A hetedik lépés: A méredzkedés

Ma nagyon sok mondanivalóm van. Hiszen amit most írok, azt szombatra írom. Jó, ha van a héten egy olyan nap, amikor a többi naphoz képest egy kicsit többet foglalkozunk magunkkal. Az én életritmusomban erre a szombat volt az alkalmas, ezért én ezt a napot választottam erre.

Ezen a napon minden reggel elővettem a centit és a mérleget, és átélhettem a hét fénypontját, azt, amikor szembesülök az elért eredményemmel. Ezt javaslom nektek is, hogy legyen egy ilyen napotok. Én a szombatra szánt bejegyzésekben fogok erről írni alkalmanként. Ha tudod ezt a napot választani, akkor jól együtt tudunk haladni.

A következőket javaslom: Fogjunk egy mérőszalagot, és mérjünk meg magunkon néhány körméretet!

Mellbőség, mell alatti körméret, derékbőség, csípőbőség, a csípőnk alatt, a combtövünknél, a testünk kerülete (a „bricsesznél”), egyik combunk kerülete a legvastagabb résznél, a vádlink kerülete, a bokánké és a karunk bősége, annak legvastagabb pontján. Engedjük lazára a centit! Semmi értelme nem lenne annak, ha most feszesre vennénk, sőt, a későbbi eredményeinket kisebbítenénk vele. Írjuk fel ezeket a mért helyeket és a mért számokat! És ha van mérlegünk, és rá is tudjuk magunkat szánni, akkor mérjük meg a súlyunkat is! (Később örülni fogunk neki, ha most megtesszük). Most adjuk össze az összes számot! Nem baj, hogy centit adunk össze kilóval. Az így kapott szám legyen a 100%, más nézőpontból a kiindulópont a 0. Ehhez tudunk majd viszonyítani később.

A füzetünkbe rajzolhatunk is egy táblázatot. (Mondjuk, valami ilyesmit, de lehet sokkal szebbet, mint amilyent én rajzoltam :) :) :) )

Egymás alatt sorakoznak a hetek 1-től. A vízszintes cellákban pedig: s= súly, m= mell, ma= mell alatt, d=derék, cs=csípő, ct= combtő („bricsesz”), c=comb, v=vádli, b=boka, k=kar, ö=összesen.

Az egyes cellákba írjuk be a mért adatokat! A végére meg, az összesenhez ezek összegét. Nem baj, hogy centit adunk össze kilóval, hiszen ez csak egy mérőszám.

Ha hetente ismételgetjük a mérést, akkor örömmel láthatjuk a változást, és az így csökkenő számból tudunk szépen lefelé ívelő grafikont rajzolni.

Biztatásul ideteszem az én kissé viseltes grafikonom fényképét, melynek alakulása olyan sok örömet adott nekem szombatonként annak idején.

Az is nagyon hasznos, ha készítünk egy Innen indultam lapot.

Ide írjuk fel az induló adatainkat! Hagyjunk helyet annak, hogy majd az elérendő célt is ideírhassuk! (Majd beszélünk még erről, csak így egyszerre túl sok lenne mára.) Jegyezzük le az érzéseinket, azt is, hogy milyen gondolatokkal, elhatározásokkal indulunk erre az útra!

Jó, ha van egy fényképünk az induló állapotunkról. Én alig tudtam összevadászni magamról „ilyen volt” fényképet, s már bánom. Jobb híján a jogosítványomat (készült 2004-ben) fényképeztem a személyigazolványom (készült 2009-ben, de mos is érvényes állapot) mellé, hogy néha elmerengjek a megtett úton. Mondhatom, jó érzés. Szóval érdemes minden szépítés nélküli „innen indultam” képet készíteni.

Talán ennyi elég is lesz mára. Pedig még szeretem volna az étlaptervezésről is beszélni, melyet szintén szombatonként csináltam meg. De ezt hagyjuk a következő szombatra vagy valamikor máskorra!

Akkor most nézzük az ennivalót! Holnap tésztanap. A tésztanap az engedmények napja. Ez azt jelenti, hogy ami a tésztanapi ételek között van, az mind ezen a napon ajánlott: tehát a tészták, édes ételek. De ez koránt sem azt jelenti, hogy ezekkel KELL jóllaknunk.

Azt javaslom, hogy ezen a napon is figyeljünk a kalóriasűrűségre. Ezért jó, ha eszünk levest is. Én egy jó kis kelkáposzta-levest készítettem. (Nem tagadom, Vízicsibe kelkáposztás finomságáról jutott eszembe :) ) Utána pedig - mondjuk - legyen palacsinta. Azért éppen ez, mert sokan azt gondolják a 90 naposból kiindulva, hogy a palacsintát száműznünk kell az étrendünkből, mivel van benne tej és tojás, és úgy egyébként sem tartozik a legdiétásabb ételek közé. Ám erről szó sincs. Hiszen az eMpszi étrendje az ésszerűség és nem a laboratóriumi megoldások híve, és nem utolsó sorban pedig az öröm főzése. A palacsintának pedig igen magas a kedveltségi indexe, ha örömmel esszük, ne váljunk meg tőle! Csak egy kicsit gondoljuk át!

Azt nem ajánlom, hogy cukros palacsintákkal lakjunk jól. Én nagyon szeretem a különböző zöldségekkel töltött palacsintákat. A múltkoriban a sárgarépás szerepelt itt a blogon, most meg egy póréhagymást készítettem. Viszont egy kicsit „reformkonyhásan”, csak azért, hogy megmutassam, ezt is lehet, de természetesen nem azt jelenti, hogy így KELL!

Nos nézzük a recepteket:

Kelkáposzta-leves

Hozzávalók: 2-3 dkg vaj, 2-3 gerezd fokhagyma, 1 krumpli, 1 sárgarépa, 1 petrezselyemgyökér, kb. öklömnyi darab kelkáposzta, só, őrölt köménymag, 1 liter víz. A tálaláshoz 1 evőkanál tejföl, esetleg fél citrom leve.

Elkészítése: A felforrósított vajba belezúzzuk a fokhagymát, hozzákeverjük a megtisztított, kockára vágott krumplit, a karikára vágott répákat és a vékony szeletekre vágott kelkáposztát. Lassú tűzön kevergetve kb. 5 percig pároljuk a zöldségeket, majd sózzuk, őrölt köménnyel ízesítjük. Felengedjük vízzel, nagyobb lángon felforraljuk, és a zöldségeket puhára főzzük. Tálaláskor egy kis tejfölt is adhatunk hozzá. A savanykásabb ízek kedvelőinek egy kis citromlét is ajánlok bele.

Pórés palacsinta

Hozzávalók: A párolt póréhoz: 5 dkg vaj, 20 dkg póréhagyma, 1 kiskanál só.

A palacsintatésztához: 20 kg teljes kiőrlésű tönkölyliszt, 1 dl tej, 1 tojás, kb. 3 dl buborékos ásványvíz, 1 kávéskanál só, 1 kiskanál cukor, 8 evőkanál hántolt napraforgómag, a sütéshez 8 kiskanál napraforgóolaj. A tálaláshoz tejföl.

Elkészítése: A pórét vágjuk vékony karikákra és pároljuk meg a vajon.

A tojást a cukorral és a sóval kikeverjük, hozzáadjuk a lisztet, majd apránként a tejet és a vizet. Egy nagyobb palacsintasütőt felforrósítunk, beleteszünk egy kávéskanál napraforgóolajat, és 1 evőkanál hántolt napraforgót. Pár másodpercig pirítjuk a magot kevergetés közben, majd ráöntünk egy leves-merőkanálnyi tésztát. A sütési időnél figyeljünk arra, hogy ez a palacsinta vastagabb a szokásosnál. Óvatosan fordítjuk meg, mert törhet a tészta. Süssük meg a másik felét is. A palacsintákat töltsük meg a párolt póréval. Az adott mennyiségből 8 db palacsintát süssünk.

Ehhez a palacsintához a tejfölön kívül zöldségkrémeket is adhatunk.

Az eMpszi étrendjén a tésztanapnak nagyon fontos szerepe van. Segít kitartanunk a változás útján. Ha szeretjük és kívánjuk az édességet, ezen a napon mindenképpen együnk csokoládét vagy süteményt desszertként. (Ha nem szeretjük, nem kötelező, de ha szeretjük, akkor ne hagyjuk el! ) A zöldséges palacsinták után ez a desszert akár lehet egy édes palacsinta is.

Tehát elérkeztünk a hetedik lépéshez. Itt az ideje, hogy elkészítsük az Innen indultam lapunkat, ehhez pedig el kell végeznünk az első méredzkedést. Ha ezt már korábban megtettük, akkor ez már az első olyan mérés lehet, ahol az elmúlt napok eredményét rögzítjük. Használjuk a kis „kockás” füzetünket!

Holnap folytatjuk.

A hatodik lépés: a minőség és a méltóság elve

Az eMpszi egyik legfontosabb törekvése, hogy szembesüljünk az étkezési szokásainkkal, szabaduljunk meg az automatikus viselkedésünktől ezen a téren. Tegyük tudatossá az evést, és így legyünk tudatában az elfogyasztott ételnek! A túlsúllyal küzdő embereknek az ételhez, az evéshez való viszonyukat is újra kell gondolni. Meg kell szabadulniuk az evéshez kötődő bűntudattól. Nagyon hasznos, ha átéljük az evés fontosságát, örömét. Az a jó, ha az evéssel kapcsolatban a bűntudat érzését az öröm és a hála érzése váltja fel. Adjuk meg az evés méltóságát! Lehetőleg szépen terített aszalnál, nyugodtan, teljes odafigyeléssel együnk! Élvezzük minden egyes falat ízét! Lehetőség szerint kedvünkre való ételeket együnk, minél nagyobb örömöt élhetünk meg egy-egy étkezés alkalmával, annál hasznosabb.

A minőség és a méltóság elvének betartása során tudatosítjuk az evést, megszabadulunk a hozzá kötődő bűntudattól, s helyette megéljük az evés örömét, mely nagyon hasznos a súlycsökkentés folyamatában is.

És még valami: az ember sokkal több, mint egy rakás vegyület. És az életünk nem laboratórium. Tehát szó sincs arról, hogy vegytisztán kellene szétválasztani az ételeket és grammokban számolni az arányokat. És mindennél fontosabb, hogy gondoskodó szeretettel figyeljünk magunkra. Igazából a magunkra fordított szerető figyelem a hajtóanyaga az egész vállalkozásnak.

A mai ajánlatom:

Gesztenyés gombaleves

A leves ötlete innen származik: http://habolondneszeddle.blogspot.com/2008/12/gesztenys-vargnyaleves.html Az eredeti leves vargányával készült, de a csarnokban csak csiperke volt, így abból főztem. Így is jó lett. A fagyasztott főtt gesztenye helyett pedig frissen sült gesztenyét használtam. Szerintem ettől biztosan nem lett rosszabb.

Hozzávalók: 25 dkg gesztenye, 25 dkg gomba, 4-3 dkg vaj, 1 kis fej vöröshagyma, 3 gerezd fokhagyma, 2 sárgarépa, 1 petrezselyem, egy kis szelet zeller, 6-7 borókabogyó, 1-2 csipet kakukkfű, 1 kávéskanál só, fél kávéskanál őrölt bors, 3 dkg vaj, kevés citromlé, 1-2 kanál tejföl.

Elkészítése: A gesztenyéket egy kis időre beáztatjuk, majd éles késsel kereszt alakban bemetsszük, (minden zsiradék nélkül!) felforrósítunk egy nagyobb serpenyőt (wokot), s beletesszük a gesztenyét, s a legnagyobb lángon kb. 10 percig sütjük fedő alatt. Közben meg-megrázzuk, 2-3 perc sütés után egy kevés vizet öntünk-permetezünk az edénybe (vigyázva, nehogy a gőz felcsapjon), s továbbra is a fedőt rászorítva rázogatva sütjük. A forró sült gesztenyét egy edénybe öntjük, s letakarjuk. Amikor annyira meghűlt, hogy meg tudjuk fogni, akkor leszedjük a héját. Ne várjuk meg, míg teljesen kihűl a gesztenye, mert akkor már nagyon nehezen jön le a héja! Minél melegebb, annál könnyebb tisztítani.

Az apróra vágott hagymát a vajon üvegesre pároljuk, hozzáadjuk a zúzott fokhagymát és a megtisztított, felaprózott répákat, majd a gombát is. Megsózzuk, borsozzuk, hozzáadjuk a borókabogyót, megszórjuk kakukkfűvel, és a gesztenyét is hozzáadjuk. Felöntjük kb. 1 liter vízzel. A répák megpuhulásáig főzzük. Pár csepp citromlevet csavarunk bele. Tálaláskor tejfölt is adhatunk hozzá.

Megjegyzés: Több okból is ezt a levest választottam mára. Az első oka az, hogy elmondhassam: a kiegyensúlyozott táplálkozásnál hasznos szerepet töltenek be a zöldségben gazdag levesek. Ezek nagyon fontosak a kedvező kalóriasűrűség szempontjából, a zöldségekben lévő hasznos tápanyagokról és rostokról nem is beszélve. Egy gazdag leves után már kevesebb töményebb ételt eszünk. A kiegyensúlyozott táplálkozást fennen hirdető franciáknál ezért kötelező az elsősorban szintén zöldségekből álló előétel. (A kiegyensúlyozott táplálkozásról a későbbiekben sokat beszélek még.)

A másik ok, amiért ezt a levest hoztam mára, az az, hogy példát adjak arra, nem kell szó szerint követnünk recepteket. Azt hiszem, az tud főzni, aki a rendelkezésre álló alapanyagokból az ízlésének megfelelő ételt tud előállítani. Egy-egy valahol talált recept adhat nagyon jó ötletet, és létrejöhet így akár egy kedvenc étel is.

(A vajat nem véletlenül használtam egyéb zsiradék helyett. A vaj csodákat művel a zöldségekkel. )

A gesztenyén kívül a leves minden összetevője a semleges kategóriába tarozik. (A tejföl mint zsiradék szintén a semleges csoportban lévő étel, de nem is feltétlenül szükséges ebbe a levesbe. Nálunk nagyon magas a tejföl kedveltségi indexe, ezért lehet, hogy egy kicsit több tejfölt használok, mint kellene. Nem kell mindenben a példámat követni, ám szabad. :) ) A gesztenye a zöldségnapi alapanyagok között szerepel. Így ezt a levest zöldségnapra ajánlom.

A hatodik lépés megtételével ezentúl már sokkal tudatosabban figyelünk a minőségre és a méltóságra, de írhattam volna a mértékletességet is harmadik M-betűs szónak. Mindezek nélkülözhetetlen kellékei az elhatározott változásnak.

Ezek mellett is tartsuk meg az étkezési időket, lehetőleg válasszuk a gyümölcsreggelit, és ismerkedjünk az ételek csoportjaival, hogy figyelhessünk a kalóriasűrűségre, kiegyensúlyozott táplálkozásra.

Holnap folytatjuk.

Az ötödik lépés: a négynapos ciklusok

A négynapos ciklusokból álló étkezés az úgynevezett 90 napos diétából került át az eMpszi étkezési ajánlásai közé. Itt azonban a napokat egyszerűen húsnapnak, zöldségnapnak, tésztanapnak és gyümölcsnapnak nevezzük. A tudományoskodásnak még a látszatát is el akarom kerülni, ezért nem mondok olyasmit, hogy fehérjenap meg keményítőnap. Ez az étrend a hétköznapi tapasztalatokból született, nem tudományos kutatások eredményeként. Ezzel együtt a tudományhoz értők is megfelelőnek találták.

Így az eMpszi ajánlása szerint húsnapon ebédre és vacsorára olyan ételeket együnk, melynek negyedrésze hús és/vagy tejtermék, tojás, háromnegyed része semleges zöldség.

Zöldségnapon az ennivalónk 25%-a legyen magas keményítő tartalmú növény (krumpli, bab, borsó, rizs, kukorica stb) és a háromnegyed része pedig itt is a semleges csoportból kikerülő zöldség.

A tésztanap az engedmények napja. Ekkor együnk édességet, ha kívánjuk. (De nem kötelező!) Ez az a nap, amikor „megpihenünk” a szabályok útján. De nagyon hasznos, ha ezen a napon is a táplálékunk háromnegyedét a semleges ételcsoportba tartozó zöldségek teszik ki. Ha figyelünk a kalóriasűrűségre, az étkezésünk kiegyensúlyozottságára, ez hosszú távon és rövidtávon egyaránt megéri.

A tésztanapot gyümölcsnap követi. Ezen a napon mindhárom étkezéskor ennivalónk legnagyobb része friss gyümölcsből álljon. Ezt egészítjük ki aszalt gyümölccsel és olajos magvakkal. Egyéb ételcsoportba tartozó ennivalót ezen a napon nem eszünk.

Az egyes napokról azonban a későbbiekben még sokat beszélünk.

A négynapos ciklusok betartásának haszna: kalóriaszámolgatás és egyéb méricskélés nélkül teszi lehetővé a kiegyensúlyozott táplálkozást. Azzal, hogy ez az étrend minden negyedik napon engedi a tészták, édességek fogyasztását, nagyon sokak számára elviselhetővé teszi a szabályokat, s a hosszabb ideig tartó súlycsökkenési folyamatban is könnyebb kitartani.

Ennek az étrendnek az is fontos része, hogy a meglévő étkezési szokásainkból indul ki. Igazából csak átszervezi, ésszerűen csoportosítja azokat az ételeket, melyeket enni szoktunk. Nagyon fontos, hogy a saját ízlésünket követve készítsük az ételeket. Apróbb dolgokat változtassunk, ezek sokszor nagyon hasznosak, és mégsem befolyásolják döntően az ételek ízét. Ez nagyon lényeges szempont. Mindenkinek fontosak a megszokott ízek. Szeretünk ugyan új dolgokat kipróbálni, de szükségünk van a megszokottakra is. Ezért azt javaslom, hogy az általam leírt receptek fűszerezését mindenki igazítsa a saját ízléséhez.

Szinte észrevétlen változtatás, ha elhagyjuk a lisztet a főzelékekből. Hogy ezt mikor hogyan, majd alkalomadtán mondom. Arra is figyelünk, hogy ne főzzünk zsírosan, azaz bánjunk takarékosan bármiféle zsiradékkal. De a zsírokat teljesen elhagyni nem lehet. Nem csak az ételek íze miatt, hanem a zsírban oldódó vitaminoknak is szükségük van erre az összetevőre. A zsírokkal kapcsolatban is teszek majd alkalmanként megjegyzést az adott receptnél.

Mivel megtartottam a 90 naposnak azt az ajánlását, hogy kezdjünk húsnappal, ezért a gyümölcsreggelik után ma egy húsnapi ételt ajánlok holnapra (csütörtökre). Legyen ez egy nagyon hagyományos ételt: a töltött káposzta. Így látjuk majd azt is, hogy erre az ételre (mint számtalan egyéb társra) teljesen jogtalanul került az „egészségtelen étel” bélyeg.

Egyébként is maradjunk egy pillanatra az „egészségtelen” étel fogalmánál. Ezt kizárólag akkor mondhatjuk egy táplálékra, ha az művi úton előállított, természetidegen dolgokat tartalmaz, vagy akkor, ha az összetevők aránya nem megfelelő. A zsír sem egészségtelen a megfelelő mennyiségben. A mértéktelenség teszi azzá. De erről is beszélünk majd még.

Tehát, ha a töltött káposzta jó körülmények között felnőtt, természetes úton savanyított káposztából, egészséges módon nevelt disznó húsából, megfelelő arányokkal készül, akkor nagyon is helyénvaló étel, és kifogástalan húsnapi fogás az eMpszi étrendje szerint.

A húsnapi ételek mellé maximum egy-egy szelet kenyeret javaslok enni ebédre ill. vacsorára. Ez is befolyásolja, hogy mennyi zsírt tudunk elfogyasztani. Mert gondolom, zsírt magában senki nem kíván enni. Annyit meg, amennyit egy étkezésre egy szelet (4-5 dkg) kenyérrel megeszik, nyugodtan meg is ehet.

Lesz még szó az étkezési babonákról, de most eszembe jut egy nagyon durva ezek közül, jó, ha minél előbb kidobjuk a szemétre. Sokaktól hallottam már, hogy attól hízott meg, hogy jóízűen eszik. Bocsánat a szóért, de ez marhaság (hogy csúnyábbat ne mondjak). Persze, a jóízű evés nem lehet a zabálás szinonimája. A jóízű evés az, amikor örömmel eszünk, élvezzük az ízeket, örülünk az ételnek. Nos, ez nem hogy hizlalna, hanem éppen ez az egyik feltétele az ideális testsúly elérésének.

No, de megint kezdek nagyon elkalandozni. Nézzük akkor a mai receptünket!

Töltött káposzta

Hozzávalók: Fél kg darált sertéshús (pl. comb), 4 dkg (tényleg négy, ennyi bőven elég) rizs, 0,5 kiskanál őrölt bors, 1 egész tojás, 4 gerezd fokhagyma, 1 kg vékonyra szeletelt savanyúkáposzta („aprókáposzta”), 12 db savanyúkáposzta-levél, 2 kisebb vagy 1 nagyobb vöröshagyma, 1 tyúktojásnyi (liba- vagy kacsa-) zsír, 1 evőkanál őrölt pirospaprika. A tálaláshoz 12 kiskanál tejföl.

Elkészítése: Ha a káposzta túl savanyú lenne, akkor átmossuk. A káposztalevelek vastag ereit kivágjuk. (Ezt jó alaposan összeaprítva hozzáadhatjuk az aprókáposztához.)

A darált húshoz adjuk a zúzott fokhagymát, a borsot, az egész tojást, a nyers rizst (ezt akár el is hagyhatjuk), és 10 dkg aprókáposztát. Az egészet jól összedolgozzuk. 12 gombócot formálunk a masszából, és a gombócokat becsomagoljuk a káposztalevelekbe.

A hagymát apróra vágjuk, és elkezdjük a zsíron dinsztelni. Hozzáadunk 10 dkg aprókáposztát, és együtt dinszteljük, amíg zsírjára sül. Akkor félrevesszük az edényt, a készülő ételhez adjuk az őrölt paprikát, és felengedjük kb. 3 dl vízzel. A maradék aprókáposzta felét elterítjük az edény alján, erre rásorakoztatjuk a megtöltött káposztaleveleket, majd rátesszük az aprókáposzta másik felét. Ha kell, öntünk még hozzá egy kis vizet, hogy éppen ellepje a káposztát. Fedő alatt, lassú tűzön másfél, két óra alatt készre főzzük, tálaláskor tejfölt adunk hozzá.

Megjegyzés: Sokan rántást is készítenek a töltött káposztára, illetve mindenféle jó zsíros és bőrös húsokat is főznek együtt a töltelékekkel. A rántás teljesen felesleges, sőt, szerintem tompítja az étel ízét, így rontja a minőségét. A rántásnak nyilván az volt a szerepe, hogy kedvező árban növelje az étel tömegét. A bőrös, zsíros húsok az étel ízének nyilván jót tennének, de az alakunknak kevésbé. Így amennyire lehet, mellőzzük ezeket, vagy csak nagyon mértékkel főzzünk bele. A hozzávalókhoz szándékosan nem vettem fel ezeket.

Nem véletlenül mondtam zsírt az elkészítéshez és nem olajat vagy egyéb zsiradékot. Ennek az ételnek a karakteréhez nekem hozzátartozik, hogy zsíron, lehetőleg liba- vagy kacsazsíron piruljon a hagyma. De természetesen nem „kell” így csinálni, ha valaki pl. olajjal szokta meg, nyugodtan főzze úgy. A liba- vagy kacsazsírt azért szoktam választani, mert ezeknek az íze még jobbá teszi ezt az ételt, egy plusz ízt ad hozzá.

A sót sem véletlenül hagytam ki a hozzávalók közül, mert a savanyúkáposztában már eleve benne lévő só elegendő ebbe az ételbe.

A töltött káposzta rántás és zsíros húsok nélkül kiváló, hibátlan húsnapi étel. Tálaláskor töltelékenként egy-egy kiskanál tejföl nyugodtan megengedhető.

Az ötödik lépésben a négynapos ciklusokkal kezdtünk ismerkedni.

A négynapos ciklusokban ebédre és vacsorára a nap jellegének megfelelő legyen az ennivalónk kb. egynegyede, a háromnegyed rész pedig a semleges zöldségekből kerüljön ki. Természetesen nem mérnöki pontossággal kiszámított arányokról beszélek. Bőven elegendő, ha „csak úgy érzéssel” igyekszünk biztosítani a kiegyensúlyozottságot. Életszerűtlen lenne, ha ezután mérleggel és táblázatokkal a hónunk alatt rohangálnánk.

Holnap zöldségnapi étellel folytatjuk.

Negyedik lépés - a 25-75-ös szabály

Eredetileg azt gondoltam, hogy január elsején megírok egy bevezető bejegyzést, aztán másodikától meg - kezdve a húsnappal - naponta felteszek egy-egy ételt a húsnap – zöldségnap – tésztanap - gyümölcsnap ritmusban az adott napra. Aztán meg azt gondoltam, hogy jobb lenne néhány olyan dolgot elmondanom előbb, ami az egész elképzelés logikájába enged bepillantást, hogy aki olvassa ezeket a bejegyzéseket, az itt leírtakból kiindulva könnyebben alakíthassa saját ízléséhez az itt szerzett ötleteket.

Még véletlenül sem szeretném azt a látszatot kelteni, hogy ezeket „kell” enni ahhoz, hogy lefogyjunk. Szó sincs róla, hogy bármit is kellene. Ami itt olvasható, azok ötletek, tanácsok, az én tapasztalataim. Semmi nem kőbe vésett törvény. Minden ember külön világ, egyszeri, csodálatos és megismételhetetlen teremtmény. Azt gondolom, hasznos, ha átgondoljuk a saját életünk fényében megvizsgáljuk az itt leírtakat. Megnézzük, mindebből mi működik, hogyan működik a saját életünkben. Egy dologban egészen biztos vagyok: A magunkra fordított gondoskodó figyelem karcsúsít leginkább.

Ezzel együtt holnaptól jönnek a négynapos beosztás szerinti receptek. Holnap – csütörtökre ajánlva húsnapi étel kerül majd fel, s aztán jön sorra a többi.

Ma még mindig legyen csak egy gyümölcssaláta. És nézzük a mai témát:

A 25-75-ös szabály és a kalóriasűrűség

Fontos, hogy minden étkezéskor elérjük a jóllakottság érzését. Viszont nem mindegy, mennyi a kalóriatartalma annak az ételmennyiségnek, amit megeszünk. Az azonban hosszútávon nagyon nehezen megvalósítható, hogy mérleggel és kalóriatáblázatokkal számolgassunk minden evés előtt. Bőven elegendő, ha arra figyelünk, hogy az elfogyasztott ételünk háromnegyed része (75 %-a) legyen zöldség, s csak egynegyed része (25 %-a) hús vagy tészta, gabona, krumpli, rizs, kukorica stb.) A testsúlycsökkenés egyik legnagyobb segítője, ha figyelünk a kalóriasűrűségre. Azaz amit megeszünk egy evésre, hasznos, ha háromnegyed része (hetvenöt százaléka) a semleges ételek közé sorolt zöldségekből, salátákból készül. Lehetnek ezek nyersen salátának elkészítve vagy akármilyen módon sütve, főzve is.

A 25-75-ös szabály betartásának legfontosabb haszna: Ha táplálékunk háromnegyed része alacsony kalóriatartalmú, rostban gazdag zöldségekből áll, megfelelő lesz az egy étkezésre elfogyasztott ételünk kalóriasűrűsége, ehetünk annyit, hogy teljesen jóllakottnak érezzük magunkat, ami nagyon fontos a súlycsökkentés folyamatában.

Citrusok datolyával

Hozzávalók: Fél piros húsú grapefruit, 1 narancs, 2 mandarin, pár szem aszalt datolya.

Elkészítése: A grapefruitot a gerezdek mentén negyedbe, a narancsot és a mandarint félbe vágjuk. Majd hajszálvékonyan felszeleteljük. A datolyát kimagozzuk, s csíkokra, karikákra vágjuk. Az egészet egy müzlistálban elrendezzük. Néhány szem mazsolát is tehetünk rá díszítésül.

Tehát a negyedik lépés, hogy figyelünk a 25-75-ös szabály segítségével a kalóriasűrűségre. No, meg természetesen tartjuk az evésidőket, barátkozunk a gyümölcsreggelivel és ismerkedünk az ételcsoportokkal.

Holnap folytatjuk.

A harmadik lépés – az ételtársítás

Bianka azt kérdezte kommentben, hogy ez (már amiről itt beszélünk) hasonló-e a 90 naposhoz.

Erre az a válaszom, hogy van hasonlóság a kettő között, és nem is véletlenül, de jóval több annál. (Hogy miért is és hogyan, ahhoz egy kicsit kell mesélnem magamról.)

Annak idején (ez éppen hat éve volt), amikor a testtömeg-indexem átlépte a negyvenet (ezt tartják ugyebár a kóros elhízás határkövének), és választhattam a végeleges leépülés és a gyógyulás között (no, én természetesen a gyógyulást választottam – sikerrel), akkor nekem is első kapaszkodóm, az első lépésem a hatalmas változás és a gyógyulás útján az evésidőkre vonatkozó tanács volt. Soha nem lehetek elég hálás annak az embernek, aki ezt a tanácsot adta. Éppen ezért azóta is ez a tanácsaim alapja. Erről nem vitatkozom. Egyszerűen meg vagyok róla győződve, hogy ez helyes út.

Az étkezési idők rendszeres megtartása az alapfeltétele annak, hogy elérjük és megtartsuk az ideális testsúlyt. Ám ez önmagában elég komótos folyamat. De mint általában mindenki, én is türelmetlen voltam, s mivel megismertem a 90 napost, úgy gondoltam „felturbózom” a tempót. Ezért az étkezési idők betartása mellett elkezdtem a 90 napos rendszere szerint enni. Nagyon látványos eredményt értem el, és még két fontos hozadéka lett a dolognak. Elhagyhattam az akkor már évek óta szedett vérnyomáscsökkentő gyógyszeremet, és megszűnt a szintén évek óta meglévő kínzó gyomorégésem. Viszont nagyon sok kérdésre nem kaptam választ a 90 napos egyoldalas leírásából.

Ekkor elkezdtem kutatni a témában. Így tudtam meg, hogy az ételtársítás gondolata nem a 90 napos találmánya, hanem már a múlt század elején használta ezt a módszert egy Howard Hay nevű orvos, majd a testkontroll módszerrel vált népszerűvé a 90-es évek elején Magyarországon. Aztán több követője, fejlesztője akadt, pl Ursula Summ, akinek a könyvei elég ismeretek. Nos, igyekeztem ezeket az ismereteket összegyűjteni és ötvözni a saját tapasztalataimmal, így született meg az az étrendajánlat, melynek szellemében most is írok.

Nos, de nézzük a mai fő témánkat az ételcsoportokat.

Az ajánlatom az eMpszi étrendje szerint a következő ételcsoportokat tarjuk számon:

Az első csoport : A gyümölcsök

Ebbe a csoportba tartoznak a friss és aszalt gyümölcsök. Ezt a csoportot gazdagítják még az olajos magvak (dió, mogyoró, mák, mandula, tökmag, napraforgó stb. stb. ). Az egy csoportba tartozó ételeket szabadon kombinálhatjuk egymással. Használhatunk hozzájuk mértékkel(!!!!!) mézet, fűszereket, virágport. Ezekből gyümölcssalátákat, nyers gyümölcskrémeket készíthetünk, melyeket reggelire és a gyümölcsnapok mindhárom étkezésére fogyasztunk.

A második csoport: a semleges ételek:

Ebbe a csoportba tartoznak a zöldségfélék. Hogy csak a legismertebbeket említsem: a káposztafélék, a hagymák, paprika, paradicsom, tök, uborka, cukkíni, padlizsán, sárgarépa, petrezselyem, paszternák, cékla, retkek, saláta, spenót, sóska, mángold, kínai kel, tarlórépa, zeller, a gombák…

A semleges ételek közé számítanak még a fűszerek, gyógynövények, vadon termő ehető zöld növények (pl. csalán, salátaboglárka, medvehagyma, gyermekláncfű stb.), de ide tartozik a zöldbab, a zöldborsó is, valamint a zsiradékok is.

A semleges ételek a friss és aszalt gyümölcsök kivételével egymással és bármi mással szabadon fogyaszthatók.

A harmadik ételcsoport: a magas keményítőtartalmú növények, a zöldségnap alapételei

Ezek közé tartoznak a krumpli, a csicsóka, a hüvelyesek (bab, borsó, lencse), a különféle gabonák (rizs, kukorica, köles, árpa, hajdina, rozs, a feldolgozatlan búza, zab), a gesztenye.

Ezeket az ételeket a semleges csoportba tartozó ételekkel javasolom együtt fogyasztani.

A negyedik ételcsoport: az állati fehérjék – a húsnap ételei

Ide tartoznak a mindenféle húsok, legyen az hal, szárnyas, sertés, marha, vad vagy tenyésztett házi állat, édesvízi vagy tengeri állat. Ebbe a csoportba tartoznak még a tej, a tejtermékek, a tojás is. Ezeket az ételeket is a semleges ételekkel együtt ajánlom fogyasztani.

Az ötödik ételcsoport: a tésztanap ételei

Később, amikor a négynapos ciklus egyes napjairól beszélek, akkor lesz szó bővebben a tésztanap értelméről, mibenlétéről. Itt most csak annyit jegyzek meg, hogy ez az „engedmények” csoportja. Ide tartoznak a tészták, édességek, a fehérlisztből és finomított cukorral készült ételek, a csokoládé, és minden olyasmi, amit a fogyókúrák száműzni szoktak. Hogy az eMpszi miért ad ezeknek külön csoportot, és miért nem száműzi ezeket, erről lesz még szó később bőven. Ezeket az ételeket is egymással és a semleges ételekkel javaslom fogyasztani.

A lassan járj tovább érsz közmondás szellemében ma nem javaslok újabb változtatást. Szokjuk egyelőre az eddigieket: az evésidőket és a gyümölcsreggelit. Ezért ma is egy reggeli ajánlatot hoztam:

Reszelt alma mézes mákkal

Hozzávalók: Fél citrom reszelt héja és leve, 2 alma, 2 evőkanál darált mák, 2 kiskanál méz.

Elkészítése: Lereszeljük a citrom héját (a megvágatlan ciromról tudunk héjat reszelni rendesen), félretesszük, fél citrom levét egy tálba facsarjuk. A citromlébe a legnagyobb lyukú reszelőn belereszeljük az almát, jól összekeverjük a citromlével, megszórjuk a darált mákkal, rászórjuk a reszelt citromhéjat, és rácsorgatjuk a mézet. (Mák helyett darált vagy apróra vágott dióval is készíthetjük ezt az ételt, ha azt jobban szeretjük, vagy éppen az van otthon.)

***

Most a harmadik lépésben ismerkedtünk az ételcsoportokkal. S már kezd kirajzolódni az ételtársítás módszerének mibenléte. De aki most találkozik először ezzel a dologgal, valószínű ezer kérdés merül fel benne. Ez rendben van így. De itt is lépésenként tudunk csak haladni. Holnapra azaz keddre bőven elegendő annyi, hogy tartsuk továbbra is az evésidőket és a gyümölcsreggelit. Ezen kívül igyekezzünk feltérképezni az ételcsoportok ismeretében, hogy milyen táplálkozási szokásokat követünk, mi van otthon, mi van a kezünk ügyében, s ha majd rövidesen elkezdjük az ételtársításra figyelve lecserélni a szokásainkat, hol lesz hasznos a legtöbbet változatnunk. Figyeljük meg, hogy étkezünk most, és mi lenne jobb helyette. Továbbra is figyeljünk magunkra, hiszen a magunkra fordított gondoskodó figyelem karcsúsít. Írjuk a tapasztalatainak a füzetünkbe! Nagy szükségünk lesz még rá.

Akkor a most következő napon is tartsuk az evésidőket és a gyümölcsreggelit. Nézzünk körül, hogy viszonyul az eddigi étrendünk az ételtársításhoz, de ha még nem jött el az ideje, ne erőltessük, hogy ebbe belevágunk. Együnk azt ebédre és vacsorára, amihez kedvünk van. De bármit eszünk, evés közben az evésre figyeljünk! Ám, ha már kedvet érzünk hozzá, akár meg is próbálhatjuk az ételtársítást. Ha a húsnap, zöldségnap, tésztanap címkékre kattintunk itt a bologban, a régebbi bejegyzések között találunk ötleteket.

Holnap folytatjuk.

A második lépés - a gyümölcsreggeli

Nos, hogy sikerült az első nap az evésidőkkel? Milyen tapasztalatokat szereztetek? Lehet, hogy már az első nap nagyon különleges dolgokat vettetek észre magatokon. Írtatok valamit a füzetbe? Ha valami miatt mégsem a tervek szerint alakultak a dolgok, semmi gond. Az az eMpszi módszerének egyik leghatékonyabb tanácsa, hogy most azonnal újra lehet kezdeni az egészet. Semmi nincs veszve. Semmi nem romlott el. Olyan ez, mint mikor elindulunk egy cél felé, aztán mégsem megyünk egész nap, ahogy terveztük. Ám cél ott van, az út ott van, akkor megyünk tovább, amikor jónak látjuk. Az rontja el a dolgot, ha feladjuk a célt. De majd még beszélünk erről…

Tudom, nagyon jól tudom, hogy ez azért nem annyira egyszerű. Ittatok eleget? Mármint vizet. Ugye senki nem értett félre, senki nem gondolja azt, hogy a Salvust szomjúság ellen javaslom? Szomjúság ellen igyunk tiszta vizet. Meg akkor is igyunk, ha nem szomjasak vagyunk, hanem megéhezünk, hiszen sokszor éhségként érzékeljük a szomjúságot is. A Salvust, egy-egy kortyot az eseteges éhségrohamok, gyomorháborgás, „vércukorleesés” idejére javaslom – már ha előfordul ilyesmi, én sajnos jól ismerem ezt az érzést. De akkor se pohárszámra igyuk a gyógyvizet, csak egy-egy kortyot, ahogy tegnap is mondtam. Így egy üveg hetekig elegendő. De a tiszta víz az alap! Osszatok be legalább két litert egy napra. Ugye azt mondanom sem kell, hogy bármiféle üdítő - még az „lájtosak” is, sőt főként azok - a nemkívánatos kategóriába kerültek. Ha nem tudsz teljesen lemondani ezekről az italokról, akkor ebéd vagy vacsora mellé igyál belőlük egy-egy pohárral, de evésidők között soha. Akkor csak tiszta vizet igyál. De azt rendesen.

Nos, akkor nézzük a gyümölcsreggelit!

Az evésidők betartása után a gyümölcsreggeli a következő tanácsom. Ezzel kapcsolatban egy nagyon fontos dolgot érdemes újragondolnunk.

A gyümölcs nem „csak” gyümölcs. A gyümölcs a legnagyszerűbb, legtisztább táplálék. Nyersen fogyasszuk, frissen és aszalva. A gyümölcsök az eMpszi étrendjében az első táplálékcsoportot alkotják. A gyümölcsöket csak másik gyümölccsel együnk, az olajos magvak ehetők még együtt a gyümölcsökkel, és esetleg egy kis méz, virágpor és fűszerek. Majd beszélünk még erről.

Mivel a gyümölcs rendes étel ennek megfelelően gondoljunk rá, és úgy is együk. Szó sem lehet róla, hogy csak úgy „elrágcsáljunk egy almát”. Ne rágcsáljunk soha semmit, nem vagyunk egerek.

A gyümölcsöt is ülve, terített asztalnál, nyugodtan, az ízekre figyelve együnk. Sokat segít átállítani a gyümölcsökkel kapcsolatos megszokásunkat, ha gyümölcssalátát készítünk. Ez nagyon egyszerű dolog, egy éles kés és egy tiszta vágódeszka kell hozzá, meg bármilyen nyers gyümölcs, így télen aszalt gyümölcs, olajos magvak. (Méz, fűszerek, virágpor - ha van, ami van. :) )

Mára –vagyis holnap reggelre – egy

alma-körte salátát

készítettem mazsolával.

Hozzávalók:

Fél citrom leve, 1 alma, 1 körte, fél marék mazsola, egy leheletnyi (!) mézessütemény - fűszerkeverék.

Elkészítése: A citrom levét egy salátástálba csavarjuk, az almát és a körtét először cikkekre, majd hajszálvékony szeletekre vágjuk, s belekeverjük a citromlébe. Rászórunk fél marék mazsolát. Ez már így is nagyon finom reggeli, de ha kedveljük az érdekesebb, intenzívebb ízeket, egy egészen kevés fűszert tehetünk rá. (Lehet ez mézeskalács- fűszerkeverék v. fahéj.)

Fontos! Bármilyen gyümölcsből lehet gyümölcssalátát készíteni, s bármilyen aszalt gyümölccsel, olajos maggal gazdagíthatjuk. Abból készítsük el a holnapi reggelinket, amit otthon találunk. Itt a blogon és vannak régebbi bejegyzések is a témában. A gyümölcsnap címkére kattintva már olvashatod is őket.

Üljünk le az asztalhoz, és komótos tányérba szedjünk a tálból, ahogy a „rendes” ételt szokták szedni. :) Megéri húsz perccel korábban kelünk. Van ez annyira fontos dolog. Meg tudjuk tenni? Megéri? Megéri! :)

Annyit együnk, amennyit kívánunk, ha úgy gondoljunk, hogy a megadott mennyiség kevés lenne délig, duplázzuk meg. Annyit együnk, amennyiről azt gondoljuk, hogy jóllaktunk vele. Igen, gyümölccsel is jól lehet lakni!

Ha kávézni szoktunk kávézzunk ezen a reggelen is, úgy ahogy szoktunk. Hiszen nem vagyunk büntetésben. Sőt, egy jó meleg tea is belefér az étrendbe.

Délben – az általunk kijelölt evésidőben pedig együnk azt és annyit, amennyi csak jólesik.

Tehát a második lépés, hogy reggelire együnk egy jó adag gyümölcssalátát. Vagyis reggelire gyümölcssalátát együnk. :) No, és tartsuk az evésidőket, és evés idők között sok tiszta vizet igyunk, és szükség esetén egy-egy korty gyógyvizet.

Holnap folytatjuk.

Az első lépés

Reggel - reggeli

délben - ebéd

este -vacsora

Ennyi! S közben nulla kalória! Ez a titok nyitja!

Akkor vágjunk bele!

Mint mondtam, az alap, a titok nyitja, az evésidők szokásának kialakítása. Itt dől el, hogy komolyan gondoljuk-e, hogy változtatni akarunk az eddigieken.

Rengeteg téveszme vezet félre bennünket ezen a téren. Szinte törvényként hangoztatják a „sokszor keveset” elvet. Nos, ennél károsabb tanácsot nem igen adhatnának a túlsúlyos embereknek. Nagyon sokat írtam már arról, hogy mekkora tévedésnek tartom ezt a dolgot, és még sokat beszélek erről ezután is. Tény, hogy egy egészséges felnőtt embernek, főleg annak, aki nem is végez kemény fizikai munkát, bőven elég lenne akár napi egyszeri étkezés is. De ezt azért nem ajánlom. Maradjunk a jól bevált reggeli-ebéd-vacsora hármasánál. Ám ennél több evésre semmi szükségünk.

Ebben a három evésidőben azonban csak az evésre figyeljünk! Ha ki akarunk keveredni a kilók csapdájából, akkor ennyit érdemes megadnunk a szabadságért. Ennyit? Mennyit is? Három rendes evésre való időt.

Ám a reggelin, ebéden vacsorán kívül semmit, szó szerint semmit se együnk. Még egy cukrot sem, amiben két kalória van, és még egy korty kalóriatartalmú italt sem, még akkor sem, ha 100%-os nagyon-nagyon egészséges gyümölcsitalról vagy egyéb csodaszerről van is szó. Mert itt nem is az számít, hogy hány kalória, hanem az, hogy megszokja a szervezetünk, hogy mikor számíthat ennivalóra vagy bármi egyéb kalóriára és mikor nem. Ha pár napig nagyon következetesek vagyunk ennek az elvnek a megtartásában, akkor hamarosan kialakul bennünk egy olyan feltételes reflex, hogy evésidőn kívül eszünkbe sem fog jutni, hogy együnk. És ez lesz a döntő változás.

Itt most fontos, hogy szilárd legyen az elhatározásunk. Lássunk reálisan! Arról van szó, hogy lesz a napunkban 4-5 olyan óra, amikor nem eszünk semmit. Kibír ennyit egy felnőtt ember? :)

Talán nem is gondolnánk, hogy mennyire fontos, hogy alkalomadtán bekaphassunk egy-egy falatot. Annyira megszoktuk ezt, hogy néha furcsán nehéz nélküle. Ezért lesz nagy segítségünkre a Salvus gyógyvíz. Nagyon hasznos, ha egy kis üdítős üvegben mindig a kezünk ügyében tartunk belőle egy keveset. Amikor evésidőn kívül úgy érezzük, muszáj lenne legalább egy falatot ennünk, mert „leesett a vércukrunk”, mert „ránk tört a farkas éhség”, mert úgy megsajdult a gyomrunk, hogy csak egy falat étel nyugtatná meg, ha hirtelen elönt a gyomorsav, vagy csak azért, mert nem is tudjuk, mihez is kezdjünk, szóval mindezekben és az ehhez hasonló esetekben egy-egy korty Salvus gyógyvíz segít. Egyetlen korty elegendő, hogy lenyugtassa a gyomrunkat. Lenyugtassa a háborgást, megszüntesse a rossz érzést. És ezekkel a kortyokkal szépen eljutunk az evésidőkig. Ezeken a kortyokon , mint a cölöpökön a mocsárban lépdelhetünk, és elérhetünk a számunkra sokkal hasznosabb szokások szárazföldjére.

Evésidőkben pedig szépen nyugodtan, örömmel és figyelemmel együk meg, amit szeretnénk. Szépen lassan, tiszta lelkiismerettel. Mert nem büntetésben vagyunk, sőt… Egy izgalmas utazásra indultunk.

És ha ittunk egy kortyot a gyógyvízből (szó szerint elég egyetlen korty), utána álljunk meg egy pillanatra, és szenteljünk pár másodpercet magunkra. Mi okozta vajon, hogy így ránk tört ez a kellemetlen érzés? Mi jutott eszünkbe? Ki szólt hozzánk? Mit mondott? Mit kellett volna megtennünk, amihez nem volt kedvünk, vagy mit szerettünk volna megtenni, amit nem tehettünk meg? Csak őszintén! Csak úgy érdemes. Most nem arról van szó, hogy le akarunk adni pár kilót, ahhoz akár fogyókúrázhatnánk is. Most arról van szó, hogy szeretnénk végleg leszámolni egy idegesítő kellemetlenséggel. Tehát van magunkra néhány másodpercünk, és van annyi bátorságunk is, hogy erre egy kis figyelmet fordítsunk?

Vegyük elő a kis kockás füzetünket, és írjuk fel az időpontot, s azt, hogy milyen körülmények között éreztünk késztetést az evésre. Ezek a kis feljegyzése körözőlevéllé válnak, mellyel felismerjük és elfogjuk az evésre felbujtó ismeretlen tettest.

Tehát az első lépés, mely január 2-a feladata, hogy csak evésidőben együnk. Együnk háromszor rendesen. Ülve, nyugodtan, magunkra és az ételre figyelve. És evésidőn kívül, ha eszünkbe jut az evés, igyunk egy korty gyógyvizet. Álljunk meg pár másodpercre, és nézzünk magunkba: Most mi késztetett evésre? És amit válaszul találunk magunkban, jegyezzük fel a füzetükbe.

Sok sikert! Holnap folytatjuk.

Start

Örömteli, ragyogó új évet kívánok!

Eljött 2011, és az ünnepélyes pillanat, hogy megnyitjuk a pszichowellness-konyha karcsúsító klubját, az egyszerűség kedvéért csak pkkk. :)

Isten hozott kedves idelátogató! Ma az indulás napja van, a nulladik nap!

Ha változni, változtatni akarsz, akkor jó helyen jársz. Sokallod a súlyod, a derékbőséged? Nos, ezen is lehet változtatni. Ha komolyan gondolod, akkor máris összeszedheted a hozzávalókat, hogy ezt a változást kifőzzük.

A legfontosabb hozzávaló a figyelem, a türelem, a rendszeresség, a jókedv, az öröm és az önbecsülés. Hogy nincs még mindez a spájzban? Nem baj. Nem holnapra készítjük a változás nagy lakomáját. Azt tervezem, nézzük meg, mi történik a következő éven! Mire megyünk, ha így főzünk?

A leghosszabb út is az első lépéssel kezdődik, és az első után jön a második, és csak lépésről lépésre tehetjük meg az utat. A térugrás még csak a fantasztikus filmekben létezik. Maradjuk most itt a Földön! A realitások talaján. Lássuk, mire megyünk, hová jutunk!

Minden nap egy recept és egy jótanács vár itt. Emlékezz: Sok kicsi sokra megy!

Nos, akkor kezdjük. Ma még étel nincs is, mert ma még legyen az, amit eddig főztél. De számtalan finomság és ötlet van itt a régebbi bejegyzésekben. Az elején csak ismerkedjünk!

Így elsőre elég, ha az első jótanácsomat megemészted. Ez a legfontosabb. Az a nulladik lépés, az alap, a nélkülözhetetlen hozzávaló. Amíg ezt nem sikerült beszerezned, addig főzhetsz, ehetsz bármit, az nem az eMpszi karcsúsító étrendje szerint lesz. De ha ez a hozzávaló benne van, minden étel karcsúsító étellé alakul.

A nagy titok, ez a varázslat pedig:

Jelöld ki a napi három evésidődet! Azt a három alkalmat, amikor egy-egy nap enni fogsz, ülve, nyugodtan, kényelmesen.

Hogy ez lehetetlen? Honnan tudod? Sokan mondták már, hogy náluk ez nem megvalósítható. Aztán mégis… Elkezdték jobban akarni… Akarod te eléggé a változást? Ha igen, akkor ezt az első és legfontosabb hozzávalót beszerzed. Van hozzá egy heted.

Ma estig annyi a teendő, hogy megtaláld ezt a három időpontot. Például reggeli 6 és 8 között (valamikor egy 15-20 perc), ebéd – mondjuk 12 és 2 között valamikor fél óra.,vacsora 5 és 7 között megint fél óra. Az általad kijelölt két órán belül valamikor. Te mondod meg. Csak tervezd meg a saját ritmusodhoz, írd le abba a kockás füzetbe. Aztán majd látjuk, jövök és folytatom. Szóval semmi több csak három időpont a kockás füzetbe. :) Várlak.