhagymát. Teszek, amibe csak lehet. Most nem fokhagyma van az ételeimben, hanem medvehagyma, amit az íze mellett a sok-sok jótulajdonsága, zöld mivolta is feljogosít a konyhámban a túltengésre. 

Régen készítettem sajtgolyót, és most az jutott eszembe, hogy mi lenne, ha kipróbálnám, hogy fest a zöld levéllel. Aztán csiperke volt még itthon, amit jónak láttam mellé. Ezt csak a szokásos módon felszeleteltem és vajon megpirítottam, s apróra vágott medvehagymával szórtam meg. A tejfölös fejessaláta teljesen kompletté tette a fogást. 

Medvehagymás sajtgolyó

Hozzávalók (2 személyre): 10 dkg (aprólyukú reszelőn) reszelt sajt, 2 egész tojás, 5 dkg apróra vágott medvehagyma, 2 evőkanál prézli, kb. 2 dl olaj a sütéshez.

Elkészítése: A hozzávalókat összekeverjük, vizes kézzel kb. üdítőskupaknyi golyókat formálunk a masszából és forró olajban kisütjük, majd a felesleges olajat leitatjuk róla.

Többet ésszel, mint erővel!

Van, amikor úgy érzem, összecsapnak a hullámok a fejem felett. Talán az a legnehezebb ilyenkor, hogy mindig az erőmet keveslem. Sokáig azt hittem, hogy időm nincs elég, de rá kellett jönnöm az évek során, hogy nem az idő a kulcsfogalom, hanem a hatékonyság, és ennek meg egyik nagyon fontos tényezője az erőnlét. 

Az évek múlásával fogy az erőnk, ez természetes, de az éveink számával a tapasztalatink is gyarapodnak. És ezek a tapasztalatok bizony ki tudják segíteni az embert szorult helyzetekből is. De akár az erőnk több akár a tapasztalatunk, érdemes törekedni arra, hogy megtaláljuk a leghasznosabb megoldást. És bizony van rá eset, hogy a leghasznosabb, ha hagyjuk a feladatokat, és először pihenünk, mert jobb állapotban sokkal gyorsabban haladunk. 

Hogy észrevegyük, mikor kell egy kis szünetet tartani a rohanásban, az kell, hogy figyeljünk magunkra. Nem önző mértékben, de annyira legalább, hogy felfedezzük a legelemibb igényeinket. Ennek a figyelemnek a híján bizony eltévedhetünk abban, hogy mire is van igazán szükségünk. Aki hajlamos a túlevésre, annak túlhajszolt helyzetben az első reakciója az evés lesz. Ha legalább leülünk az evéshez, akkor nyerünk egy kis időt az erőgyűjtéshez. De lehet, hogy sokkal jobban járnánk, ha egy kicsit relaxálnánk, vagy ha tehetjük, lefeküdnénk és aludnánk egy kicsit. 

Néha elég néhány perc teljes ellazulás. De vannak olyan helyzetek, hogy jobban járunk, ha inkább korán lefekszünk és másnap korábban kelünk. Azt hiszem, én most éppen ebben a helyzetben vagyok ebben a pillanatban. Úgyhogy a megszerzett tapasztalataim birtokában azt tudom mondani magamnak, hogy semmi értelme annak, hogy én ma már bármit is csináljak. Annak ellenére, hogy éppen lenne mit, sokkal jobban járok, ha holnap reggel friss erővel negyed annyi idő alatt megcsinálom. De ebben nagyon különbözőek vagyunk, sok útja lehet annak, hogy megtaláljuk a hatékonyság útját. A lényeg, hogy érdemes erre is törekedni. 

Holnap folytatjuk