332. Zöldségnapra: Sülttök-krémleves pirított tökmaggal

 Ez nem is annyira receptajánlat sokkal inkább egy próba, melyben felhasználtam két nyári kísérleti készítményemet: az ételízesítőt és a zölddiós olajat. Elsősorban azért írom le, hogy nekem megmaradjon, és tovább tudjam fejleszteni. De a saját kísérleti készítményeimet más „normális” dologgal helyettesítve, érdemes megkóstolni ezt a levest így tökszezonban. 

Szóval először a zölddiós olaj készült el. Mégpedig úgy, hogy június első felében, amikor már nagyok voltak a diók a fán, de még nem keményedett meg a zöld burokban a csonthéj, három-négy pofás kis zölddiót megszurkáltam villával, és 2,5 dl hidegen sajtolt egerági napraforgóolajba beáztattam egy kanál só kíséretében. Naponta megrázogattam, két hét múlva leszűrtem, azóta hűvös, sötét helyen vár a felhasználásra. Azért nem írom le ezt most pontosan, mert úgysincs itt az ideje, hogy ilyesmit készítsünk, majd júniusba térjünk vissza rá. De helyettesíthetjük ezt pl. tökmagolajjal vagy valami egyéb kedvünkre való olajjal. 

A másik „attrakcióm” a saját ételízesítő. Amit úgy készítettem, hogy a zöldségleves készítésénél használatos arányban sárgarépát, petrezselyemgyökeret, zellert, vöröshagymát, fokhagymát összevágtam, összekevertem és húsdarálón ledaráltam, apróra vágott petrezselyemzöldjét tettem még bele, és a napon megszárítottam. Addig gondolkoztam rajta, hogy mennyi sót keverjek hozzá, míg teljesen elmaradt. Így só nélkül van ez a zöldségdara egy befőttesüvegben. Most kóstoltam meg először. Szerintem használható lett. De majd a tél folyamán kiderül, hogy tényleg jó ötlet volt-e ilyesmit készíteni. Annyi haszna mindenképpen van, hogy gyorsítani lehet így az ételkészítést. Nem kell feltétlenül a zöldségtisztítással foglalkozni az adott pillanatban. Nos, ezt is természetesen helyettesíteni tudjuk zöldséglevessel, zöldség-alaplével, ha meg szeretnénk kóstolni a sülttök-levest. 

Sülttök-krémleves pirított tökmaggal

Hozzávalók: 1 liter víz, 1 evőkanál házi ételízesítő, 20 dkg (hagyományos módon, kimagozva, feldarabolva megsütött) sült tök, 2 gerezd fokhagyma, 2 dkg vaj, 2 evőkanál tejföl, 1 evőkanál zölddiós olaj, só, bors, egy marék hántolt tökmag.

Elkészítése: A vajat felforrósítjuk, és megfuttatjuk benne a zúzott fokhagymát, felengedjük 1 liter vízzel, beleteszünk 1 evőkanál ételízesítőt, sót, borsost is adunk hozzá, felforraljuk, és lassú tűzön negyed órát főzzük. Közben a tököt botmixerrel pépesítjük, hozzákeverjük a tejfölt, hogy sima krémet kapjunk, ezt is megsózzuk, borsozzuk egy kicsit. (Az édes tök jól bírja a sót és a borsot is, a saját ízlésünk dönti el a mennyiséget.) A hántolt tökmagot száraz serpenyőben megpirítjuk. A tökkrémhez annyi levest keverünk, hogy annyira felhíguljon, hogy könnyen a zöldséglébe önthessük. Összeforraljuk, majd tálaláskor rácsöpögtetjük az olajat és rászórjuk a pirított magot.

Semmi új bölcsesség nem jut eszembe, de a régiek megszívlelendők

Akárhogy csűrjük-csavarjuk, mindig oda jutunk, hogy ha jól akarunk lenni, akkor tiszteletben kell tartanunk magunkat, mint figyelemre méltó emberi lényt, és „rendeltetésszerűen” kell bánnunk önmagunkkal. Meg még az került ki győztesen a fontos dolgok közül, hogy érdemes elérhető célokat kitűznünk, vagy legalább is, elérhető, belátható részcélokra bontani a nagy álmainkat is. 

Azt figyeltem meg magamon, hogy sokszor az hiúsította meg egyes elképzeléseimet, hogy nem rögzítettem a célt elég konkrétan. Elhatároztam valamit, aztán keveselltem a várható eredményt, és magasabbra tettem a lécet, addig-addig, amíg a dolog teljesen irreálissá, elérhetetlenné vált. 

Sokszor mondanak butaságot az úgy nevezett bölcsessége, de van, amelyik igen figyelemre méltó. Ilyennek tartom a „Sok kicsi sokra megy!” figyelmeztetést. Ez a jó és a rossz dolgokra éppen úgy igaz. 

Azt mondják, hogy az emberek túlbecsülik, hogy mit képesek elérni egy hónap alatt, viszont azt meg jócskán alábecsülik, hogy mire mehetnek öt év alatt. Persze, egy hónapig még csak kitart a lelkesedés. És, ha ott nem jön meg az eredmény, akkor legtöbben feladják. De ha valamit igazán szeretnénk megcsinálni, akkor miért is nem szánunk rá több időt, több figyelmet, több türelmet? Ha valamiben változni szeretnénk, amitől jobb lenne az életünk, akkor erre a változásra kevés az egy hónap, még az egy év is. Az életminőség javítása folyamatos lehet csak.

Folytatjuk.

322. Húsnapra: Spenótos húslepénykék párolt sütőtökkel

Már régóta terveztem, hogy elkezdek kísérletezni a sütőtökkel. Ma ez jutott eszembe. Viszont  nagyon nehéz volt a tököt reszelni. Ezt legközelebb kihagynám. Lehet, hogy éppen olyan jó lesz ez az étel akkor is, ha kockára van vágva az a zöldség. 

A másik dilemmám, hogy a táblázatomban zöldségnapi ételként szerepel  a sütőtök, de hirtelen csak ez adódott köretnek. Szerintem még belefér a húsnapba, éppen úgy, mint a cékla vagy a sárgarépa. Ha kenyeret nem eszünk hozzá, akkor mindenképpen. 

A bizonytalanságokkal együtt mégis megérdemli ez az összeállítás, hogy  itt lehessen. Azért saját felelősségre ajánlom.

Spenótos húslepénykék

Hozzávalók: 50 dkg darált sertéshús, 50 dkg friss spenót, 1 tojás, 5 dkg vaj, 4 gerezd fokhagyma,  só, bors, olaj a sütéshez. A tálaláshoz kevés petrezselyemzöldje és reszelt füstölt sajt.

Elkészítése: A spenótot megmossuk, a vastagabb szárrészeket lecsipkedjük. A leveleket nagyjából összevágjuk, a vajat felforrósítjuk, belezúzunk két gerezd a fokhagymát, és a spentótleveleket átforgatjuk, amíg egy kicsit megfonnyadnak.  Levesszük a tűzről, hozzákeverjük a húst, a tojást, a maradék két gerezd fokhagymát apróra vágva, megsózzuk, borsozzuk. Felforrósítjuk az olajat és a masszából kis lepényeket halmozunk a forró zsiradékba, majd a másik felüket is megsütjük. Leitatjuk róluk a felesleges olajat. Apróra vágott pertezselyemzölddel és reszelt füstölt sajttal megszórva tálaljuk.

Párolt sütőtök

Hozzávalók: 0,5 kg sütőtök lereszelve, 5 dkg vaj, 2 gerezd fokhagyma, 2 evőkanál almaecet,  só, bors,

Elkészítése: A felforrósított vajba belezúzzuk a fokhagymát, beletesszük a tököt, pár percig pároljuk, sózzuk, borsozzuk, az ecettel ízesítjük.

Inkább a korom

A koromat bármikor bárkinek szemrebbenés nélkül elárulom. Onnan jutott ez eszembe, hogy éppen ma lettem ötvenkét éves, és egyáltalán nem érzek késztetést, hogy eltitkoljam, vagy kevesebbet mondjak. Sokaknak azonban nagy stressz ezt megmondani. És sajnos/hála Istennek nem is értem, hogy miért.  Viszont soha senkinek nem vagyok hajlandó megmondani, hogy hány kiló vagyok. Sem régebben sem most. És fogalmam sincs, hogy miért van ez így. Bár… bár… ha jól belegondolok, van egy elég rossz emlékem még gyerekkoromból, amikor még szemrebbenés nélkül megmondtam, és úgy emlékszem, hogy valami csúfolásáradatot indítottam el ezzel. Nyilván nagyon rossz volt, ha még mindig lefagyok a gondolatra is, hogy a hány kiló vagy kérdésre válaszolnom kell. Nagyon sok cselekedetünk mozgatója valami régi fájdalom. Valami, amikor kegyetlenek voltak velünk. Ha ez csak ennyi, hogy nem mondjuk meg, hány évesek vagy hány kilósak vagyunk, azzal még együtt lehet élni. De vannak ennél sokszor komolyabbak is. Olyanok, melyek megkötöznek, lefagyasztanak. Azért mondom mindezt, mert sokszor eszembe jutott már, hogy annak is lehetnek ilyen homályba vesző okai, ha valaki képtelen lefogyni bármennyire is igyekszik. Ilyenkor minden kísérlet olyan kínzás, mint elárulni a kimondhatatlant. De megoldás mindig van. Érdemes végiggondolni.

Folytatjuk.

197. Tésztanapra: Tökcicege piszkemártással

Piszkemártást nálunk hagyományosan főtt húshoz készítettünk. De ha figyelünk az ételtársításra nem a legjobb ötlet gyümölcsmártást enni a húshoz. A gyümölcsmártások az eMpszi étrendje szerint a tésztanapi ételek közé tartoznak. Ezért elgondolkoztam rajta, hogy mi is lenne finom a tésztanapi dolgok közül a piszkemártáshoz. A cicege jutott eszembe. De aztán az is, hogy a nyári meleg még indokoltabbá teszi, hogy alacsonyabb kalóriatartalmú ételeket együnk. A tönknek alacsonyabb a kalóriatartalma, mint a krumplié, és éppen szezonja is van a töknek. Ezért könnyen adódott, hogy megnézzem, mi is jönne ki abból, ha a cicegében a krumplit tökre cserélném. De mivel a tök nem éppen karakteres zöldség, gondoltam, egy kis szurokfűvel határozottabbá teszem az ízét.

Tökcicege

Hozzávalók: 1 közepes spárgatök (kb. 1,2 kg), 20 dkg liszt, 4 tojás, 2 kávéskanál só, 1 kiskanál cukor, 1 kávéskanál bors, 1 evőkanál apróra vágott szurokfű (oregánó) 4 gerezd fokhagyma, kb. 1 dl olaj a sütéshez.

Elkészítése: A tojást a sóval, borssal, cukorral, szurokfűvel, zúzott fokhagymával kikeverjük. A tököt meghámozzuk, a magházát kikaparjuk, majd a tököt legyaluljuk. Összekeverjük a fűszeres tojással és a liszttel. Kis adagokat halmozunk a forró olajba, melyeket (a rácsos tálalólapáttal, villával) ellapítunk. Mindkét oldalukat kisütjük, a felesleges olajat leitatjuk róla.

Piszkemártás

Hozzávalók: 40 dkg piszke (egres), 8 dl víz, 4 evőkanál liszt, 8 evőkanál tejföl, 4 evőkanál cukor, 1 kávéskanál só, 1 kávéskanál őrölt szegfűszeg, 1 kávéskanál őrölt fahéj.

Elkészítése: A gyümölcsök szár- és virágmaradványait lecsipkedjük, s a cukorral, sóval, a fűszerekkel a vízben kb. 20 perc alatt megfőzzük. A lisztet a tejföllel simára keverjük, és apránként, kevergetve könnyen önthetőre hígítjuk a gyümölcs főzővizével. Majd a felhígított habarást a főtt gyümölcshöz öntjük, s egy-két percig kevergetve forraljuk.

Állat!

Ha figyelünk magunkra, észre fogjuk venni, hogy mi az, ami az evésen kívül még megnyugtat. Erre általános szabály nincs, hiszen van, ami az egyik embernek enyhülést hoz, a másikat viszont még tovább bosszantja. A lényeg, hogy mindannyiunk életében vannak olyan tényezők, melyek az evés mellett alkalmasak arra, hogy egy kicsit le tudjunk higgadni, ha valami felzaklatott. 

Én például szeretem az állatokat. Ha a kutya vagy a macska a közelemben van, nagyon gyors megnyugvást jelent valami bosszúságból, ha egy kicsit simogatom valamelyiket. Az állatok annyira kedvesek, és szinte érzik, ha valami bajom van, mert akkor még nagyobb szeretettel reagálnak a simogatásra. 

Hadd meséljem el az ezzel kapcsolatos legmegrázóbb élményemet. Elég robbanékony természetem van, és előfordul, hogy ha kihoznak a béketűrésből, akkor kiabálni kezdek. Tudom, hogy ez nem jó megoldás, de még minden javulási kísérletem ellenére előfordul velem az ilyesmi. Egy alkalommal (már jó régen történt) talán valamelyik gyerekem verte ki nálam a biztosítékot, a lényeg, hogy magamból kikelve üvöltöttem a konyhában. Volt akkoriban egy nagyon kedves nősténymacskánk, aki erre a helyzetre úgy reagált, hogy felágaskodott és átölelte a lábamat, mintha azt akarta volna mondani, hogy ezt most hagyjam abba, inkább vele foglalkozzam, akkor majd jobban leszek. Sok éve történt, de még most is meghatódok ettől az emléktől. Igaz, nem sok ilyen macska lehet a földön. Volt akkoriban két kutyánk is és még rajta kívül másik macska is, de ő volt a főnök. Hogyan érte el, nem tudom, de így volt. Ha a kutyák összeverekedtek, akkor képes volt közéjük ugrani úgy, hogy mind a két kutya megjuhászodott, és elsomfordáltak.

No, lám, nem is erről a cicáról akartam mesélni, de még az is jólesett, hogy visszaidéztem ezt az emléket. Úgy egyébként meg arról jutott ez eszembe, hogy éppen most romlott el az egyik redőny (jelzem „ötven fok” van), megakadt és nem lehet leengedni, és ezen úgy felbosszantottam magam, ahogy kell. De szerencsére itt van a közelemben a Kutyatáp nevű macskám, megsimogattam, s olyan aranyosan reagált (nem csoda, hiszen az előbb szóbahozott Cinike fia), hogy máris lehiggadtam annyira, hogy képes voltam a dühöngés helyett a megoldásra koncentrálni. 

Persze, nem mindenki szereti az állatokat, neki nem ezt a módszer ajánlom. Viszont mindenki megtalálhatja a saját életében azt a dolgot, ami a macskához hasonlóan megnyugtathatja, és mégsem étel, szesz vagy cigaretta, de még csak nem is egy szem nyugtató. Lehet ez mondjuk valamilyen mozdulatsor, egy kép, egy parti pasziánsz vagy néhány mondat valakivel. A példatár végtelen lehetne. 

Holnap folytatjuk.

192. Zöldségnapra: Tökpörkölt tárkonyos vöröslencsével

Kutyameleg van. Legszívesebben csak egy kellemes vízparton üldögélnék, úszkálnék a hűs hullámokban. Igazából ebben az időben könnyebb kevesebbet enni. Sok kalóriára meg végképp semmi szükségünk. A tökpörköltben valóban nincs sok kalória. A tárkony savanykás íze is üdítő. De a legjobb ebben az ételben, hogy szinte pillanatok alatt kész, nem kell sokáig ácsorogni a konyhában miatta. 

Tökpörkölt

Hozzávalók: 1 közepes tök (kb. 1.2 kg) 1 fej hagyma, 1-2 zöldpaprika, 1-2 paradicsom. (hagyma, paprika, paradicsom 10-10 dkg), 1 evőkanál zsír, 1 evőkanál őrölt pirospaprika, só.

Elkészítése: A hagymát apróra vágjuk és a zsíron dinsztelni kezdjük. hozzáadjuk az apróra vágott zöldpaprikát is. A tököt meghámozzuk és kockákra vágjuk. Ha még nem kemény a magjának héja, akkor a magot és magházat is beletehetjük az ételbe. A hagymás, paprikás alappal a tököt puhára pároljuk. Az utolsó öt percben hozzáadjuk az őrölt pirospaprikát (lehet csípős is) és a nagyon apró kockákra vágott paradicsomot.

Tárkonyos vöröslencse

Hozzávalók: 40 dkg vöröslencse, 1 evőkanál olaj, 8 dl víz, 2 gerezd fokhagyma, só, 1 evőkanál friss apróra vágott tárkony.

Elkészítése: Az olajat megforrósítjuk belezúzzuk a fokhagymát, beleszórjuk a lencsét, és pár percig kevergetjük a forró fokhagymás olajon. Megsózzuk és felengedjük vízzel. Lassú tűzön fedő alatt addig főzzük, míg a vizét elfövi. Akkor levesszük a tűzről és hozzákeverjük a tárkonyt.

Az alázatról

Sokszor gondolok arra, hogy a siker egyik fontos hozzávalója az alázat. Az alázat eléggé elavultnak tűnő szó, és nagyon könnyű összekeverni az alázatossággal. Ez utóbbi tényleg negatív tulajdonság, mely álságos viselkedésre utal. Az alázat – az én értelmezésemben – a beképzelt, önhitt, lenéző, megszóló viselkedés ellentéte. Alázat kell ahhoz, hogy észrevegyük a fontos dolgokat. És ahhoz, hogy a saját önbecsülésünket ne a mások sárbatiprásával (megszólás) igyekezzünk növelni. Attól nem lesz világosabb egy teremben, ha elfújjuk a másik gyertyáját, hogy a miénk fényesebbnek tűnjék. 

Gyakran lyukra fut, árnyékra vetődik, aki híján van az alázatnak, elhamarkodottan alkot ítéletet. És akkor csak újból sérül az önbecsülés. És a sérült önbecsülés sok sötét dologra képes. Úgyhogy nem jófiúságból, hanem igazán jól felfogott érdekből érdemes végiggondolni ezt az alázat – pökhendiség dolgot. 

Holnap folytatjuk.

Sülttök-krém

Hozzávalók: 0,5 kg sütni való tök, 2,5 dkg vaj, 3 gerezd fokhagyma, 1 kiskanál só, 0,5 evőkanál pirospaprikakrém (lehet csípős), 0,5 kiskanál szerecsendió, kb. 1 dl víz.

Elkészítése: A tököt feldaraboljuk, a magját kikaparjuk és közepes tűzön puhára sütjük. A vajat felforrósítjuk, s belezúzzuk a fokhagymát. A tök héját lehúzzuk, s a fokhagymás vajra tesszük. krumplitörővel v. botmixerrel krémesítjük. Annyi vizet adunk hozzá, hogy lágy, de nem folyós állagú legyen. Sóval, a paprikakrémmel, a szerecsendióval ízesítjük. Összeforraljuk. Tálaláskor tejfölt is adhatunk hozzá.

Az ételtársításra figyelő étrendben zöldségnapi és tésztanapi étel is lehet. Adhatjuk sültkrumpli mellé egy kis tejföllel zöldségnapi melegételként, jól illik hozzá valami téli savanyúság. Pirítóson egy kis petrezselyemzöldjével, feketeretekkel remek tésztanapi vacsora lehet egy jó tea társaságában.