Oldalak

2011. június 7., kedd

158. Húsnapra: Spárgaleves



A spárgaleves valójában semleges leves, de most ez van kéznél, és ennek ürügyén legalább beszélhetek újra a semleges ételekről. Azokat nevezem semleges ételeknek, melyek csak olyan összetevőt tartalmaznak, melyek az eMpszi étrendjében semleges ételnek számítanak. Ezek az ételek gyümölcsnap kivételével mindig ajánlhatók. És attól függően, hogy milyen étellel kombináljuk őket, beilleszthetők bármelyik nap étrendjébe. Itt van például ez a leves. Ezt is gazdagíthatjuk reszelt sajttal, s akkor húsnapi leves. De ha egyéb levesbetétet – rizst, pirított kenyérkockát, levesgyöngyöt teszünk bele, akkor már inkább zöldség- vagy tésztanapra ajánlom.
Spárgaleves

Hozzávalók: Fejenként kb. 4 db spárgasíp, késhegynyi só, 1 kávéskanál cukor (vagy pár csepp méz), 2,5 dl víz, 1 evőkanál tejföl, kevés citromlé, 1 csipet sáfrányos szeklice, törött színes bors.
Elkészítése: A spárgát megtisztítjuk, 1-2 cm-es darabokra vágjuk, a sóval, cukorral ízesített vízben megfőzzük. Mikor megpuhult a spárga, a levessel annyira felhígítjuk a tejfölt, hogy simára keverve beletehetjük a levesbe Még egyet forralunk rajta, citrommal ízesítjük, majd a sáfrányos szeklicével a színes borssal meghintve tálaljuk.

Tartalék

Mennyi tartalékra van szükségünk, és van-e egyáltalán? Nos, ez jó kérdés és nagy dilemma. Az teljesen biztosnak látszik, hogy a túlsúly képződése valamilyen egészen át nem látható kapcsolatban van a tartalékképzéssel. Leginkább tartalék energiáról lehet szó. Mondjuk ez eddig világos. Onnantól kezdve nem teljesen egyértelmű, hogy miért is akarunk tartalékolni. Félünk, hogy elfogy az élelem, és éhezni fogunk? Éheztünk már valaha egyáltalán? Van valós fogalmunk az éhségről, vagy csak elképzeléseink? Igen komolyan gondolom, hogy valójában nem a testi éhség fenyegetésétől félünk. És a kalóriák tartalékolása valójában az erő tartalékolása. Azért térek vissza erre annyiszor, hogy egyszer megéretem már végre ennek a lényegét, annyira, hogy ne csak érezzem, hanem el is tudjam mondani. Mert erre azért nagyon nagy szükségünk van ahhoz, hogy el merjük engedni a tartaléknak is nevezhető feleslegeinket. 

Mert lefaraghatjuk ugyan magunkról a „tartalékot” erőszakkal, de ezzel sok kellemetlenséget okozunk magunknak, hiszen valójában nem az éhség az igazi szenvedés, hanem az a titokzatos valami, ami miatt ezeket a tartalékokat egyáltalán bespájzoltuk.

Lehet, hogy segítene rajtunk, ha egyéb területeken képeznénk tartalékot. És most nem elsősorban a bankszámlára gondolok, bár az sem árt. Most ez az egész éppen a tartalék időről jutott eszembe. Mert ma úgy alakult, hogy beesett egy munka, melyről tudtam ugyan, hogy lesz, de elfejtettem. És így megint egy kicsit meg kellett feszítenem az istrángot. Ehhez viszont erő kell. És ha engedek a régi reflexnek, akkor az erőhöz meg evés kell. Tehát, olyan mintha időt akarnék enni? 

No, de ezt most inkább abbahagyom, elmegyek aludni, mert ha az alvástartalékaim lemerülnek, az nem vezet jóra. 

Holnap folytatjuk.  

2 megjegyzés:

  1. nekem is van még itthon spárgám...megyek csinálok vele valamit. :)

    VálaszTörlés