83. lépés Mederben tartani a dolgokat

Tegnap lelkiismert-furdalásom volt, mert este tudatosodott bennem, hogy olyan jeles nap mellett mentem el figyelmetlenül, mint a tavaszi napéjegyenlőség. Nem mintha attól nem tavaszodnék ki, hogy én nem figyelem a rendesen naptárt. (Még szerencse, hogy ez így van, mert lehet, hogy akkor már elmaradt volna néhány évszak...) Azért zaklat ez, mert ez is csak egy jel. Annak a jele, hogy már megint nem sikerült az az elhatározásom, hogy rendesen a jelenben éljek, érzékeljem a körülöttem lévő dolgokat. Persze, megmagyarázni meg tudnám, hogy ezerfelé szakad a figyelmem, és ez úgysem tőlem függ, meg nem is olyan fontos, hogy ezt megjegyezzem stb. stb.…, de nem számít, hogy mit tudunk megmagyarázni. 

Olyan az idő is, mint a hely. A rendelkezésünkre álló elfogy. Vagy csak én vagyok ezzel így, hogy akármennyi vízszintes felületet tele tudok pakolni rövid időn belül? És akármennyi időm van, az mindig elfogy?

Betölteni a rendelkezésünkre álló teret és időt. Nem tudom, mi húzza erre az embert, de ez azért nem annyira szerencsés dolog, mert akkor nem marad sem szabad hely sem szabad idő. Az biztos, hogy akármitől is van ez, zavart okoz, nehezíti a helyzetünket, és az O típusú embernek, ha nehezedik a helyzete, nehezedik a teste is. Ezért ilyen jelzéseknél érdemes megállni, és átgondolni a dolgokat, és elővenni jól bevált módszereket. A feladatlista és a dolgok rangsorolása nekem segíteni szokott abban, hogy mederben tartsam a dolgokat. Bár sokszor engedek a kísértésnek, hogy azzal hitegessem magam, hogy átlátom enélkül is a teendőket. Nos, ilyenkor jön az, hogy elfelejtem a lelkemben üdvözölni a tavaszt. 

Kiss Ulrichnál olvastam egyszer még évekkel ezelőtt IKE, azaz Eisenhower elnök döntési kockájáról. Most is ez jutott eszembe, hogy itt az ideje, hogy átnézzem, hogy is van ez. 

Így ír erről Kiss Ulrich:

„Fontos vagy sürgős?

„A golfozás közben politizáló elnököt egy epés zsurnaliszta megkérdezte, jut-e elég ideje az államügyekre. Mire az elnök azt válaszolta, hogy megtanulta megkülönböztetni azt, ami fontos, attól, ami sürgős. Ezt jeleníti meg IKE döntési kockája.”

Most ezek után a fontos és sürgős dolgok közé, melyeknek elvégzéséhez természetszerűleg az IKE helyett a BGY kerül, feltétlenül be kell írnom a magamra és a környezetemre, köztük a tavaszra figyelést. 

Húsnélküli húsnapra

Tojásos-sajtos mángold

Hozzávalók: 1 fej apróra vágott hagyma hagyma, 5 dkg vaj, 20 dkg mángold, 2 evőkanál tejföl, 2 gerezd fokhagyma, 2 tojás só, bors, szerecsendió, 5 dkg füstölt sajt. 

Elkészítése: A vajon megfuttatjuk a foghagymát, és megpároljuk a hagymát. A mángoldot (a zöld levelét és a világos levélereket egyaránt) összevágjuk, és a hagymán 8-10 perig pároljuk, Szükség szerint egy kevés vizet adunk hozzá. Sóval, borssal szerecsendióval ízesítjük , hozzáadjuk a tejfölt. Ráütjük az egész tojásokat. Alaposan összekeverjük, s máris levesszük a tűzről, hogy szaftos maradjon. Meghintjük reszelt füstölt sajttal és azonnal tálaljuk. 

A 83. lépésben IKE kockáját hoztam szóba, azaz a dolgok rangsorolását fontosságuk és sürgősségük alapján (Kiss Ulirch nyomán), mindezt azért, hogy a dolgaink mederben tarthatóak legyenek, és a feladatlistába az önmagunkra és a környezetünkre figyelést is fel tudjuk venni, a sürgős és fontos feladatok közé.

Holnap folytatjuk.

77. lépés. Fontos apróságok

 

Több helyen olvastam, hogy a súlycsökkentő életmód ideje alatt fokozatosan kell figyelnünk arra, hogy szervezetünk megfelelő mennyiségben jusson vitaminokhoz és ásványi anyagokhoz. Ugyanis amikor szervezetünk nem kap eleget ezekből az anyagokból, gyakrabban és hamarabb fáradunk ki, energiahiányos állapotba kerülünk. Szervezetünk erre – normális módon – éhséggel reagál. Ha ekkor valami olyasmit eszünk, melyből testünk nem nyerheti ki a számára szükséges mikrotápanyagokat, akkor hamarosan újból éhesek leszünk, s mivel nem kalóriára volt szükségünk, a felesleg zsír formájában növeli majd terebélyünket. De ha figyelünk erre, akkor az éhséget mint valós okot kizárhatjuk. Könnyen belátható, hogy a megfelelő mennyiségű és minőségű vitamin elengedhetetlen az ideális testsúly kialakításához és megtartásához.

Ezért is fontos, hogy minél több friss gyümölcsöt és zöldséget együnk. Ezt az ételtársításra figyelő étrendben a gyümölcsreggelikkel, a gyümölcsnapokkal a 25-75-ös arányra figyelve ezt meg is tesszük. Ezzel együtt – főként így tavasz idején – jól jöhet még néhány jó minőségű és megbízható vitaminkészítmény, hasznos táplálékkiegészítő.

A lényeg, hogy gondoljuk át, hogy az étrendünk ebből a szempontból mennyire ideális, mit tudnánk annak érekében tenni, hogy megbizonyosodjunk róla, hogy minden fontos dolog megvan a szervezetünkben.

Az is elég hasznos dolognak látszik, ha elmegyünk a háziorvoshoz, és csináltatunk legalább egy általános laborvizsgálatot, hogy tisztán lássunk. És ha valami probléma kiderül az állapotfelmérésen, akkor az orvosoljuk minél előbb.

Tésztanapra:

Mángoldos penne

Hozzávalók: Személyenként 25 dkg mángold, 5-6 dkg száraz penne tészta, 1 kiskanál vaj, 1 gerezd foghagyma, só, őrölt szerecsendió, 1 késhegynyi kurkuma, 2 kanál tejföl, kevés víz (a tészta főzővizén kívül) 1 evőkanálnyi reszelt sajt, 2 medvehagyma-levél.

Elkészítése: A tésztát a szokásos módon kifőzzük. A vajon megfuttatjuk a zúzott foghagymát, és az apróra vágott mángoldot megpároljuk a fokhagymás vajon kevés sóval, szükség szerint egy kevés vízzel. Egy kevés kurkumával, őrölt szerecsendióval ízesítjük. Hozzáadjuk a tejfölt is. Végül hozzákeverjük a kifőtt tésztát. Tálaláskor rászórjuk a reszelt sajtot és az apróra vágott medvehagymát. 

A 77. lépésben azt javasoltam, hogy figyeljünk arra, hogy legyen meg minden fontos vitamin és ásványi anyag a szervezetünkben. Gondoljuk ezt végig, illetve az, hogy érdemes lenne-e egy állapotfelmérést csináltatnunk az orvosunkkal. Mit gondoltok erről?

 Holnap folytatjuk.

Tizennyolcadik lépés: Az örömgyűjtemény

 

Ma is elég nehéz napom volt. S most azokat a nagyon érdekes dolgokat, melyeket már napok óta szeretnék mondani nem akarom csak úgy idevetni. Ezért ma is a könyvemből hozok egy számomra nagyon hasznos gondolatot. Íme: 

Életünkben nagyon sok mindent az befolyásol, hogy milyen beállítódással, milyen szemüvegen át nézzük a világot. Ha a rosszat keressük, a rosszat fogjuk észrevenni; ha a jóra figyelünk, akkor a jót. Tegyünk egy egyszerű próbát! Arra számítunk, hogy az úton haladva egy fehér autóban szembejön velünk hamarosan valaki, akit látnunk kell. Meg tudjuk mondani vajon az út végén, hogy hány piros autó jött velünk szembe? És ha az illető, akit látni akarunk – történetesen valamiért – egy piros autóval jön, észrevesszük-e? Biztos? Annyira könnyen, mintha a fehérrel jönne? Ugye, belátható: elsősorban azt vesszük észre, amire figyelünk. Ha azzal a várakozással kezdjük a napot, hogy mi minden jót tartogat számunkra, akkor azt fogjuk meglátni, de ha a rosszakat várjuk, azokat vesszük majd észre. A mindig rosszra számító emberre mondják, hogy a sajtban is csak a lyukat látja. 

Ha olyan a beállítódásunk, hogy a jót várjuk, azt akarjuk számon tartani, hogy milyen jó dolgok történnek velünk, még a legnehezebb élethelyzeteket is átvészelhetjük. Találkoztam egyszer egy idős emberrel. Úgy kilencvenéves volt akkoriban. Ő mesélte, hogy életéből tíz évet töltött ítélet nélkül, koholt vádak alapján a Gulagon, a hajdani Szovjetunió büntetőtáborában. Ott alkalmazták néhányan azt a túlélési technikát, hogy naponta versenyeztek, hogy ki hány apró örömöt tud összegyűjteni. Ott, a mínusz negyven fokban, a legnagyobb reménytelenségben. És mivel egész nap arra koncentráltak, hogy hány örömről tudnak majd este beszámolni, már idejük sem maradt – ahogy ő mondta – sajnálni magukat embertelen körülményeikért. Ez az idős ember volt az egyik legéletvidámabb, legnagyszerűbb ember, akit valaha láttam. Nagyon sokat adott nekem a példája, a történetéből pedig rengeteget tanultam. Hol van a szibériai büntetőtábor iszonyata ahhoz a néhány nehézséghez képest, melyet akkor kell elviselnünk, ha kilépünk a kényelmi zónánkból, hogy megkeressük saját kincseinket?! És mégis hányszor érzünk kísértést, hogy feladjuk ezt a nagyszerű kincskereső expedíciót.

Zöldségnap

 

Mángold színes-fűszeres rizzsel

Hozzávalók: 80 dkg mángold, 40 dkg rizs, 5 dkg vaj, 1 evőkanál olaj, 4 gerezd fokhagyma, 2 kávéskanál kurkuma, 1 kávéskanál chat masala (indiai fűszerkeverék), egy kiskanál pirospaprika-krém, só, 1 evőkanál citromlé, bors, fél kiskanál méz. .

Elkészítése: A rizsből a sóval és az olajjal a szokásos módon párolt rizst készítünk. A mángoldlevelekből kivágjuk a fehér levélnyelet, és feldaraboljuk. A vaj felét felolvasztjuk, belezúzzuk a fokhagyma felét, és gyors tűzön megpároljuk a mángoldlevél fehér részét. Sóval, borssal, 1 kávéskanál kurkumával, egy csepp mézzel, és citromlével ízesítjük. Ha kész, kivesszük a serpenyőből, és ugyanabban az edényben a maradék fokhagymával és vajjal a levél zöld részét is megpároljuk. A rizst három részre osztjuk, egy részét fehéren hagyjuk, a második részt a paprikakrémmel ízesítjük, a harmadik harmadát a chat masala-val és kurkumával. A színes hozzávalókat ízlésünk szerinti módon elrendezzük tálaláskor. Csípős téli savanyúság is illik hozzá. 

A tizennyolcadik lépés ajánlata, hogy esténként vegyük számba az eltelt nap örömeit, s ezekkel a tudatunkban aludjunk el, így a napunk is, az álmunk is nyugodtabb lesz. A nyugalom és a jó alvás egyaránt támogatja az ideális testsúly kialakulását, így nagyon hasznos, ha naponta készítünk örömgyűjteményt.

 Holnap folytatjuk.

Szűzpecsenye tarlórépával és mángolddal

A múltkor a (pécsi) vásárcsarnokban láttam meg. Hogy honnan ugrott be, hogy ez az óriáskarfiolra emlékeztető lilás micsoda a tarlórépa, fogalmam sincs, de valahonnan beugrott. (Hány ilyen dolog lehet bennünk, amiről nem is tudjuk, hogy tudjuk?)

Az mindenesetre egészen biztos, még soha nem ettem azelőtt. Gondoltam, éppen itt az ideje. Azt mondta az árus, hogy itt termeli Kozármislenyben, s lesz egész télen. Volt még mángoldja is, mint mondta az idén az utolja, hát hoztam abból is.

Arra gondoltam, hogy a lehető legegyszerűbben készítem el, hogy ismerkedjek a természetével. Így lett belőle vajon párolt tarlórépa. Naaaaagyon jó lett. A mángolddal és a szűzpecsenyével kitűnő együttest alkotott.

Hozzávalók: Szűzpecsenye, tarlórépa, mángold, vaj, só, bors, fokhagyma, citrom.

Elkészítése: A szűzpecsenyét kb. 1 cm vastag szeletekre vágtam, sóztam, borsoztam, vajon kisütöttem pár percig sütve mindkét oldalát. A tarlórépát kb. fél cm vastagságúra felszeleteltem. A szeleteket, sóztam, borsoztam, s pár perc alatt aranybarnára sütöttem a forró vajban. Az olvasztott vajba fokhagymát húztam, s ebben fonnyasztottam meg a mángold Tálaláskor egy kis citromot csepegtettem a tarlórépára, és egy is citromhéjat is reszeltem rá.

Telitalálta volt ez az elkészítési mód! Enyhén kesernyés íze volt a répának, engem kicsit a keserűgombára emlékeztetett. De nálunk közkedvelt ez az íz. Mivel nagy kedvelője vagyok a csípősnek is, megkóstoltam egy kis csípős paprikakrémmel is. Nem bántam meg.

Az eMpszi besorolása szerint a tarlórépát és a mángoldot is semleges zöldségnek vesszük. Így kiválóan alkalmasak húsok mellé köretnek.

(Természetesen semleges mivoltuknál fogva magas keményítő tartalmú ételekkel is jó kombinációt alkotnak, de erről majd más alkalommal írok.)

A fenti összeállítás hibátlan húsnapi fogás.