57. lépés A konyhamalac-jelenség

Főként a családanyák ismerik nagyon jól azt a helyzetet, amikor azzal a címszóval, hogy sajnáljuk kidobni az ételt, megesszük a maradékokat. Nem vagyunk már éhesek, de megesszük, hogy ne maradjon. De talán azzal is kezdhetnénk, hogy miért is marad, miért készítünk annyit, hogy maradjon. Ez nagyon nehéz kérdés, és ebben én igazán nem tudom megmondani a jó megoldást, mert ennyi év után még mindig nem sikerült ettől a hibámtól megszabadulnom. 

Valami kényszeres dolog van bennem arra, hogy több étel legyen az asztalon, mint amennyit a jelenlévők meg tudnak enni. Most, hogy ezeket a szavakat írom, most kerül nálam is szem elé ez a kérdés. És talán az lenne a leghatékonyabb, ha együtt gondolkoznánk el rajta, hogy vajon miért is lehet ez. 

És aztán pedig az következik, hogy ha már ott van az az ételmaradék, akkor miért esszük meg kényszeresen. Igen, ételt ne dobjunk ki. Ezt most is vallom. És nem azért, mert „Etiópiában éheznek”, hiszen nem lesz egy etióp családnak sem jobb, ha itt lerontjuk a gyomrunkat. Ne dobjunk ki ételt, mert az pocséklás. Csak azt hiszem, hogy az étel kidobását nem azzal kell megakadályoznunk, hogy túlesszük magunkat. A pocséklást talán már a vásárláskor kéne megelőzni.

Van erre valakinek valami jó módszere?

Gyümölcsnapra: 

  Diós fügegolyó gyümölcskrémekkel

Hozzávalók: 7,5 dkg füge, 7,5 dkg dió, 5 dkg méz.

Elkészítése: A digót és a fügét egyaránt durvára daráljuk, összekeverjük a mézzel, és vizes kézzel kis golyókat formálunk a masszából. Különböző gyümölcskrémekkel tálaljuk.  

 Diós fügegolyó vérnarancsos almakrémmel

1 vérnarancsot egy almával összeturmixolunk, s ezt adjuk a fügegolyó mellé.

Diós fügegolyó banános kivikrémmel

1 banánt 2 kivivel turmixolunk össze ezzel tálaljuk a fügegolyót.

Kombinálhatjuk is a gyümölcskrémeket

Az 57. lépésben arra lenne jó megtalálni a választ, hogy hogyan lehetne megoldani, hogy nem halmozzunk fel az asztalra a kellőnél több ételt, legalább a hétköznapokban ne. Ha meg már megtörtént, akkor hogyan kerülhetnénk el a konyhamalac jelenséget.

Holnap folytatjuk.

Tizenkettedik lépés: Az evéshez való viszonyom tudatosítása

Vízicsibe egyik kommentjében felvetődött a receptekben általam megadott mennyiségek kérdése. Válaszoltam kommentben is, de idemásolom a válasz fontosabb részét:

• Amit ide leírok - ha direkt nem teszek egyéb megjegyzést (mint pl. fejenként), az 4 főre értendő. Hogy miért így írom? Hát nem tudom..., mert általában a szakácskönyvek is így írják, meg mert én ennyit főzök egyszerre általában. (Mert "szegény" itthoniak is erre vannak kárhoztatva :) :) :) ) Meg mert úgy egyébként nekem ebben a receptírásban a mennyiségek megadása a legnehezebb, mert mindig is "csak úgy szemre", "gondolom szerint", "érzéssel" csináltam.

A mai témánk pedig:

Miért is eszünk? 

Ez olyan kérdés, amin nem szoktunk gondolkodni. Miért eszem? Miért? Miért is? Most érdemes egy papírt fogni, és leírni a saját válaszainkat. Most, még mielőtt befolyásolna bárkit, amit mondok. Tehát javaslom, fogjál most egy papírt, és írd le a saját válaszaidat. Miért is eszel?

 

Nos, sikerült? Miket írtál? Ilyesmit?  „Mert éhesek vagyunk. Hogy életben maradjunk. Mert megnyugtat. Mert akkor másokkal együtt vagyunk. Mert szeretünk enni. Mert jók az ízek. Mert enni „kell”. Mert ha nem eszem, rosszul vagyok, megbetegszem…, Mert főznöm kell a családnak. Mert van mit enni. Mert… mert…. Talán a gyümölcsnap is alkalmas arra, hogy erre a kérdésre választ adjunk.

A másik kérdés, mely szintén nagyon furcsán hathat így elsőre, ám mégis nagyon fontos, a változás érdekében:  

Mit jelent az, hogy éhes vagyok? Honnan tudom, hogy éhes vagyok? 

No, ezt most komolyan kérdezem. Nagyon hasznos lenne, ha megfigyelnéd, hogy amikor azt érzed, hogy éhes vagy, mit is érzel valójában. Hogyan lehetne azt szavakba önteni? A testedben hol és milyen érzés van? A gyomrodban van vagy a torkodban, esetleg valahol máshol? Égő érzés vagy görcsös, esetleg egészen más? Egyenletes, egyforma vagy változik? Mi változik? Az érzés helye? Az intenzitása? A jellege? Amikor azt érzed, hogy éhes vagy, milyen mondatot, szót fogalmazol meg gondolatban? Enni kéne? Éhes vagyok?... Eszedbe jut-e valami látvány? Mire gondolsz? Egy konkrét étel képe tűnik fel? A hűtőé? Egy helyszín? Egy íz jut eszedbe? Hogyan változik benned az érzés, miközben ezen gondolkozol?

Talán furcsán hat, hogy ilyesmit kérdezek, mert ezen nem szoktunk gondolkodni, de fontos lenne, hogy megtaláld a saját válaszaidat, mert olyasmiről lesz szó hamarosan, aminek átérzéséhez hasznos, ha ilyesmin elkezdünk gondolkodni. Ezért javaslom ezt a következő lépésnek. Gyümölcsnap következik, ez alkalmas is ilyen megfigyelésekre. Kíváncsian várom a fejleményeket.

Szóval, gyümölcsnap megint.

Most vettem egy mangót, és azt variáltam ezzel-azzal. Élvezettel csinálom, hogy felfedezek egy-egy dolgot, egy-egy kombinációt. Vízicsibe juttatta eszembe a vörösáfonyát is. Így vettem azt is. Volt itthon narancs, mandarin, kivi és alma. És ezekből kombináltam ki az ajánlataimat. (Egy mangó volt, csak több variációt készítettem egy-egy részével. A vörösáfonyából meg maradt jócskán későbbiekre is. )

 

Kivi-almakrém mangóval, mandarinnal és vörösáfonyával

Hozzávalók: 1 alma, 3 kivi, mandarin, mangó, aszalt vörösáfonya.

Elkészítése: Az almát a magháza nélkül, de héjastól, a kivit meghámozva összedaraboljuk és turmixgépben vagy botmixerrel pépesítjük. A mangót meghámozzuk, csíkokra vágjuk, a mandarint meghámozzuk, vékonyan felszeleteljük. És a hozzávalókat szépen elrendezzük. (A kivi-alma krém igen figyelemre méltó! )

A mangó maradék részét két másik egyszerű gyümölcssalátához használtam fel:

Mangó mandarinnal és vörösáfonyával

 

Mangó naranccsal

A tizenkettedik lépésben az evésen és az éhségen gondolkodtunk egy kicsit. Inkább azt kéne mondanom, hogy megkezdtük az ezeken való gondolkodást, elkezdtük a megfigyelést, az anyaggyűjtést a változáshoz. Miért is eszem? Honnan tudom, hogy éhes vagyok? Egyszerűnek tűnő fontos kérdések ezek.

Holnap folytatjuk.