Kínában ettem felejthetetlenül finom sült diót. Aztán amikor a
kilencvenes évek elején többen is érkeztek ebből a távoli országból hozzánk, hogy
éttermet nyissanak itt, és a férjem tolmácsolt nekik, sokszor megpróbáltam
megtudni, hogyan is készül az a finomság, de nem találtam olyan kínait, aki ezt
elárulta volna, bár minden alkalommal kaptam egy-egy tállal. Azt mondták,
üzleti titok. Hát ebben maradtunk, le is tettem arról, hogy megtudjam, hogyan
is készül. A múltkor jutott eszembe ez a dolog, amikor hirtelen valami kínálni
valót szerettem volna készíteni egy lisztérzékeny ismerősöm számára. Dió,
cukor, zsiradék – ebből állt a hajdani kedvencem, az biztos. Ez volt is itthon,
de hogy miből mennyit és hogyan, azt még mindig nem tudtam, de nem is igen
törekedtem rá, hogy a kínai dióhoz hasonló legyen. A három alapanyag csak az
ötletet adta. A végeredmény valóban nem hasonlít a kínai sült dióra, viszont
finom. S azóta sikeres vendégváróvá lépett elő. Hogy is ne, hiszen (egy kis
túlzással élve), ha akkor fogok hozzá, amikor a vendégek már a ház előtt
vannak, akkor is elkészül időre.
Hozzávalók: 25-30 dkg tisztított dió, 50 dkg
kristálycukor, 10 dkg vaj és egy kb. tepsinyi sütőpapír.
Elkészítése: A megtört, megtisztított (de darálatlan!) diót
egy száraz tepsiben betesszük a forró sütőbe, és pár perc alatt megpirítjuk. A
sütőpapírt egy másik tepsibe, fémtálcára vagy hőre érzéketlen egyéb tálcára tesszük.
(Erre öntjük majd a forró olvasztott cukros diót, s ezt elő kell készíteni,
mert amikor már megolvadt a cukor, nincs rá időnk.) A cukrot egy edényben állandó
kevergetés mellett a tűzön felolvasztjuk. Ha az egész felolvadt, beletesszük a vajat,
elkeverjük, s szinte azonnal tesszük bele a megpirított diót is. Jól
összekeverjük, s azonnal kiöntjük az előkészített, sütőpapírral bélelt tálcára.
Amennyire tudjuk, elsimítjuk, hogy nagyjából egyenletesen kb. ujjnyi vastagságú
legyen. Nagyon óvatosan, de gyorsan dolgozzunk, mert az olvadt cukor nagyon
forró, viszont gyorsan hűl, így gyorsan is keményedik. Rövid idő múlva, amikor
már langyosra hűlt az imént még forró massza, könnyen le tudjuk venni a
sütőpapírról. S egy nagy késsel deszkán falatnyi darabokra vágjuk.
Szerintem hosszú ideig eláll, bár nem próbáltam, mert három nap volt a
leghosszabb idő, amíg volt belőle.
Nagyon nagy kalóriatartalma lehet, így nem éppen
ideális a súlycsökkenésre vágyóknak. Viszont tiszta anyagokból készül, s pár
falat, nyilván nem tesz tönkre semmi kedvező folyamatot. De érdemes vele vigyázni,
mert nagyon eteti magát. Tésztanapon azért az eMpszi étrendjét követők is megengedhetnek
belőle pár falatot néha.