Színes téli saláták

A tanári vacsorára I. remek sültjei mellé készítettem én is (és mások is) néhány egyszerű, gyors salátát.  

Joghurtos céklasaláta

Hozzávalók : 4 közepes cékla, 2 dl joghurt, 2 dl tejföl, 1-2 evőkanál ecetes torma (a torma erősségétől és az ízlésünktől függően), só, őrölt kömény.

Elkészítése: A céklát megmossuk és héjában erős tűzön megsütjük, mint a héjában sütött krumplit. (Kb. 1 óra alatt készül el.) Ha kivettük, letakarjuk  konyharuhával, hagyjuk kihűlni. Ha már annyira meghűlt, hogy kényelmesen tudunk vele dolgozni, meghámozzuk, felszeleteljük kb. fél cm-es szeletekre, majd a szeleteket csíkokra vágjuk. A tejfölt és a joghurtot simára keverjük, a tormával, az őrölt köménnyel és sóval ízesítjük. Összekeverjük a céklacsíkokkal. Hidegen tálaljuk.

Sárgarépa-saláta

Hozzávalók: 5 db közepes sárgarépa, fél citrom leve, só, őrölt bors, 1 késhegynyi őrölt babérlevél, 2 evőkanál olaj (pl. hidegen sajtolt egerági napraforgóolaj :) -(Ha  olaj helyett olvasztott vajjal készítjük, akkor kenyérre kenhető krémet kapunk. ), 4 gerezd fokhagyma, 1 kiskanál paprikakém (Piros Arany).

Elkészítése: A sárgarépát meghámozzuk, kis lyukú reszelőn lereszeljük, belezúzzuk a fokhagymát, hozzáadjuk az olajat (vaja), sóval, borssal, citrommal, paprikakrémmel,  őrölt babérlevéllel ízesítjük.

Póréhagymás rizs

Hozzávalók: 1 csésze rizs, 2 csésze víz, 2 evőkanál olaj, 1 póréhagyma ( a friss, gyengébb  zöld részét is felhasználhatjuk), 2 evőkanál almaecet, 1 kiskanál méz, só.

Elkészítése: A rizst 1 kanál olajon átforrósítjuk, megsózzuk, majd felöntjük a dupla mennyiségű forrásban lévő vízzel. Lefedjük, és lassú tűzön addig főzzük, míg a vize elfő. Akkor levesszük a tűzről, s lefedve hagyjuk hűlni. Közben az ecetet összekeverjük a mézzel, 1 kanál olajjal, megsózzuk. A póréhagymát megtisztítjuk és nagyon vékony karikákra vágjuk. (Figyeljünk rá, hogy a zöldes részeknél már előfordulhat, hogy homok van a hagyma levélrétegi között.) A hagymát beleforgatjuk az ecetes olajba. Jó, ha a hagymakarikák szétesnek. Majd a már langyosra hűlt, villával fellazított rizst is hozzáadjuk.

A fügés tekercs receptje

 A fügés tekercs régi édesség még a „boldog békeidőkből”, ekkoriban az ország déli részein elterjedt gyümölcs volt a füge. Ezt a jellegzetes karácsonyi desszertet méz helyett cukorsziruppal is készítették. (Akkor a 15 dkg méz helyett 25 dkg cukorból főzött sűrű cukorszirupot használtak.) A hozzávalóin és nagyon finom ízén túl azért is népszerű volt, mert napokkal az ünnep előtt elkészíthető. A sütőpapír elterjedése előtt cukrozott deszkán nyújtották ki nagy ügyességgel. A sütőpapír használata azonban nagyban megkönnyíti az elkészítését. 

Hozzávalók: 40 dkg aszalt füge, 25 dkg dió, 15 dkg méz. 

Elkészítése: A fügét megmossuk, a szárát eltávolítjuk, majd húsdarálón ledaráljuk vagy aprítógéppel összeaprítjuk. A diót megdaráljuk, és alaposan összekeverjük a mézzel.

Egy ív sütőpapír széleit úgy felhajtjuk, hogy a közepén egy 20x30 cm-es téglalapot kapjunk. A darált fügét az így meghajtogatott sütőpapírra igazítjuk, ráhajtjuk a sütőpapír széleit, és sodrófával 20x30 cm-es, nagyjából fél centiméter vastag lappá tömörítjük a fügét. Erre a „tésztára” egyenletesen elosztjuk töltelékként a mézes diót, melyre újból ráhajtjuk a sütőpapírt, és a sodrófával ezt is simára tömörítjük, majd az egészet a sütőpapír segítségével feltekerjük.

Tálaláskor nagyon éles, vizes késsel kb. 1 cm vastag szeleteket vágunk belőle.

Erdei lekvár: kökény-galagonya-csipkebogyó

Eléggé kísérletező kedvemben vagyok mostanában. Két hete pl. erdei gyümölcsökből, kökényből, galagonyából, csipkebogyóból és ezek kombinációjából főztem lekvárt. Most már késő van – azt hiszem – az alapanyagok beszerzéséhez, de azért leírom, hogy ne felejtsem el, hogyan is készítettem. De majd még jövőre csiszolgatom a technológiát. A végeredmény jó lett, eddig mindenkinek ízlett, aki kóstolta. Biztosan van jó módszer arra, hogy ezeket a pici terméseket megszabadítsuk a magjuktól, de én nem ismerek hatékony megoldást. Szívesen fogadok minden jótanácsot.

Úgy csináltam, hogy a gyümölcs tömegével azonos mennyiségű vízben feltettem főni külön-külön a három erdei gyümölcsöt. (Természetesen megmostam, a szárrészeket, a csipkebogyóról a virágmaradványt eltávolítottam.) Amikor jó puhára főtt egy-egy adag, leszűrtem, félretettem a levét, szűrőn merőkanál segítségével átpasszíroztam úgy, hogy folyamatosan öntöttem hozzá a főzőlevét, mintegy lemosva a magokat. (Igazán elszántaknak ajánlom ezt a megoldást.) Aztán kavargatva főztem még egy ideig a gyümölcspépet, hogy elég sűrű legyen. Aztán hozzáadtam a cukrot. A csipkebogyóhoz és a kökényhez 20% cukrot adtam, a galagonyához +50%-ot. Még a cukorral is átforraltam. Aztán a háromfajta lekvárt az összes kombinációban 1:1 arányban kevertem. Minden fajtából csak kóstolót tartottam meg, a legtöbbet a három azonos arányú keverékéből eredi lekvár néven tettem üvegekbe. Mikróban sterilizáltam, forrósítottam a még üres üvegeket, ebbe mertem bele a forró lekvárt, az üvegek tetejét előzőleg vízben kifőztem. Nem tettem bele semmi tartósítót sem egyéb adalékanyagot. 

(Az alsó képen az üvegek előtt birsalmasajt látható. Majd írok még erről is.) 

Diós zellerpüré

A krumpli mellett sok zöldség alkalmas arra, hogy köretként pürét készítsünk belőle. Az egyik legfinomabb ezek közül a zeller. Ez a karakteres ízű gumó nem igényel semmi fűszerezést a són kívül. Viszont nagyon jól harmonizál a dió ízével. Ezért azt gondoltam, hogy a múltkor már emlegetett saját készítésű zölddiós olajamat most összeházasítom a zellerpürével, és ha már dió, akkor egy marék durvára vágott diót is pirítottam rá. Ajánlóm. 

Elfelejtettem méregetni a miből mennyit főzés közben, ezért most a pontos mennyiségeket innen írom: http://buvosszakacs.blog.hu/2011/07/03/zellerpure egy kevéske módosítással.

Hozzávalók: 50 dkg zeller hámozva, 10 dkg vaj, 8-10 dl, só, 5 dkg dió, 1 evőkanál zölddiós olaj

Elkészítése: A meghámozott zellert először félbevágjuk, majd vékonyan felszeleteljük, a szeleteket csíkokra vágjuk. Vajon párolni kezdjük, majd kb. fél liter tejet öntünk hozzá és puhára főzzük. Néha megkeverjük, és ha kell, öntünk még hozzá tejet. Egy kicsit hagyjuk hűlni, majd botmixerrel pépesítjük, megsózzuk, és tejjel ha sűrűnek ítéljük, tejet öntünk még hozzá. Egyet forralunk még rajta. Közben a diót késsel durvára vágjuk, és száraz serpenyőben állandó rázogatás, kevergetés közben egy kicsit megpirítjuk. Tálaláskor a pürét megszórjuk a dióval és meglocsoljuk egy kis zölddiós olajjal.

Rillette magyarul

Egyre több helyen jön velem szembe itt a blogvilágban a rillette. Hogy mi is ez valójában, pl. innen http://buvosszakacs.blog.hu/2009/05/21/rillette_1 megtudhatjuk. Nem is erről akarok beszélni, hanem hogy ehhez nagyon hasonló az a szívemnek igen kedves étel, melyet még albérletes szegedi diákként ettem gyakran, amikor is anyukám az éhhaláltól féltve leánykáját egy-egy ilyen tartalmú befőttesüveggel indított útnak hazalátogatásaim alkalmával. Külön neve nem volt ennek az ételnek, csak egy kicsit puhábbra, szétesettebbre készített sült hús, hogy hűtőszekrény nélkül is eltartható, sőt finoman eltartható ennivalóm legyen. Húsos pecsenyezsír? Vagy pecsenye zsírjában? Talán ez fedi leginkább a valóságot. 

Volt egy másik ehhez hasonló (inkább csak összetevőiben azonos) étel is gyerekkoromban, az a lesütött hús névre hallgatott. No, azt nem szerettem. Disznóvágáskor készítették. Leginkább elég száraz húsból, melyet vastagon leöntöttek zsírral, hogy tartósítsák hónapokig. Akkoriban nem volt még mélyhűtő a háztartásokban, hogy így tegyék el a húst disznóvágáskor,  és húst is csak nagyon ritkán lehetett kapni. Ha néha érkezett is a henteshez, akkor órákig álltunk sorban, hogy megkapjuk azt a kilót, ami éppen jutott. Ezért a család éves hússzükségletének egy részét a lesütött hús állta. Sosem szerettem, s azóta sem eszem meg a sült húst felmelegítve.

De egészen más a helyzet a pecsenyezsíros hússal. Az igen! Bár azt sem jutott eszembe soha felmelegíteni. Ez tipikusan a zsíroskenyér full extra alapanyaga. Bár igazán teljessé a lila v. a zöldhagyma, esetleg a retek vagy valami jóféle savanyúság, savanyúkáposzta teszi. 

Amikor először kóstoltam rillette-et rögtön ez az étel jutott eszembe, szerintem így mondják a rillette-et magyarul.

Hozzávalók: 2 kg sütni való (szaftosabb) sertéshús (pl. tarja, császárhús, oldalas, dagadó), 15-25 dkg sertészsír (a zsírosabb húshoz kevesebb hozzáadott zsír is elegendő), só, víz (+türelem :) )

Elkészítése: A húst kb. 1,5 cm vastag szeletekre vágjuk, megsózzuk a szeletek mindkét oldalát. Egy lábost vastagon kikenünk zsírral, ráfektettjük a szeleteket, ráöntünk kb. 1 dl vizet, és fedő alatt sütni kezdjük a húst. Ha felforrósodott, lassúra vesszük a tüzet, és apránként pótoljuk(!) az elpárolgó vizet. De ezt tényleg apránként tegyük, hogy ne főzzük, hanem valójában süssük a húst. Amikor a hús már annyira megpuhult, hogy szinte szálaira esik szét (ehhez kell kb. 2-3 óra), süssük teljesen zsírjára, hogy a víz egészen elpárologjon belőle, egy kicsit a hús is megpiruljon, de tényleg csak kicsit, figyeljünk, hogy azért ki ne száradjon.  Amikor ezt a műveletet végezzük, már ne hagyjuk magára a készülő ételt. (Ha csont is van a húsban, akkor ezt ebben a stádiumban már egyszerűen ki tudjuk belőle venni, és vegyük is ki.)

 Ha elkészült, akkor szűrjük le a zsírt, a húst - ha még nem esett szét elég kis darabokra - vágjuk össze annyira, hogy ne legyenek benne falatnyinál nagyobb darabok. A húst tegyük befőttes üvegekbe, és óvatosan öntsük le úgy zsírral, hogy figyeljünk arra, hogy levegő ne maradjon a húsdarabok között. (Ha villával egy kicsit megmozgatjuk a húsdarabokat, akkor ez biztosan sikerülni fog.) A legtetejére annyi zsír kerüljön, hogy légmentesen lezárja a húst. 

Diétásnak éppen nem nevezhető étel. Kitűnő téli hidegvacsora finom kenyérrel, sok hagymával és jó forró teával, vagy favágóknak az erdőre vihető ebéd mínusz 20 fokban. :)

Fügés tekercsem a Kifőztük - karácsonyi jótékonysági akcióján

 

 A fügés tekercset a Mamától tanultam. Mindig elkészítette karácsonyra. Nagyon kedves szívemnek ez az édesség. Csak aszalt füge, dió és méz van benne. Sütni sem kell. Tehát lisztmentes, nyersen készített desszert. Nekem a karácsonyi ételsor csak a fügés tekerccsel teljes. Azt is szeretem benne, hogy már jó előre elkészíthető, így segít abban, hogy kevesebb munkám maradjon az ünnep előtti pillanatokra. 

Az idei Kifőztük magazin adománygyűjtő különszámába, a Kifőztük Karácsony! -ba ezt a receptem adtam. A sok-sok finomság mellett ott szerepel abban a letölthető kiadványban, melyet jótékonysági céllal készítettek a népszerű kiadvány munkatársai.  Kattintsatok a linkre, ismerjétek meg és ismertessétek meg minél többekkel ezt a jótékonysági akciót!

332. Zöldségnapra: Sülttök-krémleves pirított tökmaggal

 Ez nem is annyira receptajánlat sokkal inkább egy próba, melyben felhasználtam két nyári kísérleti készítményemet: az ételízesítőt és a zölddiós olajat. Elsősorban azért írom le, hogy nekem megmaradjon, és tovább tudjam fejleszteni. De a saját kísérleti készítményeimet más „normális” dologgal helyettesítve, érdemes megkóstolni ezt a levest így tökszezonban. 

Szóval először a zölddiós olaj készült el. Mégpedig úgy, hogy június első felében, amikor már nagyok voltak a diók a fán, de még nem keményedett meg a zöld burokban a csonthéj, három-négy pofás kis zölddiót megszurkáltam villával, és 2,5 dl hidegen sajtolt egerági napraforgóolajba beáztattam egy kanál só kíséretében. Naponta megrázogattam, két hét múlva leszűrtem, azóta hűvös, sötét helyen vár a felhasználásra. Azért nem írom le ezt most pontosan, mert úgysincs itt az ideje, hogy ilyesmit készítsünk, majd júniusba térjünk vissza rá. De helyettesíthetjük ezt pl. tökmagolajjal vagy valami egyéb kedvünkre való olajjal. 

A másik „attrakcióm” a saját ételízesítő. Amit úgy készítettem, hogy a zöldségleves készítésénél használatos arányban sárgarépát, petrezselyemgyökeret, zellert, vöröshagymát, fokhagymát összevágtam, összekevertem és húsdarálón ledaráltam, apróra vágott petrezselyemzöldjét tettem még bele, és a napon megszárítottam. Addig gondolkoztam rajta, hogy mennyi sót keverjek hozzá, míg teljesen elmaradt. Így só nélkül van ez a zöldségdara egy befőttesüvegben. Most kóstoltam meg először. Szerintem használható lett. De majd a tél folyamán kiderül, hogy tényleg jó ötlet volt-e ilyesmit készíteni. Annyi haszna mindenképpen van, hogy gyorsítani lehet így az ételkészítést. Nem kell feltétlenül a zöldségtisztítással foglalkozni az adott pillanatban. Nos, ezt is természetesen helyettesíteni tudjuk zöldséglevessel, zöldség-alaplével, ha meg szeretnénk kóstolni a sülttök-levest. 

Sülttök-krémleves pirított tökmaggal

Hozzávalók: 1 liter víz, 1 evőkanál házi ételízesítő, 20 dkg (hagyományos módon, kimagozva, feldarabolva megsütött) sült tök, 2 gerezd fokhagyma, 2 dkg vaj, 2 evőkanál tejföl, 1 evőkanál zölddiós olaj, só, bors, egy marék hántolt tökmag.

Elkészítése: A vajat felforrósítjuk, és megfuttatjuk benne a zúzott fokhagymát, felengedjük 1 liter vízzel, beleteszünk 1 evőkanál ételízesítőt, sót, borsost is adunk hozzá, felforraljuk, és lassú tűzön negyed órát főzzük. Közben a tököt botmixerrel pépesítjük, hozzákeverjük a tejfölt, hogy sima krémet kapjunk, ezt is megsózzuk, borsozzuk egy kicsit. (Az édes tök jól bírja a sót és a borsot is, a saját ízlésünk dönti el a mennyiséget.) A hántolt tökmagot száraz serpenyőben megpirítjuk. A tökkrémhez annyi levest keverünk, hogy annyira felhíguljon, hogy könnyen a zöldséglébe önthessük. Összeforraljuk, majd tálaláskor rácsöpögtetjük az olajat és rászórjuk a pirított magot.

Semmi új bölcsesség nem jut eszembe, de a régiek megszívlelendők

Akárhogy csűrjük-csavarjuk, mindig oda jutunk, hogy ha jól akarunk lenni, akkor tiszteletben kell tartanunk magunkat, mint figyelemre méltó emberi lényt, és „rendeltetésszerűen” kell bánnunk önmagunkkal. Meg még az került ki győztesen a fontos dolgok közül, hogy érdemes elérhető célokat kitűznünk, vagy legalább is, elérhető, belátható részcélokra bontani a nagy álmainkat is. 

Azt figyeltem meg magamon, hogy sokszor az hiúsította meg egyes elképzeléseimet, hogy nem rögzítettem a célt elég konkrétan. Elhatároztam valamit, aztán keveselltem a várható eredményt, és magasabbra tettem a lécet, addig-addig, amíg a dolog teljesen irreálissá, elérhetetlenné vált. 

Sokszor mondanak butaságot az úgy nevezett bölcsessége, de van, amelyik igen figyelemre méltó. Ilyennek tartom a „Sok kicsi sokra megy!” figyelmeztetést. Ez a jó és a rossz dolgokra éppen úgy igaz. 

Azt mondják, hogy az emberek túlbecsülik, hogy mit képesek elérni egy hónap alatt, viszont azt meg jócskán alábecsülik, hogy mire mehetnek öt év alatt. Persze, egy hónapig még csak kitart a lelkesedés. És, ha ott nem jön meg az eredmény, akkor legtöbben feladják. De ha valamit igazán szeretnénk megcsinálni, akkor miért is nem szánunk rá több időt, több figyelmet, több türelmet? Ha valamiben változni szeretnénk, amitől jobb lenne az életünk, akkor erre a változásra kevés az egy hónap, még az egy év is. Az életminőség javítása folyamatos lehet csak.

Folytatjuk.