107. Gyümölcsnapra: Epres banánkrém – csak az illúzió kedvéért + Mindent a maga idejében

Citromízű, akarom mondani eperízű banán nincsen banánfán meg egyébként sem, pedig reménykedtem benne. Annyira csábítottak az eprek hetek óta piacon, de hősiesen ellenálltan. Hát most elgyengültem, és amit kaptam, azt meg is érdemeltem. Ha ennyi eszem volt, hogy áprilisban epret vettem, akkor ez jogosan járt ki nekem: Mindent a szemnek, semmit a szájnak! No, jó, valamit azért…, egy icipici változatosságot, legalább színben. Almával, banánnak csöpp citrommal turmixoltam össze néhány epret, párat meg apróra vágva kevertem bele, egy kis mentalevéllel a teraszon üldögélve azért elhozta az eper ígéretét …majd, ha eljön az ideje, akkor… Ha nem arra számítottam volna, hogy epret fogok enni, azt hiszem, sokkal jobban ízlett volna.

Mindent a maga idejében

Mi más is juthatott volna eszembe ma erről az epres dologról, mint ez. „Mindennek megvan az órája, és minden szándéknak a maga ideje az ég alatt”. Lehet türelmetlenkedni, sürgetni a dolgokat, idő előtt várni az eredményt, a termést, csak nem érdemes. Lehet idő előtt is követelni valamit, mit az áprilisban az epret, csak nem kell rajta csodálkozni, ha nem azt kapjuk, amit vártunk.

Éveken keresztül képesek vagyunk magunkkal úgy viselkedni, mint egy durvább rabszolgahajcsár, vagy annyira sem figyelünk magunkra, mint egy hulló falevélre, de azt simán elvárjuk, hogy zökkenőmentes legyen a „működésünk”. Aztán, ha mégis belátjuk, hogy változtatnunk kellene, sőt el is elhatározzuk, hogy változtatunk, járunk is már úton egy-két napig, talán még egy-két hétig is, de gyorsan megállapítjuk, hogy semmi értelme, hiszen „semmi nem változott”. Akkor most minek erőlködjünk, minek reménykedjük? Nos, ha áprilisban még nem is olyan finom az eper, mint amilyenre számítunk, ez nem azt jelenti, hogy ezek után már nem is érdemes reménykedni az eper ízében. Ha van türelmünk kivárni az időt, meglesz a jutalmunk.

De ha még nincs is itt a végeredmény ideje, akkor is eldönthetjük, hogy az újdonságból örülünk annyinak, amennyinek lehet, itt most az eper színének, az íz halvány ígéretének, vagy bosszankodunk rajta hogy már akarjuk az „igazit”, de még nem kaphatjuk meg, amit akarunk. Választható ez is, az is, kinek-kinek a kedve szerint.

Holnap folytatjuk.