Tönkölyös rúd sárgarépakrémmel

Ma az iskolába vittem ezt az összeállítást. Nagy örömömre egy csokor dicséretet learattam vele a kollégáimtól.  Az ő kérésükre gyorsan ide is felteszem.  (A sárgarépakrémhez nagyon hasonló salátát már a színes téli saláták között leírtam.)

Tönkölyös rúd

Hozzávalók: 0,5 kg teljes kiőrlésű tönkölyliszt, 0,5 kg fehérliszt (+ liszt a formázáshoz), 5 dkg élesztő, 2,5 dl tej, 5 dl langyos víz, 2-2,5 kávéskanál só, 1 kiskanál cukor.

Elkészítése: A tejet kézmelegre langyosítjuk, belekeverjük a cukrot, belemorzsoljuk az élesztőt, és hagyjuk felfutni. Közben a kétféle lisztet összekeverjük, átszitáljuk.  A sót az edény szélhez közel, körbe szórjuk a lisztbe. Az élesztőt a liszt közepébe készített „kráterbe” öntjük. (Ezzel a megoldással az a célunk, hogy az élesztő és a só közvetlenül ne érintkezzen.)  Elkezdjük összedolgozni a lisztet az élesztővel, folyamatosan adjuk hozzá a vizet, és addig dolgozunk a tésztával, amíg egynemű rugalmas anyagot kapunk, a tészta elválik az edény oldalától és a kezünktől. Ekkor meghintjük egy kis liszttel, letakarjuk, és langyos helyre tesszük. (Akinek kelesztő tála, dagasztó gépe van, használja a megszokott módon.) Kb. egy órát kelesztjük a tésztát. Ekkor lisztezett deszkára borítjuk és nyolc egyforma részre osztjuk.  A nyolc kis cipót egyenként kinyújtjuk olyan hosszú téglalappá, amilyen hosszú a tepsink. A téglalapokat a hosszabb oldaluknál kezdve feltekerjük, mint a bejglit, így kapunk nyolc rudat. Sütőpapírra bélelt v. kilisztezett tepsibe teszünk egyszerre négy rudat. Kb. fél órát hagyjuk még pihenni, majd kb. 180-200 fokra előmelegített sütőben 20-25 perc alatt megsütjük. Mikor forrón kivesszük a rudakat, vízzel átkenjük őket, majd rácsra teve hajuk kihűlni.  

Sárgarépakrém

Hozzávalók: 0,5 kg sárgarépa, 15 dkg vaj, fél citrom héja és leve, 4-5 gerezd fokhagyma, 1 evőkanál  paprikakém (Pirosarany),  só, bors, 1 késhegynyi őrölt babérlevél (snidling a díszítéshez)

Elkészítése: A sárgarépát meghámozzuk, kislyukú reszelőn lereszeljük, a fűszereket és a felolvasztott vajat hozzákeverjük.  Egy-két órára hűtőszekrénybe tesszük.

Tálaláskor a tönkölyös rudakból kb. 1 cm vastag szeleteket vágunk, megkenjük sárgarépakrémmel, apróra vágott snidlinggel díszíthetjük.

Az eMpszi étrendjét követők tésztanapi étele lehet ez az összeállítás.

64. Ide nekem a ... ! ?

 

Van itt valami, ami elég általános dolognak tűnik, és érzem, hogy összefügg a túlsúllyal, csak azt nem tudom pontosan, hogy hogyan. Éppen ezért sokkal inkább beszélgeti, kérdezgetni szeretnék ebben a témában, mintsem megmondani a „tutit.” 

Azt vettem észre, hogy sokszor a bőség zavara vezet a túlevéshez. Amikor olyan sok minden van, hogy nem tudom eldönteni, hogy most mit is egyek, egyiket sem szeretném kihagyni, de a gazdag felhozatal töredéke is bőven elég lenne. Eddig még elég ismerős a kép, gondolom sokuknak. Ám van ennek egy másik oldala is. Valami olyasmi, hogy nem csak az ételből akarunk többet a kelleténél, hanem bármi másból. Spájzolni, raktározni nehezebb időkre? És ne csak a pénzre, hatalomra, ételre gondoljunk ilyenkor. Ez a begyűjtőkésztetés kiterjedhet akár az információszerzésre, a különböző jó érzéssel végzett tevékenységekre és még ki tudja, mire. 

A legjellemzőbb példa erre szerintem az, amikor evés közben olvasunk vagy tévézés, internetezés, baráti beszélgetés, írás közben eszünk. Mi a szerepe itt az ételnek? Szeretnék enni, mert enni jó, de mást is szeretnék csinálni, mert az is jó. Vagy esetleg azt kell csinálni. Vagy éppen nem szeretem azt csinálni, csak hogy mégis elviselhető legyen, eszem közben, hogy legalább valami jó is legyen abban az időben. Vagy nincs elég időm mindenre (vagy legalább is így érzékelem), és nem szeretnék semmit elhagyni, sőt úgy gondolom, hogy nem is lehet elhagyni bármit is? 

Akarjuk ezt is, azt is. Egyszerre több mindent. Talán ki szeretnénk tágítani az időt? Aztán az lesz belőle, hogy a saját térfogatunkat tágítjuk ki? 

Ez a mindent akarok egyszerre, ezért sok mindent egyszerre csinálok, egyre gyorsabban terjedő kór. A gyerekeknél látom, hogy képtelenek egyszerre egy dologra figyelni. Ugyanakkor meg vannak róla győződve, hogy ők bizony mind arra a sokra, amit előttük van, egyaránt jól figyelnek. És mi lesz ebből? Megmarad ebből valami? És ha egyszerre eszünk és csinálunk valami mást, akkor mi marad meg az evés élményéből, az evés öröméből? És ha semmi, akkor miért csináljuk? Hogy van ez?

Zöldségnapra:

Vöröslencselepénykék vajon párolt zöldségekkel és zöldségmártással

Vöröslencselepénykék

Hozzávalók: 25 dkg vöröslencse, 4 dl víz, 2 gerezd fokhagyma, 1 kávéskanál kurkuma, 1 kávéskanál chat masala fűszerkeverék, 2 kávéskanál csípős pirospaprika-krém, só, 2 evőkanál prézli, 1 egész tojás, kb. 2 dl olaj a sütéshez. 

Elkészítése: A vöröslencsét a vízben addig főzzük, amíg a elfövi a vizét. Eddigre majdnem teljesen pépesre fő szét. Hagyjuk kihűlni, majd hozzáadjuk a fűszereket, a prézlit és a tojást, jól összekeverjük, Felmelegítjük az olajat, majd a masszát a közepesen meleg olajba egy-egy kanálnyi mennyiséget halmozunk, és villával ellapítjuk, majd megsütjük a másik felét is. Ha elkészült egy-egy darab, leitatjuk róla a felesleges olajat. A sütés figyelmet igényel, mert ki kell tapasztalni az olaj megfelelő hőfokát, mert a túl forró és a túl hideg olajban egyaránt morzsálódhatnak a lepénykék.

Párolt zöldségek

Hozzávalók: 20 dkg paszternák, 20 dkg sárgarépa, 2 gerezd fokhagyma, só, bors, 5 dkg vaj, fél citrom leve.

Elkészítése: A répákat megtisztítjuk és kb. kisujjnyi darabokra vágjuk. A vajat felolvasztjuk, és addig kevergetjük benne a répát, míg halványan barnulni kezd, akkor víz apránkénti hozzáadásával megpároljuk. Sóval, borssal, citrommal ízesítjük.

Zöldségmártás

Hozzávalók: 10 dkg a fenti párolt zöldségből, 3 dl víz, 2 kiskanál mustár, 2 gerezd fokhagyma, só, bors, fél citrom leve.

Elkészítése: A zöldségeket a vízzel botmixerrel pépesítjük, átforraljuk, mustárra, fokhagymával, sóval, borssal, citrommal ízesítjük. 

A 64. lépésben arról beszéljünk arról, hogy miért is csinálunk egyszerre több mindent, és vajon ez hogyan függhet össze a túlsúllyal.

Holnap folytatjuk.

Egy későn megvalósított ötlet a Csili & Vaníliához

Pénteken a  Csili & Vanílián  találtam egy játékot, és mivel úgyis az a feladatomzáros határidőn belül, hogy leadjam az Erdélyi Konyhának az e havi anyagomat, jó kis tésztanapi ételt láttam bele a feladatba, s gondoltam, ha már úgyis megcsinálom, akkor indulok a játékban is. A piacon be is vásároltam hozzá. Aztán ma került rá a sor, hogy elkészítésem. Éppen fel akartam tenni, mikor látom, hogy majdnem pontosan ugyanazt gondolta valaki előttem. De ha már elkészült, felteszem ide. Belinkelem oda is játékon kívül. Eh, majd máskor jobban igyekszem. :) 

Este meg jövök a mai bejegyzéssel.És most akkor: 

Savanyúkáposztás sörpalacsinta fűszeres zöldségmártással és vajon pirított gombával

Fűszeres zöldségmártás

Hozzávalók: 4 dkg vaj, 10 dkg (két fej) vöröshagyma, 4 gerezd fokhagyma, 20 dkg petrezselyemgyökér, 20 dkg paszternák, 40 dkg sárgarépa, 3 kávéskanál só, 1 kávéskanál őrölt bors, 4 szem borókabogyó, 4 babérlevél, 1 csipet tárkony, 1 csipet kakukkfű, 1 csipet citromfű (télen szárított fűszerekhez jutunk hozzá könnyebben, de természetesen, ha van friss fűszer, használjuk azt), 1 kiskanál csípős paprikakrém, kb. 2,5 dl víz.

Elkészítése: A zöldségeket megtisztítjuk, a hagymát apróra vágjuk, a répákat pedig vékony karikákra. A vajat felolvasztjuk, dinsztelni kezdjük rajta a hagymát, majd a répákat is hozzáadjuk. A paprikakrém kivételével hozzáadjuk a fűszereket. Fedő alatt lassú tűzön pároljuk, a vizet apránként adjuk hozzá, míg a zöldségek meg nem puhulnak. Ekkor levesszük az edényt a tűzről, kivesszük belőle a babérlevelet és a borókabogyókat, és botmixerrel pépesítjük a zöldségeket. (Tálalásig félretesszük.)

Pirított gomba

Hozzávalók: kb. 2 dkg vaj, 40 dkg gomba, só, a tálaláshoz petrezselyemzöldje.

Elkészítése: A gombákat folyóvíz alatt gyorsan lemossuk, majd szárazra töröljük. Egy serpenyőt felmelegítünk, s megkenjük vajjal. A gombákat hosszában a forró serpenyőbe szeleteljük, úgy, hogy ne fedjék egymást a szeletek. Pár perc múlva minden szeletet megfordítunk. Ha az első adag kész, kivesszük a serpenyőből, melyet újból megvajazunk, és kisütjük a következő adagot. (Tálalásig a gombát félretesszük.)

Savanyúkáposztás sörpalacsinta

Hozzávalók: 20 dkg liszt, 2 egész tojás, 4 dl sör, 40 dkg savanyúkáposzta, 1 dl olaj a sütéshez.

Elkészítése: A savanyúkáposztát egészen apróra vágjuk. A lisztet a tojássárgájával és a sörrel kikeverjük, úgy, hogy a sört apránként adjuk a liszthez. A tojásfehérjét egy csipet sóval kemény habbá verjük, és óvatosan a sörös tésztához keverjük. A tésztát apránként az apróra vágott káposztához adagoljuk. Ezt a masszát a palacsintához hasonló módon kisütjük. Felforrósítjuk a palacsintasütőt, vékonyan megolajozzuk, s egy merőkanálnyi masszát öntünk bele, villával eligazgatjuk, majd pár perc múlva megfordítjuk. Így kisütjük a palacsintákat. 

 

Tálalás: A zöldséges szószt és a gombát felmelegítjük pár perc alatt. A zöldséges szószba belekeverjük a pirospaprika-krémet. A gombát meghintjük apróra vágott petrezselyemzölddel. A palacsintát megkenjük a zöldséges szósszal, és mellé rendezzük a gombát vagy ezt is beletölthetjük. Megszórhatjuk még nagy szemű sóval, és adhatunk mellé még plusz paprikakrémet, így minden egyes falat egy kicsit mássá varázsolható evés közben. 

U.i. A játék lényege az volt, hogy főzzél valamit savanyúkáposztából, leveszöldségből (sárgarépa, petrezselyem, vöröshagyma) és sörből. Tehetsz még hozzá 4 dolgot meg fűszereket. Igazából nem számoltam meg, hogy kijöttem-e plusz 4-ből. Az ötlet volt a lényeg. Végül nem is küldtem be.

36. lépés Együtt a többiekkel

Többek között azért is ellenzem a fogyókúrázást, mert ha valaki egy szigorúan kötött étrendet követ, akkor kirekeszti magát abból a nagyon fontos dologból, hogy együtt egyen a hozzátartozóival. Illetve nagyon sokszor mondják nekem emberek, hogy az akadályozza meg őket abban, hogy az étkezési szokásainkon változtassanak, hogy nem akarnak maguknak külön főzni a család mellett. 

Talán az együtt elöltött időnk, és az általam ajánlott étek is nyilvánvalóvá teszik, hogy egy kis előre tervezéssel könnyen megoldható, hogy egyáltalán ne kelljen mást ennünk, mint a családunk azon tagjainak, akik nem akarnak velünk tartani az ételtársításban. 

Itt van például a holnapi nap. Vasárnap lesz és tésztanap. Felteszem ide a sárgarépakrémet pirítóssal, de eszembe sem jut, hogy azt ajánljam, hogy ezt tegyük holnap délben a család asztalára. Vasárnap a tésztanapot a legegyszerűbb úgy megoldani, hogy még fel se tűnjön senkinek, hogy mást eszünk, mint a család többi tagja. 

Például a rántott hús teljesen elterjedt vasárnapi étel. De a levesben megfőzhetünk néhány rózsa karfiolt, s azt is kiránthatjuk a családnak szánt hússzeletek mellett, lehet, hogy észre sem veszi senki, hogy húst nem is ettünk. A sült krumplihoz, rizshez sok-sok salátát, savanyúságot ehetünk, és ami még külön jó, egy vasárnapi tésztanapon ott a helye a süteménynek. Aztán a sárgarépakrémet meg megehetjük vacsorára, vagy elvihetjük magunkkal a következő tésztanapon a munkahelyünkre. 

 

Ezzel kapcsolatban jut eszembe még egy fontos dolog. Érdemes nagyon meggondolni, hogy mennyit és kinek beszélünk arról, hogy milyen változások útján vagyunk éppen. Sokszor előfordul, hogy a környezetünkben irigykedve nézik, ha elhatározunk valamit, és teszünk is érte. Ez azért irritáló bizonyos embereknek, mert akkor megdől az a teóriájuk, hogy nem is érdemes semmit tenni. Sokan élik úgy az életüket, hogy mint hűlő a mocsárban élvezik a sarat, és szidnak mindenkit, hogy milyen rossz is a sorsuk. Ennél sokkal jobb, ha céljaink vannak, és teszünk is a változásért. Ám szerintem nem érdemes reklámozni a nagy elhatározásokat. Az irigyekből ellendrukkerek lesznek, akik elmondják, hogy mekkora hülyeség, amit csinálunk, mert ismertek egy ember, aki látott már valakit, akinek a keresztanyjának a szomszédja kiütést kapott attól, amin mi fáradozunk. És egyébként sincs semmi értelme bármit tenni, mert úgyis kudarcot vallunk, mint sokan sokszor. És különben is minek lennénk vékonyabbak, már így szoktak meg bennünket, és mi így vagyunk jók, ahogy vagyunk. 

Hát persze! Nekik szól be a boltos is ugye, hogy „eeeekora méretben????” vagy ők cipelik az a plusz akárhány kilót a negyven fokban felfelé a lépcsőn. Ők azok, aki nem szívesen vesznek fürdőruhát… Persze, lehet, hogy ők is…, csak ők jobban szeretik sorscsapásként, változtathatatlan elrendelésként megélni a nehézségeiket, hiszen, akkor nem is kell tenni semmit, hogy jobb legyen. Elég elszidni az egész világot, feltuningolni a vérnyomást kétszáz fölé, aztán nyugtatóul megenni egy doboz bonbont. Ehhh! Hát ennél jobb már itt klubozni, nem ? :)

 

Persze, ez nem azt jelenti, hogy titkolózzunk. Sokkal inkább járható út az, ha természetesnek éljük meg, hogy figyelünk magunkra, megkeressük a kedvezőtlen következményekkel járó szokásainkat, és hasznosakra cseréljük őket. Egészen biztos, hogy számos olyan ember is van a környezetünkben, akik örömmel fogadják, hogy tenni akarunk magunkért. És ők látják jól a helyzetet. Mert ha egy valakinek jobb lesz egy közösségben, akkor azzal az egész közösségnek lesz jobb. Legyen ez a közösség akár a család, akár a munkahely, akár baráti, ismeretségi kör. Ha belegondolunk és törekszünk erre, biztosan jól járunk.

Nos, akkor nézzük azt az emelgetett sárgarépakrémet!

Sárgarépakrém 

Hozzávalók: 20 dkg sárgarépa, 2 dkg vaj, 1 kiskanál csípős paprikarém, pár csepp citromlé, kb. 1 kávéskanál só (ennek mennyisége a paprikakrém sósságától függ) 1-2 gerezd fokhagyma (a fokhagyma-kedvelésünk mértéke szerint).

Elkészítése: A sárgarépát meghámozzunk, és a legkisebb lyukú reszelőn lereszeljük, a vajat felolvasztjuk, úgy keverjük a reszelt sárgarépához, belezúzzuk vagy reszeljük a fokhagymát, a paprikakrémmel és a citromlével, sóval ízesítjük.

Pirítóssal tálaljuk. 

 

A 36. lépésben arról beszéltünk, hogy érdemes a lehető leglazábban és legtermészetesebben megélni a változás folyamatát, és a környezetünkben felmérni, hogy kik támogatnak és kik hátráltatnak, és csak a támogatókkal érdemes megosztani a terveinket. 

Holnap folytatjuk.

Sárgarépás palacsinta

Ma megsütöttem vagy száz palacsintát. De azok csak "közönséges" kakaós, lekváros, citromos, fahéjas palacsinták voltak az ötödikeseimnek. Nem is készült róla fénykép. Úgy egyébként amikor palacsintát sütök, mindig kevés cukrot teszek a tésztájába. Így bármikor megtölthetem sós töltelékkel is. Ha a családnak sütök palacsintát, mindig ki is találok valami zöldséges változatot is. Ezt akkor szoktam meg, amikor elkezdtem figyelni a kalóriasűrűségre. Egyik ilyen sós-zöldséges palacsintám a sárgarépás. Íme:

Sárgarépás palacsinta

Hozzávalók: a tésztájához: 20 dkg liszt, 3 dl tej, kb. 2 dl szódavíz v. szénsavas ásványvíz, 2 egész tojás, 1 teáskanál cukor, fél kávéskanál só, kb. 0,5 dl olaj a sütéshez.

A töltelékhez: 50-60 dkg sárgarépa, 5 dkg vaj, 1 kávéskanál só, 2 gerezd fokhagyma, 1 kiskanál erőspaprika-krém, fél citrom leve. A tálaláshoz 1 dl tejföl, fél csokor petrezselyem zöldje, 1 késhegynyi bors.

Elkészítése: A tészta hozzávalóiból – a szokásos módon, de az általánosan szokásosnál kissé vastagabb - palacsintát sütünk.

A sárgarépát megtisztítjuk és nagylyukú reszelőn lereszeljük. Egy serpenyőben felolvasztjuk a vajat, belezúzzuk a fokhagymát, és hozzáadjuk a reszelt répát, megsózzuk, és nagy lángon 5-6 perc alatt állandó kevergetés mellett megdinszteljük. Levesszük a tűzről, citromlével, erőspaprika-krémmel ízesítjük. Megtöltjük vele a palacsintákat. A petrezselyemzöldjét apróra vágjuk, s a tejföllel jól összekeverjük, s tálaláskor teszünk belőle a palacsintákra. Végül kevés őrölt borssal is meghinthetjük.

Az eMpszi étrendjében a különféle palacsinták a tésztanap ételei közé tartoznak. A tésztanap az engedmények és édességek napja, de hasznos, ha mégsem csak édességgel lakunk jól. Ezen a napon is érdemes figyelnünk a kalóriasűrűségre, így ha zöldséggel töltött palacsintával lakunk jól, s csak desszertként eszünk egy-egy édeset (és miért ne ennénk), jobban járunk.