Rántott krumplileves

Sokféle krumplileves létezik. Ameddig én csak otthon ettem anyám konyháján ez volt "A" krumplileves. Máig szeretem.

Hozzávalók: két nagyobb krumpli, 1 kávéskanál zsiradék (hagyományosan zsír, de én vajjal szoktam csinálni) 1 evőkanál liszt, 1 gerezd fokhagyma, 1 szál zellerlevél, egy kávéskanál (őrölt) köménymag, 3 kávéskanál őrölt pirospaprika, 1 kávéskanál csípős paprikakrém (elhagyható, csak a csípős ízt kedvelőknek), 1 kávéskanál só, tálaláskor tejföl (ízlés szerint).

Elkészítése: A zsiradékot felmelegítjük, beletesszük az apróra vágott fokhagymát, majd a liszttel, sóval világos rántást készítünk, rátesszük az őrölt paprikát, s azonnal (hogy a paprika meg ne égjen) felengedjük kb. 1 liter vízzel. Beletesszük a meghámozott, kockára vágott krumplit, a zellerlevelet, őrölt köménnyel ízesítjük, esetleg egy kevés csípős paprikakémet is tehetünk bele.
Ha a krumpli megpuhult, kivesszük belőle a zellerlevelet és melegen tálaljuk, tálaláskor tejfölt adunk mellé.

Az eMpszi étrendjében ez zöldségnapra és tésztanapra egyaránt ajánlott leves.

Az eredeti 90 napos megkülönböztet keményítőnapot (az eMpszi-ben ez a zöldségnap) és szénhidrátnapot (ez nálunk a tésztanap). A helyzet az, hogy a keményítő is szénhidrát, ez a rovar és bogár esete. Tudjátok: nem minden rovar bogár, de minden bogár rovar. Azaz, nem minden szénhidrát keményítő, de minden keményítő szénhidrát. A keményítős dolgok jobban állanak glikémiás index tekintetében, mint az egyéb szénhidrátok. (De távol álljon tőlem, hogy elkezdjek tudományoskodni, inkább beszélek továbbra is hétköznapi nyelven.) Tehát a tapasztalat szerint a tésztás, cukros ételek okoznak legkönnyebben súlygyarapodást, ezért csak négynaponta kapnak szerepet az étrendben, és ez a karcsúsodás miatt hasznos. Viszont négynaponta szerepet kapnak, és ez is hasznos, mert nagyon sokszor azon buknak meg a komoly elhatározások, hogy túl kemény, hosszútávon megtarthatatlan szabályokat állítunk. A lassan járj, tovább érsz elve az ideális testsúlyhoz vezető úton igazán hasznos.

De most nem ez a lényeg, hanem az, hogy a zöldségnapra (a 90 naposban keményítőnap) ajánlott ételek, mint pl. a krumpli nyugodtan fogyaszthatók tésztanapon (a 90 napos szerint szénhidrátnap) is, ha úgy jön ki a lépés, csak a tésztanapra ajánlottakat (a tésztákat és édességeket) ne együk máskor, mint tésztanapon, akkor ha a karcsúsodásunk érdekében tartjuk magunkat a négynapos ciklusokhoz.

Ja, és tejföl nélkül kevesebb a kalória a levesben. És vajjal jobb az íze, mint zsírra. :)

Mustáros krumpli

Az utóbbi időben több alakalommal elém került a mustáros sültkrumpli. Edónál is volt a minap http://gergelyne.blogspot.com/ meg itt is láttam http://nokedlis.wordpress.com/2010/05/13/slt-mustros-krumpli-gebackene-senfkartoffeln/ , de ezn kívül még legalább három helyen találkoztam vele, pedig nem kerestem. Úgy gondoltam, ha már ennyiszer látom, itt az ideje, hogy meg is kóstoljam. Egészen kicsi eltérésekkel írják a különböző helyeken. Én szokásomhoz híven ezt is emlékezetből készítettem.

Amit felhasználtam:

1,5 kg krumpli. (fél kiló újkrumpli és egy kiló régi),

egy tyúktojásnyi vaj,

három szál oregánó (ez van a kertben, máshol szárított oregánót írnak),

3 ek. dijoni magos mustár (Ez igazából öreg v. régi mustár az eredeti megnevezés szerint, mert a magok a mustárban még a régi készítési módot idézik.) A legtöbb receptben azt írják, hogy csak magos mustárral jó ez az étel. Találtam azonban olyan bejegyzést is, ahol sima mustárral készítette az illető, s nagyon meg volt elégedve a művével. Én azt gondolom, hogy a megpörkölődött mustármagoknak igen jellegzetes és finom ízük van, de nyilván úgy is jó ez az étel, ha ez az íz hiányzik belőle. Sőt a sima – minden ízesítés nélküli sütkrumpli is finom, csak az egy másik étel. De az a blog azt is írta, hogy volt, aki a sima mustárba külön vásárolható mustármagot kevert. No, ezen a mustárdolgon azért érdemes lesz egyszer még elgondolkodni.

1 citrom reszelt héja és fél citrom leve

2 evőkanál olívaolaj (amikor beleöntöttem már az ételbe, akkor gondoltam rá, hogy inkább az egerági hidegen sajtolt napraforgóolajjal kellett volna megpróbálnom, de majd legközelebb.

Sok (frissen őrölt) bors. Én ezzel most nem szolgálhattam, mert a borsőrlő is csak a tervek között szerepel.

1 kiskanál méz. A mézet csak egy valaki írta, de rögtön magamévá tettem az ötletet, mert szerintem az ízek harmóniája sokkal jobban megvalósul, ha egy csöpp édes kerül a sósba, és egy csöpp só az édesbe. (Összehasonlíthatatlanul jobb pl. a mákostészta is, ha egy kicsit megsózom. Nem sós lesz ettől, hanem karaktersebben édes.)

Só, bors.

Ahogy készítettem:

A vajat megolvasztottam, s beletépdestem az oregánóleveleket, majd belekevertem a mustárt, az olajat, a mézet, belereszeltem a citrom héját, belecsavartam a levét, megsóztam, megborsoztam, belecsurgattam a kiskanál mézet. Az egészet jól összekevertem. Majd a megtisztított összevágott krumplit is belekevertem ebbe a fűszeres mártásba. Aztán egy kiolajozott tepsibe öntöttem az egészet (nem találtam a sütőpapírt, de így is jó lett), és 220 fokon egy órát sütöttem.

Az ételtársításra figyelőknek ez egy kitűnő zöldségnapi étel. Annak ellenére, hogy köret is lehet, de egy salátával főételként is megállja a helyét.