152–153–154-155-156. Önszívatás nélkül

Néha nem árt, ha az ember a saját szavain elgondolkozik kicsit. No, most erre példát mutatok. Tegnap leírtam, hogy láttam már példát önszivató emberre (van itthon tükör). És most ennek nyomán döntöttem úgy, hogy mégsem teszem meg, amit elterveztem. Nem írok előre bejegyzéseket a következő napokra, amikor nem leszek blogközelben. Most nincs önszívatás. 

Ha nagyon erőltetném a dolgot meg tudnám ugyan tenni, de nem akarom ezt erőlködve csinálni. Pár évvel ezelőtt meg is tettem volna, mert akkor még nem voltam hajlandó elismerni, hogy korábban is le lehet állni, mint, hogy összeesnék a fáradtságtól. Még nem megy könnyen, hogy meghozzak egy ilyen ésszerű döntést, de már meg tudom tenni. 

Egy-egy elhatározásunkkal úgy vagyunk néha, mintha belefutnánk egy csőbe. Van is erre a magyar nyelvnek kifejezése: csőbe húz valaki valakit. Legtöbbször mi magunkat húzzuk csőbe. Ráállunk egy sínre (belemegyünk egy csőbe) és az az érzésünk, hogy onnan nem lehet letérni, mert akkor kisiklik a vonat, és mindennek vége. A csőből csak a végén lehet kijönni, mert nincs más út… 

Mindig van más megoldás. Mert mi történik, ha másként döntünk? Nem éppen úgy lesz, ahogy előre elgondoltuk? És akkor mi van? Mindig van egy magasabb cél. Mindig valami nagyobb jóért teszünk valamit, még akkor is, ha nem gondolunk rá. Miért olyan fontos, hogy elérjem ezt a vonatot? Azért, hogy eljussak A-ból B-be. Miért olyan fontos, hogy eljussak B-be? Mert akkor tudok találkozni XY-nal. Miért olyan fontos, hogy találkozzunk? … és így tovább. És ha nem érem el a vonatot, azért azt a magasabb célt még elérhetem, ha nem éppen az előre elgondolt módon, de valahogy mindenképpen. Már, ha tényleg el akarom érni. És akkor megint a tegnapi kérdés kerül elő: Mit akarsz?  

Én most a magasabb célom érdekében azt akarom, hogy viszonylag pihenten, de semmiképpen sem kimerülten vágjak neki a holnapi utamnak. Mert ha pihentebb vagyok, sokkal több olyasmit gyűjthetek, mellyel akár itt a blogon is használhatok. Többet, mint, ha a következő napokra is írok (most már egy kicsit megfáradt) recepteket és okosságokat.

A jövő héten folytatjuk.