36. lépés Együtt a többiekkel

Többek között azért is ellenzem a fogyókúrázást, mert ha valaki egy szigorúan kötött étrendet követ, akkor kirekeszti magát abból a nagyon fontos dologból, hogy együtt egyen a hozzátartozóival. Illetve nagyon sokszor mondják nekem emberek, hogy az akadályozza meg őket abban, hogy az étkezési szokásainkon változtassanak, hogy nem akarnak maguknak külön főzni a család mellett. 

Talán az együtt elöltött időnk, és az általam ajánlott étek is nyilvánvalóvá teszik, hogy egy kis előre tervezéssel könnyen megoldható, hogy egyáltalán ne kelljen mást ennünk, mint a családunk azon tagjainak, akik nem akarnak velünk tartani az ételtársításban. 

Itt van például a holnapi nap. Vasárnap lesz és tésztanap. Felteszem ide a sárgarépakrémet pirítóssal, de eszembe sem jut, hogy azt ajánljam, hogy ezt tegyük holnap délben a család asztalára. Vasárnap a tésztanapot a legegyszerűbb úgy megoldani, hogy még fel se tűnjön senkinek, hogy mást eszünk, mint a család többi tagja. 

Például a rántott hús teljesen elterjedt vasárnapi étel. De a levesben megfőzhetünk néhány rózsa karfiolt, s azt is kiránthatjuk a családnak szánt hússzeletek mellett, lehet, hogy észre sem veszi senki, hogy húst nem is ettünk. A sült krumplihoz, rizshez sok-sok salátát, savanyúságot ehetünk, és ami még külön jó, egy vasárnapi tésztanapon ott a helye a süteménynek. Aztán a sárgarépakrémet meg megehetjük vacsorára, vagy elvihetjük magunkkal a következő tésztanapon a munkahelyünkre. 

 

Ezzel kapcsolatban jut eszembe még egy fontos dolog. Érdemes nagyon meggondolni, hogy mennyit és kinek beszélünk arról, hogy milyen változások útján vagyunk éppen. Sokszor előfordul, hogy a környezetünkben irigykedve nézik, ha elhatározunk valamit, és teszünk is érte. Ez azért irritáló bizonyos embereknek, mert akkor megdől az a teóriájuk, hogy nem is érdemes semmit tenni. Sokan élik úgy az életüket, hogy mint hűlő a mocsárban élvezik a sarat, és szidnak mindenkit, hogy milyen rossz is a sorsuk. Ennél sokkal jobb, ha céljaink vannak, és teszünk is a változásért. Ám szerintem nem érdemes reklámozni a nagy elhatározásokat. Az irigyekből ellendrukkerek lesznek, akik elmondják, hogy mekkora hülyeség, amit csinálunk, mert ismertek egy ember, aki látott már valakit, akinek a keresztanyjának a szomszédja kiütést kapott attól, amin mi fáradozunk. És egyébként sincs semmi értelme bármit tenni, mert úgyis kudarcot vallunk, mint sokan sokszor. És különben is minek lennénk vékonyabbak, már így szoktak meg bennünket, és mi így vagyunk jók, ahogy vagyunk. 

Hát persze! Nekik szól be a boltos is ugye, hogy „eeeekora méretben????” vagy ők cipelik az a plusz akárhány kilót a negyven fokban felfelé a lépcsőn. Ők azok, aki nem szívesen vesznek fürdőruhát… Persze, lehet, hogy ők is…, csak ők jobban szeretik sorscsapásként, változtathatatlan elrendelésként megélni a nehézségeiket, hiszen, akkor nem is kell tenni semmit, hogy jobb legyen. Elég elszidni az egész világot, feltuningolni a vérnyomást kétszáz fölé, aztán nyugtatóul megenni egy doboz bonbont. Ehhh! Hát ennél jobb már itt klubozni, nem ? :)

 

Persze, ez nem azt jelenti, hogy titkolózzunk. Sokkal inkább járható út az, ha természetesnek éljük meg, hogy figyelünk magunkra, megkeressük a kedvezőtlen következményekkel járó szokásainkat, és hasznosakra cseréljük őket. Egészen biztos, hogy számos olyan ember is van a környezetünkben, akik örömmel fogadják, hogy tenni akarunk magunkért. És ők látják jól a helyzetet. Mert ha egy valakinek jobb lesz egy közösségben, akkor azzal az egész közösségnek lesz jobb. Legyen ez a közösség akár a család, akár a munkahely, akár baráti, ismeretségi kör. Ha belegondolunk és törekszünk erre, biztosan jól járunk.

Nos, akkor nézzük azt az emelgetett sárgarépakrémet!

Sárgarépakrém 

Hozzávalók: 20 dkg sárgarépa, 2 dkg vaj, 1 kiskanál csípős paprikarém, pár csepp citromlé, kb. 1 kávéskanál só (ennek mennyisége a paprikakrém sósságától függ) 1-2 gerezd fokhagyma (a fokhagyma-kedvelésünk mértéke szerint).

Elkészítése: A sárgarépát meghámozzunk, és a legkisebb lyukú reszelőn lereszeljük, a vajat felolvasztjuk, úgy keverjük a reszelt sárgarépához, belezúzzuk vagy reszeljük a fokhagymát, a paprikakrémmel és a citromlével, sóval ízesítjük.

Pirítóssal tálaljuk. 

 

A 36. lépésben arról beszéltünk, hogy érdemes a lehető leglazábban és legtermészetesebben megélni a változás folyamatát, és a környezetünkben felmérni, hogy kik támogatnak és kik hátráltatnak, és csak a támogatókkal érdemes megosztani a terveinket. 

Holnap folytatjuk.