71. lépés: Érdekel, hogy mit eszem

„Sohasem érdekelt, hogy mit eszem”- mondta a múltkor egy ismerősöm. Először megdöbbentem a kijelenésén és talán meg is botránkoztam egy picit, de aztán rájöttem, hogy engem sem foglalkoztat annyira régen, hogy mit is eszem. Ha teljesen őszinte vagyok, csak azóta érdekel ez a dolog komolyabban, amióta igyekszem tudatosítani az evéssel kapcsolatos dolgaimat. 

Az, hogy főzök, az annyira természetes volt mindig is számomra, mint, hogy mosok, mosogatok, takarítok. Egy volt a főzés a háztartási köztelezettségek között. Nem emlékszem, hogy valaha tanultam volna főzni. Ahogy a többi házimunkát sem tanultam direkt. Csak éltük az életünket, aztán ragadt rám a „tudomány”.  Azt érzékeltem, hogy anyám jobban főz, mint sokan mások, de aztán arra gondoltam, hogy mindenki így érez az anyja iránt. Az anyai dédnagyanyám főzött másoknak is, a városkában, ahol laktak be lehetett náluk fizetni ebédre, akár úgy, hogy elvitték, akár úgy hogy ott ették meg, többnyire a városka agglegényei és vénkisasszonyai éltek ezzel a lehetőséggel. De ezekre is csak azóta gondolok, amióta a főzés nagyobb szerepet tölt be az életemben. 

Ám amióta elkezdett ez a dolog érdekelni nagyon sok örömem van benne. Az öröm már ott kezdődik, hogy elmegyek a csarnokba alapanyagokat válogatni. Szép lassan megismerek olyan dolgokat is, melyeket eddig észre sem vettem. Azóta figyelek arra sokkal jobban, hogy minek mikor van a szezonja, milyen fajták vannak az egyes alapanyagokból, mihez milyen fűszerek valók igazából, hogyan áll össze az ízek harmóniája és ehhez hasonló dolgokra. 

Az is nagy nyereség, hogy rádöbbentem, hogy az ízek illatok világa mennyre gazdag, és hasonlóan sok örömet lehet találni benne, mint amennyit a hangok és a képek világágban. A túlsúlyos emberre sokszor jellemző, hogy szinte szégyenkezve eszik. Mintha valami tilosat, bűnöset követne el. Örülni az evesnek, az ízeknek? Mintha ezt szégyellni való dolog lenne, valami illetlenség, aminek a hibájába „dehogy esünk bele!” Mit gondolnak már rólunk!? Élvezni az evést, az ízeket?! No, ne!

De igen! És nagyon is érdekel, hogy mit eszem. És egyáltalán nem abból a szempontból, hogy hány kalória van benne. Ez századrangú kérdés. Az a fontos, hogy mennyire finom, mennyire valódi az az étel, mennyire a Föld termése és van-e benne laboratóriumi produktum. Az is érdekel, hogy hol termett, mennyit utazott, hol sütött rá a nap. Még az is eszembe szokott jutni, hogy kik dolgoztak vele, milyen szívvel néztek rá, és egy csomó ehhez hasonló dolog eszembe jut már az ételről. Reggelig sorolhatnám. A lényeg, hogy szeretek arra figyelni, hogy mit eszem, azért, mert erre figyelni jó és érdekes. 

Ma például vette egy endíviát. Eddig még soha nem vettem. Volt rá eset, hogy kaptunk, és tudtam, hogy szeretem, de az másmilyen volt. Az is igaz, hogy vannak hiányosságaim az endívia - cikória témában, de ma már többet tudok erről, mint tegnap. Most egy salátát csináltam belőle.

Húsnélküli húsnapra

Kéksajtos endíviasaláta 

Hozzávalók: 1 fej endívia közepe (25 dkg), 5 dkg kéksajt, 2 evőkanál olívaolaj, 2 kiskanál mustár, 1 kiskanál fehér balzsamecet, só, fél csokor kapor, 2,5 dió durvára vágva.

Elkészítése: Az olajból, mustárból, ecetből sóval salátaöntetet készítünk. Az endíát összevágjuk, s belekeverjük az öntetben, rámorzsoljuk a kéksajtot, apróra vágott kaporral ízesítjük, és megszórjuk a durvára vágott dióval. 

A 71. lépésben arról volt szó, hogy mennyire jó dolog figyelni arra, hogy mit eszünk, magáért az evés öröméért, amit megelőz az ételkészítés, a főzés öröme.

Holnap folytatjuk.

70. lépés: A változatosság

Ma úgy alakult, hogy nem közvetlenül az iskolából jöttem haza, így az adódott, hogy a „kertek alatti” utat választottam hazafelé. Reménykedtem benne, hogy már nincs akkora sár, no, ebben csalódtam ugyan, de mégis megérte. Már attól, hogy nem a szokásos utat jártam, azt hozta magával, hogy nem magamba mélyedve rágódtam talán megoldhatatlan dolgokon, hanem kifelé figyeltem. Látszólag nincs mit nézni azon az úton, de mert olyan szemmel járok, hogy mindig észrevegyek valamit, amit lefényképezhetek az ún. terápiás-fényképezés projektemben :) , mindig találok is valamit. Erről a terápiás fényképezésről az öreg blogomban szoktam írni. Ezt a módszert kb. egy éve „találtam fel” azzal a céllal, hogy segítsem magam a kifelé figyelésben. Hajlamos vagyok ugyanis arra, hogy túl sok időt töltsek a gondolataimba merülve. De mivel elhatároztam, hogy minden nap csinálok egy fényképet valamiről, ami aznap tetszett, vagy egy olyan képet, amiről egy jó dolog eszembe jutott, ezért sokkal több időt kell eltöltenem a kifelé figyeléssel. És bátran elmondhatom, hogy igen jó hatással van rám ez a módszer. Mivel direkt vadászom a figyelemre méltó dolgokat, sokkal gazdagabbnak látom így a környezetemet. 

Nem voltam valami jól, amikor elindultam, de mire hazaértem ezen a nem szokványos úton, szinte kipihentem magam. A bennem lévő feszültség teljesen feloldódott. Eszembe is jutott, hogy olvastam már erről, hogy sokszor az is segít a hangulatunk javításában, ha ilyen apró szokatlanságokat csinálunk a hétköznapjainkban, mint hogy más úton megyünk haza, mint szoktunk, vagy már boltba tértünk be, mint egyébként. Nos, nálam ez bevált mint lazító, hangulatjavító módszer. Ha találunk valamit, bármi apróság is legyen, amivel az evés helyett levezethetjük a feszültséget, jobban járunk, ha ezeket választjuk, mintha az apró falatok apró örömeivel.

Gyümölcsnapra

Variációk alma-grapefruit krémre

 

 A grapefruit-alma krém hozzávalói: 2 alma, 1 piros húsú grapefruit (ha nem szeretjük a keserűt, a hártyáját szedjük le!), 1 kiskanál méz, fél citrom, 1 kiskanál fahéj.

Gazdagítása: apróra vágott datolya, mazsola, virágpor. 

A gyümölcskrémbe itt mandarin mazsola és vörösáfonya került. 

Itt a gyümölcskrémben minden eddigi hozzávaló (datolya, mazsola, virágpor, mandarin, vörösáfonya együtt szerepel.)

A 70. lépésben arról beszélünk, hogy apró változatosságok is sokat javíthatnak a hangulatunkon, és ha ezek a javítják a hangulatunkat, akkor nem kell hangulatjavító evéshez folyamodnunk. 

Holnap folytatjuk.

69. lépés. A változás, a mártás és a kompót

Napok óta a változásról gondolkodom. Az a meggyőződésem, hogy a változás maga az élet, és hogy mindig minden változik, akkor is, ha nem teszünk érte semmit, csak akkor egyáltalán nem biztos, hogy úgy változik, ahogy szeretnénk. Egyszer az a kép jutott eszembe, hogy úgy van ez, mint egy csónak a vízen. Ha nem evezünk, akkor is mozog az a jármű, csak nem sok esély van rá, hogy éppen odajutunk, ahová indultunk, ha csak úgy rábízzuk a vízre. Persze, az okos ember kihasználja a víz erejét is, és evezés közben pihenni is lehet, már amikor lehet. (Vízicsibe, hogy is van ez? Nehogy már hülyeségeket beszéljek. :) )

Tehát mindig minden változik. Akár akarjuk, akár nem. Ha valami nem javul, akkor romlik. Az nemigen van, hogy se ez, se az. Mindig úgy éreztem, hogy ha van egy célom, akkor ami nem segít, az hátráltat. És mindig van más választás.

Mégis sokszor nehéz tudatosan szorgalmazni a változást. Az biztos, hogy az riasztó, ha nincs arról képünk, ahová el kéne jutnunk. Ez akadálya lehet annak, hogy menjünk az úton. Nem szeretünk ködben menni. Nem szeretünk!? No ez enyhe kifejezés. Ködben menni nagyon rossz. De ha köd van, akkor érdemes ködlámpával menni. A reflektor ilyenkor nagyon rossz ötlet.

De beszéljünk még erről!

Tésztanapra:

Két nyomós okom, amiért ma ezt az ételt hoztam ide. Az egyik az, hogy többször felvetődött már, hogy mi a helyzet az eMpszi étrendjében a befőttekkel, kompótokkal, lekvárokkal. A másik pedig az, hogy napok óta azon gondolkozom, hogy a mártásokról lenne érdemes beszélgetni egy kicsit. A mártások ugyanis egyrészt hozzátartoznak a hagyományos magyar konyhához ősidők óta (már a nevük is nagy valószínűséggel a mártós szóból származik, és ma is él a mártogatós szóalakban is), másrészt pedig itt, a tél és tavasz határán már lassan a könyökünkön jönnek ki a téli alapanyagok viszont a tavasziakra azért még várni kell egy kicsit. A különböző mártásokkal azonban az unalmassá vált alapanyagokat is érdekessé tehetjük. A mártások olyanok, mint a matematikában a szorzó. Mindig mást kapunk végeredményül, ha ugyanazt a számot mással és mással szorozzuk meg.

Többet fogunk beszélni a sós mártásokról, de most mégis kezdjük egy édességgel. 

Szóval a befőttekkel, lekvárokkal, kompótokkal meg az a helyzet, hogy ezekről sem kell lemondania annak, aki a szétválasztást követi, csupán annyi van, hogy a főzött gyümölcsök nem gyümölcsnapra, hanem tésztanapra valók. 

Gorfi meggyes-ananászos csokimártással

Hozzávalók: A gofrihoz: 40 dkg liszt, 1 sütőpor, 4 egész tojás, 10 dkg olvasztott vaj, 4 evőkanál cukor, 4 vaníliáscukor, 4 dl víz (vagy 2dl tej+2 dl víz). A tálaláshoz 1 evőkanál porcukor.

A mártáshoz: 40 dkg magozott meggy10 dkg ananászbefőtt (konzerv ananász), 1 dl ananászbefőtt-lé, 1 késhegynyi őrölt fajéj, 1 késhegynyi őrölt szegfűszeg, 2 evőkanál cukor, 1 evőkanál rum, 10 dkg étcsokoládé. 2 késhegynyi só.

Elkészítése:

A gofri elkészítése: a tojásokat szétválasztjuk fehérjére és sárgájára. A sárgáját kikeverjük a evőkanál cukorral, a vaníliáscukorral, egy késhegynyi sóval. Apránként hozzákeverjük a lisztet, a sütőport, az olvasztott vajat, a vizet ügyelve arra, hogy simára keverjük. A tojásfehérjét egy késhegynyi sóval kemény habbá verjük, és óvatosan a tésztához keverjük. Gofrisütőben kisütjük.

(Ha nincs gofrisütőnk, ezt a tésztát palacsintasütőben is kisüthetjük vastag palacsintákként. Kicsit más ételt kapunk, de az is finom. )

A mártás elkészítése:

A magozott meggyet (ebben az évszakban természetesen ez vagy fagyasztott vagy befőtt lehet) az befőttlében a pici sóval, a cukorral, a fahéjjal és a szegfűszeggel addig főzzük, míg majdnem elfő a leve, ekkor beletördeljük, és felolvasztjuk a csokoládét, és jól összekeverjük, és hozzáadjuk az apróra vágott ananászt is, rummal ízesítjük. 

Tálalás: A gofrit porcukorral megszórjuk, majd a csokoládémártással tálaljuk.

A 69. lépésben a változást hoztuk szóba, no meg a mártásokat és a kompótokat is. :).

Holnap folyatjuk.

68. lépés: Négyszemközt a realitással

Ha ez egy 90 napos lenne, már csak bő három hét lenne hátra. Miből is? Azt írja a 90 napos, hogy kilencven nap alatt úgy megváltozik a metabolizmusunk vagy mink, hogy aztán már ehetünk „rendesen”, akkor is tartani fogjuk a 90 nap alatt megszerzett formánkat. Nos, ezt nevezem én a mese habbal kategóriának. Van olyan, hogy ha egy ideig más úton járunk, akkor a régi út is majd oda fog vezetni, ahova az új? De akkor meg majd örökké „valamilyen napjaink” lesznek? Szó sincs róla! De ahhoz, hogy az elért eredményeket meg tudjuk tartani az kell, hogy felismerjük azokat a szokásainkat, melyek a túlsúly összeszedéséhez vezettek, és hasznosabbakra kell cserélnünk őket. Ha április elseje után – viccen kívül április elsején lesz egy együtt töltött időnk kilencvenedik napja – épp olyan szokásaink lesznek, mint tavaly voltak, akkor miért is néznék ki másként majd, mint azelőtt. Ha valaki leszokik a dohányzásról, az azt jelenti, hogy nem gyújt rá. És nem azt, hogy van egy leszokó idő, amíg nem cigizik, mondjuk 90 nap, aztán meg megint rágyújt, de akkor ő már nem lesz dohányos. 

Ha eddig hangulatbefolyásolásra is használtuk az evést, és most ezt a szokásunkat igyekeztünk – több kevesebb sikerrel – felfüggeszteni, de április elseje után újból úgy akarunk enni, mint régebben, akkor mi változott? Persze, ha már nem akarunk több kilót leadni, akkor nem lesz szükségünk arra, hogy négynaponta gyümölcsnapot tartsunk és váltogassuk az ilyen-olyan napokat. De a felesleges kalóriák ezután is a kilók szaporodásához fognak vezetni. Hogy ezt elkerüljük, olyan szokásokra, olyan beállítódásra van szükségünk, melyek ezt meggátolják. 

Akkor most mit tegyünk? Itt lenne a hidegzuhany? Szó sincs róla! Mindig van megoldás. Ha eddig még nem vettük elég komolyan, hogy figyeljünk magunkra, tudatosítsuk az evéssel kapcsolatos reakcióinkat, akkor ennek már tényleg eljött az ideje. Mennyire sikerül betartanunk az evésidőket? Az evésidőkön kívüli evési késztetésekre figyelünk-e? Találtunk-e már olyan dolgokat (tudom, hogy már többen találtak), melyekben felismertük, hogy ez bizony hangulatbefolyásoló evés volt. És ha felismertük, akkor van-e ötletünk arra, hogy mivel és hogyan válthatnák ki? Ha belenézünk a tükörbe, tudunk-e valamit tanácsolni az általunk mentorált s mára már számunkra igen kedvessé vált alaknak? (Ugye mentorált? Ugye kedvessé vált?) Hogy is van ez?

Zöldségnapra

Csicseriborsó-krém

Rengeteg recept található az interneten ebben a témában, de már megint nem volt türelem egyiket sem követni. Így egy ilyen „légbőlkapott” csicseriborsó krém lett. Nekem ízlett.

Hozzávalók: 25 dkg csicseriborsó, 1 fej vöröshagyma, 4 gerezd fokhagyma, 1 csokor petrezselyemzöldje, fél citrom leve, 4 evőkanál olaj (pl. hidegen sajtolt napraforgó), 1 kiskanál csípős paprikakrém, só.

Elkészítése: A csicseriborsót kb. 12 órára beáztatjuk, majd tiszta sós vízben kb. 2 óra alatt megfőzzük. Leszűrjük, lecsepegtetjük. Összevágjuk a hagymákat, a petrezselyemzöldjét, és mindezt együtt botmixerrel pépesítjük miközben hozzáadjuk az olajat. Majd a paprikarémmel, a citrommal és szükség szerint egy kis sóval ízesítjük. Csípős savanyúsággal tálaljuk, egy-egy szelet pirítóst adhatunk hozzá. 

 

A 68. lépésben egy kicsit előre néztünk, hogy is néz ki a realitások talaja március után. 

 

Holnap folytatjuk.

67. lépés: A semleges ételek napja

No, még ez is! – gondolhatja joggal minden kedves olvasó. :) Nem volt még elég ennyi szabály, jótanács, kiosztott ész, most még itt van ez is. A semleges ételek napja… 

Hmmm… Igen, eddig ilyen nem volt, ezt most találom ki fokozván az eddigieket. Most ugyanis hamvazószerda következik. Ez a keresztény hagyományban szigorú böjti nap. Ezzel a nappal kezdődik a húsvét előtti negyven napos nagyböjt. A néprajz tanúsága szerint ekkor egyes vidékeken hamuval súrolták ki a főzőedényeket, hogy még véletlenül sem maradjon zsír bennük. A katolikus templomokban pedig ilyenkor elégetik az előző évi szentelt barkát és ennek hamujával rajzol keresztet a pap az hívek homlokára az „Emlékezz, ember porból vagy, és porrá leszel!” mondat kíséretében a bűnbánat jeleként, a testi örömöket előtérbe helyező farsang után egy spirituálisabb időszak kezdetén.

No, de ez nem vallási blog – mondhatná joggal bárki. Valóban nem az. De annyit azért érdemes megjegyeznünk, hogy a vallási szabályok  az emberekért születtek. Istennek nincs szüksége ilyen szabályokra, az embernek annál inkább. Bizony nagy szükségünk van néhány pillanatnyilag nem túl kellemes, ám hosszabb távon hasznos dologra. Ilyen a mértékletesség gyakorlása, bizonyos önkorlátozó cselekedetek. Ezeket nem annyira könnyű megtartani, hiszen nem pillanatnyi és látványos a hasznunk belőlük, sokkal inkább az a szerepük, hogy megóvjanak bennünket bizonyos dolgoktól, például a függőségektől, a földhözragadtságtól, a testi-lelki elnehezedéstől. Fizikai edzés nélkül elrenyhül, elerőtlenedik a test. Az önfegyelem, az alkalmankénti önkorlátozás pedig lelki edzés, és így a nagyobb lelkierő generátora. A lelki erő - épp úgy mint a fizika - a jól létünk feltétele. 

Ezért én a holnapi húsnap helyett – a hamvazószerdára való tekintettel - javaslok egy semleges ételek napját. Már csak azért is, mert egy-egy ilyen nap többször is hasznos lehet. Az ételeink alapanyagai között a semleges zöldségeknek a legkevesebb a kalóriaértéke. És nem feltétlenül az fontos, hogy kalóriasűrűség egy-egy étkezésen belül legyen ideális, az a kívánatos, hogy kb. egy héten belül érje el a hasznos átlagot. Ha vannak alkalmak, amikor többet eszünk a kelleténél, másnap tarthatunk gyümölcsnapot, de ha már ehhez nincs kedvünk, hasonlóan hatékony lehet egy-egy ilyen nap, amikor az ennivalóinkat csak a semleges növények közül válogatjuk össze. Legyenek ezek friss saláták vagy akár főtt ételek. Lehetnek ezek igényesebbek, rafináltak, de lehet, hogy csak nagyon gyorsan tudunk valami egyszerűt keríteni az itthon lévőkből. 

Tehát húsnap helyett most: semleges ételek napja. (A nagyböjt további húsnapjain pedig tojásos és tejtermékes ételek kerülnek majd ide a blogba.)

Párolt kelkáposzta paprikás tarlórépával

Hozzávalók: 50 dkg kelkáposzta, 30 dkg tarlórépa, 2 fej vöröshagyma, 4 gerezd fokhagyma, 1 kiskanál őrölt köménymag, 1 kiskanál őrölt piros paprika, 1 kávéskanál csípős paprikakrém, só, 2 evőkanál szezámmag, 1 evőkanál apróra vágott petrezselyemzöldje. 4 evőkanál olaj.

Elkészítése: A kelkáposztát vékony csíkokra vágjuk. 2 kanál olajat egy nagyobb edényben felmelegítünk, és belezúzzuk a fokhagymát, átforrósítjuk, majd hozzáadjuk a kelkáposztát is, majd fedő alatt párolni kezdjük. Apránként kevés vizet adunk hozzá, sóval, őrölt köménnyel ízesítjük, s addig főzzük, míg a vastagabb részek is megpuhulnak. Közben a hagymát apróra vágjuk, és a másik 2 evőkanál olajon párolni kezdjük. A tarlórépát meghámozzuk, kis kockákra vágjuk, és a hagymával pároljuk. Apránként – szükség szerint, hogy mindig egy kis leve legyen – vizet öntünk alá. Mikor megpuhult (gyorsan kész), hozzáadjuk a paprikakrémet és a paprikát. Még egyszer átforraljuk. A szezámmagot száraz serpenyőben egy-két perc alatt megpirítjuk.

Együtt tálalkuk a kelkáposztát a tarlórépával, megszórjuk pörkölt szezámaggal és petrezselyemmel.

A 67. lépésben megszületett a semleges ételek napja.Csak emlékeztetőül a semleges ételek:

Brokkoli, cékla, zsenge borsó, fokhagyma, gomba, hagymák, póréhagyma, káposzták, kelkáposzta, karalábé, karfiol, kínai kel, kelbimbó, mángold, padlizsán, paprika, paradicsom, paszternák, petrezselyem, retek, sárgarépa, sóska, spárga, spenót, tarlórépa,  tök,  uborka, zeller, zöldbab,

Vadon nőtt növények: csalán, gyermekláncfű, salátaboglárka, medvehagyma.

Olajos magvak (dió, mogyoró, mandula, mák, napraforgó, tökmag, szezámmag stb. stb.

Zsír, olaj, vaj

Fűszerek , fűszernövények és ízesítők

Gyógynövények

Tejföl és zsíros sajtok fűszermennyiségben! 

 

Holnap folytatjuk.

66. lépés: Vedd figyelembe magad! Diós avokádó

 

No, ezt most magamnak mondom elsősorban. Most az ég világán semmi normális gondolat nem jut eszembe. És hallatlan akaraterővel ki tudnék magamból préselni néhány mondatot, vagy ide tudnék tenni valami régebbi írásomat, de most úgy gondolom, hogy inkább elmondom, hogy engem most ért el a télvégi kór. Ráz a hideg, fáj a torkom, a mellkasom. Óráról órára pocsékabbul vagyok. Ilyenkor nekem egy dolog használ: ha alszom. Akár egy napig. Most is ez fog történni. De azért megmaradok. :) És úgy tervezem, hogy jövök holnap is. 

Csak gondoltam azért elmondom azt a tapasztalatomat, hogy nem éri meg vég nélkül kizsákmányolni magunkat. Érdemes érzékelni, hogy meddig bírjuk.

Holnap húshagyó kedd. Ami azt jeleni, hogy szerdán kezdődik a nagyböjt. A ritmus szerint gyümölcsnap következik. Most egy diós avokádóm van raktáron. Akkor legyen most ez.

Gyümölcsnapra

Diós avokádó

Hozzávalók: 1 avokádó, egy marék dió, 1 gerezd fokhagyma, citromlé, só.

Elkészítése: Az avokádót félbevágjuk, kivesszük a magját, meghámozzuk és nyolcadokra vágjuk., pár csepp citrommal meglocsoljuk.  A felét villával összetörjük, összekeverjük durvára vágott dióval, zúzott fokhagymával, sóval, kevés citromlével. Ezt a keveréket az avokádószeletekre halmozzuk. 

A 66. lépésben azt a tanulságot említettem, hogy nagyon hasznos, ha figyelünk magunkra, és időben megállunk, ha eljön az ideje a „szerviznek”, még mielőtt „leég a motor”.

Holnap folyatjuk.