Oldalak

2011. április 12., kedd

102. Tésztanapra: medvehagymás kifli + Oh, ez tökéletes!

Medvehagymás kifli

Hozzávalók: 0,5 kg liszt + egy kevés a nyújtáshoz, 2,5 dkg élesztő, 1 kiskanál cukor, 1 dl tej, 3 dl langyos víz, 1 kiskanál só, 3 evőkanál olaj, 10 dkg (egy csokor) medvehagyma, 1 tojás a kenéshez.

Elkészítése: A tejet meglangyosítjuk, beletesszük a cukrot és belemorzsoljuk az élesztőt. A lisztet átszitáljuk, a közepébe krátert készítünk, a sót az edény szélnél szórjuk a lisztbe. A felfutott élesztőt a liszt közepébe tesszük, apránként hozzáadjuk a vizet is, és a végén 1 kanál olajat is. Rugalmas tésztát dagasztunk. Bő fél óráig kelesztjük a tésztát meleg helyen.
A medvehagymát apróra vágjuk. A tésztát kinyújtjuk, megkenjük egy kanál olajjal, rászórjuk a medvehagyma felét, majd feltekerjük, mint a bejglit, majd a rudat is, a végénél kezdve, hogy egy csigaformát kapjunk. Egy kicsit ezt is pihenni hagyjuk, majd újból megismételjük az előző műveletsort: kinyújtjuk a tésztát, megkenjük 1 kanál olajjal, rászórjuk a medvehagyma másik felét, feltekerjük, állni hagyjuk. Elfelezzük a tésztát, két cipót formálunk belőle, melyeket egyenként egy-egy körlappá nyújtunk. Mindét kört 16-16 körcikkre vágjuk, a szélesebb felénél kezdve feltekerjük kis pufi kiflikké. Megkenjük ezeket felvert tojással, megsózzuk. Előmelegített forró (250 fokos) sütőben fél óra alatt kisütjük.

Megjegyzés: Nyújtáskor ragadhat a tészta, lisztezzük bőven.

Salátával, teával jó ez a kifli, félbevágva egy kis vajjal megkenve egy-egy medvehagyma-levéllel az igazi.

Oh, ez tökéletes!

Van egy idegen szó: perfekcionizmus, tökéletességre törekvést jelent a netes idegenszavak szótára szerint, de jelentése ennél szigorúbb, olyan esetekre használatos, amikor ez a törekvés görcsös, mindent felülírni akaró. Azt az embert mondják perfekcionistának, akinek semmi és senki nem elég jó beleértve önmagát. No, ez is megér néhány gondolatot! 

Sokszor mondom, hogy igyekezzünk kihozni mindig mindenből a legjobbat. De ez számomra azt jelenti, hogy azt a legjobbat, ami tőlünk akkor, abban a pillanatban telik. Isten a tökéletes, én esendő ember vagyok. Ha igyekeztem a legjobban tenni, ha beleadtam, amit abban a helyzetben tudtam, akkor az jó így. Istennek megfelel, és ha neki megfelel, akkor feleljen már meg nekem is, feleljen már meg az embertársamnak is. 

Ha az Istennek elfogad ilyennek, ha neki jó vagyok (márpedig jó vagyok), akkor legyek már jó önmagamnak is, no és ebből következően az embertársaimnak is. Csak azért lehet nyilvánosságon bármiféle emberi produktum, mert vannak emberek, akik vállalják a nyilvánosságot tökéletesség nélkül is. Nem lennének blogok, ha ezt nem vállalnák emberek, de nem lennének színházi előadások, éttermek, de még lakóházak és ruhák sem, ha mindenki úgy gondolná, hogy csak akkor érdemes valamit csinálni, ha abban nem lehet hibát találni. Mert hibát találni mindenben lehet. Meggyőződésem, hogy a megszóláshoz nem ok kell, hanem szándék.

A mindent és mindenkit kritizáló ember magának a legnagyobb teher, mert az ilyen ember a saját esendőségét képtelen elsősorban elfogadni. De aztán tökéletességet vár el a házastársától, a munkatársaitól a gyerekétől is megkeserítve ezzel önmaga és az egész környezete életét. Csináljuk, ahogy tudjuk legjobb tudásunk és szándékunk szerint, és örüljünk, aminek csak lehet! És sok mindennek lehet, ha megengedem magamnak,hogy az örömökre rányíljon a szemem. Én valahogy így gondolom. 

Igen, nem könnyű megállapítani, hogy hol van a határ a legjobbra törekvés és a perfekcionizmus között. Ezt az ember a maga lelkében döntheti el. Talán ott, hogy törekszem a vállalható megoldásra, aztán ha lejárt a dologra szentelhető idő és energia, akkor vállalom, ameddig jutottam. Őszintén, megjátszás, színlelés, magyarázkodás, panaszkodás nélkül, ez van, ennyit tudok alapon. 

Itt van például ez a blogírás. Igyekszem a legjobb tudásom szerint megfogalmazni a gondolataimat, a legjobb tudásom szerint kigondolni, elkészíteni, lefényképezni az ételeket, de nagyon jól tudom, hogy igencsak messze áll a tökéletestől. Mondtam már egyszer valahol, hogy azért nem jobb ez a blog, mert ennyit tudok. És ezt vállalom, még olyan szinten is, hogy sokszor annyi időm sincs, hogy a megírt szöveget átolvassam, ezért még gépelési hibák is hemzseghetnek a szövegben.) Ugyanakkor fontosnak látom, hogy elmondjam mindazt, amit mondani szeretnék, nem tarthat ettől vissza néhány hiba, ami benne van a pakliban. Meghoztam azt a döntést, hogy vállalom a hibákat is, és az embertársaimra bízom, hogy a maguk jószándékával egészítsék ki az én törekvéseimet – már ha ezt jónak látják. 

Nagyon sok stressz fakad abból, hogy majd mit szólnak mások. Igen nagy bennünk a megfelelési kényszer, nem egyszerű ezt lazítani, de érdemes. Úgy igyekszem rendezni magamban ezt a kérését, hogy én tudom, hogy mennyit tettem, és tudja azt a Mindentudó is, nincs értelme sem a megjátszásnak, sem a képmutatásnak. És ha ott megfelel, amit tettem, mint számít, hogy egyes embereknek megfelelek-e. Nem félelemből, megfelelési kényszerből érdemes a jóra törekedni, hanem azért, hogy jobb legyen. És ha megtettem, ami tőlem telik, többet tenni úgysem tudok. A többi már nem az én dolgom. 

Holnap folytatjuk

3 megjegyzés:

  1. Orulok nagyon ennek a sok medvehagymas etelnek.
    A medvehagyma egeszseges es raadasul szeretem is! :-)
    Jol erzem magamat ezen a "tokeletlen" blogon, mert sokat tanulhatok itt is. Azert tanulok meg mindig, kozeledve a 6. X-hez, mert en is tokeletlen vagyok. :-) Meg az is maradok! :-)

    VálaszTörlés
  2. Szép estét kívánok nektek! :)

    VálaszTörlés