Első kísérlet: Cukrozott (kandírozott) ibolya

Tegnap a tanösvényen a gyerekek szedtek nekem ibolyát. Úgy érzetem, most jött el az ideje, hogy cukrozott ibolyavirágot készítsek. Már tavaly is terveztem, de nem került rá a sor. Tulajdonképpen kandírozott ibolyának is mondhatnám, de igazából nem átitatta a cukor a művemet, hanem bevontam vele. Lehet, hogy így is korrekt lenne kandírozottnak nevezni, de ezt nem tudom, egy kicsit még gyakorlom a műveletet, mielőtt így nevezném. :)

 Bevallom, nem láttam még élőben kandírozott ibolyát, így nem tudom összehasonlítani, hogy valójában mennyire is sikerült. Egy kicsit vastagon van rajta a cukor úgy érzem. De lehet, hogy ilyennek kell lennie. A friss virág is elég halványlila volt, talán sötétebb virágokból jobban mutatna. De hát nálunk a tanösvényen ilyen terem és – hogy őszinte legyek – nekem ez is tetszik. 

Jó néhány oldalt elolvastam, mielőtt hozzáfogtam volna a türelmemet némileg próbára tevő művelethez. Ezek közül elsősorban Szepyke http://szepsegtar.blogspot.com/2011/04/kandirozott-ibolya_20.html soraira támaszkodtam. Valamint hasznosnak bizonyult még ez az oldal is: http://www.facebook.com/photo.php?fbid=163649750356806&set=a.163649483690166.40443.133675303354251&type=3&theater

 

Már délelőtt beszereztem egy kis ecsetet (2-es méretű ecset azok közül, amit a gyerekek rajzórán használnak), mert arra emlékeztem még tavalyról, erre szükségem lesz. Aztán az olvasottakat összevetve a következőket tettem:

1.      A szárával szedett kis virágokat egy szűrőbe téve egy nagyobb vizestálba mártottam, hogy minél finomabban öblítsem le. (Bár a tanösvényen sem a közlekedéstől sem a mezőgazdaságtól nem szennyeződhetett. És még a gyerekek sem ugrálhatták össze, mert az általuk járt úttól távolabb tenyészik ez a kis virág. ) Papírtörlőre téve le is szárogattam őket óvatosan.

2.      Egy nagyobb tálcára sütőpapírt tettem, és vaníliás porcukrot szitáltam rá. (A vaníliás porcukor úgy „keletkezik” nálam, hogy a porcukorba, melyet egy jól záródó üvegedényben tartok egy vaníliarudat is teszek.)

3.      Egy tojásfehérjét egy kistányérba tettem, és egy kicsit (de éppen hogy csak) villával fellazítottam.

4.      A virágokat belemártottam a tojásfehérjébe, és az ecsettel igyekeztem leszedni róluk a felesleget.

5.      A tálcára fektettem őket sorban, majd rájuk is szitáltam porcukrot, de ez nem bizonyult elég jó megoldásnak, ezért egyenként is megmártottam őket a cukorban, és igyekeztem lerázni róluk a felesleget.

6.      A sütőpapíron szárítottam 1-2 órát a virágokat, majd óvatosan (egy habkártya segítségével) mindegyiket megmozdítottam, hogy ne ragadjanak a papírra. Majd reggel ismét megmozdítottam mindegyike.

7.      Kb. 24 óra múlva lecsipkedtem a virágok szárát, és egy kis üvegdobozkába raktam őket.

8.      Hogy meddig állnak el, és mit kezdek velük, ez még a jövő zenéje.