Lovasíjász-ebéd: áldos és mézelény

Már több, mint három hete megvolt a műtét, de még mindig félárbóccal vagyok. A konyhában sem igen tüsténkedek. Bár néha ott vagyok, nagy virgoncan csinálok ezt-azt, de aztán meg győzöm összeszedni magam. De most hétvégén „muszáj” volt egy kicsit konyháznom.

Ferencék ezen a héten táboroznak a lovasokkal. Hétfőre az ebédet ő akarata elkészíteni, méghozzá lehetőleg Cey-Bert Róbert könyve – a Honfoglaláskori magyar konyha – szellemében. A könyv szóhasználata nyomán egy áldosra és egy mézelényre gondolt. Áldosnak Cey-Bert a gulyáslevesre emlékeztető fűszeres gazdag leveseket nevezi, melyek a maguk korában áldozati ételként kerülhettek a fejedelem, a vezérek asztalára. A mézelény pedig durva közelítéssel édességnek, süteménynek mondható. Egy kicsit ötleteltünk rajta, és kialakult a konkrét elképzelés. Én vállaltam a mennyiségek meghatározását és a „szakmai” támogatást, az érdemi munkát Ferenc végezte, de azért közös munkának érzem a végeredményt, melynek helye van itt a blogban.

Nos, készítettünk egy ragulevesszerű levest zöldfűszeres galuskával – nevezzük ezt bogádi áldosnak, és egy rizskochra emlékeztető ételt kölesből őszibarackkal ízesítve, legyen ez nyári kölesmézelény. :)

Bogádi áldos 

(12 főre – jó bőven számolva, éttermi adagban van az 16 főre is :) )

Hozzávalók: 2 kg sertéslapocka, só, bors, 4 fej vöröshagyma, 1 púpozott evőkanál zsír, 8 db sárgarépa, 1 nagy csokor petrezselyemzöldjének szára (nem volt itthon petrezselyemgyökér), 6 gerezd fokhagyma, kb. 8 borókabogyó, 2 kiskanál koriandermag (összetörve), 4 csipet sáfrányos szeklice, Táláskor kb. fél liter tejföl, zöldfűszeres galuska fél kg lisztből és friss tárkony.

Elkészítése: A hagymát apróra vágtuk, a zsírban dinsztelni kezdtük, hozzáadtuk a nagyon apróra vágott petrezselyemszárat, az összezúzott fokhagymát és a hasábokra vágott sárgarépát. Addig dinszteltük, amíg a hagyma aranysárgára pirult. Ekkor hozzáadtuk a kis kockákra vágott húst, sóztuk, borsoztuk, majd alkalmankénti kevergetés mellett addig pároltuk, amíg a saját leve elegendő volt a pároláshoz. Ekkor hozzáadtuk a borókabogyót, az összetört koriandermagot és jól átkevertük, hozzáadtunk 4 liter vizet. Készre főztük.Beletettük a sáfrányos szeklicét.  Zöldfűszeres nokedlit készítettünk hozzá levesbetétnek, melyet tálaláskor adtunk hozzá a frissen összevágott tárkonnyal és a tejföllel együtt.

Zöldfűszeres galuska

Hozzávalók: fél kg liszt, 4 tojás, 4 kiskanál só, 1 nagy csokor vegyes zöldfűszer (snidling, szurokfű=oregánó, borsikafű, kakukkfű levele és virága, kerti borágó levele és virága) nagyon apróra vágva (ebben a formában kb. 4 evőkanálnyi mennyiség), 5+3 dkg olvasztott vaj és annyi víz, hogy (kicsit sűrűbb) noldelitésztát tudjunk keverni. Sós víz a kifőzéshez.

Elkészítése:A lisztet elkevertük 4 kiskanál sóval, az apróra vágott zöldfűszerekkel, 5 dkg olvasztott vajjal,  a tojással és annyi vízzel, hogy galuskatésztát kapjunk. Forrásban lévő sós vízbe szaggattuk, kifőztük, majd leszűrtük, leöblítettük, és kb. 3 dkg olvasztott vajjal összekevertük. Tálaláskor került a levesbe.

Nyári kölesmézelény

 (12 főre, de szintén elég lenne ez 16 embernek is, de milyen lenne már, ha a lovasoknak osztani kellene az ételt… ) 

Hozzávalók: 1 kg köles, 3 liter tej, kb. fél kg méz, 12 tojás, 10 dkg vaj, 4 csipet só, kb. 1,5 cm-es friss gyömbér reszelve, 2 kiskanál őrölt fahéj, 1 kg őszibarack.

Elkészítése: A kölest a tejben 2 csipet sóval megfőztük. Az elején kellett kevergetni, hogy ne süljön le a köles az aljára. Amikor már majdnem az összes tej elfőtt, lezártuk a tüzet, és hagytuk fedő alatt hűlni, dagadni a kölest. Amikor már langyosra hűlt, akkor folytattuk vele a munkát. Egy nagy edénybe tettük, hogy könnyen hozzá lehessen keverni a többi hozzávalót. Először a 10 dkg olvasztott vaj, majd a méz került bele. (A mézet nem mértük, csak tippelem, hogy kb. mennyi lehetett.) Hozzáadtuk a 12 tojássárgáját és a fűszereket és a meghámozott, kimagozott és kb. cseresznyényi darabokra vágott őszibarackot . A tojásfehérjét 2 csipet sóval kemény habbá vertük, óvatosan belekevertük a kölesmasszába. Kikent, kilisztezett tepsikbe tettük (2 tepsinyi mennyiség), és előmelegített 180 fokos sütőben kisütöttük. Különféle lekvárok esetleg fajéjas méz adhatók mellé tálaláskor. (Óvatosan érdemes feldarabolni, mert egy kicsit törékeny, morzsálódós.)

Karamellás, meggyes túródesszert

AM kedvence a Guru nevezetű karamellás túrórudi. Kíváncsi voltam, hogy tudok-e hasonlót előállítani csak úgy íz alapján. Ez jutott eszembe, hogy talán így jó lesz. A csokit úgysem szereti annyira, a meggynek meg éppen most van a szezonja, ráadásul Marigt2-nél láttam egy cseresznyés túróst, amiből meggyes túrósra támadt kedvem, ezért most csoki helyett meggy lett a harmadik komponens ebben a „Guru”-ban. De ha már túl leszek ezen a kórházasdin, akkor még csiszolgatom, csokis változatot is készítek majd. 

Hozzávalók: 50 dkg magozott meggy, 5 dkg vaj, 10 dkg cukor 2, 5 (1+1,5) dl tejszín, 50 dkg túró, 5 dkg méz.

Így készült:

Kimagoztam 50 dkg meggyet.

5 dkg vajat 10 dkg cukorral összekevertem egy vastagtalpú edényben. Kevergetve addig hevítettem, amíg halvány karamellszíne lett. (Először grízes állaga lett a keveréknek az olvasztástól, majd sima masszává állt össze, ám egy kis olvasztott vaj (?) kivált belőle). Ekkor óvatosan (mert felcsap a gőz) hozzákevertem 1 dl tejszínt. Összeforraltam, alaposan átkevertem, (így még egy picit sötétedett) majd levettem a tűzről.

1,5 dl tejszínt felvertem tejszínhabbá. 50 dkg túrót simára kevertem, 5 dkg ( bő evőkanálnyi) mézzel ízesítettem és hozzákevertem a tejszínhabot.

A három alkotórészt rétegezve tettem egy üvegtálba. Alura meggy, rá túró, majd karamell, megint meggy, túró, meggy és karamell sorrendben. 

Már ebben a formában is elnyerte a célközönség :) tetszést, de még lehet rajta javítani.

Ez a desszert minden szabályt felrúg, amit az eMpszi étrendje követ. Így egyáltalán nem ajánlom azoknak, akik eszerint étkeznek. De mivel a tésztanap az engedmények napja, aki nagyon szereti az ilyesmit, kóstolja meg mértékkel. :) 

Szívesen fogadok jótanácsokat az esetleges tökéletesítés érdekében.

Most egy kis blogszütet következik, mert holnap elmegyek kórházba egy laza sérvműtétre, melyet a négy évvel ezelőtti „élménytúrának” köszönhetek. De remélem, a hétvégére már itthon leszek, bár még akkor nem fogok a konyhában és a gép előtt aktívkodni.  

Muzsdéjt csináltam, vagy valami hasonlót :)

Hallottam már róla, de eddig valahogy nem érintett meg annyira, mint a napokban, amikor Edithnél olvastam http://edithreceptjei.blogspot.hu/2012/06/muzsdejvariaciok.html El is határoztam, csinálok én is egy változatot. Az is eszembe jutott, hogy tulajdonképpen az is muzsdéj, amit a fokhagymás lángos megkenéséhez készítenek a lángossütők, így van, ugye? Csak nem tudtam, hogy annak bármi neve lenne.

Szóval a következőképpen csináltam: 3,5 dkg fokhagymát összetörtem, megsóztam, s ahogy Sedith írja apránként hozzáadtam 1 dl olajat, tettem hozzá még egy kanál mustárt, egy kávéskanálnyi mézet, fél csokor apróra vágott petrezselyemzöldjét és 2 evőkanál tejfölt is. Nagyon fokhagymás, de nagyon finom lett. Bár amennyire én a fokhagymát szeretem, nem volt kérdés, hogy ízleni fog. 

Annyit azért mindenképpen el kell mondanom hozzá, hogy ezt nem mártás mennyiségben kell az étel mellé képzelni, ez mindenképpen a fűszert kategóriába tartozik szerintem.

Epres rebarbaramártás

Egy „kicsit” elmaradtam az itt írandókkal. Majdnem elfelejtettem feltenni ezt a finomságot, pedig sikere volt, és ígértem is. Már ki is futunk lassan a szezonból, de azért legyen itt, hogy megőrizzem. Megéri.

Hozzávalók: 2,5 dkg vaj,  25 dkg rebarbara, 25 dkg eper, 10 dkg cukor, 1 evőkanál étkezési keményítő, 2,5 dl víz.

Elkészítése: A rebarbaraszárat és az epret megtisztítjuk, kis darabokra vágjuk (mindkettőt). A vajat felolvasztjuk, a rebarbarát párolni kezdjük rajta. Állandóan kevergetjük, s így pár perc alatt pépessé válik, hozzáadjuk az eperdarabokat, s így folyatjuk a kevergetést még egy-két percig. Levesszük a tűzről hozzákeverjük a keményítővel elvegyített cukrot, majd apránként a vizet. Visszatesszük a tűzre, s még egy-két percig forraljuk, míg besűrűsödik.

Az eMpszi étrendjében tésztanapra ajánlom pl párolt rizzsel.

Faepres kísérlet - csak, hogy el ne felejtsem

A kisnyárádi háznál van egy (fehér) eperfa. A gyerekkorom falusi, tanyasi udvarain elengedhetetlen volt ez a növény. Azóta igen ritkán láttam. Éppen most érik. Szedtünk egy kilónyit. Nem valami élvezetes gyümölcs (szerintem), de kíváncsi vagyok, hogy ki lehet-e hozni belőle valamit. Mivel citromfüvet is találtunk jócskán az jutott eszembe, hogy ezzel ízesítem. Csak úgy magában (minden ízesítés és egyéb nélkül) főztem kb. negyed órát a gyümölcsöt. hagytam kihűlni, majd apróra vágott citromfüvet kevertem bele. Botmixerrel pépesítettem. Egészen jó lett. (A képen a csíkos desszertben a barnás réteg.) 

Tehát csak 1 kg faeper megfőzve (minden egyéb nélkül) s egy marék apróra vágott citromfűvel ízesítve, turmixolva. Tejbegrízzel (és epre rebarbaramártással) tálalva.

Mivel a sok kis mag miatt az állaga a tejbegrízre emlékeztetett, az jutott eszembe, hogy ezt főzök mellé (fehér réteg). Igazság szerint rebarbarával szeretném egyszer majd kipróbálni. Volt még tegnapról egy kis epres rebarbaramártás, ezt tettem rá rózsaszín rétegnek. Fogok még kísérletezni ezzel a gyümölccsel. (A rebarbarás epermártást meg hamarosan felteszem ide.)

Tervezetlen melléktermék-felhasználó citromdzsem

Amikor a múltkor leszűrtem a bodzaszörpöt, sajnáltam kidobni a citromkarikákat, annyira jól néztek ki, olyan finom illatuk volt A citrom átvette a bodza illatát, s nagyon jó volt az összhatás . Az jutott eszembe, hogy dzsemet lehetne főzni belőlük. Egy vastagtalpú lábasba tettem, annyi vizet öntöttem hozzá, hogy éppen ellepje, s kevergetve addig főztem, míg a citrom megpuhult és a vizet elfőtte. Hagytam kicsit hűlni, majd botmixerrel pépesítettem. Lemértem, éppen 30 dkg lett. Hozzáadtam 10 dkg cukrot, és még egyszer átforraltam. Nagyon karakteres igen erős ízű dzsemet kaptam. Inkább fűszer, mint lekvár hatását keltette. A blogomon lábatlan néven szereplő almás palacsintaféléhez ettük. Remek volt. Még marad belőle, találok még felhasználási lehetőséget hozzá.

Grillezett spárga

Jemie 30 perces kajáiban láttam a minap  ezt az ételt. Nem figyeltem oda rendesen, de ahogy összeraktam az emléknyomokat jó lett. Így most itt megörökítem. Csicseriborsó-fasírttal ettük. Azt ebben a bejegyzésben írtam le:  http://pszichowellness-konyha.blogspot.com/2011/02/58-lepes-alapanyagok-az-eteltarsitasra.html 

A spárga így elkészítve roppan egyszerű, nagyon gyors és nagyon finom. Sokféle étel mellé adhatjuk.

Hozzávalók: 0,5 kg (zöld) spárga, 1 kisebb citrom leve, 1 evőkanál olaj, só.

Elkészítése: A zöld spárga fás végeit letördeltem. és egy tepsiben sorba raktam, majd a tűzhely grill fokozatán (minden egyéb hozzáadása nélkül) kb. 10 percig sütöttem. A sütőből kivéve azonnal meglocsoltam a citromlével és az olajjal, és meg is sóztam. Alaposan összekevertem.

Az eMpszi étrendje szerint a grillezett spárga semleges étel. A csicseriborsó-fasírttal zöldségnapra ajánlom.

Reteklevél-leves Szepyke ötletéből

Amióta Szepykénél  láttam, folyamatosan napirenden tartom, hogy ezt el fogom készíteni. Már többször megvolt hozzá a reteklevél, de valahogy a csillagok együttállása hiányzott. Most együtt volt minden. Ám az most sem változott, hogy legtöbbször emlékezetből dolgozom, és csak utólag nézem meg, hogy milyennek is kellett volna lennie valójában. Így most is egy változatot állítottam elő az eredeti ötletből. Vállalható lett – szerintem. 

Hozzávalók:  1 nagy csokor (kb. 10 dkg) reteklevél alaposan megmosva, 2 db közepes krumpli, 3 szál (nagyobb) újhagyma, 2,5 dkg vaj, só, bors, fél citrom héja és leve, 2,5 dkg füstölt szalonna gyufafejnyi darabokra vágva, 1 liter víz.

Elkészítése: A kis kockákra vágott krumplit a vajon párolni kezdjük. Hozzáadjuk a karikákra vágott hagymát (a zöldje jó részét is), majd az összevágott reteklevelet. Sózzuk, borsozzuk. Amikor már saját levét elfőtte, hozzáöntünk 1 liter vizet, és addig főzzük, míg a krumpli megpuhul. Ekkor a „sűrűjét” kiszűrjük, (pl. botmixerrel) pépesítjük, majd visszakeverjük a levébe. Előbb, amíg a krumpli fő, kisütjük a szalonnakockákat. Tálalás előtt belereszeljük fél citrom (alaposan megmosott) héját, és belecsavarjuk fél citrom levét. A kisütött szalonnakockákkal és pár csepp kisült szalonnazsírral meghintve tálaljuk.

Az eMpszi étrendje szerint zöldségnapra ajánlom ezt a levest.

Bodzavirágos mártás és a bodzaszörp

Az egész úgy kezdődött, hogy volt még fél liter tavalyi bodzaszörp a spájzban. De hova tartogassam, hiszen már éppen itt az új készítésének ideje. Az jutott eszembe, hogy mártást készítek belőle a bodzás gofrihoz. Nagyon ritkán használok pudingport, de ehhez most ezt találtam a legjobbnak.  Úgy valósítottam meg az ötletet, hogy 1 csomag vaníliás pudingport feloldottam 2 dl vízben, hozzákevertem a fél liter bodzaszörpöt és megfőztem a tejforralóban, mint a pudingot. Jó is lett.  De azóta frissen is elkészítettem. Mégpedig így:

Bodzavirágos mártás

Hozzávalók: 5-10 bodzavirág (méretüktől függően), 1 citrom, 1 liter víz, 20 dkg cukor, 1 zacskó vaníliás pudingpor.

Elkészítése: A bodzavirágot és a karikára vágott citromot egy nagyobb üvege tettem, szalvétával lezártam az üveg száját és három napra kitettem a napra. A harmadik nap leszűrtem. Ekkor a pudingport összekevertem a cukorral, majd hozzákevertem apránként a leszűrt bodzás levelet. Tejforralóban gyakori kevergetés mellett híg mártásállagúra főztem.

A bodzás gofri mellé adtam öntetnek, melyet szintén hamarosan leírok itt.  

Bodzaszörp-kísérlet

Nem vagyok valami nagy bodzaszörp-főző mester. Tavaly „főztem” először bodzaszörpöt mégpedig úgy, hogy nem is főztem egyáltalán.  Egy ötliteres befőttes üvegbe tettem 30-40 bodzavirágot,  4 felkarikázott citromot, és teleöntöttem az üveget vízzel. Lefedtem szalvétával. 3 napig érleltem a napon. Aztán leszűrtem, hozzákevertem 2 kg cukrot, és alaposan kimosott üvegekbe töltöttem. Nem dunsztoltam, nem tettem bele tartósítót, nem forraltam.  Lezártam az üvegeket lesz, ami lesz alapon. Nekem tavaly elállt hibátlanul. Ha az üvegeket megbontottuk, és úgy állt egy kicsit, akkor pár nap után veszetett a szörp a szép tisztaságából, sötétebb lett egy kicsit,  de akkor sem romlott meg. Az idén újból megpróbálom így, de mindenki csak saját felelősségére kövesse a példámat, mert nem vagyok biztos a dolgomban.  

Ez a mártás tipikusan azok közé az ételek közé tartozik, melyek nem annyira támogatják a súlycsökkentő törekvéseinket. De mint minden hasonlót, ezt is nyugodtan megkóstolhatjuk tésztanapi édességként, ha kíváncsiak vagyunk rá.

Tönkölyös rúd sárgarépakrémmel

Ma az iskolába vittem ezt az összeállítást. Nagy örömömre egy csokor dicséretet learattam vele a kollégáimtól.  Az ő kérésükre gyorsan ide is felteszem.  (A sárgarépakrémhez nagyon hasonló salátát már a színes téli saláták között leírtam.)

Tönkölyös rúd

Hozzávalók: 0,5 kg teljes kiőrlésű tönkölyliszt, 0,5 kg fehérliszt (+ liszt a formázáshoz), 5 dkg élesztő, 2,5 dl tej, 5 dl langyos víz, 2-2,5 kávéskanál só, 1 kiskanál cukor.

Elkészítése: A tejet kézmelegre langyosítjuk, belekeverjük a cukrot, belemorzsoljuk az élesztőt, és hagyjuk felfutni. Közben a kétféle lisztet összekeverjük, átszitáljuk.  A sót az edény szélhez közel, körbe szórjuk a lisztbe. Az élesztőt a liszt közepébe készített „kráterbe” öntjük. (Ezzel a megoldással az a célunk, hogy az élesztő és a só közvetlenül ne érintkezzen.)  Elkezdjük összedolgozni a lisztet az élesztővel, folyamatosan adjuk hozzá a vizet, és addig dolgozunk a tésztával, amíg egynemű rugalmas anyagot kapunk, a tészta elválik az edény oldalától és a kezünktől. Ekkor meghintjük egy kis liszttel, letakarjuk, és langyos helyre tesszük. (Akinek kelesztő tála, dagasztó gépe van, használja a megszokott módon.) Kb. egy órát kelesztjük a tésztát. Ekkor lisztezett deszkára borítjuk és nyolc egyforma részre osztjuk.  A nyolc kis cipót egyenként kinyújtjuk olyan hosszú téglalappá, amilyen hosszú a tepsink. A téglalapokat a hosszabb oldaluknál kezdve feltekerjük, mint a bejglit, így kapunk nyolc rudat. Sütőpapírra bélelt v. kilisztezett tepsibe teszünk egyszerre négy rudat. Kb. fél órát hagyjuk még pihenni, majd kb. 180-200 fokra előmelegített sütőben 20-25 perc alatt megsütjük. Mikor forrón kivesszük a rudakat, vízzel átkenjük őket, majd rácsra teve hajuk kihűlni.  

Sárgarépakrém

Hozzávalók: 0,5 kg sárgarépa, 15 dkg vaj, fél citrom héja és leve, 4-5 gerezd fokhagyma, 1 evőkanál  paprikakém (Pirosarany),  só, bors, 1 késhegynyi őrölt babérlevél (snidling a díszítéshez)

Elkészítése: A sárgarépát meghámozzuk, kislyukú reszelőn lereszeljük, a fűszereket és a felolvasztott vajat hozzákeverjük.  Egy-két órára hűtőszekrénybe tesszük.

Tálaláskor a tönkölyös rudakból kb. 1 cm vastag szeleteket vágunk, megkenjük sárgarépakrémmel, apróra vágott snidlinggel díszíthetjük.

Az eMpszi étrendjét követők tésztanapi étele lehet ez az összeállítás.