67. lépés: A semleges ételek napja

No, még ez is! – gondolhatja joggal minden kedves olvasó. :) Nem volt még elég ennyi szabály, jótanács, kiosztott ész, most még itt van ez is. A semleges ételek napja… 

Hmmm… Igen, eddig ilyen nem volt, ezt most találom ki fokozván az eddigieket. Most ugyanis hamvazószerda következik. Ez a keresztény hagyományban szigorú böjti nap. Ezzel a nappal kezdődik a húsvét előtti negyven napos nagyböjt. A néprajz tanúsága szerint ekkor egyes vidékeken hamuval súrolták ki a főzőedényeket, hogy még véletlenül sem maradjon zsír bennük. A katolikus templomokban pedig ilyenkor elégetik az előző évi szentelt barkát és ennek hamujával rajzol keresztet a pap az hívek homlokára az „Emlékezz, ember porból vagy, és porrá leszel!” mondat kíséretében a bűnbánat jeleként, a testi örömöket előtérbe helyező farsang után egy spirituálisabb időszak kezdetén.

No, de ez nem vallási blog – mondhatná joggal bárki. Valóban nem az. De annyit azért érdemes megjegyeznünk, hogy a vallási szabályok  az emberekért születtek. Istennek nincs szüksége ilyen szabályokra, az embernek annál inkább. Bizony nagy szükségünk van néhány pillanatnyilag nem túl kellemes, ám hosszabb távon hasznos dologra. Ilyen a mértékletesség gyakorlása, bizonyos önkorlátozó cselekedetek. Ezeket nem annyira könnyű megtartani, hiszen nem pillanatnyi és látványos a hasznunk belőlük, sokkal inkább az a szerepük, hogy megóvjanak bennünket bizonyos dolgoktól, például a függőségektől, a földhözragadtságtól, a testi-lelki elnehezedéstől. Fizikai edzés nélkül elrenyhül, elerőtlenedik a test. Az önfegyelem, az alkalmankénti önkorlátozás pedig lelki edzés, és így a nagyobb lelkierő generátora. A lelki erő - épp úgy mint a fizika - a jól létünk feltétele. 

Ezért én a holnapi húsnap helyett – a hamvazószerdára való tekintettel - javaslok egy semleges ételek napját. Már csak azért is, mert egy-egy ilyen nap többször is hasznos lehet. Az ételeink alapanyagai között a semleges zöldségeknek a legkevesebb a kalóriaértéke. És nem feltétlenül az fontos, hogy kalóriasűrűség egy-egy étkezésen belül legyen ideális, az a kívánatos, hogy kb. egy héten belül érje el a hasznos átlagot. Ha vannak alkalmak, amikor többet eszünk a kelleténél, másnap tarthatunk gyümölcsnapot, de ha már ehhez nincs kedvünk, hasonlóan hatékony lehet egy-egy ilyen nap, amikor az ennivalóinkat csak a semleges növények közül válogatjuk össze. Legyenek ezek friss saláták vagy akár főtt ételek. Lehetnek ezek igényesebbek, rafináltak, de lehet, hogy csak nagyon gyorsan tudunk valami egyszerűt keríteni az itthon lévőkből. 

Tehát húsnap helyett most: semleges ételek napja. (A nagyböjt további húsnapjain pedig tojásos és tejtermékes ételek kerülnek majd ide a blogba.)

Párolt kelkáposzta paprikás tarlórépával

Hozzávalók: 50 dkg kelkáposzta, 30 dkg tarlórépa, 2 fej vöröshagyma, 4 gerezd fokhagyma, 1 kiskanál őrölt köménymag, 1 kiskanál őrölt piros paprika, 1 kávéskanál csípős paprikakrém, só, 2 evőkanál szezámmag, 1 evőkanál apróra vágott petrezselyemzöldje. 4 evőkanál olaj.

Elkészítése: A kelkáposztát vékony csíkokra vágjuk. 2 kanál olajat egy nagyobb edényben felmelegítünk, és belezúzzuk a fokhagymát, átforrósítjuk, majd hozzáadjuk a kelkáposztát is, majd fedő alatt párolni kezdjük. Apránként kevés vizet adunk hozzá, sóval, őrölt köménnyel ízesítjük, s addig főzzük, míg a vastagabb részek is megpuhulnak. Közben a hagymát apróra vágjuk, és a másik 2 evőkanál olajon párolni kezdjük. A tarlórépát meghámozzuk, kis kockákra vágjuk, és a hagymával pároljuk. Apránként – szükség szerint, hogy mindig egy kis leve legyen – vizet öntünk alá. Mikor megpuhult (gyorsan kész), hozzáadjuk a paprikakrémet és a paprikát. Még egyszer átforraljuk. A szezámmagot száraz serpenyőben egy-két perc alatt megpirítjuk.

Együtt tálalkuk a kelkáposztát a tarlórépával, megszórjuk pörkölt szezámaggal és petrezselyemmel.

A 67. lépésben megszületett a semleges ételek napja.Csak emlékeztetőül a semleges ételek:

Brokkoli, cékla, zsenge borsó, fokhagyma, gomba, hagymák, póréhagyma, káposzták, kelkáposzta, karalábé, karfiol, kínai kel, kelbimbó, mángold, padlizsán, paprika, paradicsom, paszternák, petrezselyem, retek, sárgarépa, sóska, spárga, spenót, tarlórépa,  tök,  uborka, zeller, zöldbab,

Vadon nőtt növények: csalán, gyermekláncfű, salátaboglárka, medvehagyma.

Olajos magvak (dió, mogyoró, mandula, mák, napraforgó, tökmag, szezámmag stb. stb.

Zsír, olaj, vaj

Fűszerek , fűszernövények és ízesítők

Gyógynövények

Tejföl és zsíros sajtok fűszermennyiségben! 

 

Holnap folytatjuk.

Harmincadik lépés: Ha nem jó a térkép, eltévedünk, érdemes hát átrajzolni

Könnyen belátható, hogy a körülöttünk lévő világot – a tengernyi információval, összefüggéssel – nem vagyunk képesek egészében felfogni, átlátni. Hogy mégis valahogy eligazodjunk, „térképet rajzolunk magunknak” a valóságról, és ennek alapján tájékozódunk. Hogy mit rajzolunk bele ebbe a térképbe, rengeteg dologtól függ. Leginkább attól, hogy gyermekkorunkban milyen értékrendet tettünk magunkévá, milyen elvárásoknak szerettünk volna megfelelni. A gyerekkori elvárásokat – tudat alatt – egész életünkben magunkkal hordjuk. Van valami belénk ivódott kényszer, hogy megfeleljünk, például, a szüleinknek. Ezt sokszor magunk előtt is tagadjuk, hiszen ahhoz, hogy igazán felnőttnek érezzük magunkat, az kell, hogy saját elvárásaink szerint legyünk képesek élni. De mégis egész életünkben azzal küzdünk, hogy másoknak megfeleljünk. Pedig ez teljesen reménytelen küzdelem… De ezenkívül is számtalan dolog befolyásolja, hogy mit veszünk észre a világból, s mit „rajzolunk bele a térképünkbe”. Nagy szerepe van itt a beállítódásunknak is (annak, hogy jóra vagy rosszra várva szemléljük a dolgokat), a kulturális hátterünknek, az érdeklődési körünknek, a barátaink, ismerőseink véleményének, elvárásainak, és jobb esetben saját céljainknak, értékeinknek, elvárásainknak.

Azok az emberek tudnak magukon segíteni, akik képesek arra, hogy „átrajzolják a térképüket”. Azaz indokolt esetben meg tudják változtatni a véleményüket a dolgokról. Ez nem könnyű. Többek között az teszi nehézzé, hogy sokan nem látnak különbséget a köpönyegforgatás és az indokolt véleményváltoztatás között. Pedig a kettő ég és föld! A köpönyegforgató embernek valójában nem ismerhetjük a véleményét, mert azt nem árulja el, de lehet, hogy nincs is neki konkrét dolgokról kialakított nézete. Az ilyen ember alapvető tulajdonsága: úgy akar előnyöket szerezni, hogy mindig olyan véleményt hangoztat, amelyik őt kedvezőbb helyzetbe hozza. De tulajdonképpen nem rajzolja át a térképét soha, mert amiről véleményt mond éppen, az neki nem fontos. A fontos számára az, hogy a kimondott – véleménynek tűnő – szövege számára nyereséget hozzon. Ezzel szemben a valódi véleményváltoztatás oka az lehet, hogy olyan újabb dolgok jutnak tudomásunkra, melyek ismeretében új hozzáállást kell kialakítanunk, új döntést kell hoznunk. Vannak gyakorlati dolgok, melyekben ezt ésszerűen belátjuk; bosszankodunk ugyan, de – mivel nincs választásunk – új döntést hozunk. Ha például törölnek egy járatot, mellyel utazni szerettünk volna, átszervezzük az utunkat, hiszen nem is tehetünk mást. Hiába gyártunk elméleteket, az a járat nem indul, és kész! De azokban az esetekben, ahol nincs ilyen kényszer véleményünk megváltoztatására, „csak” a józan ész, már sokkal nehezebben változtatunk. Ha sok éven keresztül volt egy szokásunk, amiről kiderült, hogy rosszat hoz számunkra, hajlamosak vagyunk inkább azt megkísérelni, hogy a környezetünket megváltoztassuk – teljesen reménytelenül –, mint hogy mi magunk változzunk. 

Zöldségnapra: 

Kelkáposzta-főzelék

Hozzávalók: 1 kg kelkáposzta, 4 db közepes krumpli (szétfövős), 5 dkg vaj, 4 gerezd fokhagyma, só, őrölt kömény.3 evőkanál tejföl a tálaláshoz.

Elkészítése: A kelkáposzta nem szép leveleit leválasztjuk, a ha fásnak látjuk a torzsát vagy az egyes levélereket, akkor azt kivágjuk, a káposzta többi részét ujjnyi csíkokra vágjuk. : A krumplit meghámozzuk, kockákra vágjuk. A vajat felolvasztjuk, belezúzzuk a fokhagymát, beletesszük a káposztát, jól átforgatjuk, majd a krumplit is. sóval, őrölt köménnyel ízesítjük. Kevés víz hozzáadásával puhára pároljuk. Az elpárolgó vizet mindig pótoljuk annyira, hogy lé is legyen a zöldségek alatt. Mikor a krumpli megpuhul, akkor levesszük a tűzről, és botmixerrel vagy villával a főzelék egy részét pépesítjük, hogy a szokásos főzelékállagot kapjuk. Tálaláskor tejfölt is adhatunk hozzá.

(Megjegyzés: Ez a főzelék így készítve a krumpli miatt zöldségnapi étel. De főzhetjük krumpli nélkül is, úgy semleges, tehát hús mellé is adhatjuk. Aki pirosan szereti a főzelékeket, természetesen őrölt paprikát is tehet rá.)

Gombapörkölt

Hozzávalók: Egy kg gomba, 2 fej vöröshagyma, 2 gerezd fokhagyma, 1 csapott evőkanál zsír, 1 evőkanál őrölt pirospaprika, só, bors, őrölt kömény. Tálaláshoz tejföl (elhagyható.)

Elkészítése: A hagymát megtisztítjuk, apróra vágjuk és a zsíron dinsztelni kezdjük, belezúzzuk a fokhagymát is.  A gombát leöblítjük, megtöröljük, a tönkje végét levágjuk, és felszeleteljük. A dinsztelt hagymára tesszük, jól átkeverjük, és a hagymával együtt dinszteljük tovább. Sózzuk, borsozzuk. Ha már egy kis levet engedett a gomba, hozzáadjuk az őrölt paprikát is. S kb. 20 perc alatt készre főzzük. Tálaláskor ízlés szerint tejfölt is adhatunk mellé.

(Megjegyzés: A gombapörkölt semleges étel. Főzelékekkel, tésztával, krumplival, puliszkával, rizzsel egyaránt fogyasztható.)

A harmincadik lépésben a változás egyik feltételéről, a „térképünk átrajzolásáról” beszéltünk. A világ sokkal több, mint amennyit fel tudunk fogni belőle, de mindig lehetnek új szempontjaink. A változás lehetősége adott, rajtunk múlik, hogy élünk-e vele.  

 

Holnap folytatjuk.

A hetedik lépés: A méredzkedés

Ma nagyon sok mondanivalóm van. Hiszen amit most írok, azt szombatra írom. Jó, ha van a héten egy olyan nap, amikor a többi naphoz képest egy kicsit többet foglalkozunk magunkkal. Az én életritmusomban erre a szombat volt az alkalmas, ezért én ezt a napot választottam erre.

Ezen a napon minden reggel elővettem a centit és a mérleget, és átélhettem a hét fénypontját, azt, amikor szembesülök az elért eredményemmel. Ezt javaslom nektek is, hogy legyen egy ilyen napotok. Én a szombatra szánt bejegyzésekben fogok erről írni alkalmanként. Ha tudod ezt a napot választani, akkor jól együtt tudunk haladni.

A következőket javaslom: Fogjunk egy mérőszalagot, és mérjünk meg magunkon néhány körméretet!

Mellbőség, mell alatti körméret, derékbőség, csípőbőség, a csípőnk alatt, a combtövünknél, a testünk kerülete (a „bricsesznél”), egyik combunk kerülete a legvastagabb résznél, a vádlink kerülete, a bokánké és a karunk bősége, annak legvastagabb pontján. Engedjük lazára a centit! Semmi értelme nem lenne annak, ha most feszesre vennénk, sőt, a későbbi eredményeinket kisebbítenénk vele. Írjuk fel ezeket a mért helyeket és a mért számokat! És ha van mérlegünk, és rá is tudjuk magunkat szánni, akkor mérjük meg a súlyunkat is! (Később örülni fogunk neki, ha most megtesszük). Most adjuk össze az összes számot! Nem baj, hogy centit adunk össze kilóval. Az így kapott szám legyen a 100%, más nézőpontból a kiindulópont a 0. Ehhez tudunk majd viszonyítani később.

A füzetünkbe rajzolhatunk is egy táblázatot. (Mondjuk, valami ilyesmit, de lehet sokkal szebbet, mint amilyent én rajzoltam :) :) :) )

Egymás alatt sorakoznak a hetek 1-től. A vízszintes cellákban pedig: s= súly, m= mell, ma= mell alatt, d=derék, cs=csípő, ct= combtő („bricsesz”), c=comb, v=vádli, b=boka, k=kar, ö=összesen.

Az egyes cellákba írjuk be a mért adatokat! A végére meg, az összesenhez ezek összegét. Nem baj, hogy centit adunk össze kilóval, hiszen ez csak egy mérőszám.

Ha hetente ismételgetjük a mérést, akkor örömmel láthatjuk a változást, és az így csökkenő számból tudunk szépen lefelé ívelő grafikont rajzolni.

Biztatásul ideteszem az én kissé viseltes grafikonom fényképét, melynek alakulása olyan sok örömet adott nekem szombatonként annak idején.

Az is nagyon hasznos, ha készítünk egy Innen indultam lapot.

Ide írjuk fel az induló adatainkat! Hagyjunk helyet annak, hogy majd az elérendő célt is ideírhassuk! (Majd beszélünk még erről, csak így egyszerre túl sok lenne mára.) Jegyezzük le az érzéseinket, azt is, hogy milyen gondolatokkal, elhatározásokkal indulunk erre az útra!

Jó, ha van egy fényképünk az induló állapotunkról. Én alig tudtam összevadászni magamról „ilyen volt” fényképet, s már bánom. Jobb híján a jogosítványomat (készült 2004-ben) fényképeztem a személyigazolványom (készült 2009-ben, de mos is érvényes állapot) mellé, hogy néha elmerengjek a megtett úton. Mondhatom, jó érzés. Szóval érdemes minden szépítés nélküli „innen indultam” képet készíteni.

Talán ennyi elég is lesz mára. Pedig még szeretem volna az étlaptervezésről is beszélni, melyet szintén szombatonként csináltam meg. De ezt hagyjuk a következő szombatra vagy valamikor máskorra!

Akkor most nézzük az ennivalót! Holnap tésztanap. A tésztanap az engedmények napja. Ez azt jelenti, hogy ami a tésztanapi ételek között van, az mind ezen a napon ajánlott: tehát a tészták, édes ételek. De ez koránt sem azt jelenti, hogy ezekkel KELL jóllaknunk.

Azt javaslom, hogy ezen a napon is figyeljünk a kalóriasűrűségre. Ezért jó, ha eszünk levest is. Én egy jó kis kelkáposzta-levest készítettem. (Nem tagadom, Vízicsibe kelkáposztás finomságáról jutott eszembe :) ) Utána pedig - mondjuk - legyen palacsinta. Azért éppen ez, mert sokan azt gondolják a 90 naposból kiindulva, hogy a palacsintát száműznünk kell az étrendünkből, mivel van benne tej és tojás, és úgy egyébként sem tartozik a legdiétásabb ételek közé. Ám erről szó sincs. Hiszen az eMpszi étrendje az ésszerűség és nem a laboratóriumi megoldások híve, és nem utolsó sorban pedig az öröm főzése. A palacsintának pedig igen magas a kedveltségi indexe, ha örömmel esszük, ne váljunk meg tőle! Csak egy kicsit gondoljuk át!

Azt nem ajánlom, hogy cukros palacsintákkal lakjunk jól. Én nagyon szeretem a különböző zöldségekkel töltött palacsintákat. A múltkoriban a sárgarépás szerepelt itt a blogon, most meg egy póréhagymást készítettem. Viszont egy kicsit „reformkonyhásan”, csak azért, hogy megmutassam, ezt is lehet, de természetesen nem azt jelenti, hogy így KELL!

Nos nézzük a recepteket:

Kelkáposzta-leves

Hozzávalók: 2-3 dkg vaj, 2-3 gerezd fokhagyma, 1 krumpli, 1 sárgarépa, 1 petrezselyemgyökér, kb. öklömnyi darab kelkáposzta, só, őrölt köménymag, 1 liter víz. A tálaláshoz 1 evőkanál tejföl, esetleg fél citrom leve.

Elkészítése: A felforrósított vajba belezúzzuk a fokhagymát, hozzákeverjük a megtisztított, kockára vágott krumplit, a karikára vágott répákat és a vékony szeletekre vágott kelkáposztát. Lassú tűzön kevergetve kb. 5 percig pároljuk a zöldségeket, majd sózzuk, őrölt köménnyel ízesítjük. Felengedjük vízzel, nagyobb lángon felforraljuk, és a zöldségeket puhára főzzük. Tálaláskor egy kis tejfölt is adhatunk hozzá. A savanykásabb ízek kedvelőinek egy kis citromlét is ajánlok bele.

Pórés palacsinta

Hozzávalók: A párolt póréhoz: 5 dkg vaj, 20 dkg póréhagyma, 1 kiskanál só.

A palacsintatésztához: 20 kg teljes kiőrlésű tönkölyliszt, 1 dl tej, 1 tojás, kb. 3 dl buborékos ásványvíz, 1 kávéskanál só, 1 kiskanál cukor, 8 evőkanál hántolt napraforgómag, a sütéshez 8 kiskanál napraforgóolaj. A tálaláshoz tejföl.

Elkészítése: A pórét vágjuk vékony karikákra és pároljuk meg a vajon.

A tojást a cukorral és a sóval kikeverjük, hozzáadjuk a lisztet, majd apránként a tejet és a vizet. Egy nagyobb palacsintasütőt felforrósítunk, beleteszünk egy kávéskanál napraforgóolajat, és 1 evőkanál hántolt napraforgót. Pár másodpercig pirítjuk a magot kevergetés közben, majd ráöntünk egy leves-merőkanálnyi tésztát. A sütési időnél figyeljünk arra, hogy ez a palacsinta vastagabb a szokásosnál. Óvatosan fordítjuk meg, mert törhet a tészta. Süssük meg a másik felét is. A palacsintákat töltsük meg a párolt póréval. Az adott mennyiségből 8 db palacsintát süssünk.

Ehhez a palacsintához a tejfölön kívül zöldségkrémeket is adhatunk.

Az eMpszi étrendjén a tésztanapnak nagyon fontos szerepe van. Segít kitartanunk a változás útján. Ha szeretjük és kívánjuk az édességet, ezen a napon mindenképpen együnk csokoládét vagy süteményt desszertként. (Ha nem szeretjük, nem kötelező, de ha szeretjük, akkor ne hagyjuk el! ) A zöldséges palacsinták után ez a desszert akár lehet egy édes palacsinta is.

Tehát elérkeztünk a hetedik lépéshez. Itt az ideje, hogy elkészítsük az Innen indultam lapunkat, ehhez pedig el kell végeznünk az első méredzkedést. Ha ezt már korábban megtettük, akkor ez már az első olyan mérés lehet, ahol az elmúlt napok eredményét rögzítjük. Használjuk a kis „kockás” füzetünket!

Holnap folytatjuk.

Tojástekercs kelkáposzta-pürével

Lehet, hogy lassan helyre áll a világ rendje bennem?Megint volt kedvem főzés közben fényképezni. És ennek igen örülök. Mert nagyon jól érzem magam ilyenkor.

Megint az volt a kérdés, hogy mi is legyen az ebéd, Kaptunk egy szép kis kelkáposztát, és tojás is volt itthon elég sok. Adódott a válasz, legyen kelkáposzta-főzelék tükörtojással. Igen, de semmi kedvem nem volt ehhez.

Az jutott eszembe, hogy régen sokszor csináltam tojástekercset. már csak halványan emlékeztem, hogy hogy is készül, de ahogy hozzáfogtam, lassan előjött a recept.

Hat tojás fehérjéből habot vertem egy kiskanál sóval. Amikor elég kemény lett a hab, hozzáadtam a sárgáját, s tovább vertem a habot. Beletettem hat kanál lisztet, végül hat kanál tejfölt. Szépen összedolgoztam. Egy serpenyőben forrósítottam egy kis olajat, s öntöttem bele a masszából bőven.

Amikor már a massza alját sültnek ítéltem, egy tortalapát segítségével feltekertem.

És az üresen maradt helyre újabb masszát tettem.

Ismét feltekertem, úgy, mint az előbb.

Az újabb massza következett.

Ezt a műveletet ismételgetve készült el a tojástekercs.

Már nagyon régen gyakoroltam ezt a dolgot, ezért a tekercsem külalakja némi kívánnivalót hagyott maga után.

De most, hogy eszembe jutott ez az étel, máskor is megcsinálom majd, és újból belejövök, remélem.

Még a tojássütés előtt kelkáposztát apróra vágtam, és kevés vízben feltettem főni. Sóval, őrölt köménnyel ízesítettem, s belezúztam pár fokhagymát.
Amikor megpuhult a káposzta vastagabb része is, levettem a tűzről, hozzáadtam 3-4 deci tejfölt és összeturmixoltam. Egy kis apróra vágott rozmaringgal és citrommal tettem még érdekesebbé az ízét. Ezt a kelkáposztapürét adtam a felszeletelt tojástekercs mellé.

Az eMpszi étrendje szerint ez a kelkáposzta-püré semleges étel, azaz akár hús- akár zöldség- akár tésztanapi ételek mellé adható köretnek. A tojástekercs már jobb kérdés. Nem igazán iskolapéldája a szétválasztásnak. Hiszen sok tojás van benne, ami fehérjenapi étel, és van benne liszt is, ami tésztanapi. Viszont ez a lisztmennyiség nem olyan jelentős, belefér a két kis szelet kenyér mennyiségébe. Vegyük úgy, hogy tojásétel, és akkor legyen húsnapi koszt.
Itt azonban megjegyzem, hogy a tésztanap gyakorlatilag az engedmények napja, Erre a napra betehetjük azokat az ételeket, melyeket szeretünk, de nem nagyon férnek bele az ételtársításba. Ezért, ha úgy jön ki a lépés, egy tojástekercs jól megfér a tésztanappal is.