65. lépés: Jó lesz ez még valamire?

 

Érdekes lenne egy olyan felmérést csinálni, hogy van-e összefüggés a túlsúlyra való hajlam és aközött a késztetés között, hogy nemcsak gyűjtögetjük, de őrizgetjük is a dolgokat. Vannak emberek, akik könnyűszerrel szabadulnak meg minden olyan dologtól, melyre egy ideje már nem volt szükségük, s úgy ítélik meg, hogy egyhamar nem is lesz. Ha ilyen tárgyra bukkannak a holmijuk között, már adják is tovább. És vannak mások, akik meg minden vicket-vackot őrizgetnek, mondván, ki tudja, mire lesz ez még jó. Miért nehéz elengedni a lomokat? Nehéz elengedni egyáltalán? Elengedni nehéz vagy eldönteni, hogy lesz-e még rá szükség? Talán úgy hozzánk tartoznak, hogy az életünk egy darabja lettek? Tényleg így van ez? 

 

Ez már megint olyan kérdés, melyre nem tudom a választ, de nagyon szeretném tudni. Lehet-e összefüggés az őrizgetős hajlam és a hízásra való hajlam között. Vajon nagyobb százalékban őrizgetik-e  a kalóriákat zsír formájában raktározva, akik a lomjaikat is őrizgetik? 

Sok túlsúlyra hajlamos ember mondja, hogy lassú az emésztése. Sok időre van szüksége az elfogyasztott ételnek, hogy végig menjen a tápcsatornán. Aztán ezen a lassú úton sokkal több ott is marad belőle, mintha csak úgy átszaladna rajtunk. Nehezen engedjük el, őrizgetjük – persze nem tudatosan – a tápanyagokat is a testünkben? 

Mennyire lehet összefüggés átvitt értelmű és konkrét dolgok között? Nehezen engedünk el szükségtelenné vált tárgyakat, idejét múlt kapcsolatokat, rossz emlékeket, emésztési salakanyagokat? Gondunk van az elengedéssel? Valahogy valamivel belecövekelünk az áramlásba? Súlyos dolgok ezek… 

Milyen tapasztalataitok vannak erről?

Tésztanapra

Az lassú emésztésről jutott eszembe a hajdina, mert éppen ennek a problémának a kezelésére is ajánlják. A gyógyhatáson túl is érdekes dolog olyan ételeket felfedezni, melyek már-már feledésbe merültek. Ilyen a hajdina is. Régen általánosan elterjed gabonaként fogyasztott élelmiszer volt, ma meg már szinte különlegességszámba megy. Érdemes azonban beillesztenünk az étrendünkbe.

Kakaós hajdina

Hozzávalók: 1 dl hajdina, 4 dl víz, 1 késhegynyi só. 5 dkg méz (2 csapott evőkanál), 1 dkg kakaópor (1 csapott evőkanál), reszelt citromhéj, fél citrom leve.  

Elkészítése: A sós vízben lassú tűzön addig főzzük a hajdinát, amíg a vize elfő. Mikor egy kicsit meghűlt, hozzákeverjük a mézet, a kakaóport és a citromot.

(Ez a mennyiség két adag desszertnek is elegendő, persze, meg lehet enni egyszerre is. Ha erre lenne ingerenciánk, fogjuk rá a túl lassú emésztésünkre vagy a nyuszira. :D) 

A 65. lépésben az elengedésről esett szó. Lehet, hogy ha kívül megváltozunk, akkor az belül is okozhat változást? Mindenesetre, ha megszabadulunk a szükségtelen dolgoktól, abból csak hasznunk lehet. Nyilván megkönnyebbülünk tőle.

 

 Holnap folytatjuk.

64. Ide nekem a ... ! ?

 

Van itt valami, ami elég általános dolognak tűnik, és érzem, hogy összefügg a túlsúllyal, csak azt nem tudom pontosan, hogy hogyan. Éppen ezért sokkal inkább beszélgeti, kérdezgetni szeretnék ebben a témában, mintsem megmondani a „tutit.” 

Azt vettem észre, hogy sokszor a bőség zavara vezet a túlevéshez. Amikor olyan sok minden van, hogy nem tudom eldönteni, hogy most mit is egyek, egyiket sem szeretném kihagyni, de a gazdag felhozatal töredéke is bőven elég lenne. Eddig még elég ismerős a kép, gondolom sokuknak. Ám van ennek egy másik oldala is. Valami olyasmi, hogy nem csak az ételből akarunk többet a kelleténél, hanem bármi másból. Spájzolni, raktározni nehezebb időkre? És ne csak a pénzre, hatalomra, ételre gondoljunk ilyenkor. Ez a begyűjtőkésztetés kiterjedhet akár az információszerzésre, a különböző jó érzéssel végzett tevékenységekre és még ki tudja, mire. 

A legjellemzőbb példa erre szerintem az, amikor evés közben olvasunk vagy tévézés, internetezés, baráti beszélgetés, írás közben eszünk. Mi a szerepe itt az ételnek? Szeretnék enni, mert enni jó, de mást is szeretnék csinálni, mert az is jó. Vagy esetleg azt kell csinálni. Vagy éppen nem szeretem azt csinálni, csak hogy mégis elviselhető legyen, eszem közben, hogy legalább valami jó is legyen abban az időben. Vagy nincs elég időm mindenre (vagy legalább is így érzékelem), és nem szeretnék semmit elhagyni, sőt úgy gondolom, hogy nem is lehet elhagyni bármit is? 

Akarjuk ezt is, azt is. Egyszerre több mindent. Talán ki szeretnénk tágítani az időt? Aztán az lesz belőle, hogy a saját térfogatunkat tágítjuk ki? 

Ez a mindent akarok egyszerre, ezért sok mindent egyszerre csinálok, egyre gyorsabban terjedő kór. A gyerekeknél látom, hogy képtelenek egyszerre egy dologra figyelni. Ugyanakkor meg vannak róla győződve, hogy ők bizony mind arra a sokra, amit előttük van, egyaránt jól figyelnek. És mi lesz ebből? Megmarad ebből valami? És ha egyszerre eszünk és csinálunk valami mást, akkor mi marad meg az evés élményéből, az evés öröméből? És ha semmi, akkor miért csináljuk? Hogy van ez?

Zöldségnapra:

Vöröslencselepénykék vajon párolt zöldségekkel és zöldségmártással

Vöröslencselepénykék

Hozzávalók: 25 dkg vöröslencse, 4 dl víz, 2 gerezd fokhagyma, 1 kávéskanál kurkuma, 1 kávéskanál chat masala fűszerkeverék, 2 kávéskanál csípős pirospaprika-krém, só, 2 evőkanál prézli, 1 egész tojás, kb. 2 dl olaj a sütéshez. 

Elkészítése: A vöröslencsét a vízben addig főzzük, amíg a elfövi a vizét. Eddigre majdnem teljesen pépesre fő szét. Hagyjuk kihűlni, majd hozzáadjuk a fűszereket, a prézlit és a tojást, jól összekeverjük, Felmelegítjük az olajat, majd a masszát a közepesen meleg olajba egy-egy kanálnyi mennyiséget halmozunk, és villával ellapítjuk, majd megsütjük a másik felét is. Ha elkészült egy-egy darab, leitatjuk róla a felesleges olajat. A sütés figyelmet igényel, mert ki kell tapasztalni az olaj megfelelő hőfokát, mert a túl forró és a túl hideg olajban egyaránt morzsálódhatnak a lepénykék.

Párolt zöldségek

Hozzávalók: 20 dkg paszternák, 20 dkg sárgarépa, 2 gerezd fokhagyma, só, bors, 5 dkg vaj, fél citrom leve.

Elkészítése: A répákat megtisztítjuk és kb. kisujjnyi darabokra vágjuk. A vajat felolvasztjuk, és addig kevergetjük benne a répát, míg halványan barnulni kezd, akkor víz apránkénti hozzáadásával megpároljuk. Sóval, borssal, citrommal ízesítjük.

Zöldségmártás

Hozzávalók: 10 dkg a fenti párolt zöldségből, 3 dl víz, 2 kiskanál mustár, 2 gerezd fokhagyma, só, bors, fél citrom leve.

Elkészítése: A zöldségeket a vízzel botmixerrel pépesítjük, átforraljuk, mustárra, fokhagymával, sóval, borssal, citrommal ízesítjük. 

A 64. lépésben arról beszéljünk arról, hogy miért is csinálunk egyszerre több mindent, és vajon ez hogyan függhet össze a túlsúllyal.

Holnap folytatjuk.

63. lépés: Víznap után

 

Nos, hogy sikerült a víznap? Aki még este olvassa ezeket a sorokat, ha eddig kitartott, már tartson ki végig. Szerintem jólesik ilyenkor egy jó kis fürdő. Én legalább is mindig jobban fázom víznapon. Talán ez a legkellemetlenebb számomra, hiszen egyébként is elég fagyos vagyok. Érdemes lenne felírni a víznapi tapasztalatokat. Később hasznos lehet. 

Ha meg mégsem víznapoztál, az sem baj. Mondtam már, de most is mondom, hogy víznapot tartani nem a súlycsökkenés miatt érdemes. Persze, kevesebbet mutat a mérleg, az igaz. De igazi hozadéka önismeretből van ennek a napnak. Meg talán még ennél is nagyobb haszna, hogy megtapasztaljuk, hogy egy napig nem enni, nem jelent nagy problémát. És ettől a tapasztalattól leginkább a szabadságérzetünk nő. Megváltozik az evéshez, az ételhez való viszonyunk. 

És holnap húsnap. A blogon ez lesz az utolsó húsos húsnap húsvétig. Talán nem ezt az ételt kellene feltennem, ami most itt következni fog, de igazából nem sok van raktáron, amiből válogathatok. Ma én is megtartottam a víznapot, igaz, főztem a családnak, de fényképezni nem volt időm. Úgyhogy most legyen ez a káposzta. De ha van otthon alapanyag, akkor inkább valami könnyebbet lenne érdemes enni víznap után. 

Aki nem tartott víznapot, annak is javaslom a húsnapot, ha együtt akar haladni a bloggal. Két húsnap egymás után igazán belefér, főként így, hogy hosszabb húsmentes időszak a terv.

Húsnapra

Rakott savanyúkáposzta 

Hozzávalók: 1 kg savanyúkáposzta, 0,5 kg darált sertéshús, 10 dkg vékony karikára vágott füstölt kolbász, 10 dkg kis apróra vágott húsos füstölt szalonna, 2 dl tejföl+ a tálaláshoz, 1 fej vöröshagyma, 2 gerezd fokhagyma, só, bors, 2 kiskanál vaj.

Elkészítése: A hagymát apróra vágjuk, és a vajon párolni kezdjük. Hozzáadjuk a darált húst, fűszerezzük, és alaposan átpároljuk, amíg a hús a levét elfövi.

A savanyúkáposztát szükség szerint átmossuk. Egy tűzálló tálat kivajazunk, a káposzta felét beletesszük, erre kerül fűszeres, párolt darált hús, erre a kolbászkarikákat tesszük, majd a káposzta másik felét. Rásimítjuk a tejfölt, és megrakjuk a kis szalonnadarabkákkal. Előmelegített sütőben addig sütjük, míg a szalonna megpirul az étel tetején.  Tálaláskor még egy kis tejfölt adhatunk mellé. Télire eltett pritamin paprika is illik hozzá.

A 63. lépésben azt javasoltam, hogy gondoljuk át a víznap tapasztalatait, jegyezzük le az ezzel kapcsolatos gondolatainkat, és együnk valami kedvünkre való húsételt holnap!

Holnap folytatjuk.

62. lépés: A második víznap

2011. március 4. újhold napja. Eljött hát a második víznap. Például azért jó az újholdhoz kötni ezt a napot, mert akkor ezzel választunk magunknak egy támpontot, így kijelöljük egy helyet a víznapnak az életünkben. Ez még akkor is hasznos lehet, ha úgy határozunk, hogy most mégsem víznapozunk. Hiszen, így is döntési helyzetbe kerülünk, a döntéshez - jobb esetben – gondolkodni, tárgyalni kell. Jelen esetben magunkkal tárgyalni. Így a víznap a legjobb lehetőség arra, hogy szóbaálljunk magunkkal. És ha ez megtörtént, akkor akár mit is döntünk, megélt és vállalt döntésről van szó, és az ilyen mindenképpen hasznos.

 

Nem baj az, ha valamit nem teszünk meg azonnal, amiről azt gondoljuk, hogy hasznos lenne megtenni, lehet, hogy még nem jött el az elhatározás ideje. Ha szeretnénk megtenni egy hasznosnak tűnő dolgot, de valahogy mégsem megy, akkor nyilván még nem került hozzánk eléggé közel ez az elhatározás. Még valami gát van bennünk, ami megakadályozza, hogy megtegyük. Ha van ilyesmihez kedvünk, „kikérdezhetjük” magunkat, hogy mi is az akadálya annak, hogy a felmerült ötletet megvalósítsuk. Őszintén érdemes magunktól megkérdezni, hogy miért is szeretnénk megtenni azt a bizonyos dologot, és tényleg mi szeretnénk-e vagy csak inkább valakinek vagy valaminek megfelelni vágyunk. És nem csak megkérdezni érdemes ezt magunktól, hanem az az igazi nyereség, ha van annyi türelmünk, hogy a feltett kérdésünkre „meghalljuk” magunkban a válaszokat is. Illetve azt is érdemes felfedezni ilyen „akarom is – nem is” helyzetben, hogy másik út mellett milyen érvek szólnak.

Ami mindenképpen káros ebben a helyzetben az a lelkiismeret-furdalás, az abból származó szorongás, hogy belül kétfelé húzunk, és akárhogy döntünk, rosszul érezzük magunkat. Erre semmi szükség. Ehelyett inkább érdemesebb „megtárgyalnunk” magunkkal, hogy milyen érveink vannak az egyik illetve a másik döntés mellett. Segít dönteni, ha látjuk, hogy mi az a nagyobb, a pillanatnyi helyzeten túlmutató jó, amit el akarunk elérni a döntéssel. Hiszen nem a víznap a cél. Mi is lenne számomra a víznap célja? És azzal a céllal mit érek el? Ha a méregtelenítés a víznap célja, a méregtelenítéssel meg a nagyobb egészséget szeretnék elérni, de közben belefájdul a fejem, a gyomrom abba a gondolatba, hogy víznapot „kell” tartanom, akkor az a víznap bizony nem éri el a célját, sőt épp ellenkezőleg… 

 

Igazából az a jó a víznapban, hogy nem lehet szó nélkül elmenni mellette. Már abban az esetben, ha elhatározzuk pl. azt, hogy az újholdhoz legközelebb eső gyümölcsnap után (már ha a négynapos ciklusok szerint eszünk) vagy újholdak napján víznapot tartunk. Mert a víznapban a legeslegjobb az, hogy alkalmat ad arra, hogy szóbaálljunk magunkkal. Ha ez nem történik meg, hanem csak magunkra erőltetünk valamit, amit valaki javasolt, akkor az a víznap akár megtartottuk akár nem, megy a lecsóba.

Aki most úgy dönt, hogy nem tart víznapot, annak legyen holnap egy szabadon választott napja. Így továbbra is együtt haladunk majd. A jövő héten kedden lesz a hagyomány szerint a húshagyó kedd, amit hamvazószerda követ. Ez a kezdete a húsvét előtti böjtnek. Hagyománytisztelet okán akár ide, hamvazószerdára is tehetjük a víznapot. (Már, ha úgy gondoljuk, hogy akkor jött el az ideje.) Gondolom, vannak az olvasók között olyanok, akik valamilyen szinten megtartanák ezt a hagyományt, azonban víznapot mégsem szeretnének tartani sem most, sem akkor, de mégis szeretnének együtt haladni a blogban írtakkal. Arra gondoltam, hogy ilyen összehangolódós esetekre létrehozom a semleges ételek napját. Egy olyan napot, amikor a napi étrendünket a semleges ételekből állítjuk össze. Jó lenne egy ilyesmi? Szóval, gondolkozom még ezen. Majd még beszélünk róla.

Víznap

A nullakalóriás a nap víznap. A víz és a gyógyteák napja. Bármilyen kedvenc teánk jó erre a napra, de a legjobb talán, ha többfélét is kipróbálunk. Javaslom például a csalánteát és a csipkebogyót.

A 62. lépésben a második víznap ürügyén állunk szóba magunkkal. Hiszen a víznapnak ez az elsődleges célja, hogy szóba álljuk magunkkal. Adjuk meg magunknak a tiszteletet, és beszéljük meg ezt a kérdést azzal az emberrel, aki a tükrünkből visszanéz ránk. Nem saját érdemeink okán, hanem teremtményi mivoltunkból következően mindenképpen érdemlünk ennyi figyelmet. 

 






Holnap folytatjuk.

61. lépés: Sok kicsi sokra megy

 

Azt hiszem, alábecsüljük ennek a közmondásnak az igazát. Pedig abban az értelemben is megállja a helyét, hogy apró falatonként szedjük össze azokat a plusz kilókat, melyek aztán annyi fejtörést okoznak, és abban az értelemben is igaz ez, hogy ha sok apró kicsi lépést teszünk az új szokásaink kialakításáért, akkor egy idő után jelentős eredményeket érünk el. 

Gyakran elkövetik azt a hibát a változni szándékozók, hogy egyszerre sokat és gyorsan akarnak változtatni, változni. Hatalmas energiával fognak neki az újnak adj Uram, Teremtőm, de rögtön stílusban. Aztán, ha elfogy a lendület, kialszik a lelkesedés, és a csak az üresség maradna, de az üresség helyét gyorsan betölti a lelkiismeret-furdalás és az elkeseredés. Méghozzá önbecsülés romboló elkeseredés. Pedig ahogy egy elefántot is megehetünk apró falatonként, ugyanúgy akár egy hegyet is elhordhatunk, ha elég kitartóan talicskázzuk a köveket. Persze szó sincs esetünkben egy hegy elhordásáról. Ennél sokkal kisebb feladatra is elegendő vállalkoznunk ahhoz, hogy elérjük a célunkat.

Ha már tudjuk az úticélt, egy-egy nap alatt, elég csak az arra a napra esedékes feladatot a szemünk előtt tartanunk. És még egy hasznos dolog: a picike eredményeknek is érdemes örülni. Az örömre is igaz a címben idézett közmondás. Sok kicsi az örömből is sokra megy. 

Még ilyen örömeink is lehetetnek, mint például ezeknek a gyümölcskompozícióknak kiötlése, az elfogyasztásáról már nem is beszélve. Például a francia konyhát ismerőknek ilyesmiről akár az amuse-gueules [ámüzgöl] a „pofaszórakoztatók” is eszébe juthatnak. :)

Gyümölcsnapra:

Variációk grapefruitra, mákra, narancsra és mézre

Hozzávalók:1 fehér grapefruit, 1 narancs, 2 evőkanál darált mák, 2 kiskanál méz, pár szem vörösáfonya

Elkészítése: A meghámozott grapefruitot botmixerrel pépesítjük, a meghámozott narancsot vékony szeletekre vágjuk, a mézet a mákkal összekeverjük és vizes kézzel kis golyókat formálunk a mézes mákból. Az így előkészített hozzávalókat ízlésünk szerint – akár többféle variációban - tálaljuk.

A 61. lépésben a sok kicsi sokra megy népi bölcsességgel hozakodtam elő.

Holnap folytatjuk. 

60. lépés: Figyelünk a természet ritmusára

 

A rohanó, a pörgős életünkben sokszor megfeledkezünk arról, hogy az ember is a természet része. Pedig ha sikerül egy kicsit lassítanunk, akkor észrevesszük a természet ritmusát. Például azt is, hogy az egyes évszakok mást és mást adnak nekünk akár a konyhai alapanyagokból is.

Egy ideje törekszem arra, hogy az évszaknak megfelelő ételeket főzzek. Igyekszem olyan alapanyagokat használni, melyeknek szezonja van. Ezzel a szokással jócskán szélesítettem a piaci látószögemet. Amíg nem figyeltem erre, sokkal kevesebb alapanyagot használtam. Mert megvolt az a viszonylag szűk skála, melyből válogattam a hétköznapokban, és talán kényelemből, talán csak azért, mert az ismert dolgokhoz kevesebb figyelem kellett, nem igen fordult elő, hogy újdonságokat próbáljak ki. Viszont mióta ezt a szokásomat lecseréltem, és tudatosan törekszem arra, hogy minél több dolgot felfedezzek, új világ nyílt meg előttem. Ha ez talán túlás is egy kicsit, az mindenesetre igaz, hogy nagyon sok élményt, örömet adtak az újonnan felfedezett ízek, alapanyagok, nagyon jó és hasznos időtöltés, hogy felfedezem a világnak az általam eddig sokkal kevesebb figyelemre méltatott részét.

Azon túl, hogy sokkal jobban figyelek az évszakokra, elkezdtem figyelni a Hold járására is. Sokat olvastam arról, hogy mekkora jelentőséget tulajdonítottak a természettel nagyobb harmóniában élő emberek ennek is. Úgy döntöttem, hogy a víznapokat mindig az újholdhoz igazítom. A legközelebbi újhold ezen a héten pénteken lesz. Akkorra tervezem a második víznapot itt a blogon. Ez március 4-ére esik. Bár akár március 9-én is meg lehetne ezt a víznapot tartani. Akkor lesz ugyanis hamvazószerda. A régi hagyomány aszerint ekkor ér véget a farsang, s ezzel a nappal veszi kezdetét a nagyböjt.

Ezzel a nappal itt a blogon kezdetét veszi egy húsnélküli időszak. Nem arról van szó, hogy ez az eMpszi karcsúsító programjának része lenne. Csupán én évek óta az évnek ebben a negyven napjában a húsnélküli étkezést szoktam gyakorolni. És azt tervezem, hogy ebben az időszakban itt a blogon is húsnélküli húsnapi ételeket ajánlok. Így húsvétig már csak egy húsos ételt fogok feltenni az ételeim közé. A hús nélküli időszakok teljesen elfogadottak és általánosan gyakoroltak voltak a régiek számára, melyek haszna nyilvánvalóan megmutatkozott mind az egészség, mind az önismeret, önfegyelem, mértékletesség terén. (De még egyszer mondom, hogy aki ezt nem szeretné kipróbálni, teljes lelki nyugalommal egyen hús ezután is a húsnapokon.)

Tésztanapra

Bundás pórékarikák

Hozzávalók: 1 szál póréhagyma, 10 dkg liszt, 1,5 dl szénsavas ásványvíz, 1 kávéskanál só, 1 kávéskanál cukor, olaj a sütéshez, majonézes torma és csípős paprikakrém a tálaláshoz.

Elkészítése: A tojásból, lisztből, cukorból és a sóból a vízzel híg tésztát készítünk. A póréhagymát vékony karikákra vágjuk. Egy felmelegített serpenyőbe egy kis olajat teszünk (csak hogy éppen olajos legyen a felülete), és egy-egy karika pórét egy kanál tésztával együtt a serpenyőbe tesszük, és mindkét felét megsütjük.

Tálaláskor egy-egy pötty majonézes tormával, csípős paprikakrémmel díszítjük. Salátát, savanyúságot eszünk mellé. 

A 60. lépésben arról esett szó, hogy segítségünkre lehet, sőt örömünket is lelhetjük benne, ha figyelünk a természet ritmusára.

Holnap folytatjuk.